Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-08 / 185. szám
2020. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT TÖRTÉNELEM 11 Benes-dekrétumok: 75 éve él a magyarokat elüldöző törvény Jogfosztás a Felvidéken Vagyonukat hátrahagyva, marhavagonokban telepítették át őket Magyarországra Fotó: Fortepan ■ •• // ■ Közös ősei lehettek magyaroknak és hunoknak KUTATÁS Az ázsiai hunok férfi ágú genetikai vonalai közösek lehettek a honfoglaló magyarokéval és az Árpád-házzal - tudatta a Magyarságkutató Intézet a Human Genetics nemzetközi tudományos folyóirat publikációját idézve. A közlemény a tanulmány kapcsán kiemelte, hogy a nemzetközi eredmények erősítik a Magyarságkutató Intézet kutatóinak téziseit. A publikációt jegyző Christine Keyser és kutatótársai 52 csontmaradványt vizsgáltak a Közép- Mongóliában feltárt Tamir Ulaan Khoshuu temetőből. A szerzők kutatásukat kiterjesztették arra, hogy az ázsiai hun minták mely más archaikus mintákkal mutatnak genetikai kapcsolatot. Az adatbázisban való keresés alapján közös férfi ágú haplotípust írnak le két ázsiai hun minta és III. Béla (1172-1196 között Magyarország és Horvátország királya) örökítőanyagával. Hozzátették, hogy két másik ázsiai hun lelet a székesfehérvári bazilikában feltárt 11/54 jelzésű mintával mutat genetikai kapcsolatot. Négy ázsiai hun minta esetében a honfoglaláskori magyarokkal mutatnak ki hasonló haplotípust a szerzők. Ezen adatok megerősítik, hogy az európai hunok az ázsiai hunok leszármazottjai. Tehát néhány ázsiai hun apai és anyai vonal is visszavezethető egy közös ősre, amely megtalálható az európai hunokban, az avarokban, a mongolokban, a honfoglaló magyarokban és a Turul-dinasztiában (Árpádházi dinasztiában). „Ez a megállapítás támogatja, hogy ezen népeknek közös szkíta-szibériai őseik lehettek” - zárta közleményét a Magyarságkutató Intézet. MW Kitelepítések, jogfosztások, vagonírozás, agresszió - háromnegyed évszázada kezdődött meg a felvidéki magyarság kálváriája. 1945. augusztus 2-án Edvard Benes csehszlovák elnök kiadta hírhedt dekrétumait, részben a magyarok deportálásának a szándékával. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu ÉVFORDULÓ Edvard Benes, az 1938 novemberében megszűnt Csehszlovákia emigráns kormányának önjelölt elnöke, a második világháború lezárultával másodszor is hozzálátott a csehszlovák államiság megteremtéséhez. Az 1945-ben ennek jegyében kiadott elnöki dekrétumaival a magyar és német nemzetiségűeket megfosztották alapvető emberi jogaiktól.- Az 1945-ben életre galvanizált második Csehszlovákiát nyíltan szláv nemzetállammá akarták alakítani, azzal a benesi ideológiai megokolással, hogy a háborút a nemzetiségek okozták, tehát meg kell tőlük szabadulni - mondta egy korábbi interjúban Popély Gyula történész, a Felvidék egyik legjelentősebb kutatója. Ennek jegyében kitelepítették a szudétanémeteket, a magyarok teljes körű kitelepítését azonban a potsdami konferencia nem hagyta jóvá, így „csak” megtizedelték a felvidéki magyarságot a lakosságcserének nevezett deportálásokkal - tette hozzá. Benes Potsdamban kicsikarta a nagyhatalmak engedélyét a németek kitelepítésére, és a magyaroknak is hasonló sorsot szánt, már az 1945. február 16-ai rádióbeszédében kijelentette, hogy az új csehszlovák köztársaság nemzetállam lesz, ezért elő kell készíteni a németek és magyarok ügyének „végleges megoldását” - írja visszatekintésében a Magyar Hírlap. Az április 5-én meghirdetett kassai kormányprogramban Benes már kijelentette, hogy a magyarok - az igazolható antifasiszta élharcosok kivételével - mind háborús bűnösök, a hónap végén pedig megkezdték a magyarok és németek internálását Pozsonyban. A kitelepítettek a teljes vagyonukból 20 kilogrammos csomagokat vihettek magukkal, minden másukat elkobozták. Mindezt még a dekrétumok előtt, hiszen a mintegy százötven rendelet kibocsátása - amelyek közül tizenhárom érintette a magyar kisebbséget - csak májusban kezdődött meg. A magyarokat érintő legkegyetlenebb törvényt hetvenöt éve, 1945. augusztus 2-án adták ki. Ezzel Csehszlovákiában megfosztották a magyarokat a nyugdíjuktól, a járandóságaiktól, a munkahelyüktől, betiltották a magyar nyelv használatát, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Elkobozták, és csehek, szlovákok között osztották szét a németek és a magyarok földjeit. Emellett 44 ezer magyart Csehország legtávolabbi részébe, az egykor németek által lakott Szudéta-vidékre vittek kényszermunkára. A teljes kitelepítés ötletét végül nyugati és szovjet nyomásra Benes kénytelen volt feladni, de ez a nyomás kényszerítette ki az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák-magyar lakosságcserét, amelynek eredményeként magyarországi szegény szlovákokat toboroztak, akiknek az addig jobban élő, felvidéki magyarok portáit adták. A magyarok tizedannyi vagyonhoz jutottak, mint amit hátrahagytak. 