Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

2020-08-15 / 191. szám

3!j]73nií­helyorseg folytatás a 1. oldalról I- Emellett azért a tesóság La­cival szilárd alap és erő a mun­kához. Jól látom? B. N.: Együtt kezdtünk annak idején zenélni - egy gitáron. Öcsém balke­zes, én jobbkezes vagyok, de jobbke­zes gitáron tanultunk mindketten. — Laci, akkor te most jobbos és balos gitáron is játszol? Bagossy László: Nem, de voltak ilyen gitárosok is, például Jimmy Hendrix. A gitárok kilencven száza­léka amúgy jobbkezes, a balkezesek drágábbak is. Én is így tanultam meg, így játszom. Norbi szerint meg azért fürgébbek az ujjaim a gitáron, mert eredetileg balkezes vagyok. B. N.: Egyébként minden egyes for­mációban, amiben játszottam, ben­ne volt Laci is. Ez egy ilyen tesóság. B. L.: Norbi amúgy zenekari té­mákban mindig is nagyon tudta, mit akar. Az első perctől megvolt az elképzelése, hogy zenekar kell, nem otthon akar gitározgatni... B. N.: Igen, amit csinálsz, csináld rendesen, ezt gondolom ma is. B. L.: Norbi már az első időkben beszerzett az egyik osztálytársától egy kiszuperált dobfelszerelést köl­csönbe, azt cipeltük fel a kétszobás apartmanba és püföltük a szomszé­dok nagy örömére. — Az alkotási folyamatot hogy érinti ez ajótesóság? B. N.: Úgy, hogy kiegészítjük egy­mást. A dalokat én írom, a szövege­ket is - úgy gondolom, hogy ez így van rendjén -, de Laci mindig tudja, hogy pontosan mit akarok. Igazából érzi. Ezt egészíti ki az ő tudásával, ő hangszereli meg a dalokat, ő ad at­moszférát nekik.- Mi történt az Add vissza után? B. N.: Egyszer Kolozsváron játszot­tunk egy silent partyn, és kihívták a rendőrséget, olyan hangosan üvöl­tötte a közönség a refrént, pedig csak fülhallgatóban hallották a zenét. Ez igazi sikerélmény volt, és már a ki­mozdulást is jelentette, hogy Gyer­­gyótól 200 kilométerre játszhattunk sok ember előtt. Szóval magától in­dult el a dolog...- Akkoriban már láttad a jö­vőt? Megvolt az a tudatosság, ami az együttest tovább épí­tette? B. N.: Igen, megvolt - nagy álmo­dozó vagyok. Hiszem, hogy semmi nem lehetetlen. Nyilván már akkor is arénában szerettünk volna játsza­ni, csak akkor még nem látszott az út. Az igényességben és a munkában bíztam. De egyből a legnagyobbat kell álmodni, mert az hajt előre. — Magyarország mikor jött képbe? Nagyon hamar ismert­té váltatok. Mi kellett hozzá? B. N.: Az a két év kellett. Tizenöt­ben jöttünk át, de nem akartunk félkészen megmutatkozni, felvettük újra ezt a kislemezt, és egy új nagy­lemez részeként maradt meg, ezzel az anyaggal jelentkeztünk rádióknál, menedzsereknél. De visszalépés is volt valamilyenképpen, hiszen ott­hon már több száz fős állandó kö­zönségünk volt, itt pedig senki sem ismert. Volt olyan, hogy a Punnany Massif előzenekaraként léptünk fel és négyen álltak a színpad előtt, az­tán nekik meg telt házas koncertjük volt. A nevünkre be se jöttek az em­berek. Újra tapasztaltuk azt, amivel elindultunk 2013-ban.- És mi a siker kulcsa? B. N.: Ata szerint kellenek a jó da­lok. Általában a kezdőkre jellem­ző, hogy feldolgozásokat játszanak, legtöbbször angolul énekelnek - ez egyébként velünk is előfordult a leg­elején -, de kell a bátorság a saját magyar dalokhoz, azokkal tudod iga­zán megérinteni a közönséget.- Hogyan épült fel a magyar­­országi Bagossy Brothers Company? B. N.: Valahogy szerencsénk is volt, mindig jó helyen voltunk jó időben. A Cseh Tamás-program­mal kezdődött a magyarországi korszakunk, nyertünk a pályáza­ton, és a későbbi mentorunk, Szalai Attila, pedig a menedzserünk ma­radt. Azóta is ő. Otthon Ata intézte a menedzsmentet, ő találta meg a Cseh Tamás-program pályázatát is. B. L.: Eredetileg fél évre szólt a szerződés a Cseh Tamás-program­ban. Aztán Attila lendített előre: jó menedzser, kapcsolatai voltak és tapasztalata. Nekünk semmi tudá­sunk nem volt, hogy hol kell elkez­deni a kopogtatást, milyen klubo­kat, rádiókat érdemes felkeresni. Ő is szervezett olyan koncertet, ahol három emberből állt a közönség, de olyan helyen, ahova viszont vissza­hívtak, és a következő alkalom már teljesen más volt. B. N.: Kaptunk egy hatodik tagot a menedzserünk személyében, aki tudta, hogy nekünk milyen pályát kell bejárnunk, mire kell figyel­nünk, és minden helyen, amit le­szervezett, hál’ Istennek ugyanez volt a reakció, hogy jöjjünk még, és újabb koncerteket szerveztek. Szó­val a tipikus történet: a rockbanda kinövi magát á Volkswagen kombi­ból... és nem azért, mert rengeteg támogatás van mögötte, hanem egyszerűen a régi, emberi módszer­rel, hogy eljövök, elzenélem a zené­met, és annyira tetszik az emberek­nek, hogy legközelebb elhívják a koncertre a barátaikat is.- Melyik volt az itteni befutó dalotok? Biró Barbara - Egyszer csak ott álltam a színpadon a Budapest Parkban, és több ezren énekelték velem a dalt B. N.: A Van egy ház. Fura, mert ez a dal egy időben született az Add visszá-val, de azt például a rádiók nem is akarták játszani, míg az előb­bit igen. Nagyot is ment.- Melyik az a pont ebben a mű­fajban, amikor túllép az em­ber a kezdeti önmegmutatás, önkifejezés igényén, és meg­érzi afelelősséget azért a több ezer emberért, akik a színpad előtt rajonganak? Amikor már nem mindegy, hogy mit csinálsz a színpadon. B, N.: Hirtelen nem tudnék meg­jelölni egy ilyen pontot a történe­tünkben, de kétségkívül van: talán az utolsó Budapest parkbeli koncer­tünk volt ilyen, ahol ezt nagyon érez­ni lehetett. Ezt inkább a saját bulikon lehet és kell érezni, mert különbség van a fesztiválok és a saját bulik kö­zött: az előbbieken esetleges, hogy ki a közönséged, az utóbbiakon pedig egyértelmű, hogy a te zenédért van ott minden ember. B. L.: Ilyenkor tudod, hogy az utolsó sorban az utolsó ember is kifizette azt a pénzt azért, hogy téged hallgasson, amikor látod, hogy az utolsó sorban is mindenki felemelt kézzel bulizik, akkor megérezhető ez a felelősség is.- A Vele utazom című, legutób­bi lemezeteket ma többször is meghallgattam, nagyon egésznek érzem: jól megszer­kesztett, jól felépített album. Olyan, mintha megérkeztetek volna valahova. B. N.: Mi is így gondoljuk, de már a negyedik lemezen jár az agyunk. Van már hét olyan dalunk az új le­mezről, ami nincs is még meghang­szerelve, de alig várom, hogy ké­szen legyenek, előre imádom őket. •Remélem, ez még kerekebb, még egészebb lemez lesz, és előrelépést fog jelenteni ez is. De azt is tudom, hogy amikor majd kiadjuk, megint a következőn fogok agyalni...- Követhetőek a siker állomá­sai az életetekben? Alig pár éve két srác Gyergyóban el­kezdett gitározni, most meg lányok tömege sikoltozik a színpad előtt, fesztiválokra, nagykoncertekre hívnak... Melyek voltak ennek a pályá­nak a stációi? B. L.: Ezeket a stációként megjelöl­hető alkalmakat nem mi határoztuk meg, hanem a menedzserünk. Neki köszönhetően léptünk nagyobb és nagyobb közönség elé, ilyen volt az első önálló A38-as tetőteres kon­cert, az Akvárium, a Budapest Park. Szalai Attila bátorított mindig és szervezte az újabb és újabb koncer­teket. Bátor volt, jól látta a dolgokat mindig és jó döntéseket hozott. De mérföldkő volt az is, hogy egymás után háromszor sikerült megtölteni az Akváriumot. . — Az Olyan ő című dalotok a leghíresebb. Tavaly szinte mindenik rádió naponta több­ször játszotta, azt hiszem, a népszerűségetekhez is sokat hozzá tett. Van benne valami mágikus erő. Mi a története? B. N.: Véletlenül lett duett. Mindig úgy írom a dalokat, ahogy később megszólalnak, vagyis elejétől a vé­géig - nem egy refrént vagy egy ver­­zét, amire aztán felépítem a többit, hanem egészben, de az elején nem mindig tudom, hogy mi lesz a vége. Amikor ezt a dalt elkezdtem írni, az első pár szó után beugrott, hogy 3 Bagossy Norbert és Bagossy László: Egyből Forrás: Facebook/ a legnagyobbat kell álmodni, mert az hajt előre Bagossy Brothers Company válaszolgatós, párbeszédes kellene hogy legyen. Az öcséméknek már úgy is mutattam meg, hogy vinnyog­tam a női részt. Mondtam, hogy kel­lene ide valami csaj...- És így lettBarbi kakukktojás a zenekarban? B. N.: Ez külön történet. Laci meg én el tudtuk képzelni, hogy milyen ez női hanggal. De a többiek ragasz­kodtak ahhoz, hogy végre egy női hang énekelje fel a női részt - hall­ják ők is, hogy szól, milyen lenne „adogatósban”. B. L.: Végiggondoltuk, ki volna a legalkalmasabb erre, a legjobb duettpartner, akit ismerünk is. Mi mindig olyan emberekkel dolgo­zunk, akik közel állnak hozzánk valamennyire, ez nagyon fontos. .(A zenekar esetében sem a legjobb zenészeket kerestük, hiszen folya­matosan tanul az ember, és egyre jobb lesz, hanem olyan embereket, akikkel jó együtt dolgozni, akikkel megértjük egymást.) Aztán Ata meg a menedzserünk mondták, hogy va­laki már énekelje fel végre, így jött a képbe Barbi [Bagossy László meny­asszonya]. Van otthon egy kis házi stúdióm, ott vettük fel először az ő hangjával. Biró Barbara: Norbit beküldtem a fürdőbe, hogy ne hallja, mert nem mertem előtte énekelni. Mondtam, feléneklem, de ne küldjék el sok em­bernek, ha lehet. Csak az hallgassa meg, akinek muszáj. Mondta Laci, hogy betették a közös csoportba, és hallotta mindenki a társaságból, nekem meg égett a pofám. Aztán egyszer csak ott álltam a színpadon a Budapest Parkban, és több ezren énekelték velem a dalt. B. L.: Amikor a menedzserünk meg­hallgatta a házi felvételt, azt mondta, hogy ez szinte kész van. B. B.: Ez jólesett. B. L.: Ez részünkről is merész dön­tés volt, mert ez a szakma nem arról szól, hogy egy zenekar beránt egy ismeretlen énekesnőt, nem tudtuk, hogy fog elsülni. Még a stúdióban sem volt biztos, hogy Barbi lesz-e a végső változatban. B. B.: Már elkezdődtek a stúdió­munkálatok, amikor Laci egy éjjel hazajött, hogy van egy rossz híre. (Ha rossz hírt közöl, az mindig úgy néz ki, hogy bejelenti, hogy van egy rossz híre, aztán tíz perc csend...) Kérdem, mi a rossz hír? Az, hogy úgy gondol­tuk, neked kellene felénekelned az Olyan őt. Kiröhögtem, hogy na jó, akkor mondd a rossz hírt. Mert én biztos, hogy nem vállalom. Ha akar­játok hallani, milyen női hanggal, feléneklem még egyszer, de ennyi. A lemezre nem. Ekkor gondoltam bele, hogy ha mégis feléneklem, s majd később koncerteken emberek elé kell lépni, úgy, hogy még Norbi előtt sem merek énekelni, az müyen lesz? B. L.: A stúdióban is azt mondta Barbi, hogy amikor felénekli, a fel­vevőszobában nem lehet senki... A producerünk, a hangmérnök, akik látták egész héten, hogy ezen ví­vódunk, meghallgatták a demón Barbi hangját, és kérdezték, hogy ezen mit vívódtok, ez megvan, ez készen van... Hogy micsoda elemi erő, minden benne van, ami kell, nagyon vehemensen ragaszkod­tak hozzá. Mi is így éreztük az első perctől, de nem mondhattuk ki, ne­hogy elfogultság legyen. B. N.: Amikor kiadtuk, az első há­rom napban még volt bennünk egy adag gyomorideg a reakciók miatt. Külön kérdés volt, hogyan tüntessük fel Barbit - aztán a címbe nem, csak a leírásba került bele, Barbi kérésére. — Azt tudják a rajongók egyébként, hogy Laci meny­asszonya vagy? B. B.: Most már talán igen, de vol­tak tippek, hogy Opitz Barbi énekli-e a dalt, vagy a lány, aki a klipben ját­szik, aki egyébként Norbi barátnője. De kiderítik a rajongók mindig, amit tudni akarnak. — És mi a dal története? B. N.: A. veszprémi Expresszó va­lamelyik termében írtam, egy eldu­gott helyen. Volt nálam egy gitár, elkezdtem pengetgetni, teljesen spontán született. Ilyen érzések ka­varogtak bennem, amiről szól a dal is, hogy le szabad-e szedni a tiltott gyümölcsöt... — Lesz még duettetek Barbi­­val? B. N.: Szerintem nem. Nem akaijuk ismételni magunkat. Azt, ami egy­szer működött, nem kell addig utá­nozni, amíg kifárad az egész. B. B.: Elrontaná ennek is a vará­zsát... B. N.: Otthon sikeres lett az Add vissza című dalunk, de ennek a sike­rét is ott hagytuk, ahol megszületett, nem akartunk még egy ilyet csinálni. — Aranyos dolog, hogy mind­kettőtök barátnője szerepet kapott ebben a dalban és a klipben. B. N.: Nekem csak ezután lett ő a barátnőm, ott ismerkedtünk meg a klip forgatásán. De egyébként hiszek a családon belüli megoldásokban, abban, ha bármilyen munka van, mindig a hozzánk közeli embereket érdemes belevonni - a zenekar ese­tében is jól működött ez az elv. A Bagossy Brothers Companyt 2013-ban alapították. A zenekar tagjai: Bagossy Norbert (gitár, ének], Bagossy László (basz­­szusgitár, vokál), Tatár Attila (gitárok, vokál), Bartis Szilárd (dobok), Kozma Zsombor (hege­dű, harmonika, billentyűk). Leg­utóbbi lemezük Veled utazom címmel tavaly jelent meg. 2020. augusztus IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom