Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-08 / 185. szám
amuban sült aoaacsa helyőrség 8 h MINDIG SZEBBEN ADJ TOVÁBB EGY MESET, MINT AHOGYAN HALLOTTAD! Ágoston Szász Katalin A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum már ötödik éve osztja ki az Év gyerekkönyve díjat öt kategóriában (gyerekkönyv-írói, iijúsági írói, illusztrátori, műfordítói, valamint innovációs). A független szakmai zsűri a 2019-ben megjelent, kiadók által nevezett gyerek- és ifjúsági könyvekből válogatta ki a nyerteseket. Az idén júniusban bejelentett döntés alapján a 2020-as Év gyerekkönyvírója Zalka Csenge Virág lett Ribizli a világ végén - Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetével, a Móra Könyvkiadó gondozásában. Amikor a kötet alcímét először elolvastam, nagyon kíváncsi lettem, és elgondolkodtam: olyan régóta, már a múlt század közepétől errefelé, próbálunk mindent modernizálni, így a meséinket is. Az elmúlt száz évben, még inkább az elmúlt harmincban olyan gyorsan változott és változik folyamatosan a környezetünk, hogy már-már kényszerűségnek éljük meg az aktualizálást - megosztó téma ez, sokan ellenzik, sokan támogatják, mindig akadnak irodalmi szószólói is. Én a mesék egyetemességében hiszek. Azt a tudást, azt az ősi bölcsességet, amit népmeséink, népköltészetünk, az irodalom és egyáltalán a művészet magában hordoz, minden korban és bármilyen körülmények között megérti és átérzi az ember, hisz ez az ismertetőjegye (az embernek és az irodalomnak is). Zalka Csenge Virág kötete, illetve egész munkássága, gyönyörűen és magától értetődően közvetíti ezt az univerzalitást. Zalka Csenge Virág előbb régészeti diplomát szerzett az ELTE-n, majd mesemondás mesterdiplomát és Fulbright-ösztöndíjasként kulturális tanulmányok doktori fokozatot az Amerikai Egyesült Államokban. Kutatási területe a hagyományos és a digitális mesemondás keresztmetszete. Több népmesegyűjteménye és tudományos kézikönyve jelent meg itthon és külföldön, mesemondóként könyvtárakban, iskolákban, múzeumokban és fesztiválokon lép fel. A gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekért működő Világszép Alapítvány munkatársa. A kötet harminckilenc története felöleli a teljes magyar nyelvterület népmesekincsét, Szigetköztől Vajdaságig és Erdélytől Zala megyéig teijedően gyűjtött a szerző meséket, mondákat, elbeszéléseket (mely gyűjtésről a kötet végén forrásjegyzéket is közöl). Zalka Csenge Virág igazi mesemondóként maga válogatta, fűzte és öltögette össze ezeket a szövegeket, sokszor töredékeket: néhol egy meséből csinált többet, néhol fordítva, vagy egy-egy mesetípus különböző változatait olvasztotta egybe. Mint egy kirakósjáték, melynek elemeit addig csinosítgatja, rendezgeti, amíg meg nem találja a legszebb végleges formát - és azzal már saját lelkét is továbbadja. A meséskönyv legnagyobb zsenialitása mégis a tökéletesen működő elbeszélői hangban rejlik: Zalka Csenge Virág megtalálta azt a közvetlen, élőbeszédszerű és egyszerre igényesen irodalmi nyelvezetet, ami úgy szól a ma gyerekéhez, felnőttéhez egyaránt, hogy nem próbál modern lenni, nem próbál aktuális lenni, nem akaija mindenáron megkedveltetni magát, mégis tökéletesen érthető, befogadható, sokszínű és szórakoztató, és továbbörökíti a magyar népmese gazdag szóbeli hagyományát. Ebben a komplexitásban remekelnek a kötet illusztrációi is. Herbszt László a Magyar Iparművészeti Egyetemen végzett alkalmazott grafikus szakon. Többszörös Graphic Design és Arany Rajzszög-díjas, a KREA Művészeti Iskola tanára. Grafikai tervezőmunkája mellett számos gyerekirodalmi kötetet illusztrált. Finoman kidolgozott, részletekben gazdag rajzstílusának enyhén geometrikus és architekturális jellege természetesen, minden erőltetettség nélkül olvad egybe a népi motívumvilággal. „A sárkány aludt, mint a bunda, a falak is remegtek a horkolásától. Alig lépett be Föld Gyengéje az ajtón,, elősiklott valahonnan egy rettenetes kígyó. Kapta a kardját a lány, lekaszabolta. A zajra felébredt a sárkány is. [...] Nekifogtak párbajozni, vívtak hét éjjel és hét nap, szikrát hányák a kardpengéik, de nem tudták legyőzni egymást. [...]- Van itt egy nagy hegy - szólalt meg a lány. - Menjünk fel a tetejére, változzunk át, és menjünk egymásnak! Én leszek papírkerék, te leszel vaskerék. Gondolta a sárkány, ez könnyű lesz - a vas erősebb, mint a papír. De a leány meg tudta, hogy a papír könnyű, a vas nehéz, és minden percben beleragad a sárba. [...] Tudta a táltos, sárból gyúrt leány, hogy a sötétség csak akkor tűnik el, ha a sárkánynak vége lesz. Leütötték hát a sárkány utolsó fejét is, s a Fekete Tanyákra mindjárt visszatért a világosság. Föld Gyengéje és a Fekete Vitéz kezet fogtak, együtt tértek haza a királyhoz és a lány szüleihez.” Zalka Csenge Virág hősei nem mindennapi emberek, mégis mindannyiunkról szólnak ezek a mesék. A válogatás megmutatja, hogy bizony magyar népmeséinkben sem mindig a királyfi győzi le a sárkányt és menti meg a királykisasszonyt. Néha a lány ránt kardot, hogy levágja a sárkány mind a harminckét fejét, máskor a böjti boszorkány eszén jár túl, hogy megszabadítsa az elrabolt királyfit, a kérőjét maga választja meg, elátkozottan, gyík alakjában is a segítségére siet, de ő maga akkor sem akar gonosszá változni, ha ezt várja el tőle boszorkány-öreganyja. És ott vannak a királyfik is, a szegénylegények, komoly mesteremberek és bolondos fiúk, akikkel segítenek egymáson és tanulnak egymástól, és közösen meg néha egymás ellen is harcolnak, máskor szerelembe esnek, nevetnek és kertészkednek és táncolnak - olyan természetesen és megától értetődően élik az életüket és egyenlőségüket, ahogy nekünk is kellene, őseink még tudták, és meg is becsülték ezt a bölcsességet, hogy mennyire sokfélék és mégis egyformák vagyunk. Zalka Csenge Virág kötetét őszinte örömmel tartom a kezemben. Éppen ilyen igazi mesékre van szüksége gyerekirodalmunknak, sőt, felnőttirodalmunknak is: elvonatkoztatni minden ránk rakódott normától és kényszerűségtől, viszszatérni irodalmi és érzelmi hagyományainkhoz, megtalálni benne a számunkra leginkább kedveset és szépet. És továbbadni. Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén - Régi magyar népmesék mai gyerekeknek. Herbszt László illusztrációival. Móra Könyvkiadó, 2019 un a lap alatt A LOPAKODÓ SZELLEM Forrás: www.playstation.com A francia Ubisoft történelmi köntösbe bújtatott játéksorozata, az Orgyilkosok és a Templomosok évezredeken átívelő titkos háborúját elmesélő Assassin’s Creed sorozat 2007 óta töretlen sikernek'örvend. Diadalmenetének egyik kulcsa abban rejlik, hogy mindegyik epizód egy könnyen azonosítható történelmi korba és a világnak valamelyik egzotikus szegletébe repített minket. Egyebek mellett járhattunk az ipari forradalom Londonjában, a karibi kalózok vizein, az ókori Egyiptom piramisai között vagy legutóbb a szintén ókori Hellénben. A sorozat népszerűsége máig nem tört meg, idén ősszel az Assassin’s Creed: Valhalla a középkori vikingekhez kalauzol majd bennünket. Közel tíz éve már, hogy a rajongók először megfogalmazták igényüket egy a feudális Japánban játszódó történetre, ám óhajuk eleddig süket fülekre talált a kiadónál. A Sony belsős fejlesztőcsapata, a sajátos antiszuperhős játékkal, az Infamousszel befutott Sucker Punch, végül úgy döntött, hogy egy konkurens játék formájában betölti a rajongók igényei támasztotta tátongó űrt. A Ghost of Tsushima már a bejelentését követően fokozott érdeklődésre tartott számot. Bár japán gyártású címekben nincs hiány, ám ezek egy része vagy nem kerül honosításra Nyugaton, vagy pedig játékmenet tekintetében túlságosan is japán Kántor Mihály stílusúak ahhoz, hogy széles körben sikert arassanak a bolygó innenső felén is. Az amerikai fejlesztőcsapat azonban a nyugati játékszemlélet szerint, a Ubisoft sorozatának taktusait pontosan leütve hozta létre ezt a szamuráj kalandot, melynek minden amerikanizálás ellenére, külsőségein túl is sikerült japánnak maradnia. A 13. század második felében járunk, a japán Tsushima szigetén. 1274-ben Khotun kán vezetésével a mongol inváziós flotta itt ér partot és elfoglalását követően innen tervezik majd megkezdeni a Japán fősziget megszállását. Erőfeszítéseiknek csak a helyi földesúr, Lord Shimura és emberei állhatják útját. Shimura hívei között van unokaöccse, a szamuráj harcos Jin Sakai, akinek szerepében nekünk kell majd helytállnunk. Sajnos az ellentámadásból tragédia lesz és miután a foldesúr csapatait szétzúzzák a mongolok, hősünk is halálos sebet szerez. Yuna, a helyi tolvaj menti meg az életét és közli vele a rossz hírt: a sziget nagy része elesett. Jin, ahogy az egy hűséges szamurájhoz illik, a túlerővel nem törődve fogságba esett ura kiszabadítására siet. Khotun kán azonban elsöprően erős harcos és alaposan móresre tanítja Jint, aki még ezután sem adja fel. Felismerve, hogy a hagyományos szamuráj harcmodorral nem lehet megvívni ezt a csatát, szövetségesek után kutatva, és a megszorult helyieken segítve, gerillaharcot indít a megszállók ellen. Jin története három nagy felvonásban bontakozik ki előttünk, melyek mindegyike egy-egy igen hosszú küldetés fináléjával zárul. Nem lenne ildomos ezeket felfedni, ám annyit elárulhatok, hogy mindhárom igen emlékezetesre sikerült. A fő küldetések mellett a Tales of Tsushima gyűjtőnév alatt azokat a megbízásokat találjuk, melyek keretében fontos szereplőkkel ismerkedünk meg, vagy épp csak a fő csapásirányhoz közvetlen nem kapcsolódó tevékenységekkel bíbelődhetünk. Előbbiek megcsillogtatják az írók tálentumát, midőn olyan felejthetetlen szereplőkhöz lesz szerencsénk, mint a bosszúszomjas Lady Masako, a legendás íjászmester Ishikawa vagy a farmer Kenji. A többi feladat esetében váltakozó a minőség, ám a jól ismert „menj oda, hozd ide” típusú rutin küldetések mellett néhány igazán drámai, helyenként moralizáló vagy épp kifejezetten szívfacsaró történetet is sikerült becsempészni. Amennyiben ez még nem lenne elegendő tennivaló, a Mythic Tales of Tsushima címszó alatt a szigeten elszórva muzsikálgató bárdokat és mesemondókat hallgatva a régmúlt legendák hőseinek kincseiről is fellebben a fátyol. Ezeket felkutatva Jin nagy erejű vértekre, fegyverekre vagy elfeledett harci manőverekre tehet szert. Szamurájunk idővel maga is legendává válik: ahogy lopakodó árnyékként tizedeli a megszállókat, - akik félve suttognak Tsushima bosszúálló szelleméről - úgy kapunk újabb és újabb, a természetfelettivel határos képességeket. Vétek lenne szó nélkül elmenni a játék lélegzetelállító szépsége mellett. Az alkonyati fényben ragyogó őszi erdők, a ködös mocsarak, a virágba borult mezők vagy a hófödte bércek rendre hajlamosak elterelni a figyelmünket az előttünk álló feladatról. Külön érdekesség, hogy a néhai japán rendezőóriás, Kuroszava Akira családjának a jóváhagyásával készítettek a játékhoz egy úgynevezett Kuroszava-játékmódot. Ebben fekete-fehérben pereg előttünk a játék, a fény-árnyék hatások markánsabbak, a képre egy mesterséges filmkosz került, a hang pedig az ötvenes évek audio felvételeinek sercegő zörejeivel szól. (Ghost of Tsushima. Platform: PlayStation 4.) IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET 2020. augusztus
