Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-15 / 164. szám
2020. JÚLIUS 15., SZERDA SPORT 15 Boér Gábor az elmúlt tíz év legifjabb NB l-es vezetőedzői között JEGYZET Tősér Norbert/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu Fiatalon az elit kispadján A ZTE FC vasárnap jelentette be, hogy a vezetőség egy plusz egy éves szerződést kötött Boér Gáborral, aki vezetőedzőként 37 esztendősen mutatkozhat be az élvonalban. Az elmúlt tíz évet tekintve - Bene Ferenc, ifj. Mihalecz István és Marko Nikolic mellett - a legifjabb szakvezetők közé tartozik az élvonalban. Az élvonalban edzőként augusztusban bemutatkozó Boér Gábor (balra) és a ZTE tulajdonosa, Végh Gábor Csak néhány meccs jutott nekik Az elmúlt húsz-huszonöt esztendőt tekintve az élvonalban bemutatkozó legfiatalabb edzők sorát Nagylaki Kálmán vezeti, de 30 esztendősen hat hónaposán 19 naposán csupán három bajnokin irányította a Szeged LC-t, ráadásul papíron inkább klubvezető volt, mint tréner. Öszszesen négy bajnoki jutott Simon Miklósnak (33 éves, 11 hónapos, 16 napos) 2014 májusában a Bp. Honvédnél, miként Tokody Tibornak (34 éves, két hónapos) a 2014-2015-ös idényben a Győri ETO FC-nél. Boér Gábor - 37 éves, 7 hónapos és 27 napos A 37 éves trénernek ez lesz az első élvonalbeli munkája, korábban a Békéscsaba és az ETO FC Győr másodosztályú együttesét Irányította. Bár június elején kinevezték az ugyancsak másodosztályú Kazincbarcika edzői posztjára, a borsodi klub elengedte a ZTE-hez. A korábbi középpályás Boér még az Újpest labdarúgójaként az NB I-ben háromszor lépett pályára, vagyis szakvezetőként vélhetően több bajnokin bizonyíthat, ráadásul a magyar labdarúgás legmagasabb szintjén szokatlanul fiatalon dolgozhat: az elmúlt tíz év edzőinek életkorát figyelembe véve harmadik a sorban: az augusztus 15-i NB I-es idényrajt időpontjában 37 éves, 7 hónapos és 27 napos lesz Boér Gábor. Olyan szakemberekkel vetettük őt össze, akik legalább húsz NB I-es mérkőzésen ültek a kispadon. (A Budafokot az élvonalba juttató Csizmadia Csaba augusztus 15-én, az élvonalbeli bajnokság kezdetén 35 esztendősen, két hónaposán és 16 naposán irányíthatja a piros-feketéket, csakhogy nincs meg a pro licences végzettsége, így hivatalosan nem lehet vezetőedző.) Bene Ferenc - 33 éves, egy hónapos és 22 napos A Lombard Pápa vezetőedzőjeként 2011. október 29-én, egy Videoton elleni hazai bajnokival (2-3) mutatkozott be az élvonalban. „Ha arra gondolok, hogy az ország legjobb játékoskeretét magáénak tudó Videoton ellen ilyen második félidőt produkáltunk, akkor optimisták lehetünk a jövőt illetően” - bizakodott a vereség ellenére, miután csapata a gól nélküli első félidőt követően kétszer is vezetést szerzett. Véber Györgyöt váltotta a kispadon, csapata a még 16 csapatos mezőnyben a kilencedik helyen állt, az idény végén pedig a 14., éppen csak bennmaradást jelentő helyen végzett. A következő idényben azonban öt fordulót követően a tulajdonos menesztette. „Remélem, emlékeznek majd a munkámra, mert voltak a csapattal szép időszakaink. Tény, hogy az utóbbi öt találkozón kevés gólt szereztünk. Az más kérdés, hogy ez mennyiben róható fel a vezetőedzőnek.” Bene Ferenc összesen 22 élvonalbeli bajnokin felelt a szakmai munka irányításáért a Lombard Pápánál. Jelenleg az NB Il-es Vasas vezetőedzője. Ifj. Mihalecz István - 36 éves, 10 hónapos, 26 napos Szintén a Videoton ellen mutatkozott be az NB I-es edzők sorában, a BFC Siófok 2010. augusztus 1-jén 1-1-es hazai döntetlennel kezdte az idényt, amelynek végén ugyancsak a 14., éppen csak bennmaradást jelentő helyen végzett. „Az a mentalitás, az a küzdőszellem, amelyet a siófoki játékosok bemutattak, jó alap lehet számunkra a folytatáshoz. Nem tagadom, néha a szerencse is mellénk állt, ugyanakkor a mi nagy hibánk kellett az egyenlítő gólhoz” - adott hangot elégedettségének élvonalbeli bemutatkozásakor ifjabb Mihalecz István. A következő idényben is maradt vezetőedző, a sárgakékek a kilencedik helyen végeztek, de a Magyar Labdarúgó-szövetség Horváth Károly szakmai igazgatónak engedélyezte a mérkőzések utáni nyilatkozatokat, s a következő bajnokságtól hivatalosan is átvette az irányítást. Mihalecz István mindazonáltal a stáb tagja maradt. Jelenleg az NB Il-es Siófok sportigazgatója. Fotó: MW Marko Nikolic - 37 éves, 11 hónapos és 26 napos Bármennyire különös is, a szerb vezetőedző 2017. július ló-án még nem töltötte be a 38-at - ekkor irányította először a Videotont, amely pályaválasztóként a felcsúti Pancho Arénában nagy meglepetésre csak 1-1-es döntetlent ért el az újonc Balmazújváros ellen. „Túlságosan sok hibát követtünk el, nem könnyű azonban olyan csapat ellen játszani, amely időnként mind a tíz mezőnyjátékossal a labda mögött helyezkedve betömörül a tizenhatosa előterébe - mindent megpróbáltunk, voltak lehetőségeink, ám ezt a falat nem tudtuk kétszer áttörni. Csalódottak vagyunk, nem játszott jól a csapat, de nincs idő keseregni, készülünk a következő feladatra” - morgolódott a mérkőzés után. Marko Nikolic csaknem két és fél éven keresztül irányította a fehérvári csapatot, egy bajnoki cím és egy Magyar Kupagyőzelem mellett a Videoton a 2018-2019-es idényben az Európa-liga csoportkörében is szerepelt. Jelenleg az orosz élvonalban a Lokomotiv Moszkva vezetőedzője. Nyilasi Tibor: hatásos belépő Csaknem harminc évvel ezelőtt, 1990. augusztus 18-án Nyilasi Tibor - népszerűségét tekintve - szinte berobbant az élvonalba. A korábbi hetvenszeres válogatott labdarúgó 35 esztendős és hét hónapos volt, amikor szakvezetőként az Újpest elleni idegenbeli 5-0-s győzelemmel mutatkozott be az élvonalban a Ferencváros kispadján. Négy évvel később egy bajnoki címmel és három Magyar Kupa-győzelemmel távozott a klubtól, s bár 1997 nyarán másfél évre viszszatért, egy második hely megszerzése után 1998 végén szurkolói nyomásra lemondott. Vincze Balázs kicsit vaciílált, hogy elvállalja-e az UVSE irányítását Nehéz örökség Benedek Tibor után VÍZILABDA Benedek Tibor jellemző módon úgy távozott közülünk, hogy minden, a vízilabdával kapcsolatos területén gondoskodott az utódlásáról, legyen szó az UVSE-róT vagy éppen a szövetség utánpótlás-bizottságáról. Klubcsapatában egykori játékostársát, Vincze Balázst kérte fel a folytatásra, aki az AVUS Szombathely szakmai igazgatói posztját hagyta ott az UVSE kedvéért. „Semmilyen más oka nem volt a váltásnak, mint hogy Tibor kért meg a négy évvel ezelőtt elkezdett munkája folytatására - mondta el Vincze.- Kicsit vacilláltam, mert a feladat nagyon szép, de kicsit elkényelmesedtem az elmúlt időszakban. Többszöri beszélgetést követően, a személyes varázsa hatására döntöttem úgy, hogy vállalom a feladatot, és már nagyon örülök, hogy így határoztam.” Vincze az UVSE vezetőedzője és szakmai igazgatója lett egy személyben, s a hónap utolsó szombatján, július 25- én kezdődő Magyar Kupában vezeti először tétmeccsen az UVSE-t, amely az első fordulóban a B csoportban a Szolnok, a BVSC és a házigazda Kaposvár társaságában játszik. Vincze Balázs Fotó: MW „A kupasorozatot arra használjuk, hogy felkészüljünk a bajnokságra és az új csapat az új edzővel megméresse magát - mondta Vincze. - Tudom, nem vagyunk egyszerű helyzetben sem lelkileg, sem más téren, de próbálunk továbbmenni, ennek fontos állomása a Magyar Kupa. Talán kerülhettünk volna jobb csoportba, amelyben vérmesebb reményeink is lehetnének, de az előző években ránk jellemző elszántságot visszük magunkkal, bízom benne, hogy ez eredményes játékkal is párosul.” Vincze Balázs tulajdonképpen visszatért egykor sikerei helyszínére, hiszen játékosként többek között BEK-et is nyert az Újpesttel, és ha az UVSE nem is jogutódja annak a csapatnak, szellemi örökösének tekinthető. „Magam is úgy érzem, hogy visszatértem - mondta a szakember. - Bízom benne, hogy előbb-utóbb akár Újpest is újra résztvevője lehet a történetnek. Hiányzik az Újpest a vízilabda közegéből, hiszen a Ferencváros fellendülése nagyot dobott a póló népszerűségén, ugyanekkorát dobhatna a legeredményesebb magyar klubnak számító Újpest is. Addig tesszük a dolgunkat, továbbra is az utánpótlás-nevelésben próbálunk főszerepet játszani.” És hogy nehéz-e Benedek Tibor öröksége? „Szerintem az” - szögezte le Vincze. Lakner Gábor/NS Ha bukik a boly Ökrös Csaba___ jegyzet@mediaworks.hu Valószínűleg nem csak a sportbarátok figyelmét ragadta meg a vasárnapi kerékpárversenyen történt baleset. Tótvázsony és Balatonszőlős között bukott vagy ötven bringás, miközben nyolcvan kilométer/óra körüli tempóban száguldottak le egy helyenként 10 százalékos lejtőn. Sokan sérültek meg, néhányan nagyon súlyosan. Kerékpárversenyen mindig benne van a pakliban a bukás lehetősége, akár a tömegbukásé is. A szervezők , feladata, hogy olyan útvonalat jelöljenek ki, amely önmagában a legkevésbé hordozza magában a balesetveszélyt. Értelemszerű, hogy ha a rajt után nem sokkal hosszú, meredek lejtő vár a mezőnyre, akkor egyszerre nagyon sok versenyző fog egyszerre lezúdulni ott. Minél népesebb a mezőny, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valaki hibázzon és tömegbukást okozzon. A versenyek első kilométerein mindenki acélosnak érzi magát, a bringások java része erején felüli tempóban igyekszik haladni, elragadja őket a hév. Olyanok is az élbolyhoz próbálnak csapódni, akik aztán a mezőny utolsó harmadában érnek célba. Bolyban bringázni rutint, higgadtságot és nagy figyelmet igényel. Az amatőr versenyeken sokan figyelmen kívül hagyják ezt, és ezzel akaratlanul is a balesetbiztosítók nyereségének minimalizálásán dolgoznak. Sok amatőr a verseny közben ébred rá, hogy másodmagával ül a bringán: a majré kapaszkodik a hátuk mögött. A boly sűrűjében tempózva, technikás, lejtős szakaszokon szembesülnek vele, hogy veszélyes, amit csinálnak. Az tudja a lehető legsikeresebben teljesíteni a versenyt, aki elég erős, ügyes és szerencsés ahhoz, hogy ne kapjon defektet, és a lehető legmesszebb tud maradni a majrés sporttársaktól. A kerékpárversenyeken időről időre kialakulnak olyan csoportok, amelyeknek a belső dinamikája elárulja, hogy abban bizony mindenki csak jönni akar, menni nem. Azaz senki sem vállalja a vezetést, nehogy az ő fáradozása révén szerezzenek előnyt a többiek. A vasárnapi versenybaleset, teljesen magától értetődően, olyan időszakban történt, amikor mindenki menni akart. A versenylázat is be kellett volna számítaniuk a szervezőknek az útvonal kigondolásakor. Ha a verseny elején ellenkező irányban haladtak volna a kerekesek, az a két kilométeres, tíz százalékos emelkedő kellően megnyugtatta volna a kedélyeket, alaposan megrostálta volna a mezőnyt ahhoz, hogy ekkora baleset történhessen a későbbiekben. De azt sem feledhetjük, hogy miként rózsa nincs tövis nélkül, úgy bringaverseny sincsen bukás nélkül.