20-40 kilogrammos csomagokkal marhavagonokban, olykor gyalog hajtották őket a határhoz. Csehszlovákia 1993. január 1-jén másodszor is kimúlt. Két utódállama, Csehország és Szlovákia máig elutasítja a jogfosztó rendeletek hatálytalanítását, elítélését, illetve bármilyen kárpótlást. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy még 2020-ban is a Benesdekrétumok alapján akarnak elkobozni a szlovák hatóságok földeket magyar örökösöktől, akiktől Benesék idején úgymond „elfelejtették” elvenni. Nemrég egy precedensértékű perben Strasbourg küldte viszsza egy ilyen megkésett rablás jogesetét alapfokra a szlovák bíróságokra. Takaró Mihály az első Csehszlovákia gyökereiről Takaró Mihály korábban a Trianoni Szemlében írt a szabadkőművesek Edvard Benesre gyakorolt hatásáról. A neves irodalomtörténész Fejtő Ferencet idézi, aki részletesen ecseteli, hogy a szabadkőműves Benes és Masaryk hogyan hajtotta végre a modern Csehszlovákiát megteremtő programjait a nemzetközi szabadkőművesség olyan személyiségeinek segítségével, akik az akkori európai és amerikai politikai hatalom csúcsain álltak. „Akkor már Benesék a nacionalista áramlat és a francia-angol szabadkőművesség hatása alá kerültek, melyhez hozzátartozott Wilson is [...], szóval, ami Trianont illeti, az tény, hogy Jászi Oszkár, illetve Károlyi Mihály gondolatát, hogy egy demokratikus és autonómiákkal élő föderális államot csináljunk Magyarországból, lényegében nem akarta senki... Nyugaton sem támogatta senki.” Takaró szerint teljes joggal írja Fejtő, hogy Trianon ideológiája úgy is értékelhető, mint a republikánus baloldal háborúja a klerikalizmus ellen. Nagyobb kiállítótérrel, látványosságokkal várják a látogatókat Honfoglalás és ’48-as rézágyú Gábor Áron fegyvereiből ez az egy maradt meg Fotó: MTI NYITÁS Megújult állandó és időszaki kiállításokkal nyit újra augusztus 14-én a Móra Ferenc Múzeum. A díszteremben Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének történetét tárják a látogatók elé. A festménynek a közgyűjtemény tulajdonában lévő szín- és szénvázlata mellett több, a műhöz készült tanulmányt és az eredetiben az Országházban látható kép azonos méretű, festővászonra készült reprodukcióját is kiállítják. A másik, Gábor Áron rézágyúja című időszaki tárlat az 1848/1849-es szabadságharc székelyföldi hadjáratából az ágyúöntők és tüzérek munkáját mutatja be. A kiállítótérben más 1848-as ereklyék társaságában látható Gábor Áron egyetlen megmaradt rézágyúja is. Az állandó kiállítások közül teljesen átalakult a közgyűjtemény csaknem negyvenéves természettudományi tárlata, az új az Alföld és a Tisza árterének állat- és növényvilágát mutatja be. A preparátumok mellett Máté Bence természetfotós csaknem száz fényképét is láthatják majd az érdeklődők. A korábbiakhoz képest nőtt a kiállítás területe is, új múzeumpedagógiai foglalkoztatótermet alakítottak ki, ahol az érkező csoportok játékos, interaktív formában ismerkedhetnek meg a térség madárvilágával. Szintén állandó kiállítás mutatja be a . múzeum névadóját és egykori igazgatóját, Móra Ferencet. A látványos, az író műveit a középpontba helyező tárlat a természethez való meghitt viszonyán keresztül ábrázolja az író életútját és munkásságát. A kötelező olvasmányok alapján inkább ifjúsági íróként ismert Mórának jelentős a néprajzi gyűjtőmunkája, amely számos elbeszélését, regényét ihlette, valamint a régészeti tevékenysége is. A múzeumban különböző beosztásokban eltöltött évei alatt 104 lelőhelyen ásott, köztük a nevéhez köthető a kunágotai honfoglalás kori lovas sírok feltárása, és nagy érdeklődést váltott ki több, a népvándorlás és honfoglalás kori temetkezéseket néprajzi szemszögből vizsgáló publikációja is. Mivel többször előfordult, hogy pénz hiányában nem tudtak feltárni egy-egy ígéretes lelőhelyet, volt, hogy Móra a saját pénzéből fizette az ásatásokat, de leleményes volt a szükséges feltételek előteremtésében is. Erről is mesél például az 1935- ben megjelent, Utazás a földalatti Magyarországon című könyvében. MW KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY FIZESSEN ELŐ A LAPCENTRUM.HU OLDALON! LAPUNKAT DIGITÁLIS FORMÁBAN IS ELOLVASHATJA: digitalstand.hu HIRDETÉS lakáskultúra Lakáskultúra Otthon, dekoráció, kert, életmód: mindez egy helyen!
