Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-04 / 155. szám
novella DUGÓ A SZABADSÁG UTCÁBAN helyőrség Szilágyi-Nagy Ildikó Faun én nimfa (33 » 22 cm, 1867, Béla és Ani sötétedés után gyújtottak egy gyertyát, együtt kanalazták a meleg juharszirupot a bécsikávés bögrékből, Ani kiskanállal, Béla nagykanállal, mert neki nagy volt a szája, de most hallgatott.- Meséljen valamit! A kocsmában mit hallott?- Jó most hallgatni. így hallgattak tovább. Ani sem szólt, tudta, hogy Béla úgyis mindig a kocsmában issza meg a kávéját, hozzá kér egy körte Cappyt, és közben meghallgatja a' híreket a helyi törzsközönségtől, melyeket aztán este továbbad neki. Béla törte meg a csendet:- Meghalt a Norbi.- Mi van?! Ez nem lehet!- De. Valamit elcseszett a dózisokkal, bevitték sürgősséggel, de pár órán belül kivérzett. Mindenhol vérzett, orrán, száján, a bőre pórusain.- Öngyilkosság?- Nem. Az egyik ügyfele hívta ki rá a mentőt csótányirtás közben. Valamit összekeverhetett vagy elnézett a szerencsétlen. Pedig hétfőn még beszéltem vele! Olyan feldobottnak, boldognak tűnt.- Az Etel miatt. Pont most! Össze akartak költözni. Hat éve szeretők, és most Etel, mesélte a múlt héten, elszánta magát végre. A gyerekek már nagyok, a félje egy büdös bunkó, egy otromba állat.- Jó kis ember az a Karcsi, csak az a baja, hogy utál mindenkit.- Azt mondom, amit az Etel mondott, én nem látok bele. Nem voltak meg jól, azt mondta. Az első pár év szép volt, aztán elromlott. Állítólag a Karcsi nem akart szexeim.- Karcsi szerint meg az Etel.- Most ezt nem fogjuk eldönteni. De mi van, ha a Karcsi csak rákeni az Ételre? De nem is csak a szexről van szó ilyen esetekben. A kedvesség. A szeretetteljesség hiányzott. Hát csak be kellett menni hozzájuk, máris érezte az ember, hogy a falhoz csapja a szeretetlenség, ami az otthonukat átjárta.- Ja, maga érezte, mert maga erre van kiélezve.- Erre mindenki érzékeny. Ez látszik abból is, hogy nem voltak meg jól. Amúgy kitől hallotta?- Maga a Karcsi mondta a kocsmában. De nem tudta, hogy a felesége meg a Norbi szeretők. Meg le is szarta volna, ha tudja. Igen, magának van igaza, ez a szerencsétlen Karcsi magasról szarta le a feleségét.- Akkor az Etel is nyilván tudja. Hogy viseli?- Nem tudom, már napok óta hiányzik a pénztárból. • Béla és Ani itt megállt. Egymásra néztek, és egyszerre csapták le az ablakpárkányra a csészéket. Kocsiba ültek, és Etelékhez siettek, akik az újfaluban laktak. Tök sötét volt, a kutya sem volt kint, bentről sem jelentkezett. Hiába kongatták a madzagos kolompot, ami helyi divat szerint itt is a kiskapu mellett lógott, semmi, és beköszöngetésre sem mutatkozott mozgás. A kocsmába hajtottak. Béla feltépte az ajtót, és egyenesen hátrament, mert ott volt a Karcsi törzshelye, ott ivott mindennap. Most is ott ült a homályos sarokban.- Hol a feleséged? - kérdezte Béla.- Mit tudom én - vonta meg flegmán a vállát a félj. Béla pofon vágta Károlyt, aki ettől sem élénkült fel.- Hol a feleséged, te vadbarom?! - ordította Béla, mert úgy érezte, nincs idő kerülgetni a forró kását.- Tegnap óta bezárkózik a konyhába a hülye kurva. Béla búcsúzóul szájon vágta Károlyt.- Mosd ki a mocskos szád! - fűzte hozzá, majd kiviharzott az ajtón. Ani már az autóban várta, az eligazítás alatt kiment és beindította, hogy ne veszítsenek időt. Hiába siettek, a Szabadság utcában keresztben állt egy kamion, erre-arra próbált manőverezni.- Mit akarsz itt keresztben, te hülye?! Kotródj már innen! - kiabált Ani, mert rossz szokása volt, hogy vezetés közben adta ki az indulatait. Nyáron, letekert ablaknál volt ez igazán kellemetlen.- Nyugodjon meg, kis babám! Béla letekerte az ablakot, és kikiabált a sofőrnek, aki a vezetőfülkéből egy ácsorgóval váltott szót.- Jó napot kívánok! Mi a probléma, segíthetünk?- Jaj, elnézést, mindjárt félreállok. Gumit kellett cserélnem.- De miért az úton keresztben, te faszfej?! - Ani nem tudta türtőztetni magát.- Fordulás közben akkora defektet kaptam... Visszatolatni már nem lehetett, mert a fél falu, mivel sokan a búcsúra igyekeztek, feltorlódott mögöttük.- Bocs, de sietnénk - ösztökélte Béla a kamionost. Amíg a manőverre vártak - közben a kamion szétzúzott néhány krizantémot, amire öreg nénik sereglettek elő jogos felindulással házaik mélyéről -, Béla figyelme elkalandozott.- Képzelje, a Fröccsös Béla olyan szexeket küldött át nekem tegnap, hogy csak úgy görcsölt a hasam, mire végignéztem. A nő beleült a pasinak, hátulról mutatták, ahogy lovagolja és rezeg a feneke, és akkorát élvezett a nő, hogy majdnem én is elmentem, és aztán...- Na jól van, elég. Ez most nem a megfelelő idő - vágott közbe Ani, aki már megszokta, hogy Béla egyik szenvedélye a pornó. Bélának elég sok szenvedélye volt, és Ani mindegyiket békésen viselte.- Bocsánat. Na indítson! És végre mehettek. Etel házához érve már nem csöngettek, átmásztak a kapun, betörték az ajtót, a bezárt konyhaajtó erősebben tartott, mint Magyar Nemzeti Galéria] gondolták, Béla nem tudta elsőre feltépni. Ani kirohant az autóhoz, még hallotta, ahogy Béla kiabál:- A pajszert hozza, meg a nehéz kalapácsot! Felfeszíteni sem tudta az ajtót.- Törje be, a kazettákban csak vékony farost van! Béla betörte a farost lapot, benyúlt a kulcshoz, és az ajtó kinyílt. De már ahogy a benti levegő a lyukon kiá-Forrós: Wikimedia Commons ramlott a konyhából, rögtön tudták, hogy villanyt nem érdemes gyújtani. Szemben állt a sütő a kis konyhában. Etel előtte térdelt, feje a sütőben, élettelen teste békésen pihent a kinyitott sütőajtón. Bent nem jutottak levegőhöz, csak a kertben tudtak megszólalni:- Megölte magát a szerencsétlen - mondta Béla.- A holnapnak élt, az ölte meg. könyv ÍGY FILMEZTÜNK - ÍGY BESZÉLGETTÜNK Bonczidai Éva „Szerinted etikailag indokolható, hogy egy jó film kedvéért valakit, akinek van egy szívügye, az ember kibokszolja saját filmjéből? Mert én jobban tudom elkészíteni?”- ritka az , az interjúhelyzet, amelyben a riporter megenged magának hasonlóan provokatív, elevenbe vágó kérdést, és arra igazán emberi választ kap. Szekfü András 1978 őszén szegezte ezt a kérdést Gazdag Gyulának A határozat című - a maga korában betiltott - film kapcsán, melynek eredeti kitalálója, Ember Judit teljesen háttérbe szorult Gazdag Gyula árnyékában. A megkérdezett pedig válaszolt, sőt tavaly nyáron ismét leültek egy újabb beszélgetésre. Szekfü András filmtörténeti interjúiból már a második kötetet jelentette meg a Magyar Művészeti Akadémia kiadója. Először a filmtörténész akár évtizedekig „pihentetett”, olykor csak a kutatók számára hozzáférhető, hatvanashetvenes években készült interjúiból válogattak egy impozáns könyvre valót, melyben a szerző a magyar film 1945-1956 közötti időszakát próbálja feltérképezni pár évtized távlatából. A második kötet anyaga a hatvanas-hetvenes évek filmművészetére fókuszál, a kultúrpolitikai kontextus mellett a filmek stílusára, a forgatás módszertani kérdéseire, a Balázs Béla Stúdió szerepére, az alkotók bonyolult, sokszor sértettségek és elköteleződések mentén alakuló viszonyaira is reflektál. Több egykori beszélgetés napjainkban folytatódik tovább, Szekfü András ugyanis a korábbi interjúalanyainak egy részét ismét felkereste a készülő kötet apropóján - érdekes ilyen szemmel is összevetni a több évtized különbséggel készült interjúkat, melyekre rátevődik a múlt tényszerűsége és megmásíthatatlansága, miközben új fénytörést is hoz ez az időbeli távolság, bár a személyiségből fakadó karakterjegyek továbbra is kiütköznek a lejegyzett mondatokból. Szekfü munkamódszere a hetvenes években igen korszerűnek számított. Míg akkoriban a riporter általában kézírással vagy gyorsírással jegyezte le az elhangzottakat, majd egy stilizált tartalmi összefoglalót tett közzé, addig a filmtörténész egy Philips EL 3302 típusú kazettás hordozható magnetofonnal (majd utódaival) rögzítette a beszélgetéseket, így végig fenntartható volt az interjúalannyal a szemkontaktus, élő beszélgetés alakult ki a tollbamondás helyett, és olyan történetek hangzottak el, melyek egy kevésbé közvetlen interjúhelyzetben elsikkadtak volna. A legtöbb beszélgetés a gyerekkortól indul, kirajzolódik, hogy az interjúalany hogyan került bele a filmes közegbe, és rögtön ott találjuk magunkat ebben a furcsa szövevényben, melynek létezésébe talán sosem gondolt bele a néző, aki ezeknek az embereknek a filmjeit csodálja. Persze szubjektív szempont mindegyik interjú, de értékes forrásanyag még akkor is, ha némi kritikával érdemes olvasni az olykor egymásnak ellentmondó kinyilatkoztatásokat. Sokszor belterjesnek tűnik egyegy beszélgetés, sokszor kusza utaláshálóval kell megküzdenie az olvasónak, de a kötetet lapozgatva mégiscsak felsejlenek azok SZEKFÜ ANDRÁS ÍGY FILMEZTÜNK X í (gr VÁLOGATÁS FEL ÉVSZÁZAD MAGYAR FILMTÖRTÉNETI INTERJÚIBÓL /m a portrék, melyek meghatározták a magyar film hőskorát, és reflektálnak sok hétköznapi furcsaságra, melyekből filmötlet született. Olykor pedig olyan gondolatszólamok fogalmazódnak meg, melyek kesernyés igaza sokáig motoszkál az ember fejében, lelkében - például Sára Sándor 1972-ben tett megjegyzése is ilyen: „Semmiféle műalkotás nem képes arra, hogy a SZEKFÜ ANDRÁS ÍGY FILMEZTÜNK L VÁLOGATÁS FÉL ÉVSZÁZAO MAGYAR FILMTÖRTÉNETI INTERJÚIBÓL világot megváltoztassa. Nincs más lehetőségünk, csak az, hogy bizonyos dolgokra rámutassunk. Azok az eszközök, amelyekkel a világot meg lehet változtatni, nem a művészek, hanem a politikusok kezében vannak. Ha az ember következetesen változtatni akaró forradalmár kíván lenni, akkor biztos, hogy nem művésznek, hanem politikusnak megy.” IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. július
