Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-24 / 172. szám

2020. JÚLIUS 24., PÉNTEK SPORT 15 Ha nincs a járvány, ma kezdődnének az ötkarikás játékok Jövőre buborékolimpia? Gyerekek a nemzeti stadion előtt az olimpiai mozgalom jelképénél. Itt tartották volna meg a megnyitót és a záró ceremóniát Fotó: AFP Ma megkezdődnek Tokió­ban a XXXII. nyári olimpi­ai játékok - írhatnánk, ha a koronavírus nem forgat­ta volna fel nem csupán a sport-, hanem az egész vi­lág életét. Bár a Nemzetkö­zi Olimpiai Bizottság (NOB) szándéka szerint pusztán egy évvel elhalasztotta az egész emberiséget meg­mozgató eseményt, jelen­legi ismereteink birtoká­ban, az általános közhangu­lat alapján Japán jövő nyá­ron aligha rendezheti meg az emlékeinkben élő gran­diózus formában a nyári já­tékokat. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu OLIMPIA Nézők előtt zajlott a labdarúgó-bajnokság hajrá­ja, újraindult a sportélet, már nem csak a felkészülés zajlik gőzerővel, egyre több sportág­ban rendeznek versenyeket - egy-egy elszigetelt esetet le­számítva Magyarországon, a magyar sportéletben már alig­­alig érezzük a járvány hatá­sát. Miközben Európa a vírus a második hullámától retteg, a világ túlnyomó részén pedig az elsőn sem tudtak még úr­rá lenni. Márpedig az olimpia nem egy zárt körű klub rendez­vénye, hanem az egész világ közös játéka. A NOB-nak 206 tagállama van, ezek mind­egyikéből összesen nagyjából 11 ezer sportolót (és legalább ugyanennyi sportvezetőt, kí­sérőt, hivatalos személyzet­hez tartozót) várnak Japán­ba. A nézőkről, szurkolókról nem is beszélve. Nos, ehhez képest a szigetországban feb­ruár óta rendkívül szigorú­ak a beutazási feltételek, 129 ország egyenesen tiltólistán szerepel. Sem a rendező ország, illet­ve város, sem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem neg­ligálhatta a veszélyérzetet, a NOB egyszerűen nem dönthe­tett másként, mint hogy elha­lasztotta az olimpiát. Helye­sebben dönthetett volna más­ként: törölhette is volna a já­tékokat, de ennek az ódiumát természetesen nem akarta magára vállalni. Március 24. óta kereken négy hónap telt el - és semmi­vel sem vagyunk okosabbak. Az elmúlt két hét hírei alap­ján leszámolhatunk az illúzi­óval, miszerint a veszély ma­gától elmúlik, a koronavírus, ahogy berontott az életünkbe, ugyanúgy, nyomtalanul távo­zik is onnan. Továbbra is ége­tő kérdés: mi lesz veled, sport, mi lesz veled, olimpia? Úgy tartják, értelmetlen „mi lett volna, ha...” kezdetű fejte­getésekbe bocsátkozni, ezért látszólag azon is haszontalan merengeni, mi történik, ha a NOB és Tokió kitart az erede­ti tervek, az olimpia megren­dezése mellett, hiszen a tilta­kozás egyre erősödő hulláma végül úgyis elsöpörte volna a 202Ora kiírt játékokat. Ám abban a formában igenis he­lyénvaló a kérdés felvetése: biztos, hogy 2021-ben, netán még később jobbak lesznek a feltételek, mint amilyenek lennének (lettek volna) 2020- ban? Erre aligha felelhetünk határozott igennel. Százszázalékos biztonságot képtelenség szavatolni. Csak egyetlen esetben lehetne: ha rendelkezésre állna az immu­nitást biztosító védőoltás. Ám a vakcina egyelőre csupán ku­tatási, jobb esetben tesztelé­si fázisban tart, valószínű­leg hosszú évek kérdése, mi­re minden országban elérhe­tő, használható lesz. A védő­oltás hiányában maradnak a korlátozó, avagy biztonsági, szociális intézkedések, csu­pán a mértékük kérdéses. És bizony továbbra is ott lebeg az olimpia felett az újabb halasz­tás, sőt a törlés réme is. Azok után, hogy a NOB törölte - bár hivatalosan csupán elhalasz­totta 2026-ra - a 2022. évi if­júsági olimpiát, ez sajnos nem riogatás, valós veszély. Egyelőre a NOB júniusi be­jelentéséből indulhatunk ki, miszerint a szervezet az eddi­gieknél egyszerűbb olimpiára készül 2021-ben - a világjár­vány elleni védekezés, illetve a gazdaságilag nehéz időszak­ban fontos pénzügyi stabilitás megtartása érdekében, per­sze. Ugyanez határozza meg a japán kommunikációt is. Az olimpiai ügyekért felelős mi­niszter, Hasimoto Szeiko szin­tén arról beszélt, hogy grandi­ózus olimpiát aligha rendez­hetnek. A szervezőket az is óvatos­ságra inti, hogy a japán lakos­ság sem egységes az olimpia ügyében. Egy néhány napja nyilvánosságra hozott közvé­lemény-kutatás szerint a szi­getország lakosságának há­romnegyede egyenesen ellen­zi a játékok megrendezését 2021-ben. Ma még korai lenne részle­tekről szólni. Nyilván korlá­tozzák a szurkolók számát - zárt kapus olimpiával is szá­molhatunk -, s valószínűleg a sportolókét is. Megválaszol­hatatlan továbbá, hogy külö­nösen a magasan fertőzött, jelenleg, miként utaltunk rá, tiltólistán lévő országokból miként engedik be Japánba a versenyzőket. Egyfajta zöldfo­lyosó - egyelőre jogi - kialakí­tásáról hallani - hogy ez páro­sul-e kötelező karanténnal is, az még a jövő zenéje. A labda­rúgó Bajnokok Ligája augusz­tusi végjátéka és az NBA Or­­landóra szorítkozó folytatása szolgálhat példával, hogyan is valósulhat majd meg a bubo­rékolimpia. Türelemre, megértésre, korlátozásra és önkorlátozás­ra kell felkészülnünk. Ahogy a NOB szóhasználatában már találkoztunk vele: Japán a szo­lidaritás olimpiáját rendezhe­ti meg. A távolabbi jövőt is érdemes fürkészni. A koronavírus, a járvány természetét, a valós veszély nagyságát, könnyen lehet, hónapok, sőt akár évek múltán sem ismerjük. A reak­ciókét annál pontosabban. Az emberiség egyelőre nincs fel­készülve arra, hogy együtt él­jen a vírussal. Inkább hajlan­dó engedni a megszokott élet­minőségéből, akár az olimpi­áról is lemondani, csak hogy biztonságban higgye az egész­ségét. A sportvilágnak, élén a NOB-bal, választ kell adnia arra, vállalja-e - a számokkal nehezen kifejezhető - kocká­zatot, vagy inkább képletesen bezárja a boltot. A buborék­ban rendezendő viadalok csak eseti megoldást jelenthetnek. Hosszú távon, fenntartható­­an sportéletet, hát még nem­zetközi sportéletet így nem le­het szervezni. Merkely Béla szerint jövőre megrendezhetik a legnagyobb sporteseményt Az év végére meglehet az oltóanyag OLIMPIA Merkely Béla, a Sem­melweis Egyetem Városmajo­ri Szív- és Ergyógyászati Klini­kájának igazgatója, az egyetem rektora abban bízik, legkésőbb az év végére kifejlesztik a ko­ronavírus tömegméretekbe^ is alkalmazható ellenszerét, és jövő nyáron Tokió megrendezi az olimpiai játékokat.- Japánt milyen színnel jelöljük a veszélyességi skálán?- Japán és Kína sárga, a többi ázsiai ország piros. Ennek pil­lanatnyilag nincs nagy jelentő­sége, mert ázsiai országokba ritkán járunk. A minap olvas­tam, hogy amíg nem fejlesztik ki a vakcinát, Japán - illetve a japán nép - nem akar olimpi­át rendezni. Meg tudom érteni, hogy óvatosak, de nagyon bí­zom benne, hogy ez év végére, vagy legalább jövő nyárra biz­tosan rendelkezésre áll a vak­cina.- Á kulcskérdés az, hogy a fel­találástól a sorozatgyártásig mennyi idő telikel.- Az Oxfordi Egyetem és az Astra-Zeneca kooperációjában készülő szert illetően folynak a hármas fázisú tesztek. Meg­kezdték 450 millió adag gyár­tását, ami egy Európa nagysá­gú populációnak elegendő.- Leszögezhetjük, hogy amíg nincs vakcina, addig a japánok nem rendezik meg az olimpiát?- Ez nagyon valószínű, de olyan kedvező fordulat is be­állhat, hogy a vírus megszelí­dül.' Ilyesmire már volt példa. Azt a koronavírussal kapcso­latban is megfigyelték, hogy kezdetben sokkal rosszabbak voltak a halálozási arányszá­mok, mint mostanában.- Rengeteg olyan esetről ol­vastunk, hogy élsportolók is el­kapták a vírust. De olyanról tu­dunk-e, hogy komolyan meg is betegedtek?- Az amerikai NBA-kosara­­sok közül többeket nagyon le­döntött a lábáról a vírus, de szerencsére már felépültek.- Halálesetről tudunk?- Élsportolók közül egy olyan esetet ismerek, hogy a már kigyógyult sportoló hir­telen elhunyt, de az ok-okozati összefüggés nem bizonyítható.- Ön szerint jövő ilyenkor lesz olimpia, vagy sem?- Azt gondolom, lesz. Az egész világ megmozdult, óriá­si összegeket és energiát fek­tetnek be a vakcina kifejleszté­sébe. Az a tippem, hogy az év végére meglesz az érdemben használható oltóanyag. A világ nagyon akarja, és azt szokták mondani, aki nagyon akar, an­nak szerencséje is van. MW ■■EQESHBI Rövid táv Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Uralják a Milánról szóló hí­rek a futballal foglalkozó portálok címoldalait. A jár­ványhelyzet előtt botladozó csapat ugyanis az újrakez­dés óta szárnyakat kapott. A középmezőnyből indul­va már a nemzetközi kupa­indulásra hajt, mivel kilenc meccs óta veretlen az olasz bajnokságban. Bátran kijelenthető, hogy a milánóiaké a legjobb for­mában lévő csapat Itáliában, az újrakezdés óta küencedik bajnokijukon - két döntetlen mellett - hetedik alkalommal nyertek, legutóbb a Sassuolo otthonában a még mindig zseniális Zlatan Ibrahimovic duplájával. Ezzel a sikerük­kel már az ötödik helyre lép­tek előre a tabellán. Sokan Ibra jótékony hatá­sának tulajdonítják a csodá­val határos feltámadást. Má­sok inkább úgy vélik, hogy a pandémia idején végzett munka hozta meg a gyümöl­csét. De a legtöbben még­is arra a következtetésre ju­tottak, hogy az edző, Stefano Pioli munkája érett be. Er­re enged következtetni az is, hogy hirtelen lekerült a na­pirendről a sokak által már kész tényként kezelt hír, amely szerint jön a klubhoz vezetőedzőnek és sportigaz­gatónak Ralf Rangnick, aki elképesztően sikeres mun­kát végzett a Red Bull-biro­­dalom felvirágQztatásában. A szerződést mégsem ír­ták alá, helyette Pioli kapott hosszabb távra bizalmat. Ez a tény a magyar szurkolók­nak azt is üzenheti, hogy a legnagyobb tehetségünk, Szoboszlai Dominik még­sem lesz a Milan támadó kö­zéppályása a közeljövőben. Hogy ez volt-e a legjobb döntés az igazgatóság ré­széről, azt nyilván a jövő eredményei mutatják meg. Mindenesetre az elemzők néhány mozzanatra már­is felhívták a figyelmet. Az egyik legfontosabb, hogy Pioli minden eddigi klub­jánál elért egy hihetetle­nül jó szériát, amit aztán a látványos összezuhanás és az elbocsátása követett. In­tő jel, hogy ez történt vele a Laziónál, a Fiorentinánál és az Internazionalénál is. Tanulságos amúgy, hogy mi is történt az európai fut­ball egyik meghatározó klub­jával az elmúlt évtizedek­ben. Ugye emlékeznek még a Silvio Berlusconi pénzelte aranykorszakban egy bizo­nyos trióra, bizonyos Gullit, Rijkaard és Van Basten úr­ra. Nem lehetett nem rajon­­gani azért a csapatért. Az­tán vége lett a pénzes kor­szaknak, a klub pedig lát­ványosan rossz edzőválasz­tásokkal, játékospolitikával és egy elavult, működéskép­telen klubszerkezettel el­tűnt a szuperklubok közül. Rangnick érkezésével új re­mény sejlett volna fel. Persze ez mk sem von le a közelmúlt sikereiből. Kér­dés, hogy hosszú távon jó döntés született-e. Minden­esetre reméljük, hogy Szo­boszlai Dominikot illetően az lesz. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom