Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-15 / 191. szám
2020. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT SPORT 15 Az RB Leipzig Gulácsival a kapuban legyőzte az Atlético Madridot Magyarok a BL finisében Először van magyar labdarúgó a Bajnokok Ligája elődöntőjében Gulácsi Péter (és ha esetleg játszik, akkor Willi Orbán) személyében, miután az RB Leipzig meglepetésre 2-1-re legyőzte az Atlético Madridot a csütörtöki lisszaboni negyeddöntőben. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A 88. percben jártunk, miután Joáo Félix büntetőből kiegyenlítette Dani Olmo vezető gólját, 1-1-re állt az RB Leipzig-Atlético Madrid Bajnokok Ligája-negyeddöntő a lisszaboni Jósé Alvalade stadionban. Angelino, a Manchester Citytől kölcsönben az RB Leipzigben játszó spanyol balbekk beadott, Tyler Adams 16 méterről rálőtte, és a labdája Stefan Szavics lábán megpattanva a jobb sarokban kötött ki. Történelmi gól volt: először került BL-elődöntőbe az alig tizenegy éves múltra visszatekintő lipcsei csapat, és ami a mi számunkra sokkal fontosabb: Gulácsi Péter személyében először jutott magyar labdarúgó a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában. (Willi Orbánnal együtt, aki ezúttal a kispadon ülte végig a mérkőzést.) És persze ez volt Adams első gólja az RB Leipzig színeiben. A Lipcse 2-1-es győzelmére kevesen tippeltek, a BEK-et is ide számítva háromszor is döntőt játszó madridiak voltak az esélyesek, sőt Diego Simeone fiai már arról álmodoztak, hogy mivel örök nemezisük, Cristiano Ronaldo és csapata - ezúttal a Juventus - nincs már versenyben, végre elhódíthatják vágyuk titokzatos tárgyát, a BL-trófeát. Csakhogy gyorsan kiderült, hogy ez az Atlético már nem az az Atlético, amely nem is olyan régen kétszer is megizzasztotta a döntőben a Real Madridot. Carrasco egyszer ugyan még próbára tette Gulácsit - a magyar kapus bravúrosan védte a rövid sarokra tartó lövést de utána a Lipcse volt a jobb, veszélyesebb, motiváltabb. Julian Nagelsmann személyében ambiciózus edzője van a csapatnak, ő lett minden idők legfiatalabb, 33 éves BL- elődöntős szakvezetője.- Jó meccset játszott a csapatom, nagyon boldog vagyok - mondta a meccs után Nagelsmann, aki szívélyesen elbeszélgetett idősebb és nevesebb kollégájával, Simeonéval. - A nap végén valamivel jobbnak bizonyultunk, a támadóharmadban egy picit hatékonyabbak voltunk, mint ellenfelünk. Nem volt sok helyzet, de valamivel határozottabbak voltunk, és ezért győztünk. Nagy nap ez a klubnak és nekem is, büszke vagyok a játékosaimra. Páratlanul gyors a klub és a csapat fejlődése, de nincs megállás, most már az elődöntőre kell gondolnunk. Hogy mit mondtam Simeonénak? Hát azt, hogy mennyire tisztelem őt, és milyen nagyszerű edzőnek tartom.- Nem úgy sikerült a mérkőzés, ahogy elterveztük, jobb volt a Lipcse. Fiatalosabb, lelkesebb, energikusabb játékot mutatott. Nekünk most enynyire futotta, pedig mindent megpróbáltunk - mondta a meccs után Diego Simeone. Az Atlético annyira jellegtelen játékot mutatott, hogy Álvaro Roca, a Marca jegyzetírója neki is ment az argentin edzőnek. Simeone 2011 óta irányítja a csapatot, ami rettenetesen hosszú idő. Eközben kétszer is a BL döntőjébe juttatta együttesét, többet tett a klubért, mint korábban bárki más, de egyszer minden nagy edző nagy korszakának vége szakad. Simeone Atléticója kiégett, a vírusszünet óta csak úgy kötelességszerűen teszi a dolgát a csapat, ez pedig kevés. Meg is van a konklúzió: Simeonénak távoznia kell. Bajnokok Ligája-negyeddöntő ma is RB LEIPZIG-ATLÉTICO MADRID 2-1 (0-0). Lisszabon. Gólok: Dani Olmo (51.), Adams (88.), ill. Joáo Félix (71., 11-esből). A harmadik negyeddöntőt, a Barcelona-Bayern München összecsapást tegnap lapzártánk után játszották, a Manchester City-Lyon mérkőzést ma 21.00 órakor rendezik. Az egyik ágon már megvan az elődöntő párosítása: PSG-RB Leipzig, a párizsiak kispadján magyar másodedzővel, Lőw Zsolttal. Lőw Zsolt, a PSG másodedzője szerint csapata a jövő héten történelmet írhat Most velük volt a labdarúgás istene LABDARÚGÁS A huszonöt év után újra Bajnokok Ligájaelődöntőbe jutott PSG másodedzője, Lőw Zsolt a mesés fordításról, a csodás Lisszaboni ébredésről és a következő lépésről is beszélt.- Az óra a kilencvenedik percre fordult, az Atalanta egy nullára vezetett. Mire gondolt akkor?- Hogy nem kapunk ki - indította a Lisszabonból adott exkluzív interjúját Lőw Zsolt, a negyeddöntőben végül 2-1- re nyerő PSG másodedzője. - Az elmúlt évek megtanítottak arra, a futballban bármi megtörténhet, sohasem szabad feladni! Ez közhelyesen hangzik, de ettől még igaz. Noha a kiesés szélén álltunk, bizakodtam, ugyanúgy áradt belőlem a pozitív energia, mint a stáb többi tagjából. Át akartuk adni a játékosoknak, hogy a lefújás pillanatáig bízunk bennük. Hiszem, hogy mindennek van oka, és ha a kispad feladja, azt megérzik a pályán lévők. Ezzel is magyarázható, hogy az utolsó húsz-huszonöt percben eufórikus hangulatban meccseltünk.- Emlékszik egyáltalán arra, hogyan élte meg az utolsó perceket?- Kihordtam lábon egy, de az is lehet, hogy két infarktust. Vallom, a labdarúgásnak is van istene. Ha látta, hogy az elmúlt hónapokban min mentünk keresztül, milyen fantasztikus munkát végzett a csapat a negyeddöntőt megelőző napokban, ha látta, hogy akkor is töretlenül ment előre a brigád, amikor szinte minden veszni látszott, nos, akkor nem hagyhatta, hogy elbúcsúzzunk az Atalanta ellen. A mérkőzésen sok minden úgy alakult, ahogyan elképzeltük, kivéve azt a lövést, amelyet követően a labda utat talált a kapunkba.- Thomas Tuchel vezetőedző azt nyilatkozta, az egyenlítés pillanatában érezte, a második gól is hamarosan megszületik. Ön is így volt vele?- Igen. Eksztázisközeli állapotba kerültünk, és ez magában hordozta a győzelmi esélyt. Kontrolláltuk a játékot, veszélyes támadásokat vezettünk, és a dominanciánk csak fokozódott, amikor a tervnek megfelelően bevetettük Kylian Mbappét. A sorsdöntőnek bizonyuló fordulatot mégsem az ő, hanem Eric Maxim Choupo-Moting beállása jelentette, aki két éve ingyen érkezett a klubhoz a Stoke-tól, és akinek augusztus harmincegyedikén lejár a szerződése... Eddig epizódszerepeket kapott, de a legjobbkor lépett elő főszereplővé. Minden tiszteletem az övé - is.- Meglehet, ha ő nincs, most más hangulatban beszélgetnénk.- Ez igaz. Három perc telt el a két gólunk között. Három perc! Egy ember életében semmi. Nemhogy három perc, lecserélni, és a helyükre Julian Draxlert és Choupo- Motingot beállítani.- Mi a következő lépés?- Ha lehet, még fokozni, illetve erősíteni a mára kialakult remek légkört és csapategységet. Ami itt formálódik, mesébe illő. A PSG az Atalanta elleni mérkőzés napján ünnepelte alapítása ötvenedik évfordulóját, ez is jelentett egyfajta nyomást. Ezzel ugyanúgy megbirkóztunk, mint megannyi nehézséggel. Thomas Tuchel például súlyos bokasérülést és lábtörést szenvedett néhány nappal a meccs előtt, de óriási lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve egy ládán ülve irányított. Láttam a lábát, amikor megsérült, csúnyán nézett ki. Ezzel a sérüléssel hetekig kellene feküdnie felpolcolt lábbal, de a mi szakmánkban ritka, hogy valaki feltett lábbal végzi a munkáját. „Eksztázisközeli állapotba kerültünk” van, amikor három óra is úgy pereg le, hogy észre sem veszszük. Ám ez a három perc ezúttal mindent megváltoztatott. Lehet, a mi jövőnk is ezen a három percen múlt. Hiszen ki tudja, hogyan alakul a sorsunk, ha kiesünk. Most, hogy huszonöt év elteltével a PSG ismét bejutott a BL elődöntőjébe, mindenki veregeti a vál-Fotó: Szabó Miklós lunkat, mondván, az idényben eddig nyertünk négy trófeát, és már csak két meccs választ el bennünket attól, hogy történelmet írjunk. Természetesen dicsérik Thomas Tuchelt, hogy milyen jól nyúlt a meccsbe, hogy volt bátorsága az ötvenmillió euróért megvásárolt Mauro Icardit és a remekül futballozó. Ander Herrerát- Hogyan telnek az elődöntőig hátralevő napok?- Csütörtökön még a regenerálódás volt fókuszban, de péntektől kezdődik újra az emberfeletti, napi nyolctíz órás munka - abban a reményben, hogy kedden újabb nagy lépést teszünk az álmunk megvalósítása felé.- El tudna viselni még egy idegtépő mérkőzést Lisszabonban?- Akár kettőt is. MW JEGYZET Magyarok Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Végre nem kívülállóként, semleges nézőként szurkolhatunk a labdarúgó Bajnokok Ligája elődöntőjében! Mert van, sőt vannak magyarok a legjobb négy között, az RB Leipzig kevesek által megtippelt, bár sokak által remélt győzelmével az Atlético Madrid felett Gulácsi Péter, a világ egyik legjobb kapusa is bizakodhat a trófea elnyerésében, s ha netán még Willi Orbán is pályára lépne kedden a PSG elleni elődöntőben, akkor két magyart láthatnánk a lisszaboni Jósé Alvalade stadionban. Egy harmadikat pedig a kispadon, hiszen a párizsiak másodedzőjét Lőw Zsoltnak hívják. Sokszor leírtam már, menynyire émelyítőnek, már-már gyomorforgatónak tartom, amikor valamelyik honfitársam így kommentálja a Barcelona, Real Madrid, Liverpool, Roma, Juventus (a nem kívánt csapatnév törlendő) aktuális sikerét: „Ezt a meccset is behúztuk!” Vagy: „Rúghattunk volna több gólt is...” így, többes szám első személyben. Mintha bármi közünk is lenne ezekhez a klubokhoz. Jó, jó, tudom én, ez a szegénység, a futballnyomor királyi többese, időtlen idők óta nincs a nemzetközi mezőnyben számottevő futballcsapatunk, játékosunk - talán most már Szoboszlai Dominik, de ne kiabáljuk el! -, akinek lehetne szurkolni, ezért helyettesítjük a régmúlt óriásait, Puskást, Kocsist, Albertet, Benét, de még Nyilasit, Détárit, Kiprichet is Messivel, Ronaldóval, Mbappéval, Pirlóval, Ibrahimoviccsal, és húzzuk magunkra a Barca, a Juve, a Liverpool, a Bayern mezét, sálát, sapkáját, jobb híján. Ilyesmi az ötvenes, hatvanas, hetvenes években elképzelhetetlen lett volna - már csak azért is, mert a merchandising fogalma még ismeretlen volt -, amikor a Fradi, az Újpest, a Honvéd egyenrangú klubnak számított a fent nevezett egyletekkel. No de, most ott van Gulácsi Péter és Willi Orbán, szóval: hajrá, Lipcse! Mint ahogy 1978-ban is szorítottunk a BEK-döntőben a belga Bruges-ért, no, nem azért, mintha annyira imádtuk volna Belgiumot, hanem mert náluk játszott a disszidens Kű Lajos - akinek a nevét sikerült a kilencven perc alatt egyszer sem kiejtenie Vitraynak... És azon sincs mit csodálkozni, hogy az 1986- os BEK-fináléban az amúgy mifelénk nem túl népszerű Steaua Bucurestinek szurkoltunk, hát persze, hogy Bölöni László és a mester, Jenei Imre miatt. No és a hetvenes évek elején sem csupán Johan Cruyff és lobogó hajú társai okán bolondultunk bele a „totális” Ajaxba, az sem volt közömbös, hogy egy Kovács István nevű, temesvári születésű, kolozsvári illetőségű úr ült a hollandok kispadján. (Aki október 2-án ünnepelné a századik születésnapját, ha nem távozott volna el közülünk huszonöt éve.) Tehát bármennyire is szemet gyönyörködtető Lewandowski, Sterling, Neymar vagy Papu Gómez játéka, azért mennyire más egy olyan csapatnak szurkolni, amelynek honfitársunk áll a kapujában, vagy annak a Salzburgnak a játékát csodálni, amelynek legjobbja bizonyos Szoboszlai Dominik. Mégiscsak a mi kutyánk kölykei... Ezt nem tudta védeni Gulácsi Péter, de magyarként az első, aki bejutott a BL elődöntőjébe Fotó: AFP
