Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

2020-08-22 / 196. szám

2020. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT i SPORT 15 Lőw Zsolt szerint a PSG le tudja győzni a Bayern Münchent „Csak meg kellene nyerni” rom góllal többet is szerezhet­tünk volna. A Bajnokok Ligájának a döntőjébe jutott PSG má­sodedzője, Lőw Zsolt a ren­geteg üzenetről, a jó dön­tésekről, a csapategység­ről és az utolsó csatáról is beszélt a vele készült inter­júban. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Fogadott már olyan sok gra­tuláló üzenetet akár játékosi, akár edzői pályafutása során, mint az elmúlt napokban?- Ennyit talán még nem- mondta az RB Leipzig el­len 3-0-ra megnyert elődön­tő után immár a vasárnapi, Bayern München elleni Baj­nokok Ligája-fináléra készü­lő Paris Saint-Germain má­sodedzője, Lőw Zsolt. - Egy­­egy fontosabb meccs megnye­rése után előfordult már, hogy különböző fórumokon számos üzenetet kaptam, ám ezekben a napokban tényleg egymást követik a gratulációk és a jó­kívánságok. Még Lipcséből is írtak nekem. Mondanom sem kell, jólesett, hogy a vezetők és játékosok közül jó néhányan gondoltak rám, úgy tűnik, ők sem felejtették el azt a három évet, amit a klubnál töltöttem el. Rengeteg üzenet érkezett Magyarországról és Francia­­országból is. Igyekszem meg­válaszolni az összesét - ez­úton is elnézést kérek, ha idő­szűkében valakinek mégsem tudok írni.- Igaz, hogy leginkább az ön érdeme az RB Leipzig legyő­zése?- Az érdem elsősorban a játékosoké. Mondhat és te­het bárki bármit a pályán kí­vül, a pályán lévőkön múlik, hogy egy csapat nyer-e vagy sem. Mindenekelőtt a futbal­listákat illeti elismerés azért, mert az elődöntőben győz­tünk. Utánuk jönnek a szak­mai stáb tagjai, akiknek ezút­tal is az volt az elsődleges fel­adatuk, hogy a lehető legjob­ban felkészítsék a labdarúgó­kat, ellássák őket a mérkőzés megnyeréséhez szükséges in­formációkkal. A fontos mécs­eseket kizárólag akkor nyer­heted meg, ha a játékosok fi­zikailag és mentálisan is to­- A döntőben legyőzhetik a Bayernt?- Szerintem igen. Már a ne­gyeddöntő előtt mindenki­től azt hallottam, hogy PSG­­Bayern finálé lesz - örülök, hogy nem tévedtek. Ugyanany­­nyi esélyünk van nyerni, mint a münchenieknek. Állítom ezt annak ellenére, hogy a Bayern a legjobb formában van, hóna­pok óta képtelen veszíteni. Re­mek csapat, jó foci jellemzi, és nyilván tökéletes lelkiállapot­ban várja a vasárnapot. Sze­rencsére ugyanez elmondha­tó rólunk is. Öröm látni, hogy a játékosok milyen jól kezelik ezt a helyzetet, tisztában van­nak azzal, mikor mit kell ten­niük. Amikor mosolyogni kell, mosolyognak, amikor melóz­ni kell, melóznak. A szerda még a kellemes fáradtságé és az elégedettségé volt, csütör­tökön azonban már elkezd­tünk készülni a döntőre. Jó jel, hogy senki sincs túlpörög­ve, úgy éljük meg ezeket a na­pokat, ahogyan kell - együtt, csapatként. Elosszú út vezetett idáig, azt hiszem, büszkék le­hetünk arra, hogy a sztárok­ból sikerült igazi csapatot fa­ragnunk. Lipcsei barátaimat azzal is próbáltam vigasztal­ni, hogy elmeséltem, a Pa­ris Saint-Germain milyen ne­hézségek árán jutott el odáig, hogy fennállása során először BL-döntőt játszhasson. Ahány­szor elbuktunk, annyiszor fel­álltunk, és tessék, most itt va­gyunk! Talán emlékszik, ami­kor egy hónappal ezelőtt be­széltünk, szóba került, hogy ha a következő öt tétmérkőzé­sünket megnyerjük, történel­met írva, öt serleggel zárjuk az évet. Akárhogy is nézem, az ötből négy már megvan, jólle­het a legnehezebbet hagytuk a végére. Fáradtak a futballis­ták, fáradtak vagyunk mi is, ám valahonnan merítünk még annyi erőt, amennyi az utolsó csata megvívásához szüksé­ges. Amit tudunk, beleadunk, hadd szóljon! Szép és jó, hogy döntőt játszunk, de ki tudja, mikor jutunk el ide ismét - el­jutunk-e még valaha. Szóval, ha már itt vagyunk, csak meg kellene nyerni ezt a meccset... Lőw Zsoltnak (balra) korábbi munkahelyéről, Lipcséből is gratuláltak a BL-döntőbe jutás után Fotó: PSG pon vannak. Nálunk ez meg­volt az elődöntőben. Ami en­gem illet, kétségkívül jelen­tett némi előnyt, hogy a lip­csei keret nyolcvan százalé­kát ismertem, így könnyeb­ben rábukkanhattunk a gyen­ge pontjaira és jobban felké­szülhettünk az erősségeire. De persze tudtuk, hogy edző­jük, Julian Nagelsmann folya­matosan változtatja a felállást, miközben az ellenfélhez is al­kalmazkodik. Nekünk azt kel­lett eldöntenünk, hogy mi is alkalmazkodunk-e a rivális­hoz, vagy kitartunk az eddigi sikereket megalapozó játékstí­lusunk mellett. Végül utóbbi mellett tettük le a voksunkat - a végeredmény azt mutatja, jól döntöttünk. Rengeteg időt szántunk arra, hogy kidolgoz­zuk azt a taktikát, ami a re­mélt győzelemhez vezet, de itt megint visszakanyarodhatok oda, hogy a megvalósításhoz a játékosok kellettek.- Az elődöntőt megelőzően úgy nyilatkozott lapunknak, szüles­sen bármilyen eredmény, a le­fújást követően nem az lesz az első dolga, hogy üzenjen ba­rátjának, a Leipzig kapusának, Gulácsi Péternek. Azóta már beszélt vele?- Beszéltem vele - ahogyan másokkal is a klubból. Azt gondolom, egyértelmű volt a fölényünk, megérdemelten győztünk. A lipcseiek becsü­letére váljon, ezt el is ismer­ték. Érthető, hogy csalódottak voltak a meccs után, de az az­óta eltelt napokban rádöbben­hettek, mekkora tettet hajtot­tak végre azzal, hogy bekerül­tek a legjobb négy közé. Mond­tam Petiéknek, legyenek erre büszkék. Mi pedig legyünk arra büszkék, hogy Magyar­­országnak van egy olyan ka-Előnyt jelentett, hogy ismerte a Leipzig játékosait pusa, mint Gulácsi Péter. Meg­lehet, a második gólunk előtt fél métert tévesztett a pasz­­szával, csakhogy mi tudato­san letámadtuk őket már a sa­ját tizenhatosuk környékén, ugyanis tudtuk, az edzőjük nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a támadás felépítése a kapussal kezdődjön. Ha netán valaki arról beszél, hogy Peti hibázott a gólnál, azt se felejt­se el, hogy megoldott már ezer hasonló szituációt, mi több, ha nem ő véd ellenünk, két-há-Mizsér Attilát többen jelölték az alelnöki posztra a közgyűlés előtt Tisztújítás küszöbén az öttusázók ÖTTUSA Szeptember 2-án tart­ja tisztújító közgyűlését a Ma­gyar Öttusaszövetség, és le­zárult a jelölés a tisztségek­re, vagyis az elnöki, az álta­lános alelnöki, a két alelnöki, illetve hét elnökségi tagsági posztra* Ennek kapcsán meg­beszélést tartott egymással Bretz Gyula, a szövetség elnö­ke, valamint Simicskó István, a Honvédelmi Sportszövetség elnöke, a Budapesti Honvéd Sportegyesület első embere.- A jó hangulatú, konstruk­tív megbeszélés során a kö­zös eljövendő munkáról foly­tattunk beszélgetést, például arról, hogy az öttusa országos lefedettségében miként .tud­na együttműködni a Honvé­delmi Sportszövetség és az öt­tusaszövetség - mondta Bretz Gyula. Korábban felvetődött az is, hogy Simicskó István, illetve több új jelölt is lehet a szövet­ség elnöki posztjára, de a vég­leges névsort augusztus 29-e után tudjuk meg. Szöuli olimpiai bajno­kunk, Mizsér Attila a közel­gő tisztújító közgyűlés „elő­­hangjaként” a magyar öttu­sasporttal kapcsolatos néze­teit, gondolatait osztotta meg Facebook-oldalán. A kritikus hangvételű posztot az öttusa Mizsér Attila Fotó: Tumbász Hédi szeretete, a sportág iránti ag­gódás és az elmúlt négy esz­tendő tapasztalatai alapján fogalmazta meg a sportveze­tő, aki 2016 óta tanácsadó­ként dolgozik a szövetség el­nöksége mellett. „Az elmúlt négy esztendő­ben sem voltam passzív, pró­báltam a szövetség, a sport­ág irányításába integrálni azt a tudást, amit az elmúlt évtizedekben felhalmoztam. A bankszektorban szerve­zetfejlesztőként dolgoztam, vagyis pontosan tudom, hogy mitől működik vagy éppen akadozik, roskadozik egy szervezet, melyek azok a pon­tok, gócok, ahol beavatkozás­ra van szükség, hiszen rend­szerszemlélettel tekintek ar­ra a sportágra, amelyet öt és fél évtizede imádok - ma­gyarázta a Nemzeti Sportnak Mizsér Attila, akit több válo­gatott sportoló is általános al­elnöki posztra delegált. - Él­vezem a sportolók, több edző, a szülők bizalmát, és szeret­ném, ha a közgyűlést követő­en tevékenyen részt tudnék venni a sportág irányításá­ban, koordinálásában, és in­novatív eszközökkel végre huszonegyedik századi mó­don lenne kezelve a sport­águnk.” Lipiczky Ágnes/NS JEGYZET Beteges Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Az jött ki, hogy Gulácsi Pé­ter biztosan nem a Bajno­kok Ligája elődöntőjéről mesél majd az unokáinak. Mindez azért, mert az RB Leipzig magyar kapusa a Paris Saint-Germain elle­ni mérkőzésen hibázott. El­vétett egy passzt, a labdá­ját Neymar elcsípte, indítot­ta vele Ángel Di Mariát, aki megszerezte a francia baj­nok második gólját. A pikírt vélemény termé­szetesen csak Magyarorszá­gon fogalmazódott meg es portálokon és a közösségi oldalakon, hol sajnálkozva, hol kárörvendve, minden­esetre például német felüle­teken még csak érintőlege­sen sem marasztalta el sen­ki sem Gulácsit, sőt, ahol említik, ott úgy jön szóba, hogy ha nem ő véd, úgy le­het, katasztrofálisan nagy vereségbe szaladnak bele a lipcseiek. Ezen az oldalon olvashatják a PSG magyar másodedzőjével, Lőw Zsolt­tal készített interjút, amely­ben ő ezt így fogalmazza meg: „Ha netán valaki ar­ról beszél, hogy Peti hibá­zott a gólnál, azt se felejtse el, hogy megoldott már ezer hasonló szituációt, mi több, ha nem ő véd ellenünk, két­­három góllal többet is sze­rezhettünk volna.” Eszembe jut a 2011- es Bajnokok Ligája-dön­tő a Wembley-ben, ame­lyen a Barcelona emlékeze­tes meccsen győzte le 3-1- re a Manchester Unitedet. A találkozó játékvezetőjét Kassai Viktornak hívták. Gond nélkül lehozta a mér­kőzést, a nemzetközi saj­tó nem foglalkozott vele - mottó: az a jó bíró, aki ész­revétlen tud maradni -, de a magyar igen. Akadt olyan lap, amelyik a címlapján hozta, hogy Kassai lesgólt adott meg, és le is szedte a keresztvizet róla. A nagy le­leplezést jegyző kolléga, il­letve, dehogy, a szerző ar­ra hivatkozott, hogy ha ki­kockázzuk az angolok gól­ját, akkor az egyik szögből az látszik, Rooney cipőjé­nek az orra néhány milli­méterrel előrébb van a les­határnál. Amióta a BEK átalakult Bajnokok Ligájává - ez 1992-ben történt meg -, ma­gyar futballista még nem jutott el az elődöntőig, a ki­eséses körbe is alig. Gulá­csi Péter a Leipziggel most megtette ezt, ami nagy meg­lepetés, a lipcseiektől még a saját híveik sem vártak eny­­nyire jó szereplést. És per­sze ne hagyjuk ki Willi Or­bánt sem, aki ugyan Német­országban pallérozódott, ám magyar válogatott, és a sérülése után még nem tud­ta visszaszerezni a helyét a csapatban, de csereként pá­lyára lépett. Talán durván hangzik, de szerintem be­teges dolog azt nézni, hogy miként rúghatunk bele egy sikeres honfitársunkba a büszkeség érzése helyett. És egészen biztos vagyok benne, hogy Gulácsi Péter sokat mesél majd az uno­káinak erről az elődöntőről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom