Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-28 / 175. szám
2020. JÚLIUS 28., KEDD 12 FÓKUSZ gfilCISTRVM^ conm,feú |Uítun..4!mrf ProvincvdpJ äHunga.ria' vSWkíd ^aJvóíori^. cum. dm uü,-1 q jMc«, & fest pa-íiiVí m pwuíi nunc Cím cUvuiA/ üi VMSir^híic^vAVi&eínoc Értékes, ódon kötetet restauráltatott a fővárosban a Damjanich János Múzeum könyvtára. A most hazaérkezett kéziratos munka története több száz esztendőt ölel fel, mivel borítója akár még az Árpádok korából is maradhatott ránk, de a könyvtest is megért már néhány száz esztendőt. Szathmáry István ujneplap@ujneplap.hu FERENCESEK - Ez egy eredeti, az 1600-as évekből való kézirat, de főleg a kötése feltűnő rajta - mutatta a szépen rendbe hozott könyvet Jámbor Csaba, a múzeum könyvtárosa. Egy olyan régi pergamenlapba kötötték, ami a rajta levő írás, az írótoll jellegzetes nyoma alapján akár a tizenharmadik századból való is lehet. Régen általános gyakorlat volt, főleg a ferenceseknél, hogy az elhasználódott kötéseket takarékos megoldásként pergamenre, cserzetten, finom állatbőrre írt, kiselejtezett könyvlapokból pótolták. Az előttünk tevő példányt egy régi gregorián énekeskönyv lapjába kötötték. Arról, hogy a teljesen lefejtett, majd hiánytalanul visszahelyezett pergamen másik oldalán található-e szöveg, illetve mi van rajta, a restaurálási dokumentáció megérkezése után tudunk bővebbet mondani. A múzeumnak dolgozó cég restaurátorai a szakma előírásai szerint ugyanis mindent rögzítenek, amit munkájuk során tapasztalnak. Magáról a kötetről azt tudtuk meg Jámbor Csabától, hogy egy régi rendtörténetről van szó, melyet szerzője, egy Agricola Frankó Kristóf nevű ferences vetett papírra a tizenhetedik században. A restaurálás fő ^oka egy, a régi iratoknál gyakran előforduló baj volt- A benne foglalt rendtörténet jóval korábbra nyúlik viszsza - mondta a könyvtáros -, mivel Agricola, aki a rend historikusa volt, munkája sodrán sok mindent átemelt, és megmentett korábbi írásokból is. Több mint kilencven oldalas műve végén pedig érdekességként leírta a rend akkori viszontagságait is. A megmaradt üres lapok tanúsága szerint valami okból sajnos nem fejezte be munkáját. Ezzel szemben konyíthatott valamit a festészethez is, véget. Karácsony János, Agricola életrajzírója írta te 1924- ben, hogy a kötet az 1900-as évek elején itt élő Durnyi Boldizsárnál található Szolnokon, akinek a kézjegye is látható a könyvben. Karácsonyi gyakran használta is a kötetet, amikor lejárt Szolnokra. A további történet már komorabb história... A háború után feloszlatott rend szolnoki könyvtárát az akkori vezetés zúzdába akarta küldeni, sok más kinccsel együtt onnan mentette ki Kaposvári Gyula múzeumigazgató, és így került a múzeumba. A példányt egy régi, gregorián énekeskönyv lapjába kötötték Mivel nem látni benne a ferences könyvtár pecsétjét, azt is gondolhatnánk, esetleg valamelyik szerzetesé tehetett.- Ez teljesen kizárt. A szerzeteseknek nem tehetett magántulajdonuk, mindent csak használatra kaptak a kolostortól. A kötet csak a rendházé tehetett, és az 1900-as évek elején Szolnokon leltárba is vették az egyik szerzetes szobájában. Jámbor Csaba arról is beszámolt, hogy a ferencesek nem kérik vissza a kötetet.- Nekik ugyanis megvan a másolata. Amikor itt járt nálunk Fáy Zoltán, a rend könyvtárosa, ő döbbent rá arra, hogy hoppá, ez az eredeti példány, de nagyon jóban vagyunk velük, így nem tartottak rá igényt. A könyvtáros arról is beszélt, hogy mennyibe került a restaurálás. - Közel félmillió forintba került, aminek nagy részét, háromszázezer forintot a Nemzeti Kulturális Alaptól nyertünk el. Ehhez a múzeum tett hozzá saját erőből háromszázezer forintot, így sikerült megmenteni ezt a szép és nagyon becses könyvritkaságot. Jámbor Csaba könyvtáros a múzeumba most visszakerült, rendbe hozott kötettel, illetve annak borítójával Fotók: Csabai István mert a könyvben látható szépen festett, helyenként dúsan aranyozott képek is az ő keze munkáját őrizhetik. A könyvtáros elmondása szerint a restaurálás fő oka egy, a régi kéziratoknál gyakran előforduló probléma volt. Évszázadokon keresztül olyan savas tintát használtak írásra, mely idővel annyira kimarhatta a papírt, hogy lyuk is maradt a betűk helyén.- Most a restaurátorok teljesen szétszedték, kitisztították, majd újrakötötték a könyvet. Ehhez a munkához legalább hatvan-hetven, vagy még több munkaóra keltett, de így teljesen megállították a savasodást, és további évszázadokra sikerül megőrizni a kötetet, amit hamarosan szeretnénk a látogatóknak is bemutatni - mutatta a régi fényében pompázó alkotást Jámbor Csaba, aki arról is beszélt, mit tehet tudni a könyv előéletéről.- Viszonylag sokat. Agricola 1673-ban fejezte be művét Bécsben, munkája végül valószínűleg Gyöngyösről került Szolnokra. Erre utalnak, hogy ott találkoztam hasonló illusztrációval. A kötet úgy kerülhetett hozzánk, hogy a ferencesek gyakran vándoroltak egyik kolostorból a másikba, egyikük hozhatta magával a városba. Ugyanakkor Szolnokról nem tartalmaz adatokat, mivel a benne található feljegyzések itteni első, 1686- os megtelepedésük előtt érnek Feltehetően a szerző, Agricola Frankó Kristóf rajzai díszítik a kötetet, mely a restaurálásnak köszönhetően megőrizheti eredeti szépségét Ki volt a kötet szerzője? Agricola Frankó Kristóf, a salvatoriánus csoport hivatalos történetírója 1660-ban, Szakolczán lépett be a szerzetbe, és 1687. június 15-én hunyt el a sebesi kolostorban. 1665-ben, felszentelése után került Kassára német nyelvű igehirdetőnek, és utána is hasonló munkát végzett Felső-Magyarországon. 1675-ben Fülöp András provinciális rendeletére fogott hozzá a rendtartomány történetének megírásához. A sok vihart megélt ferences rendtörténet hamarosan megtekinthető lesz Megmentették a különleges, évszázados kön^ritkasagot u További izgalmas látogasson el ide: HEOL.hu
