Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-10 / 160. szám

2020. JÚLIUS 10., PÉNTEK SPORT 15 Összecsomagolás után látványos feltámadás a 2003-as vb-n Lerúgták a magyar nótát Két korszakos egyéniség, Nagy László és Carlos Pérez. A hátukon vitték a magyar válogatottat a világversenyeken utolsó csoporttalálkozón Sza­­úd-Arábia 31-30-ra megverte a dél-amerikaiakat, ezzel ki­kaparva a magyaroknak a kö­zépdöntős folytatást. A cen­tizés a vb második szakaszá­ban is sikerült. Miután a své­dektől is egy góllal kaptunk ki, a végén elég volt Szlovéni­át hárommal verni. Ez is ösz­­szejött, hurrá, mehettünk az olimpiára! Skaliczki Lászlón kívül volt még egy nagy matekos kapitá­nyunk, Mocsai Lajos. Ő a 2011- es svédországi vb-n számolta ki, hogyan érhet­nénk el az olimpiai selejtezőt. Ehhez a legjobb hétben kel­lett végezni, a ma­gyar csapat ép­pen a hetedik lett a vb-n. A csoport nyitányán simán kikaptunk Izlandtól, másnap legyőztük a norvégo­kat. Eddig rendben. A közép­döntőben a francia meccset feladtuk (24-37), hogy más­nap katartikus összecsapá­son megverjük 27-25-re a né­meteket. Innentől már csak a lengyeleket kellett legázol­ni Kristianstadban, ami sike­rült, 31-28 ide, a magyar csa­pat 7. lett, mehetett az egy év múlva esedékes olimpiai se­lejtezőre, ahol a brazilokat és Macedóniát megelőzve, Svéd­országgal együtt jutott el Lon­donba, a 2012-es olimpiára. A két olimpia két legemléke­zetesebb meccse egészen biz­tosan a két negyeddöntő volt. Azért, mert előzetesen sen­ki sem a magyarokat tartotta esélyesnek. 2004-ben Dél-Ko­­rea 30-25-ös legyőzése ma­ga volt az álom, Nagy László 9 gólt dobott. De mit mondjunk akkor a kétszeri hosszabbítás­ba torkolló Magyarország-Iz­­land-negyeddöntő­­ről a 2012-es lon­doni olimpián? A legfontosabbat: közvetlenül a lefú­jás előtt, egygólos izlandi vezetésnél Stefansson hétméterest lőtt. Ha bemegy, mindennek vé­ge, indulunk haza. Fazekas Nándor kivédte, a lerohanó el­lentámadásból Lékai Máté az utolsó pillanatban egyenlí­tett. Jöhettek a hosszabbítá­sok, amelyeknek a végén 34- 33 lett az eredmény - ide. Úgy, mint 2003-ban Lisszabonban. Nagy László ezen az olimpiai negyeddöntőn is 9 gólt dobott - úgy, mint Athénban a kore­aiak ellen. Fájdalom, a londo­ni olimpián is negyedik lett a válogatott - úgy, mint Athén­ban, mert sem 2004-ben, sem 2012-ben nem sikerült meg­nyerni sem az elődöntőt, sem pedig a bronzmérkőzést. Hogy melyik olimpián voltunk kö­zelebb az éremszerzéshez? Ta­lán Londonban - de csak egy hajszálnyival. Athénban mind az elődöntőt, mind a bronz­meccset két-két góllal vesztet­tük el. Londonban a svédek el­leni elődöntőben egy gól dön­tött az északiak javára - ez le­het az a bizonyos hajszál. A két olimpiát két klasszis játékos, Nagy László és Carlos Pérez köti össze. Athénban és nyolc évvel később Londonban is ők vitték a hátukon a csa­patot, amely az egész orszá­got maga mellé állította. A fér­fi kézilabdázók igazi nemzet­egyesítő csapatként játszottak - ezt különösen Londonban le­hetett érezni, ahol már a férfi­­vízilabdaválogatott sem tudott érmet nyerni. Ami a klubcsapatokat ille­ti, ennek az időszaknak a leg­nagyobb nemzetközi sikerei - és traumái - a Veszprém ne­véhez fűződtek. 2008-ban a német Löwen ellen egy hazai Fotó: Mirkó István diadallal (37-32) és egy ide­genbeli döntetlennel (28-28) történetük során másodszor nyerték meg a KEK-et. Ami a BL kölni négyes döntőit illeti, ott akadtak nagy sikerek és fejre állások egyaránt. 2016- ban a lengyel Kielce ellen a 46. percben 28-19-re, azaz 9 gól­lal vezetett a Veszprém. Ekkor valami megmagyarázhatatlan dolog történt, mert a végén két másodperccel a duda előtt a lengyelek 29-29-re egyenlítet­tek. A hosszabbítás végén 35- 35 volt az állás, a heteseket meg nem mi dobtuk jobban. 2019-ben tényleg azt hittük, miénk lesz a trófea. Az elődön­tőben a Kielce jött, a 33-30-as sikert másnap a döntő követ­te a Vardar Szkopje ellen. Ott az egész mezőnyt elaltató ma­cedónok taktikusabb játékkal 27-24-re megverték a Veszp­rémet. A két elvesztett döntő közül az első értelmezhetet­len volt, a második fájdalma azonban a mai napig érezhető. Egy mondatot azért szóljunk arról is, hogy a Szeged 2014- ben a Montpellier 29-28-as le­győzésével megnyerte az EHF Kupát. A berlini Final Fourban a kapus, Mikler Roland lett a torna legjobb játékosa. Skaliczki és Mocsai is sikeresen „matekozott Lantos Gábor szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA A Magyar Rádió Jó ebédhez szól a nóta című műso­ra mozdíthatatlan volt. Történ­hetett bármi a világban, a mű­sort nem lehetett levenni. Ám 2003. február 1-jén minden másképp történt. Ekkor dél­előtt 10.30-kor kezdődött Lisz­­szabonban a Magyarország- Jugoszlávia férfikézilabda-vb­­meccs, amely az 5-8. helyért zajlott. Azt lehetett tudni, hogy aki ezt a mérkőzést megnyeri, utazhat az egy év múlva esedé­kes athéni olimpiára. A 10.30- as kezdés ideális, másfél óra alatt vége van, aztán szólhat a nóta. Gondoltuk mi. Mert 12.20- kor még mindig zajlott a drá­ma a portugál fővárosban, ahol éppen a második hosz­­szabbításhoz készülődtek a csapatok. A hihetetlen forga­tókönyv szerint zajló mécs­esét végül 80 percnyi játék­kal 34-33-ra nyertük meg. Ez már csak azért is csodálatos volt, mert utolsó csoportmér­kőzésük után a játékosok visz­­szamentek a madeirái hotel­be, hogy a hazautazáshoz ösz­­szecsomagoljanak. A csoport­ban ugyanis az oroszoktól és a horvátoktól is egy góllal kap­tunk ki (a franciáktól öttel), ám mivel Argentína megverte a horvátokat, úgy festett, ne­künk „reszeltek”. Aztán a leg-A Nemzeti Sport, a Ma­gyar Nemzet, az Origó és a Magyar Kézilabda-szövet­ség közös játéka, a Kézisek kézise újabb fejezetében a kétezres éveket idéz­zük fel. Ekkor két olimpián is (2004, 2012) a legjobb négy közé jutott a magyar férfiválogatott. A Veszprém Kölnben BL-döntőket ját­szott, a Szeged pedig 2014- ben EHF Kupát nyert. A csapatoknak a nevezési és a „helypénzt” sem kell kifizetniük a BL-ben Könnyítenek a klubok anyagi terhein VÍZILABDA Alkalmazkodni! - ez a jelszó, és a vízilabdasportot is magába foglaló Európai Úszó­szövetség igyekszik is, ami a pólót illeti. A koronavírus-jár­­vány közvetlen és közvetett ha­tásai miatt a férfi Bajnokok Li­gája szerkezetét már átalakítot­ták, így a 16-os helyett csak 12- es lesz a főtábla, később is star­tol a csoportkor a szokásosnál - november 10-én -, továbbá megvágták a megelőző selejte­zőköröket, és a második számú férfisorozatot, az Eurokupát is áramvonalasították. A nőknél kevéssé volt ilyesmire szük­ség, az Euroliga eleve kisebb létszámú és „hibrid”: a negyed­döntő után a győztesek az El, a vesztesek a LEN-kupa négyes döntőjébe kerülnek. ' A vírushelyzetben sok a korlátozó és nehezítő ténye­ző, ezért a LEN könnyítene az anyagi terheken is. A leg­utóbb 2013-ban átstrukturált férfi-BL-ben azóta vannak ga­rantált főtáblás helyek, ezek ára évi 30 ezer euró (mintegy 107 millió forint), amit most el­engednének: ez a mi csapata­ink közül az idehaza és a BL- ben is címvédő FTC-Telekomot érinti. A főtábla szűkítése mi­att a többek között a világklasz-A szolnoki Filipovic nem lesz ott a BL főtábláján Fotó: MW szis szerb Filip Filipovicot át­igazoló Szolnoki Dózsa kiesett a pikszisből, a görög bajnok Olympiakosz pedig eltekinthet a nemzetközi szerepléstől, to­vábbá az ugyancsak garantált helyű Jadran Herceg Novinak nincs meg a költségvetése... A LEN először július 1-jét szabta meg határidőnek, de ezt húsz nappal megtoldotta, hát­ha az európai szinten is nagy múltú montenegrói klub ké­pes összeszedni a pénzt a BL- szereplésre. Ha nem sikerül, a „szabadkártyája” más csapat­hoz kerülhet. Arról egyelőre nincs információ, hogy ez pél­dául a Szolnok lehet-e vagy a legutóbbi idényben veretlenül a nyolcas döntő felé menetelő harmadik BL-együttesünk, az OSC (amely jókora átalakulá­son megy át éppen, hiszen a fő­támogatója a Vasashoz pártolt). Az európai kupákban indu­lóktól az általános nevezési díj 4500 euróját (1,6 millió forint) sem kéri el a LEN, sőt, a klu­boknak nem kell majd garan­tálniuk a tévéközvetítéshez szükséges jelet, ez az Európai Műsorsugárzók Uniója dolga. Feltéve, hogy a vírushelyzet engedi majd a meccsrendezést. Szűcs András/NS Pofonok Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Szabad-e vernie egy edző­nek a sportolóját? Költői kérdés. Azért jutott eszem­be, mert úgy hírlik, hogy a román kupasorozatban vi­tézkedő Sepsi edzője, Leo Grozavu az egyik kudarcos bajnoki meccs után bántal­mazta az egyik játékosát, Fülöp Lórándot. Még mielőtt azt gondol­ják, hogy most előveszem a románkártyát (mint ahogy a román politika a választá­sok előtt a magyart), hát csa­lódást kell okoznom. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem nemzetiségi kérdés­ről van szó. Hogy miért? Hát mert Grozavunak nem ez az első ilyen ügye, 2017-ben az Astra-FC Botosani mérkő­zésen a vendégek szakveze­­tőjeként a kispadon pofozta fel lecserélt játékosát, a je­lenleg Kolozsváron futballo­zó Catalin Golofcát. Szóval ez nála „bevett” pedagógiai módszer. Nem tudom, hogy mi lesz az edző sorsa, még az is le­het, hogy mire ezek a so­rok megjelennek, már nem is lesz a hivatalában. Vi­szont érdekes kérdésre vilá­gít rá az eset, hiszen heten­te jön elő egy olyan sztori, ami arról szól, hogy fizikai és lelki erőszakkal akarnak edzők sportolókat jobb telje­sítményre sarkallni. A legdurvább eset most a 22 éves koreai triattynista lá­nyé, aki öngyilkos lett, mert nem bírta tovább edzői álta­li fizikai és verbális alázását. A legtanulságosabb mégis az egyik csapattárs nyüat­­kozata volt, aki úgy írta le a szállásukat, mint a pokol egyik bugyrát, de úgy vélte, hogy így kell élniük azoknak a sportolóknak, aki a világ­szintet célozzák meg. De valóban így kell élniük? Nem hiszem. Nem is kell ahhoz élspor­tolónak lenni, hogy megta­pasztaljunk különféle fur­csa edzői módszereket. Ami­kor a suliban kézilabdáztam, olyan tanár edzett minket, aki gúnyneveket aggatott a diákokra, de a mai napig nem tudom, hogy mi volt a célja vele. Ha gólt lőttem, né­ma maradt, ha kimaradt egy helyzet, jött a beszólás. A kosárlabdaedzőm volt az első olyan figura, akitől pozitív motivációs töltetet kaptam, amikor azt mond­ta, hogy‘kitartó munkával akár ifiválogatott is lehet belőlem, mert a képessé­gem megvan hozzá. Lehet, hogy nem mondott igazat, de én elhittem, és egy boka­sérülésig minden edzésen a maximumot hoztam. Persze tökéletesen tisztá­ban vagyok vele, hogy csak pozitív motivációs eszkö­zökkel nem lehet mindenki­nél eredményt elérni. Ahogy csak negatívval sem. Egy jó edző vélhetően egyben jó pszichológus is, aki ismeri annyira a tanítványait, hogy pontosan tudja, mikor van szükség dicséretre és mikor szigorra. Mert mindenkihez van egy olyan út, ami a legin­kább segítheti a fejlődésben. A pofon senkinél nem az. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom