Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-21 / 169. szám

2020. JÚLIUS 21., KEDD SPORT 15 Dárdai Pál élete egyik legszebb vakációja után tért vissza Berlinbe Újra a gyerekek között Egyéves szünet után hétfőn Berlinben munkába állt Dár­dai Pál. A magyar labdarú­gó-válogatott korábbi szö­vetségi kapitánya, a Hertha korábbi vezetőedzője a ber­linieknél utánpótlás-koordi­nátor és az 1116-os csapa­tot irányítja. Dárdai Pállal a Nemzeti Sport azelőtt készí­tett interjút, hogy itthon a Zamárdiban eltöltött nyári pihenője után a múlt hét vé­gén visszaindult a német fő­városba. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hiányzott a futball?- Abból a szempontból nem, hogy rengeteg meccset lát­tam. Sokkal többet, mint ami­kor a Hertha vezetőedzője vol­tam. Akkor arra maradt időm, hogy az összefoglalót megnéz­zem. Most nyugodtan le tud­tam ülni a tévé elé, és az első perctől kezdve az utolsóig vé­gignéztem azokat a mérkőzé­seket, amelyek érdekeltek. Ta­valy ilyenkor, amikor eldőlt, hogy hosszabb pihenőt tartok, többen azt mondták, úgysem bírom ki, hogy egy évig ne csi­náljak semmit. Nos, kibírtam. Elvoltam, mi több, jól érez­tem magam a bőrömben. Ja­nuárban volt egy unalmasabb időszak, akkor annyi soroza­tot néztem meg a Netflixen, mint még soha, de ahogy el­múlt a tél, már mentem a kert­be dolgozni. Azért ennek az évnek megvolt a maga szépsé­ge. Ami'nekem a legfontosabb: végre főállású férj és apa vol­tam. Amit az elmúlt húsz esz­tendőben elmulasztottam, igyekeztem pótolni. Bevásá­roltam, vittem ide-oda a gye­reket, főztem.- Amellett, hogy utánpótlás­koordinátor lesz, a Hertha U16-0S csapat kispadjára ül le, ugye?- így van. Én kértem, hogy ezt az együttest irányíthas­sam, már csak azért is, mert a legkisebb fiam, Bence ott játszik.- Mit szólt ahhoz, hogy az édesapja lesz az edzője?- Ezt majd az idény végén kell megkérdezni tőle. Együtt a Dárdai fiúk, Bence, Palkó, Pál és Márton. Egyelőre még.mind a Hertha kötelékébe tartoznak- Aligha kivételezik majd vele.- Sőt! A legnagyobb fiam, Palkó tudna erről mesélni... Ő az U15-ben, majd a felnőtt­ben is játszott nálam, előbbi csapattal mindent megnyer­tünk, amit lehetett. Ez szá­mított, nem az, hogy az egyik játékost Dárdainak hívják. Az idő tájt egyébként Bence sokat volt velem, olykor be­szállt Palkóék közé, a beme­legítést megcsinálta velük, aztán szedte nekik a labdát. Mint én egykoron édesapá­­méknak.- Amikor még a Hertha után­pótlásában dolgozott, rend­szerint ön érkezett meg első­ként az edzésre, majd saját kezűleg fújta fel a labdákat, így lesz ez most is?- Persze! Ettől még nem esik le a karikagyűrű az uj­­jamról. Ha én fújom fel a lab­dát, legalább lesz benne ér­zés. Régen is szerettem az utánpótlással foglalkozni, és ez a jövőben sem lesz más­ként. Van mit, van kiket fel­építeni, hálás feladat ez is. Remélem, egy-két tehetség fejlődéséhez ezúttal is hozzá­járulok. Szóval, ha netán va­laki azt gondolja, azok után, hogy voltam a magyar válo­gatott szövetségi kapitánya, majd négy és fél évig a Hertha vezetőedzője, cikinek érzem, hogy az utánpótlásban tény­kedem újra, téved. Szívesen térek vissza a gyerekekhez. Ha velük nem dolgoztam vol­na jól, aligha bízták volna rám a felnőttcsapatot.- Furcsa lesz megint edzést vezetni?- Az lesz furcsa, hogy öt hét Balaton után egyik napról a másikra Berlinben találom magam. Csodás hetek van­nak mögöttem, életem egyik legszebb vakációja volt. Nem is tudom megmondani, mi­kor töltöttem el legutóbb eny­­nyi időt Mónival és a gyere­kekkel. Teqballoztunk, úsz­tunk, hajókáztunk, pecáz­­tunk, főztünk - jól éreztük magunkat. Ilyenkor kicsit én is elengedem magam, ha egy pohár jó magyar borral meg­kínálnak, ha egy finom pör­költet tesznek elém, nem uta­sítom vissza. Ennyi belefér. Amikor meló van, úgyis hú­zok egy vonalat. Nem vagyok rossz állapotban, napi egy órát bicikliztem, mentem fel és alá, nem győztem elpakol­ni a gyerekek után. Házmes­ter lettem...- Ha már szóba kerültek & gyerekek, azt már tudjuk, mi vár Bencére, de azt még nem, hogy mi lesz Palkóval és Mar­cival?- Az biztos, hogy Marci az első csapattal kezdi a fel­készülést, a korábbi amatőr szerződésében szerepelt egy opció, a klub érvénybe lép­tette, így további két évig a Herthához tartozik, immár profiként. Sokat nőtt, fizikai­lag rendben van, olyan, mint egy bivaly. Örülök, hogy nyu­godt időszak vár rá, mert jö­vőre érettségizik. A tanulás­ból eddig sem engedtünk, ez­után sem fogunk. Marci há­rom csapatban is szerepel­het, a felnőtt mellett az U23- ban, sőt még az U19-esben is. Palkó jövője egyelőre képlé­keny, lehet, hogy marad, de lehet, hogy elmegy valaho­vá kölcsönbe. Most van ab­ban a korban és állapotban, hogy olyan csapat kell ne­ki, amelyikben rendszere­sen játszik. Mondjuk egy má­sodosztályú német vagy pe­dig egy élvonalbeli holland klubban. Fotó: Török Attila- Most már elárulhatja, az el­múlt évben hány ajánlatot ka­pott?- Az elején sokat, egy idő után kevesebbet. A korona­vírus megjelenését követően egyet sem.- Amikor sorra jöttek a meg­keresések, nem bizonytalano­dott el?- Nem. Minden úgy volt el­tervezve, ahogy végül tör­tént. Voltak mesés ajánla­tok, de egy percig sem érez­tem úgy, hogy valamelyiket el kell fogadnom. S milyen jól tettem, hogy maradtam a hátsómon. Rám kell nézni: ki vagyok simulva, sugárzik be­lőlem a jókedv. Játékosként nem kerestem se sokat, se ke­veset, és ugyanígy voltam ez­zel edzőként is. Arra vigyáz­tam, hogy amim van, ne szór­jam el. Ha valamire szüksé­gem van, meg tudom venni, ám arra nem vágyom, hogy méregdrága autók álljanak a házam előtt. A Herthától ko­rábban kapott kocsit egyéb­ként is megtarthattam. Ezt éppúgy megbecsülöm, mint minden mást. Nem is kell ezt túllihegni. Csak teszem a dol­gom, ahogy szoktam. Hamilton emlékszik, veszített már vb-címet minimális különbséggel Megérte kockáztatni az egy pontért FORMULA-l Vasárnap Le>vis Hamilton nyerte meg a Magyar Nagydíjat, a Mercedes brit pi­lótája sorrendben harmad­szor győzött a Hungaroringen, összességében .pedig nyol­cadszor, és ezzel beállította Michael Schumacher egyik nagy rekordját. A legendás, hétszeres világbajnok német autóversenyző Magny-Cours­­ban tudott nyolcszor nyerni, és az ugyanazon a pályán aratott nyolc diadallal eddig egyedül állt az erre vonatkozó örökrang­sor élén. Az immár hozzá csat­lakozó Hamilton számára ab­ban a tekintetben is nagyon jól sült el a Magyar Nagydíj, hogy győzelmével - és a leggyorsabb körért járó plusz pontot is be­zsebelve - az összetettben át­vette a vezetést csapattársától, a finn Valtteri Bottastól. A vb-n három futam után Hamilton­­nak 63 pontja van, Bottasnak 58, a harmadik helyen álló hol­land Max Verstappennek (Red Bull) pedig 33. A 70 körös Magyar Nagydí­jon Hamilton a 67. körben csak azért áll ki kerékcserére, hogy friss lágy gumikat kapjon, és ezeken begyűjtse a leggyorsabb körért járó egy pontot. Bár az előnye jelentős volt a második helyen autózó, és végül máso­dikként is leintett Verstappen, A nyolcadik győzelem Fotó: MTI valamint a Red Buli-pilóta sar­kában levő Bottas előtt, így a bokszkiállás után is az élre jött vissza, az előnyéből hat másod­percet megtartva. Ám ebben azért volt némi rizikó. Minden­esetre a hatszoros világbajnok­nak a 69. körben összejött a leg­gyorsabb kör.- Mindig mérlegelni kell a kockázati tényezőket. A ke­rékcsere után sem hajtottam olyan keményen, hogy hibáz­zak és kicsússzak, a leggyor­sabb körömet is teljesen kont­rolláltam. Veszítettem már el világbajnokságot egyet­len ponttal (2007-ben, első Formula-l-es szezonjában - a szerk.), tudom, mennyire fon­tos minden egyes lehetőség­ből kihozni a maximumot. Eb­ben az idényben nem tudhat­juk előre, hogyan alakul az au­tó megbízhatósága, mert azt sem tudjuk, hány versenyt rendeznek. Valtteri nagysze­rű első versenyt futott, ame­lyen ő szerezte meg a leggyor­sabb kört is, és most úgy érez­tem, hogy mivel kiautóztam a kellő különbséget, kiállhatok kereket cserélni a pluszpont érdekében. Persze egy boksz­kiállás több kockázati ténye­zőt rejt magában, de profi csa­patunk van, és úgy hiszem, helyes döntést hoztunk - nyi­latkozta a futam után Hamil­ton, akinek megérte lehajolni a „morzsáért” is. MW Meddig olimpia? Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Ha minden a normális kerék­vágásban haladna, a sport hívei számára a héten már csak a tokiói olimpia létezne. Pénteken nyitnák meg a játé­kokat, szombaton cselgáncs­ban és vívásban két, vasár­nap úszásban négy aranyat osztanának, a hét végén már bajnoki címet ünnepelhet­nénk. Ünneplésre azonban je­lenleg semmi ok. Olimpia idén nincs, és ha most kel­lene tippelnem, arra vok­solnék, jövőre sem lesz. Az mindenesetre sokat mond, hogy a NOB kongresszusa a múlt héten máris elfogad­ta a 2022-es dakari ifjúsági olimpia négyéves halasztá­sáról szóló javaslatot. A házi­gazda, Szenegál visszalépett, erre, mintha más helyszín és időpont nem is létezne, azon­nal bejelentették a törlést. A kérdés innentől az, mennyire komoly a szándék a 2021-es tokiói rendezés­re, és ha az, milyen komp­romisszumokig lehet, sza­bad, kötelező elmenni. Csak azért, hogy a sportdiploma­ták feszíthessenek, a szpon­zorok legalább látszatra megnyugodjanak és „tejelje­nek”, az indulást vállaló ná­ciók és sportolók hoppon ne maradjanak, érdemes-e dön­tően zárt ajtók mögött, né­zők nélkül, esetleg több, egy­mástól távoli arénában, idő­beli csúszásokkal terhelve, a résztvevőket előzetesen két-három hetes karanténba helyezve rendezni valamit, amit ohmpiának hívunk? És ha klasszisok, sportnagyha­talmak utasítják el az indu­lás lehetőségét, ha a kvalifi­kációs versenyek jelentős ré­szét képtelenség megszer­vezni, a mennyiségében és minőségében megcsappant mezőnyben mire taksáljuk az aranyakat, az érmeket, a helyezéseket? Szimbolikus értékűnek te­kinthetjük, hogy 2000-ben, Sydneyben kereken 200 or­szág sportolói vetélkedtek, és e csúcs azóta többször is megdőlt. A harmadik évez­redben egyszer sem esett kétszáz alá a szám, 2016-ra pedig 207-re emelkedett. Az 1896-os athéni nyitányon már a 14 nemzetnek is örül­tek, miként később annak is, hogy eme adat 1936-ban, Berlinben megközelítette az ötvenet (49), 1968-ban, Me­xikóban először haladta meg a százat (112), 1988-ban, Szöulban pedig a százötve­net (159). De kétszáz feletti­ről százötven alá esni kelle­metlen lenne, száz alá egye­nesen csőd. Visszavonhatatlanul dön­teni egyelőre természetesen nem kell. Alapelveket, ha­táridőket, sarokszámokat vi­szont ideje lenne tisztázni és nyilvánosságra hozni. Mert igazodási pontok nélkül a sportoló és a sportvezető sem tervezhet. Egyesek persze vélhetik úgy, hogy ez is korai. De a 2022-es ifjúsági játékok tör­lésének ismeretében inkább már most későinek tűnik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom