Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
2020-09-10 / 212. szám
SPORT 15 2020. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK A motivált Szoboszlai Dominikból nem múlik a bizonyítási vágy „Nem voltam tiszteletlen” Már a Bulgária elleni mérkőzésre összpontosít Fotó: Szabó Miklós A bátorság volt a jó játék kulcsa a Törökország ellen bombagólt szerző 19 esztendős futballista, Szoboszlai Dominik szerint, aki az oroszok ellen sem akart tiszteletlen lenni a lecserélése után. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Milyen érzésekkel indult viszsza Salzburgba a két válogatott mérkőzés után?- Az Oroszország elleni meccset követően kaptunk két szabadnapot, úgyhogy hétfőn hazamentem Székesfehérvárra, és csak szerda reggel indultam vissza a klubomhoz - mondta lapunknak Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott és az RB Salzburg 19 esztendős középpályása. - Ami a Nemzetek Ligáját illeti: mindkét összecsapáson jól futballoztunk, a mérkőzések nagy részében sikerült megvalósítani azt a taktikát, amelyet a szakmai stáb kért tőlünk. A törökök ellen ez elég volt a győzelemhez, az oroszok ellen nulla háromról majdnem pontot szereztünk, sajnos nem sikerült egyenlítenünk. A vereségnek senki sem örül, de ezen már nem tudunk változtatni, már a Bulgária elleni találkozóra kell összpontosítanunk.- Egyetért azzal, hogy a törökök elleni mérkőzésen játszott a legjobban a válogatott Marco Rossi irányítása alatt?- Ebben van igazság. Azon a meccsen mindenki úgy állt hozzá a kilencven perchez, ahogy ilyenkor kell, és nem arról volt szó, hogy csak néhányan mertek bátran futballozni. Az egész válogatott a szívétlelkét kitette a pályára, csapatként futballoztunk, meg is lett az eredménye. Az járt a fejünkben, hogy nincs veszítenivalónk. Senki sem gondolkozott azon, ki hiányzik, és ki nem kapott meghívót. Akik ott voltak Törökországban, bizonyítani akartak, és bizonyítottak is.- A Törökországban szerzett gólját hányszor nézte vissza?- Talán tízszer is. Egyértelműen ott van pályafutásom legszebb szabadrúgásgóljai között. Amikor ellőttem a labdát, éreztem, hogy jó helyre megy, de többet már nem érdemes beszélni róla.- Mi volt az Oroszország elleni találkozó legnagyobb tanulsága?- Talán az, hogy a taktikai utasítások maximális betartása mellett bátran kell futballoznunk. Nagyon jó a csapategység, mindenki motivált, kimondottan jó érzés ebben a válogatottban játszani.- Azon a meccsen megérdemelte volna a döntetlent a magyar válogatott?- Nem futballoztunk roszszul, de az első játékrész végén és a második elején olyan hibákat követtünk el, amelyekért nagy árat fizettünk. A harmadik gól után mindent egy lapra feltéve mentünk előre, két gólt szereztünk, közel jártunk az egyenlítéshez, ám ha önkritikusak akarunk lenni, el kell ismerni, hogy a harmadik góljuk után az orosz játékosok is kényelmesebbé váltak.- A találkozó hajrájában lecserélték, és úgy tűnt, rosszul viselte, hogy idő előtt kellett elhagynia a pályát. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Marco Rossi azt mondta, a cserét előre eltervezték.- Csupán annyi történt - annak ellenére, hogy tudtam, nem leszek végig a pályán -, hogy segíteni akartam a csapatnak. Ám tudom, profi futballistaként el kell fogadnom a szövetségi kapitány döntését. Feszült voltam, de a bennem rejlő motivációra pozitívumként tekintek. Marco Rossinak köszönhetem, hogy fiatalon meghatározó szerepet kaptam a válogatottban, sohasem lennék tiszteletlen vele, ezt ő is tudja. Nagyon motivált vagyok, azokban a pillanatokban is ezt láthatták rajtam, és a bizonyítási vágy sosem múlik el.- Beszélt az esetről a szövetségi kapitánnyal?- Nem volt rá szükség. Kiváló a kapcsolatunk, ismer engem.- A bolgár válogatott gyengébb, mint a török vagy az orosz?- Nagyot hibáznánk, ha könnyebb meccsre számítanánk. Csúnyán ráfázhatunk, ha a keretek értékét vagy a közelmúlt eredményeit néznénk, s elbíznánk magunkat. Úgy tűnik, jó úton halad a válogatott, ezt a hozzáállást kell megtartani a következő meccsekre. Ha úgy futballozunk, mint a legutóbbi két találkozón, lesz esélyünk a győzelemre.- A hétvégén kezdődik az osztrák bajnokság. Milyen érzésekkel várja a rajtot?- Szeretném ott folytatni, ahol az előző bajnokság végén abbahagytam. Veréb István felháborodott, mert kizárták a birkózőválogatottból Eredmény nincs, botrány viszont van A kizárt birkózók együtt védték igazukat Veréb István közösségi oldalán Fotó: Facebook BIRKÓZÁS A honosított birkózók doppingbotránya után itt az újabb balhés ügy a magyar szabadfogású válogatott háza táján: a hazai szövetség (MBSZ) kedden bejelentette, „nem megfelelő hozzáállás” miatt bat kerettagját - Veréb Istvánt, Mester Milánt, Szurovszki Patrikot, Lukács Botondot, Juhász Balázst és Nagy Mihályt - egy évre eltiltja, ez idő alatt a válogatott edzéseken és a nemzetközi versenyeken sem vehetnek részt. Bácsi Péter, az MBSZ szakmai igazgatója így indokolt: „Huszonhat emberből tizenegy jelent meg a miskolci edzőtábor második hetén, elfogadhatatlan magyarázatok miatt. A szakvezetőség, Dvorák László szövetségi kapitány és Bánkuti Zsolt másodedzőjelezte a szövetségnek a történteket. Tudtuk, hogy korábban is voltak problémák a válogatottban, de ez végleg kiverte a biztosítékot, és a csapat edzőivel egyeztetve meghoztuk a döntést.” A megbüntetettek közül a legnagyobb név egyértelműen Veréb Istváné: vb- és Ebbronzérmes olimpikonunk a tavalyi kvalifikációs világbajnokságon egy győzelemre volt a kvótameccstől, most az olimpiai kvalifikációs sorozatban készül kivívni az ötkarikás indulás jogát. „Felháborít, ami és ahogyan történt - kezdte Veréb. - Amióta újrakezdődhettek az edzések, az összes edzőtáborban ott voltam, éppen azért, mert a célom változatlan: szeretnék kijutni az olimpiára, és szépen lezárni a pályafutásomat. A kéthetes miskolci edzőtáborba is elutaztam, ám az első hét végén, pénteken jeleztem, hogy bedagadt a térdem, szeretném megnézetni orvossal. Hétfőre kaptam időpontot a Sportkórházba, ahol megvizsgáltak, kedden MRI-t is csináltak. Erről Dvorák László szövetségi kapitányt és Bánkuti Zsolt másodedzőt is tájékoztattam, akik le is okéztak mindent. Szerdára meglett a diagnózis. Két szakvéleményt is tudok mutatni, mindkettő egyértelműen leírja, a lábam sérült, kezelésre szorul. Ezt is elküldtem az edzőknek, semmi jelét sem adták, hogy probléma lenne - egyedül azt kifogásolták később, hogy egyénileg lementem a Körcsarnokba erősíteni. Erre hétfő délelőttre összehívtak egy megbeszélést, amelyen megjelent a szakvezetőség, és az első percben közölték, hogy akkor ez a hat ember egy évre fel van függesztve, indulás haza, mert innentől se a Körcsarnokba, se az edzőtáborba nem tehetjük be a lábunkat.” Veréb leginkább azt sérelmezi, a párbeszéd esélyét sem kapták meg, a versenyzők meghallgatása nélkül hozták meg a döntést. Ő például semmiféle indoklást sem kapott arra a kérdésére, hogy miért büntetik. Ugyanakkor elismeri: az ítélethirdetésre valóban nem irodalmi stílusban reagált, ám trágár kifejezés nélkül: „Eddig sem volt felhőtlen a viszonyom Dvorák Lászlóval, de sosem beszéltem vele minősíthetetlen stílusban, és mindig mindent megcsináltam, amit kért. Arról nem én tehetek, hogy a csapat kilencven százaléka gyengének és szakmailag nem megfelelőnek ítéli az edzéseket - én például 2008 óta vagyok a felnőttválogatott tagja, tehát van némi összehasonlítási alapom -, ami sokatmondó. Ám miután az ítélet kimondatott, valóban felemeltem a hangom. Vérlázító, hogy egy ilyen helyzetben, amikor ez az olimpia lenne a hattyúdalom, és mindent megteszek, hogy részt vehessek rajta, egyszer csak egyoldalúan kijelentik, hogy fel vagy függesztve.” Nem tisztünk és nem is szándékunk igazságot tenni, de az biztos, hogy a korábban a szabadfogású válogatottat két évtizeden át irányító Gulyás István tavalyelőtti, a szakág szempontjából sikertelen budapesti vb utáni menesztése óta a fogásnem problémái még látványosabban kikristályosodtak. Az eredmények változatlanul nem jönnek, helyette rendre visszás ügyekkel kerül reflektorfénybe. Tudható az is, hogy a Svájcból hazacsábított Dvorák Lászlóval a válogatott tagjai közül sokan nem találják a közös hangot, ám a szövetség megvédi döntését: nem a szakemberben, hanem a versenyzőkben és hozzáállásukban látja a hibát. Az eddig is ezer sebből vérző magyar szabadfogás mindeközben egyre mélyebbre és mélyebbre csúszik a gödörben. Kohán Gergely/Nemzeti Sport JEGYZET A szőnyeg szélén Novák Miklós jegyzet@medlaworks.hu Áll a bál a magyar birkózósportban. A szövetség fegyelmi vétségre hivatkozva felfüggesztette hat szabadfogású birkózó válogatott tagságát. Az indoklás szerint Veréb István, Mester Milán, Szurovszki Patrik, Lukács Botond, Juhász Balázs és Nagy Mihály azért bűnhődik, mert elfogadhatatlan indokokkal nem jelentek meg a válogatott edzőtáborában. Veréb István a maga részéről azon nyomban igyekezett cáfolni a vele szemben felhozott vádakat, mondván, sérült, erről orvosi papírja is van, s tájékoztatta a gondjáról a válogatott edzőit. Nem kívánok elmerülni a részletekben, igazságot hirdetni pedig végképp nem bátorkodom. Ám éppen Verébbel van gondom, helyesebben vele nincs. A felsorolt hat birkózó közül ugyanis ő az egyetlen, akit ismerek, tudom, hogy világbajnoki bronzérmes (igaz, még 2013-ból); a többiekről nem hallottam, pedig válogatott versenyzők. Ez nyilván egyfelől a tájékozatlanságomból fakad, másfelől viszont az öt birkózó nem mutatott fel olyan eredményeket, amelyeknek köszönhetően szélesebb ismertségre tettek volna szert. Tudom, a szövetség milyen erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy talpra állítsa az olimpiai rangsorban a vívás, az úszás és a kajakkenu mögött a negyedik legeredményesebb sportágunkat. Azt is tudom, hogy a szabadfogású szakág helyzete mindig nehezebb volt nálunk, nem véletlen, hogy máig Kovács István a fogásnem egyetlen magyar világbajnoka. Azt is tudom továbbá, bár sohasem űztem a sportágat, hogy mennyire kemény a birkózók élete. Először is, kifogástalan erőnlét kell hozzá - a birkózók nem csupán erősek, kiválóan futnak -, másodszor, egy birkózónak nem elég önmagát, az órát legyőzni, mint például egy atlétának, úszónak, kajakosnak, hanem szó szerint meg kell küzdenie az ellenféllel, harmadszor ott van még a gyilkos fogyasztás, negyedszer, a birkózók népszerűsége nem hogy a labdarúgókéval, még az úszókéval, kajakosokéval sem vetekszik. Itt lehet a gond. Mindebből fakadóan ma már valószínűleg elvétve ragadnak meg a. birkózóteremben a legügyesebb, legszorgalmasabb sportolni vágyó fiatalok. Valahogy - nem egyedüliként a klasszikus olimpiai sportágak körében - megkopott a birkózás nimbusza. Ezen kellene változtatni. S ez borzalmasan nehéz. A feladatot nem könnyíti meg sem a honosított, majd doppingvétségen fennakadt, sem a válogatottból kipenderített birkózók ügye. A szorult helyzetből úgy lehet kibújni, ahogy a Lőrincz fivérek tavaly tették: kiváló eredményekkel.
