Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-11 / 161. szám
helyőrség amuban sült poaácsa ÖRI-BARI ÁLLATTÁRS KERESKEDÉS Vibók Ildi Lili egész egyszerűen duci volt, ami persze- a Mama szerint: „pont jó, mert fő a biztonság, és jó, ha van tartalék az ember gyerekén, arra az esetre, ha jön egy betegség”- és Apa szerint: „kifejezetten hasznos, mert ha vékonyabb lenne, az tiszta balesetveszély, mert nyiszlett lenne,-és még véletlenül elfújná a szél”- Öcsi szerint meg: „no és ha dagadt, mit foglalkozik ilyesmivel, mikor ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak - mint például a bűvös kocka?” » De Lili azért nagyon is foglalkozott ilyesmivel, és néha határozottan szerette volna, ha felkapja és elfújja az a véletlen szél. Leginkább azért, mert úgy döntött, pont a duciság miatt nem maradt egyetlen barátja sem. Tegnapig még azt hitte, hogy legalább egy fél van, de ma a suliban kiderült, hogy az a fél is beállt azok közé, akiknek az volt a kedvenc szórakozása, hogy másokat csúfoltak. Például Lilit és például úgy, hogy: „Szia, Pufi-Lufi!” „Hogy telt a bendőd, Pufi- Lufi?”, meg „Kéred a radírod, Pufi-Lufi? Akkor gurulj ide érte!” Lili meg baktathatott lógó orral hazafelé a suliból. A hazafele út ma is lógó orral indult, de aztán szerencsére Lili eszébe jutott a Nagyi, úgyhogy feljebb emelte a lógó orrát, sarkon fordult és felé vette az irányt. A Nagyi jó fej és ha ilyesmit lehetett volna, már rég kinevezte volna a legjobb barátjának. Ő vigasztalta meg hétfőn, mikor a sulikiránduláson senki nem ült mellé; kedden, mikor nem vették be a játékba, és tegnap is, mikor matek órán páros feladatok voltak, de vele senki nem akart egy csoportban lenni, pedig ő tudja a legjobban az osztályban a matekot.- Mostanában csupa szomorú dolog történik - töprengett Lili. - Minden nap. Lehet, hogy ez valami óriási összeesküvés, de minimum sorscsapás. És még barátom se maradt. Egy fél se... Mikor Lili a Nagyihoz ért, és nem találta otthon, már tuti biztos volt benne, hogy az óriási összeesküvés-, de minimum sorscsapáselmélete nem volt légből kapott, úgyhogy gyorsan újra elkezdte lógatni az orrát. És még ez a szerencse! Mert ahogy lógó orral megfordult, lenn a földön, észrevett egy cetlit, ami már félig becsúszott a lábtörlő alá, úgyhogy Lili bánatában először arra gondolt, hogy ott hagyja, de aztán lehajolt, kihúzta, meg felemelte, meg széthajtotta és olvasni kezdte. Annál is inkább, mert neki szólt. Valahogy így: „Lilikém, ha véletlenül ma is erre járnál, hazafelé ugorj már be a Rekettye utca 3.-ba, mert van ott Valami, amit el kell hoznod! FELTÉTLENÜL + SÜRGŐSEN!!! Puszillak, Nagyi” Lili sóhajtott egyet, előkotort egy tollat a táskájából és a Nagyi alá felírta, hogy: Jó, elhozom! Aztán visszacsúsztatta a cetlit a lábtörlő alá és elindult, hogy sürgősen elhozza a „Valamit”, ami remélhetőleg valami finom, mert a Rekettye utca 3.-ban egy szuper pékség működött, név szerint a Puha Pite. Irány a pékség! - adta ki az utasítást Lili, aztán befordult a Rekettye utcába és földbe gyökerezett a lába. A Puha Pite szőrén-szálán eltűnt! Vagyis igazság szerint az ajtaja még megvolt, de az a tábla, ami fölötte lógott, és az volt ráfestve narancssárgával, hogy: Puha Pite Pékség Mintaboltja no az tűnt el, és a helyére valaki egy tök másik táblát akasztott. Egy zöldet, amire meg azt pingálták, hogy: Nagy András montázsa Nagy László Apostol-grafikájával Öri-Bari Állattárs Kereskedés Ráadásul citromsárgával.- Nahát - töprengett Lili -, le merném tenni a nagy esküt, hogy tegnap délután itt még sütik voltak. Vajon a Nagyi tudja, hogy hová küldött? - Aztán megrántotta a vállát. - Ha már itt vagyok, akár be is nézhetnék... A bolt, ahová belépett, tényleg frissen költözhetett ide: a puha pitéknek már nyomuk sem volt, eltűntek a brutyeszes polcok, a zsemlyés kosarak meg a pogipiramisok. Velük együtt eltűnt a mámorító péksüti illat is - ami azért kár -, de ettől még ez az egész valahogy nem tűnt állatkereskedésnek. Egyáltalán nem. Kezdjük ott, hogy nem voltak ketrecek, kalitkák meg akváriumok, de egy darab se! A padlót valami tarka, rétszerű cucc borította, itt-ott megpakolva ízlésesen hajladozó virágokkal, és az egyik sarokban egy óriási szobanövény bólogatott, mint egy cirkuszi ló, de enynyi. Éppen eddig jutott Lili is a bámészkodásban, mikor a sarokban, a bólogató növény árnyékában hirtelen valaki megköszörülte a torkát.- Hm. Hm... - Valahogy így, és ahogy Lili odanézett, meglátta az apró, madárcsontú nénit. Ott ücsörgött a fa alatt, egy pirinyó, szürke fotelban, egy egészen szürkében, és a kislányt nézte.- Csókolom. Mikor tetszenek kinyitni? - kapott észbe Lili. - Ha holnap jövök, az már jó lesz?- Ó, az nagyszerű lesz! Gyere csak holnap! Meg bármikor! - bólogatott komolyan a Madárcsontú.- De amúgy már nyitva vagyunk- bólintott még egy egész meggyőzőt.- Nyitva? - hökkent meg Lili. - De hát ez egy állatkereskedés, nem?- Minden bizonnyal, minden bizonnyal - helyeselt a néni. - Bár én magam jobban szeretem az állattárs-kereskedést. Vagy még jobb lenne az állattárs-kereső - mélázott el.- De hiszen itt egyetlen állat sincs! - kiáltott fel Lili, mire a néni kuncogni kezdett.- Ugyan már, dehogy nincs - mondta, és a lába elé mutatott. Lili közelebb lépett. A madárcsontú néni cipőorra előtt, hogy a túróba kerülhetett oda?, egy kutyus üldögélt. Amolyan zsemlyeszínű, ragyogó szemű, szóval az az örökké elégedett fajta.- Érte jöttél, nem? - jött a kérdés. - Legalábbis Samu már nagyon várt téged!- Hogy érte? Hát elvihetem? Tényleg velem jöhet? Lili nem hitt a fülének! A kutyushoz szaladt, átölelte.- Naná - biccentett a néni -, meg ezt is ni! - kis pakkot nyújtott Lüi felé.-t- Póráz, jutalomfalat, kezdő kutyakajakészlet... No meg ez... Lili elvette a papírt: Boldog Gazdik Baráti Köre Minden szerdán és szombaton a Gomba utcai játszótéren, a nagy gesztenyefa alatt hirdették a nagy narancssárga betűk.- Feltétlenül ott leszünk, igaz, Samu? - Lili a Madárcsontúra nézett. - És köszönöm szépen. A Madárcsontú rájuk mosolygott. t un a lap alatt A BOSSZÚ KÖRFORGÁSA Kántor Mihály A Naughty Dog fejlesztőcsapatát két főiskolai jóbarát alapította még 1984-ben. Bár ma már egyikük sem dolgozik a cégnél, amit létrehoztak, az a videójáték-ipar egyik legmeghatározóbb szereplőjévé nőtte ki magát. A Naughty Dog 2001-ben a Sony Interactive Entertainment leányvállalata lett, így azóta kizárólag a Sony konzoljaira fejlesztenek játékokat. A Crash Bandicoot és Jak-széria sikereit követően az Uncharted-sorozattal betonozták be hírnevüket mint a technikailag kiváló, minőségi narratív játékok készítői. A The Last of Us 2013-as megjelenésével azonban történt egyfajta szintlépés. Az addig többnyire izgalmas és kifejezetten humoros kalandok után egy olyan borús, apokaliptikus drámát álmodtak meg, melynek szereplői tartós nyomokat hagytak a közönség lelkében. Ezzel a videojátékoktól ritkán tapasztalt mélységgel elmesélt történettel a Naughty Dog óhatatlanul felnőtté ért. Ha pedig az első résszel felnőtté értek, a hatévnyi fejlesztést követően június 19-én kiadott The Last of Us Part II -vei középkorúvá váltak. Vitathatatlan, hogy az első epizód vége minden happy end ellenére hagyott némi feszültséget a nézőben. Azzal, hogy a legutolsó jelenetben az apafigurát megtestesítő Joel kíméletes, ám mégis szemenszedett hazugsággal altatja el a gondjaira bízott lány gyanúját, a fejben továbbgondolt közös jövőjük bizonytalanná vált. Az évek során a rajongók tucatnyi elméletet gyártottak arra, hogyan folytatódhatna majd Ellie és Joel története, hogyan derülhet ki a hazugság és hogy vajon elválnak-e az útjaik, miután napvilágra kerül az igazság. Joel az első rész végén vérfürdőt rendezett a világot megtizedelő járvány ellenszerén dolgozó tudósok között. A13 éves Ellie, akivel akkor már egy éve együtt utazott és aki elvesztett kislányára emlékeztette, immunis a betegségre. Joel elhozta őt a tudósoknak, hogy vakcinát készíthessenek a véréből, ám kiderül, hogy az agyszöveteire lenne szükség, amibe viszont a kislány belehalna. A világ megmentése vagy egyetlen szeretett ember megmentése közül Joel az utóbbit választotta. S mivel a szervezet nem adta önként a lányt, Joel elvette erővel. Ellie az egész esemény alatt öntudatlan lévén, utólag csak a férfi beszámolójára hagyatkozhatott. Joel mindössze annyi magyarázattal szolgált, hogy a tudósok találtak más immunis személyeket is, így rá már nem volt szükség. Úgy tűnt, ezt Ellie akkor elhitte. A második részből megtudjuk, hogy a vezető tudósnak is volt egy Ellie-hez hasonló korú lánya, aki felnézett idealista apjára és pontosan értette annak kutatását. Amikor a tudós elmeséli Abbynek, hogy milyen dilemmában van Ellie-t illetően, a lánya biztosítja afelől, hogy ha ő lenne immunis, akkor az emberiség érdekében hajlandó lenne alávetni magát a műtétnek. Ezt követően veszíti el édesapját, akit Joel meggyilkol, miközben Ellie-t menti ki. Hat évet ugrunk a történetben, mikor is Abby rátalál Joelre és kegyetlenül megtorolja rajta apja halálát. Ellie-t azonban életben hagyja, aki nemsokára a nyomába is indul, hogy bosszút álljon rajta Jóéiért. Az ekképpen lendületbejött körforgás borzasztó sok veszteség és áldozat árán tanít fájdalmas leckéket mindkét fiatal nőnek. A Last of Us Part II megismétli az első rész egyik bravúrját, jelesül a játékos perspektívájának a variálását. Míg az első epizód nagy részében Joel bőrébe bújva terelgettük a fiatal Ellie-t, a második rész Abby szerepébe is belehelyez minket. Komoly megrökönyödést kelthet, hogy mi mint játékosok, ezúttal az első rész szeretett hősének meggyilkolásához asszisztálunk. A meglepetés ereje mellett a rendezés mesteri húzása is ez, mert miután Abby elvégezte a dolgát, Ellie szerepébe kerülünk. A Joel halála felett érzett bosszútól hajtva magunk is alig várjuk, hogy Abby nyomába érjünk és elégtételt vehessünk. Ez az a pont, ahonnan egy átlagos bosszútörténet is kezdődhetné, ám a Naughty Dog csapata tovább emeli a téteket. Vakmerő narratív csavarokkal vezetnek bennünket a tragikusnak ugyan nem mondható, ám határozottan keserű befejezésig. A két szembenálló fél dehumanizálása, majd visszaterelése az emberiesség útjára helyenként annyira megrázó, hogy akár kognitív disszonanciát is okozhat a nézőben. Az érzékletes ábrázolásnak köszönhetően egy pont után egyszerűen lehetetlen igazságot tenni a két karakter között - ugyanakkor a videojátékok szubjektív természetéből fakadóan a kívül helyezkedés kényelmes semlegessége sem tartható fenn. Az egyes kritikusok szerint folytathatatlan játékhoz olyan folytatás készült, mely nemcsak mer elvonatkoztatni elődjétől, de azt is tudja, hogyan őrizze meg a varázslatot, amitől az kiválóan működött. Nemcsak a generáció egyik legjobb játékát sikerült megalkotni, de talán a narratív videojátékok jövőjének hírnökeként is üdvözölhetjük. (The Last of Us Part II. Platform: PlayStation 4) IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 2020. július
