Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-25 / 173. szám
8 II amuban suit Doqacsa Simm helyőrség AZ ORSÓ, A VETÉLŐ MEG A TŰ Élt egyszer egy faluban egy szegény árva lány. Apja-anyja még kiskorában meghalt; nem volt neki egyéb rokona, csak a keresztanyja. Az egymagában éldegélt házacskájában a falu végén, és szövésből, fonásból, varrásból tengette az életét. Magához vette a kis árvát, tisztességgel felnevelte, és már korán munkára szoktatta. Mikor a lányka tizenöt éves lett, az öregasszony hirtelen megbetegedett. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra; ágyához hívta hát a keresztlányát, és így beszélt hozzá:- Édes lányom, tudom, itt a végem. Neked adom a házacskámat, legalább fedél lesz a fejed fölött, és rád hagyom az orsómat, a vetélőmet meg a varrótűmet, azzal megkeresheted a kenyeredet. Azzal megáldotta a lányt, még egyszer lelkére kötötte, legyen mindig szorgalmas és jámbor, aztán lehunyta a szemét, és meghalt. A keresztlánya megsiratta, illendően eltemette, és attól fogva egyedül élt a faluvégi kis házban. Szorgalmasan dolgozott, szőtt, font, varrogatott, s amit csak tett, azon mind megfogant az öregaszszony áldása. A kamrában mintha magától szaporodott volna a len, és valahányszor egy-egy kendőt vagy szőnyeget szőtt, valahányszor egyegy inget megvarrt, mindjárt akadt rá vevő, és tisztességgel megadta az árát. így hát a lány sosem szenvedett ínséget, sőt még másoknak is tudott juttatni valamicskét a magáéból. Abban az időben történt, hogy a király fia végigjárta az országot, és feleséget keresett magának. De mert szegényt nem volt szabad választania, gazdagot meg ő nem akart választani, azt mondta:- Azt veszem el, aki egyszerre a legszegényebb is, meg a leggazdagabb is. Útja során elért abba a faluba is, ahol az árva lány éldegélt. Szokása szerint nyomban kérdezősködni kezdett, ki a leggazdagabb és ki a legszegényebb lány a faluban. Először a leggazdagabbat nevezték meg neki; a legszegényebb meg - mondták - egy kis házban lakik az alvégen. A leggazdagabb lány már reggel óta kint ült a kapujukban. Felcicomázta magát, kevélyen páváskodott, s amikor a királyfi odaért, fölkelt, elébe ment, és illegve-billegve mélyet bókolt előtte. A királyfi éppen csak végigmérte; nem szólt egy árva szót sem, meghúzta a kantárszárat, és továbblovagolt. Poroszkált a szegény lány házacskája felé. Bezzeg az nem lopta a napot a kapuban! Bent ült a szobában, és szorgalmasan font, nem törődött semmi mással, csak a finom szállal meg a pergő orsóval. Hanem azért egyszer mégis föltekintett, s akkor észrevette, hogy a királyfi beles az ablakon. Mélyen, nagyon mélyen elpirult, lesütötte a szemét, és szaporán font tovább. Hogy a szál ezúttal elég sima lett-e, azt én nem tudom; csak annyit tudok, hogy a lány addig fonta a fonalat, addig járatta az orsót, míg a királyfi el nem lovagolt. Akkor aztán felállt a rokka mellől, kitárta a szoba ablakát, s azt mondta:- De nagy hőség van idebent! És utánanézett a királyfinak, nézte, ameddig csak a fehér tollat látta, amelyik a kalapján lengedezett. Mikor már 4 toll is eltűnt a meszszeségben, visszaült a rokkájához, és tovább font. Egyszer csak eszébe ötlött egy réges-régi mondás, még a keresztanyjától hallotta, az szerette munka közben hajtogatni. A lány eltűnődött rajta; észre se vette, egyszer csak elkezdte dúdolni: Orsóm, orsóm, menj ki szépen, hozd ide a vőlegényem. Az orsó abban a pillanatban ugrott egyet, és kiperdült az ablakon. A lány elámult, odaszaladt az ablakhoz, s az orsója után nézett. Hát látja: nagy vígan táncol tova a mezőn, és csillogó-villogó aranyszálat gombolyít le maga után. Pergett, pergett, aztán hirtelen eltűnt a szeme elől. Több orsó nem volt a háznál; a lány nem tehetett jobbat, elővette a vetélőt, leült a szövőszékhez, és szőni kezdett. Míg a vetélő ide-oda járt a kifeszített szálak közt, és zizegve, zümmögve szőtte a vásznat, az orsó egyre tovább pergett, árkon ugrott át, bokrot szökött keresztül, s mire a szál a végére járt, utolérte a királyfit. Az igen elcsodálkozott.- Hát ez mi? - kiáltotta. - Csak nem az utat akarja mutatni nekem ez az orsó? Megfordította a lovát, és visszaügetett az aranyfonál mentén. A lány pedig egyre a munkája mellett ült, s egyszerre csak dúdolni kezdte a réges-régi kis dalt: Vetélőcském, szőjél szépen, hozd ide a vőlegényem. A vetélő abban a pillanatban elpattant előle, kiugrott az ajtón, s ott a küszöb előtt gyönyörű szőnyeget kezdett szőni, olyan szépet, hogy szebb talán még nem is volt a világon. A két szélén rózsák, liliomok díszelegtek, középütt aranymezőben zöld indák tekeregtek, köztük nyulacskák ugrándoztak, őzikék kandikáltak, szarvasok szökelltek, az ágakon meg tarka madarak ültek; egyéb sem hiányzott mint hogy nótázni kezdjenek. Megszökött hát a vetélő is. A lány mit tehetett mást? Elővette a tűjét, Grimm fivérek Változat I. (papír, vegyes technika, 40 * 40 cm, 1992) s varrni kezdett. Közben pedig azt dúdolta: Takaríts ki, tücske, szépen, • mindjárt itt a vőlegényem. A tű abban a pillanatban kiugrott a kezéből, s mint a villám, elkezdett ide-oda cikázni a szobában. Mintha csak láthatatlan szellemek dolgoztak volna a nyomában, ide villant, oda villant, s lám asztalra, padkára szép zöld terítő borult, a székekre bársony feszült, az ablakon finom függöny fehérlett. Az utolsó tűvillanáskor a lány kitekintett, és meglátta a messzeségben a királyfi kalapján a forgó fehér tollát. Jött, jött a királyfi, amerre az orsó az aranyfonállal az utat mutatta. Odaért a házhoz, leszállt a lováról, bevonult a pompás szőnyegen a szegényes kis házba; a szobában ott találta a lányt. Egyszerű volt a ruhája, de úgy ragyogott benne, mint bokron a rózsa.- Te vagy egyszerre a legszegényebb is, meg a leggazdagabb is - mondta a királyfi -, gyere velem, légy a feleségem! A lány egy árva szót sem szólt, csak mosolygott, és a kezét nyújtotta feléje. A királyfi megcsókolta, kivezette a házból, nyergébe emelte, és hazavitte a palotájába. Megülték a lakodalmat az orsót a vetélőt és a tűt pedig elhelyezték a királyi kincseskamrában. Ország-világ a csodájukra járt; ők pedig nagy becsben tartották a kedves szerszámokat, amíg csak éltek. un a lap alatt MAGYAR SZÖVEG: RÁTKAI ATTILA Kántor Mihály I dór' 2546-ot írunk. Most alakult weg az Idoregeszeti tarsasag. Melynek egyik ügynöke vagy. Egy gaz üag gyújtó Megrendelesere viszsza kell nenned a Meg kell szerezned a Mesebeli jáslt. Ut technika, gríffMadár egyik to ne« segít a Modern Mindent egyedül kell középkorba, es M ás c___________ cs ina inad! tégy nagyon körültekinti», Mindent vizsga]j Meg ! A honi játékfejlesztés története nagyjából egyidős a videojátékok születésének hőskorával. A nyolcvanas évek számos magyar készítésű játékot, fejlesztőcsapatot vagy épp független tervezőt ajándékozott a világnak. Akik annakidején itt a Kárpát-medencében Commodore 64-én kezdték a videójátékozást, szinte biztosan hallották a tehetséges esztergomi programozó, Rátkai Attila nevét. Az addig jórészt külföldre dolgozó itthoni fejlesztők mellett a fiatalember elsősorban azzal tűnt ki, hogy játékai magyar nyelven íródtak. Ez akkoriban, a foghíjas angol nyelvoktatás idejében igazi unikumnak számított. Ha valaki mögött nem állt egy külföldi kiadó, vagy épp a hazai Novotrade, akkor nem is nyújtózhatott túlságosan messzire a játékok összetettségét vagy grafikai minőségét illetően. Szerencsére akkoriban nagyban hódítottak a szöveges kalandjátékok, melyek elkészítéséhez néhány opcionális állóképes illusztrációtól eltekintve elegendő volt begépelni a kaland szövegét és a programnak megtanítani a szövegértelmezési rutint. A magyar nyelv cirádás ragozásainak programnyelvre való lefordítása persze nem lett volna egyszerű vállalkozás, így ezek a játékok legtöbbször a nyelv és a szövegbevitel egyszerűsítésére törekedtek. A parancsok általában kimerültek egy ige, vagy egy ige, illetve egy főnév vagy főnevek meghatározásával. Tehát az „elbújik”, a „kinyit az ajtó” vagy a „ vág kés kötél” egyszerűsített utasításai már gyorsan és pontosan programozhatóak voltak, emellett pedig a játékos számára is lerövidítették a gépelés idejét és könnyen elsajátíthatóvá tették a játék logikáját. Ma már nehéz elképzelni, hogy izgalmas játékélménnyel szolgálhatott néhány parancs beírása és az arra érkező szöveges reakciók olvasgatása, ám ahogy az úgynevezett lapozgatós Kaland-játék-kockázat könyveknek, úgy ezeknek is megvolt a maguk közönsége. A műfaj egyik leghíresebb darabja az ausztrál Beam Software gondozásában 1982-ben megjelent The Hobbit, mely J. R. R. Tolkien azonos című regényének interaktív adaptációja volt. Ez mind illusztrációiban, mind pedig szövegértési rutinjaiban messze felülmúlta a honi darabokat, ám az angol nyelv alapos ismeretének hiánya miatt itthon nem igen terjedt el. Nem úgy Rátkai Attila 1987-es kalandjátéka, az Időrégész. Ebben egy, a harmadik évezred közepén alapított ügynökség tagjaként a középkorba kellett visszautaznunk, hogy megszerezzünk egy legendás griffmadártojást. Eközben megmerítkeztünk a romantikus középkor számos motívumában, összegyűjtöttük a Lady elveszett ékszereit, majd alapos előkészületek után a lovagi tornán megküzdöttünk a Fekete lovaggal. A játék végén ugyan kaptunk egy ígéretet a kaland folytatására, ám az végül sohasem készült el. A kiadásért felelős Novotrade ugyanis addig húzta a játék kiadását, míg az valahogy kiszivárgott a berkeikből és kalózmásolatok formájában kezdett terjedni. Mire valóban megjelent, addigra már szinte mindenki játszott vele, így az eladások minimálisak voltak. Rátkai Attila következő játéka, a feudális Japánba kalauzoló Bosszú nem annyira nyerte el a Novotrade tetszését, így alkotója inkább úgy döntött, magánkiadásban juttatja el a vevőkörhöz. Mivel akkoriban lemezeken, illetve magnókazettákon terjedtek a Commodore 64 játékok, Rátkai Attila a Keravillban vásárolt kazettákra másolta fel művét, nyomdában készített hozzájuk borítókat, amiket maga hajtogatott bele a kazetta tokokba. Hirdetéseket adott fel, majd postán, illetve szoftvereket is forgalmazó könyvesboltokban terjesztette azokat. Az eladások szerények voltak, de még így is meghaladták az Időrégész sikerét. Ezzel a modellel értékesítette következő játékait is, a sci-fi környezetben játszódó két Új Vadnyugat epizódot. Itt a Holdon épített kupolavárosok között tanyát vert Holdmaffia alvilágában kellett lavíroznunk és persze életben maradnunk. Sajnos a beígért harmadik rész - mely egyszerre az Időrégész folytatásaként is funkcionált volna - végül nem látott napvilágot. Lecsengett a Commodore-láz és Rátkai Attila érdeklődése is új horizontok felé fordult. Érdi Gergő, a Szingapúrban élő magyar programozó néhány évvel Forrás: gergo.erdi.hu ezelőtt saját indíttatásból úgy döntött, leporolja a szöveges kalandjátékok eme hazai gyöngyszemeit. Az Indiegogo közösségi finanszírozás bevonásával, valamint Rátkai Attila jóváhagyásával mind a négy programnak elkészítette az androidos verzióját, melyeket immár a modern mobil készülékeken is élvezhetünk. Emellett egy böngészőben is játszható változatot is megalkotott, melynek demóját ingyenesen kipróbálhatjuk a programozó honlapján. (Platform: Commodore 64, Android, webböngésző) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. iúlius / f
