Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-12 / 214. szám

2020. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT 0 FÓKUSZ Az alkotó és a megfestendő ember lelke a vásznon találkozik Geszti Péterről és Pásztor Annáról is készült portré Fotó: Király T. Szűcs Rita a tárlatnyitón az Agria Parkban Fotó: Király T. További izgalmas hírekért látogasson el ide: HEOL.hu A kiállításon tizennyolc ma­gyar zenész portréját le­het megtekinteni szeptem­ber 5. és október 8. között. Szűcs Rita, az alkotó arról mesélt a Hírlapnak, hogy mit jelent számára a képző­művészet. Király Tamás tamas.kiraly@mediaworks.hu EGER Szűk egy hónapig külön­leges festmények színesítik majd az Agria Park emeletét. A képek ARiTa munkájának gyümölcsei, aki majd egy évig dolgozott azon, hogy az ARCOK névre hallgató kiállítás meg­születhessen. Arról, hogy még­is kicsoda ARiTa és hogy mi­lyen utat járt be a képzőművé­szet rögös útján és hogyan ju­tott el oda, hogy kiállítása nyíl­jon, a művésznővel egy kávé mellett beszélgettünk.- A Móra Ferenc Általá­nos Iskolában tanítok vizuá­lis kommunikációt, illetve fej­lesztőpedagógusi feladatokat is ellátok. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a vizuális kom­munikáció nem rajz órát takar. Ez a tantárgy több annál. Segít fejleszteni a gyerekek gondol­kodását, a finommotorikát, a kreativitást. Megerősíti a fan­táziavilágot, amire a gyere­keknek úgy gondolom, hogy nagy szükségük van. A tanár­ság azonban csak az egyik fe­lem. Valahol mindig is tud­tam, hogy a festészet számom­ra át fogja lépni a tanítás ha­tárait - mutatkozott be Szűcs Rita. Kérdésünkre, hogyan lett Szűcs Ritából ARiTa, visz­­szamentünk az időben, mikor még az akkor kiforratlan alko­tónő a saját ösvényét kereste.- Úgy gondolom, hogy az ember már úgy születik, hogy hajlama vagy tehetsége van a rajzoláshoz, a festéshez, ész­revétlenül valahogy az ember életének részévé válik. Sok te­rületen próbáltam ki magam: varrás, mézeskalács-díszítés, sógyurmával való játék, ám mint utólag kiderült, útkere­sésnek bizonyult az egész. Túlságosan is szerteágazó volt a működésem, nagyon sok mindenhez hozzányúltam, különböző technikákat sajá­títottam el és használtam. Ez így nem volt jó, hívta fel a fi­gyelmemet rá egy képzőmű­vész társam. Miután megnéz­te a munkáimat, azt kérte tő­lem, hogy válasszak ki egy té­mát, egy stílust, egy technikát és azt, hogy művészként vál­toztassak nevet. Valahol itt in­dult ARiTa élete. Nem sokkal később volt a Dobó téren egy nonstop, tizenöt órás képző­­művészeti játék, ott kaptam az új nevemet, mégpedig Tele­ki Kláritól, aki a jelenlegi kiál­lításom moderátora, galériave­zetője és természetesen nagy művészetpártoló. Szóval azóta ARiTaként írom alá az alkotá­saimat - mondta mosolyogva. Új nevével a zsebében ráta­lált arra, hogy mi az, ami őt igazán érdekli, miben látja a kiteljesedés lehetőségét, mi­lyen technika az, amivel meg­valósíthatja céljait.- Engem mindig is érdekel­tek az emberi arcok, az arcjá­ték, a mimika. Azt, hogy egy emberi arc hogyan tükrözi vissza az ember lelkét, nagyon izgalmasnak tartom. Nem olyan, mint egy tájkép, amiről ha egy-két fa hiányzik még jó. Egy portré esetében, ha nincs ott egy vonás ami visszaad­ja az embert, akkor már nem lesz ugyanaz. Hozzátenném, hogy nem fényképet akarok készíteni - hangsúlyozta. Azt is elárulta portálunk­nak, hogy milyen az ARiTa-féle portré:- Az arcot úgy sze­retném visszaadni, hogy az én lelkem és a megfestendő sze­mély lelke a vásznon találkoznak. így már tel­jesen más minőségben ke­rül a közönség elé, ahol az­tán újabb találkozás történik. A néző mint harmadik fél ta­lálkozik a festménnyel, így a kép még egy jelentéssel bő­vül. Vannak, akik ezt képtele­nek elfogadni. Egy műalkotás nem tetszhet mindenkinek. Mindig lesznek olyan részle­tek egy képen, amibe bele le­het kötni, de az a saját megkö­zelítést is megmutatja. Ehhez nagyban hozzájárulnak a szí­nek: egy hölgyet nem biztos, hogy egy erős vörössel feste­nék meg. Helyette egy lágyabb pasztellszínt használnék. Per­sze ez a portré alanyának sze­mélyiségétől is függ. A fest­mény mindig egy lenyomat a művész leikéről is. Nem tu­dom elképzelni magam egy feketével és fehérrel dolgozó grafikusként, nekem kellenek a színek. Megtaláltam az" ARiTa stílust. Egy energikus, lendületes nő vagyok. Ezért felel meg nekem a portré: nincs két ugyanolyan arc - tette hozzá. Kíváncsiak voltunk ar­ra, hogy mennyi időt tölt fes­téssel a művésznő és hogy mi­lyen érzéseket ébreszt benne az alkotás folyamata.- A nap mind a huszonnégy órájában festenék, ha tehet­ném. Sokszor vissza kell fog­nom magam, mert festés köz­ben tényleg megszűnik szá­momra a külvilág. Ha nem festhetek valami miatt, az fur­csa érzés. Emlékszem, a nyá­ron elutaztam néhány napra pihenni, de a negyedik napon már éreztem a kezemben egy kis bizsergést, hiányzott az ecset. Az érzés, mikor meglá­tok egy jó karaktert, akit szí­vesen lefestenék, elkezdek ötletelni, és akkor már na­gyon nehéz megálljt paran­csolni a gondolatoknak. Per­sze, mikor az iskolában dol­gozom, be kell osztani az idő­met. Van úgy, hogy hajnalban felkelek és festek még munka előtt. Fáradtan azonban nem jó alkotni. Akkor pihenni kell - magyarázta. Nehéz volt elhinnünk, de be­vallása szerint volt olyan idő­szak is, amikor ARiTa háttérbe szorult és nem készített sem portrét, sem más festményt.- Mikor megszületett a gyer­mekem, olyan ■ változások in­dultak el bennem, hogy két évig nem fogtam sem ecse­tet, sem ceruzát a kezemben. Egy olyan életszakaszba ér­tem, ahol nem képzőművész­ként kellett helytállnom. Vé­gül egy bábszínház alkotómű­helyébe kerültem, ahol báb- és díszlettervezőként dolgoztam. Ez segített visszatalálni a fes­téshez - osztotta meg velünk emlékeit. Elmondása szerint a festők élete sem könnyű. Rengeteg nehézség szabhat gátat az al­kotás folyamatának, nemcsak érzelmileg, de anyagilag is.- Szükség van támogatásra. Az, hogy a családom nem csu­pán tolerálja, hogy festek, ha­nem mindent megtesz annak érdekében, hogy én nyugod­tan alkothassak, nagyon sokat jelent nekem. A fiaim rengete­get segítenek, főleg a háztar­tás körüli teendőkben, de ők eleve így nőttek fel. Ha anya alkot, akkor békén hagyjuk és ha kell, porszívózunk he­lyette. A családtagjaimon kí­vül kétségkívül a munkatár­saim türelméért is hálás va­gyok. Azon szerencsés embe­rek közé tartozom, akiket re­mek, igazi, jóban és rosszban kitartó barátok vesznek körül. Mindig, minden körülmények között tanáccsal, szeretettel, igazán szívvel-lélekkel éltet­nek - mondta néhány könny­cseppel a szemében. Arról, hogy Szűcs Rita szá­mára a festés nem csupán hobbi, szakmai sikerei tanús­kodnak.- A legbüszkébb arra va­gyok, hogy három nemzet­közi versenyen is részt vet­tem, és mindhárom alkalom­mal dobogós helyezést ér­tem el.' Emellett nekem nagy öröm, ha van egy kiállítá­som és sok ember gyűlik ösz­­sze, hogy megnézze a mun­káimat, de nem kell ennyire messzire menni. Az is boldog­gá tesz, ha egy művész bekö­vet Instagramon. Illetve a mű­vésztársaim elismerése is so­kat jelent nekem, természete­sen. Kifejezetten örülök neki, hogy egy olyan művészvilág a miénk, ahol nincs versengés. Mindenki másban jó, máshoz ért. Minden szakmabeli a ma­ga módján értékes. Tisztel­ni kell egymás munkásságát. Az, hogy egy ilyen környezet a miénk, Teleki Klárinak kö­szönhetjük. Figyelünk egy­másra és segítjük a másikat. Kérdésünkre, hogy mit vár a jövőtől, azt felelte, hogy folyta­tódik a portréfestés, szívesen bővítené repertoárját külföl­di zenészekről készült festmé­nyekkel, illetve azt is hozzátet­te, hogy egy fővárosi kiállítás továbbra is nagy álma. H ird e s s e n a Heves Megyei Hírlapban otthonról' kényelmesen! Lakossági, közületi apró■ és gyászhirdetés feladása: • gyorsan • egyszerűen • online. HEOL.HU Része az életünknek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom