Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-09 / 159. szám

SPORT 15 2020. JÚLIUS 9., CSÜTÖRTÖK Az 1992-es KEK-diadallal sikerűit megfricskázni Valerij Melnyiket JEGYZET A Veszprém felemelkedése A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origó és a Ma­gyar Kézilabda-szövetség kö­zösjátéka, a Kézisek kézise újabb részében visszame­gyünk a kilencvenes évekig, amelyek során a Veszprém klubcsapata egyértelmű he­gemóniára tett szert itthon, és miközben a válogatott többnyire szürkén játszott a világversenyeken, történel­me egyik legnagyobb sikerét érte el 1997-ben. Vincze Szabolcs szerkesztoseg@mediaworks.hu A veszprémi csapat támad az 1992-es KEK-döntőben, amelyben oda-vissza verték a német Milbertshofent Fotó: MTI KÉZILABDA Merész húzás­sal kezdte a kilencvenes éve­ket az egyre magasabbra tö­rő veszprémi férfi-kézilab­­daklub, amelyet akkoriban VÁÉV Bramac SE-nek hívtak. A rendszerváltás előestéjén, miközben nem volt olyan nép­szerű Magyarországon orosz­nak lenni, a gárda leigazolta Valerij Melnyiket a kispadra, valami ni-'«-’velő BEK-győztes '■ beálló jnitijaasitnyikovot ésa>M balszélső Igor Zubjukot, akik egyben a klub történetének első légiósai lettek. A szur­kolók nem is örültek igazán az érkezőknek, főleg, amikor követte őket Igor Szazankov, Melnyik ráadásul igen össze­férhetetlen figurának bizo­nyult. Rossz nyelvek szerint miatta hagyta el a klubot Pri­bék István, és Éles Józseffel sem jöttek ki. A Bramac ráadá­sul Melnyik egy adminisztra­tív hibája után elveszítette a bajnokságot - hozzájárulva az Elektromos máig utolsó el­sőségéhez -, és az idény végé­re összeesett a Kupagyőzte­sek Európa Kupájában is, pe­dig a nyolcaddöntőben legyőz­te a szovjet SZKA Minszk, a negyeddöntőben pedig az osztrák Stockerau együttesét. Sőt, az elődöntő első mérkőzé­sén 20-15-re múlta felül a Pe­csenye András vezette német TSV Milbertshofent, ami alap­ján akár nyugodtan is várhat­ták volna a visszavágót. Azon­ban, mint kiderült, Melnyik már a kinti mérkőzés előtt tár­gyalt a német klub vezetőivel az átigazolásáról, majd érthe­tetlenül megkeverve a magyar együttes összeállítását 23-15- re elveszítette az „augsbur­­gi csata” néven elhíresült ösz­­szecsapást. Sokan a bírókat, még többen Melnyiket hibáz­tatták, de a lényeg az, hogy a nagy lehetőségek előtt álló Bramac mindent elbukott. • Ebből azonban erőt merített, és ké­pes volt az alapve­tő változtatásra. Az arrogánsán távozó Melnyik helyére a következő idényben a győri Joósz Attila ült, aki elöl Éles József, hátul pedig Csoknyai István köré építet­te a csapatot, amelyben ott ját­szott Gulyás István és Sótonyi László is, az ifik közül pedig felhozta a kapuba Lepsényi Sándor mellé Perger Zsoltot. A megújított VÁÉV Bramac pe­dig csodát tett, az 1991/92-es KEK-ben legyőzte a spanyol Bidasoa, a svájci RTV Basel és a dán Gudme csapatát, majd 1997-ben a válogatott 4. lett a vb-n a fináléban újra találkozott az ezúttal már a betegeske­dő Anatolij Jevtusenko helyé­re előrerukkolt Melnyik vezet­te Milbertshofennel. A szovjet tréner a párbaj előtt lekicsiny­lőén nyilatkozott a veszpré­mi csapatról, amely ehhez ké­pest tíz góllal (24-14) döngöl­te a földbe ellenfelét itthon, a csapat vezére, Éles József hét­szer talált be a vendégkapuba. A visszavágón az akkor már a lelátón ülő Melnyik még mindig a németeket tar­totta favoritnak, de a Bramac 27-20-as győzel­me azt jelentette, hogy a Bp. Hon­véd (1982) és a Rába ETO (1986) után a Veszprém a harmadik magyar csapat lett, amely nemzetközi kupát nyert. Az évtized során a klub még kétszer jutott a KEK dön­tőjébe, de 1993-ban a francia OM Vitrolles, 1997-ben pedig a spanyol Bidasoa Irún csapa­tától vereséget szenvedett. Vi­szont ettől az évtizedtől szá­molhatjuk a gárda hazai hege­móniáját, ugyanis a kilencve­nes években hétszer szerezte meg a magyar bajnok címet, nyolcszor hódította el a Ma­gyar Kupát, a gólkirály és vi­lágválogatott Éles Józsefet pe­dig háromszor választották meg az év magyar kézilabdá­zójának (1992, 1993, 1997). Eközben a magyar férfivá­logatott közel sem szerepelt olyan jól, ahogy a szakma és a szurkolók várták. A gárda az évtized során csak egyetlen olimpiára jutott ki, az 1992-es barcelonai nyári játékokon a loósz Attila vezette együttes hetedik lett: kikapott Dél-Ko­­reától (22-18), Izlandtól (22- 16) és Svédországtól (25-21) is, a helyosztón azonban 23- 19-re legyőzte Romániát. Az 1993-as világbajnok­ságon sem ért el átütő ered­ményt a nemzeti csapat, Svéd­országban tizenegyedik lett, 1995-ben, Izlandon pedig, mi­után alulmaradt Tunéziával szemben, már a csoportjából kiesett, és a tizenhetedik he­lyen végzett. A két tornán ki­lenc vereség mellett mindösz­­sze három győzelmet sikerült felmutatni, azok közül kettőt az Egyesült Államok, egyet pedig Egyiptom ellen. Sovány vigasz, hogy 1993-ban Éles Jó­zsef 41 találattal hármas holt­versenyben gólkirály lett. Aztán az 1997-es vébén, Ja­pánban végre megmutatta a Vass Sándor vezette váloga­tott, hogy mire képes. A ke­retben az akkor már világ­­klasszis Éles mellett ott volt Csoknyai István, Gulyás Ist­ván, Pásztor István, Sóto­nyi László, Mezei Richárd és Szathmári János is. Ez a csapat a D csoport má­sodik helyén végzett, miután legyőzte Marokkót (25-19), Kubát (22-21), az olimpiai baj­­nokicím-védő Horvátországot (23-20) és Kínát (39-19), és csak a későbbi bajnok, korsza­kos orosz csapattól kapott ki (24-19). Az egyenes kieséses szakaszban előbb legyűrtük Csehországot (20-19), majd Iz­­landot (26-25) és a svédektől elszenvedett elődöntős vere­ség miatt bronzmeccset játsz­hattunk a címvédő franciák­kal, csak egyetlen góllal kap­tunk ki tőlük, 28-27-re, így lett negyedik a csapat. Az 1994-ben induló, ek­kor még csak tizenkét csapa­tos Európa-bajnokságokon az évtized folyamán háromból egyszer sem tudtunk túljut­ni a csoportkörön. Az 1998- as, olaszországi kontinensvi­adalon hatodik lett az együt­tes, ami nem rossz eredmény, főleg, mivel mindmáig ez a magyar válogatott legjobb Eb­szereplése. Uj tagot jelölnek a Kárpáti György halálával megüresedett helyre Újra választanak a Nemzet Sportolói DÖNTÉS Tizenegyre fogyatkoz­tak a Nemzet Sportolói június 17-én, azonban a háromszo­ros olimpiai bajnok vízilab­dázó Kárpáti György halálá­val megüresedő hely nem ma­rad sokáig betöltetlen, két hét múlva lesz döntés.- Július 22-ére hívtam ösz­­sze a Nemzet Sportolóit - tá­jékoztatta a Nemzeti Sportot Szabó Tünde sportért felelős államtitkár. A tagok egyesével tehetnek javaslatot arra, kit tartanak ér­demesnek és méltónak arra, hogy a Nemzet Sportolója le­gyen. Egy ember több javaslat­tal is élhet. Az összesítés után jön a következő kör, ekkor már csak a listán szereplőkre lehet szavazni, minden egykori ki­válóság csak egy személyt je­lölhet. A szavazás addig tart, amíg valaki meg nem szerzi a szavazatok több mint ötven százalékát, vagyis amíg vala­ki nem kap hat igent - a leg­kevesebb szavazatot kapó jelölt mindig lekerül a listáról.- Ha megszületik a dön­tés, még ellenőriznem kell, hogy megfelel-e a kritériu­moknak és a törvényi előírá­soknak a legtöbb voksot kapó, csak ezután terjesztem a kor-Jónyer is esélyes Fotó: MW mány elé - mondta Szabó Tün­de. - Miután a kormány elfo­gadja a javaslatot, hivatalossá válik, ki lesz a Nemzet Spor­tolója.- A kritériumok szerint hat­van év feletti, kiemelkedő sporteredményt elérő és élet­művében a magyar sportot szolgáló személyt kell válasz­tanunk tizenkettedik tagnak - mondta néhány hete a Nem­zeti Sportnak Schmitt Pál. - Nincs kőbe vésve, hogy ha ví­zilabdázó hunyt el, akkor vízi­­labdás személyiségnek kell át­vennie a stafétabotot, bár vé­leményem szerint van olyan „vizes ember”, aki méltó len­ne az elismerésre, ilyen Fara­gó Tamás és Bodnár András is, de vívásban Pézsa Tibor és Sákovicsné Dömölky Lídia, bir­kózásban Hegedűs Csaba, öttu­sában Németh Ferenc és Török Ferenc, míg az evezőssportból Pap Kornélia neve is felvető­dött már korábban. Az Nso.hu olvasói szavazásán korábban Jónyer István asztaliteniszező győzött - toronymagasan. A Nemzet Sportolói jelen­leg a következők: Balczó And­rás, Hammeri László, Ivánkay Mária, Kamuti Jenő, Keleti Ág­nes, Magyar Zoltán, Monspart Sarolta, Portisch Lajos, Rejtő Ildikó, Schmitt Pál és Varga János. MW Négyszer tizenöt Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu „Figyelem! / Figyelem! / Csak az jöjjön, aki bírja, / aki tudja, hogy végigcsinál­ja! / Csak az jöjjön!” - az LGT együttes klasszikus nótája könnyen elképzelhető mó­don sok hazai labdarúgóklub vezetőjének eszébe juthatott július 3-áig. A 2020/2021- es idényre való nevezési ha­táridő lejárta előtt ezer meg egy szempontot mérlegre kellett tenni annak érdeké­ben, hogy a pillanatnyilag legmegfelelőbbnek tűnő dön­tés születhessen arról, me­lyik osztályba jelentkezik az adott egylet. Mert, ugye, hiá­ba a pályán megszerzett jog, ha nincs kellő önkormányza­ti és szponzori háttér, húz­ni kell a derékszíjon, a pénz­ügyi karcsúsítás pedig akár lejjebb bukást eredményez­het vagy éppen feljebb nem lépést válhat ki. A Magyar Labdarúgó-szö­vetség (MLSZ) idei határo­zatainak hátterében ugyan­úgy jelentős szerepet játszik a koronavírus-járvány miat­ti óvatosság - és ezzel szo­rosan összefüggésben a ki­várás -, mint az élet más te­rületein tevékenykedőknek. Az időnyerés azok esetében számított igazán, akik még bíztak új támogatók érkezé­sében, ezzel együtt saját le­hetőségeik bővülésében. A minap közzétett állásfogla­lás értelmében a végleges in­dulók július közepéig lesz­nek meg, vagyis a jövő hé­ten derül ki, mely gárdák al­kotják például a harmadosz­tály mezőnyét. A félprofi ka­tegória egy korábbi bejelen­tés értelmében három cso­portba sorolt hatvan csapatot érint, legutóbb viszont már 72 sportszervezetet említett az MLSZ versenyszervezé­si osztályának munkatársa. Az eddigi 48 (3><16) helyett a megemelt indulói létszám­ba tartozó egyletekre az NB Il-höz hasonlóan 38 fordu­ló várhat, így szükségszerű­vé válik a szerdai játéknapok bevezetése. Az itt részt vevő klubok hat hétközi meccset játszanak, ami akár az eről­tetett menet kategóriát is ki­merítheti. Lehet onnan közelíteni, hogy az NB I-ben bevált a járvány után bevezetett sű­rített program, de lehet on­nan is, hogy a második és a harmadik vonalban azért ezt közel sem lesz egysze­rű kivitelezni. Az NB Il-ben például augusztusban hét forduló vár a csapatokra, majd 2021. január 31-én már bajnokit kell játszani négy februári vasárnappal a foly­tatásban (az enyhe tél borí­tékolható?). De, mondjuk, az is elgondolkodtató, hogy az NB Ill-ban háromszor húsz helyett - területi alapon - miért nem lenne szerencsé­sebb négyszer tizenöt csa­patos (ugyanúgy hatvanas) mezőnyt kialakítani? Valaki mondja meg, mi a jó a válasz, hogy azután kö­vetkezzen az LGT egy má­sik, ugyancsak örökbecsű dala, a Nem adom fel. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom