Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-11 / 213. szám

2020. SZEPTEMBER 11., PÉNTEK SPORT 15 Nikolics Nemanja, a magyar labdarúgó-válogatottba visz­­szatért támadó a sokat je­lentő gólról, a kapitány sza­vahihetőségéről és a bátor futball előnyéről is beszélt a Nemzeti Sportnak. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mi jut eszébe Costa Ricáról?- Sokaknak biztosan az, hogy gyönyörű ország lehet, nekem viszont az, hogy a vá­logatottban az ötödik és talán már utolsónak hitt gólomat el­lene szereztem 2017 novem­berében - felelte Nikolics Ne­manja, a Mól Fehérvár FC 29-szeres válogatott támadó­ja. - Noha hosszú idő eltelt úgy a pályafutásomból, hogy nem öltöttem magamra a cí­meres mezt, a sors megadta, hogy ne az legyen az utolsó gó­lom. A lelkemnek jót tett, hogy vasárnap eredményes voltam Oroszország ellen. Csak az dü­hít, hogy amíg nekem sokat je­lentett az a gól, a csapat nem sokra ment vele. »- Talán majd legközelebb...- Adja a Jóisten! Mit nem adnék azért, ha Bulgáriában győztes gólt szereznék! De, tudja, mit? Az sem érdekel, ha a hosszabbítás hosszabbításá­ban egy bolgár játékosról pat­tan a saját kapujába a labda, csak nyerjünk.- Kanyarodjunk vissza az el­múlt időszakra. Ha nem téve­dek, nem bánta meg, hogy visz­­szatért a válogatottba.- Egyáltalán nem, sőt! Mi­vel lezárt fejezetről van szó, nem szeretném túlragoz­ni, miért nem szerepeltem a nemzeti együttesben két és fél évig. Maradjunk any­­nyiban, nem csupán rajtam múlt. A végső döntést azon­ban én hoztam meg, így a fe­lelősséget is vállaltam. No, de a lényeg, hogy újra itt va­gyok, és bizonyíthatom, ha lehetőséget kapok, tudok élni vele. Lehet, nem töltök annyi időt a pályán, amennyit sze­retnék, de megbecsülöm azo­kat a perceket, amelyek jut­nak nekem. Annál is inkább, mert amit korábban hallot­tam Marco Rossiról, arról Inkább szerezzek egy-egy na­gyon fontos gólt tétmeccse­ken, mint többet a felkészülé­si mérkőzéseken.- Törökországban nem ön ta­lált be, hanem Szoboszlai Dó­­minik, de az ismétlés sokat­mondó volt: a kapuból kipat­tanó labdát a hálóba bombáz­ta, miközben az arca hatalmas örömről árulkodott.- Ez az öröm hiányzott ne­kem az elmúlt két és fél évben. Egyfelől rettentő büszke vol­tam arra, hogy megint váloga­tott lehetek, másfelől legalább annyira büszke voltam arra, hogy Sivasban jól játszottunk. Amíg nem álltam be, élmény volt nézni a srácokat - de per­sze még nagyobb élmény volt a pályán lenni. Mentünk előre, mindenáron győzni akartunk. Dominik szenzációs gólt lőtt, és amikor a labda elém pat­tant, ösztönösen belebikáztam. Kitört belőlem az érzés: végre, ez az, amire vágytam! A sors megadta neki, hogy újra gólt szerezzen a címeres mezben személyesen is megbizonyo­sodtam.- Kifejtené ezt bővebben?- Márciusban, amikor fel­vetődött, hogy megint válo­gatott lehetek, leültem a kapi­tány úrral. S amit akkor fel­vázolt, úgy is történt. Nem hitegetett, nem garantálta, hogy kezdő leszek - ezt ter­mészetesen nem is kértem. Sosem volt feltétel, hogy csak akkor jövök a válogatottba, ha kezdő vagyok. Az egyenesség rengeteget jelent nekem, és Marco Rossiról bebizonyoso­dott, hogy szavatartó ember. Ma már bevallhatom, az omi­nózus beszélgetés után úgy álltam fel, hogy amit a kapi­tány mondott, kétségkívül jól hangzik, de meglátjuk, éles­ben is így lesz-e. Nos, így lett. S nem csupán engem, hanem a csapatot illetően is.- Kifejtené ezt is bővebben?- Végre felvállaltuk a tá­madó játékot - két, a mienk­nél magasabban jegyzett válo­gatott ellen is. Korábban több­nyire arra alapoztunk, hogy legyen stabil a védekezésünk, mert ha az rendben van, olyan nagy baj nem lehet. Sokszor túlságosan tiszteltük az el­lenfelet, nem bíztunk kellő­képpen magunkban. Orosz­országtól kikaptunk, de emelt fővel hagyhattuk el a pályát.- Azt kapta a visszatéréstől, amit remélt?- Még többet is. Nem számí­tottam arra, hogy ilyen jól fut­ballozunk a törökök és az oro­szok ellen. Fotó: Szabó Miklós- Tehát minden szép és jó?- Ezt nem jelenteném ki. S ezen a ponton visszatérhetek a gólomra. Mint mondtam, örültem annak, hogy hosz­­szú idő után újra eredményes voltam, de az elkeserít, hogy nem olyan ütemben szerzem a gólokat a válogatottban, ami­lyenben szeretném. Klubszin­ten mindig gólkirály akartam és akarok lenni, de tisztában vagyok vele, hogy a válogatott­ban ez nem lehetséges. Még­is hajt, hogy újra és újra a ka­puba találjak. Lassan azon­ban betöltőm a harminchár­mat, már nem a fiatalok fejé­vel gondolkodom. A helyükön kezelem a dolgokat. Ezért is mondom, hogy ami a váloga­tottat illeti, az én helyzetem­ben a minőség alighanem már fontosabb, mint a mennyiség.- Vajon Szófiában is átélheti ugyanezt?- Hiszem, hogy igen. A török­­országi győzelem és az Orosz­ország elleni tisztes helytál­lás akkor ér valamit, ha nye­rünk Bulgáriában. A legutóbbi két meccsen mutatott alázat az alap, arra kell építenünk Szófi­ában. Amíg legközelebb talál­kozunk, a klubunkban kell a legtöbbet kihoznunk magunk­ból. A bolgárok ellen fizikailag és mentálisan egyaránt topon kell lennie mindenkinek. Oké, a törökök és az oroszok ellen is tétmeccset vívtunk, de a szó­fiai annál is élesebb lesz. Ott kell megmutatnunk, hogy jók vagyunk.- Mi kell ehhez?- Önbizalom és szerénység. Önbizalmunk lehet, mert az utóbbi két mérkőzésből erőt meríthetünk, de közben van mire szerénynek lennünk, mert egyik találkozón sem volt tökéletes a játékunk, ráadásul Oroszországtól még ki is kap­tunk. Innen-onnan hallom, hogy a bolgárok mióta nem nyertek, csakhogy ezzel nem foglalkozhatunk. Ők ugyanúgy az életük meccsére készülnek, mint mi. Forró szívvel, ám hi­deg fejjel kell pályára lépnünk. Nikolics örül, hogy a válogatott végre felvállalta a támadó játékot Önbizalom és szerénység Hivatalos, hogy a négyszeres világbajnok az Aston Martin pilótája lesz Vettel jövőre új kalandba vághat bele FORMULA-l Olaszországban, Mugellóban - ahol még nem volt Formula-l-es verseny - mától rendezik meg a Tosz­­kán Nagydíjat, a Ferrari pe­dig az 1000. alkalommal áll rajthoz a vb-sorozatban. S ép­pen ez előtt egy nappal lett hivatalos, hogy az egyelő­re még a maranellóiak autó­ját kormányzó Sebastian Vet­tel 2021-ben már egy Aston Martint vezet a száguldó cir­kuszban. A Racing Point mexikói pi­lótája, Sergio Pérez még szer­da este jelentette be, hogy jö­vőre már nem lesz a csapat­nál. Az már hetek óta szó­beszéd tárgya volt, hogy a Ferraritől ugyancsak nem g önszántából tavozo Sebas- j tian Vettel éppen a Racing Pointból jövőre átalakuló Aston Martinhoz tart; a kér­dés csak az volt, hogy a tulaj­donos, Lawrence Stroll a csa­pat melyik pilótáját, Pérezt vagy a saját fiát, Lance Strollt cseréli le. Utóbbi sem ügyetlen - a múlt hét végén harmadik lett a kaotikus Olasz Nagydí­jon -, de többen voltak azon a véleményen, hogy a Sebastian Vettel, Sergio Pérez duó ütőké­pesebb lehetne. A Stroll fiúnak is akadt olyan nyilatkozata, amely azt Távozik a Ferraritől Fotó: AFP sejtette, ha jön Sebastian Vet­tel, akkor lehet, hogy ő ma­rad majd hoppon, mert az üz­let felülírhatja a családi köte­léket. Miután szerdán eldőlt, hogy a mexikói versenyző tá­vozik, attól a perctől boríté­kolni lehetett, hogy Vettel ér­kezni fog, és ez tegnap reggel hivatalos is lett. „Örülök, hogy végre meg­oszthatom ezt az izgalmas hírt a jövőmről. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy 2021-ben az Aston Martin pilótája leszek. Ez új kaland számomra egy igazán legen­dás autóipari céggel” - idézte a 33 éves pilótát a sorozat hi­vatalos honlapja. Sebastian Vettel 2015 óta erősítette a Ferrarit. Pályafu­tása során 249 futamon állt rajthoz, és 53-on diadalmas­kodott, még a Red Bull piló­tájaként pedig 2010 és 2013 között sorozatban négy világ­­bajnoki címet nyert. Igaz, a szép évek már elmúltak, Se­bastian Vettel jelenleg csak a tizenharmadik a világbajno­ki pontversenyben. No persze nem csak ő gyengélkedik, ha­nem a Ferrari is, a konstruk­tőrök között csak a hatodik - nem könnyű így a hét végi ünnepre hangolódni. MW JEGYZET FIBA-hiba Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Van egy szervezet, amelyet úgy hívnak, hogy FIBA, és a nemzetközi kosárlabda irá­nyítása a hivatása. Persze, az NBA az külön világ, ah­hoz nincsen semmi köze, a két szervezet egymástól any­­nyira függetlenül működik, hogy bizonyos pontokon még a játék szabályai sem egyez­nek meg a fennhatóságuk alatt álló területeken. Talán mondani sem kell, hogy az NBA tartja magát az igazi ko­sárlabdának, már csak abból is kiindulva, hogy a sport­ág alapjait a kanadai James Naismith tette le az Egyesült Államokban, a springfieldi YMCA Egyetemen. A FIBA európai szekciója értelemszerűen a kontinens kosárlabdáját tartja kézben, illetve tartaná, ha a férfiak­nál az elitbe tartozó klubok nem alakították volna meg az ULEB-et, amely az ál­lamban államként működ­ve függetlenül rendezi a két legrangosabb sorozatot, az Euroligát és az Európa Ku­pát. A két szervezet képtelen dűlőre jutni egymással, nin­csenek is tekintettel a másik versenyprogramjára, ami miatt például a válogatot­tak Eb- vagy vb-selejtezőin az említett sorozatokban ját­szó kosarasok nem vehetnek részt, ami torzítja a mezőnyt a két nagy versenyen. Ez a FIBA Europe volt az, amely márciusban sehogy sem akarta tolerálni, hogy a női Euroliga előző két né­gyes döntőjének a rendező­je, a Sopron Basket nem kí­ván idegenben az Olaszor­szág legfertőzőbb, északi ré­szén található Schio csapatá­val megmérkőzni. Megbün­tette pontlevonással a ma­gyarbajnokot, majd mintegy tíz nappal később a korona­­vírus-járvány miatt lefújta az egész sorozatot, nem ren­dezte meg a rájátszást, és így eredményt sem hirdetett. Persze, a soproniaknak az­óta sem mondta senki sem, hogy bocsánat, igazatok volt. A kosárlabda mindkét nemben az őszi beindulás előtt áll, mondani sem kell, rengeteg kérdőjellel. Min­den érintett országban szi­gorodnak a járványügyi elő­írások, továbbra sem egysze­rű utazni, ám a FIBA ragasz­kodik ahhoz, hogy a férfiak­nál a Bajnokok Ligájában, a nőknél az Euroligában októ­ber közepén megkezdődje­nek a meccsek, mintha min­den rendben lenne. Ez hatal­mas anyagi terhet ró a csa­patokra, amelyek költségve­tése össze sem hasonlítha­tó, mondjuk, egy élvonalbe­li futballklubéval, egy Sop­ron például nem tud hetente chartergépeket kifizetni, rá­adásul a nemzetközi és a ha­zai mérkőzések között nincs is meg az ugyancsak drága tesztelésekre előírt idő. A Sopron most meggon­dolja, induljon-e egyáltalán az Euroligában. Áll a zászló, októberre kiderül, a sorozat nem kezdődhet el, mert má­sok is csapdába kerülnek. És a FIBA újra észreveszi: járvány van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom