Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-23 / 145. szám

2020. JUNIUS 23., KEDD SPORT 15 Görbicz Anita lett a második, Sterbinszky Amália a harmadik Minden idők legjobbja: Gódorné Nagy Mariann Gódorné Nagy Mariann bombáz a dán kapura egy 1986-os válogatott mérkőzésen Fotó: MTI Női kézilabda-válogatottunk régi és új szövetségi kapi­tányait kértük fel „királynő­választónak”, és ők Gódor­né Nagy Mariann fejére he­lyezték a koronát. A Nemze­ti Sport, a Magyar Nemzet, az Origó és a Magyar Kézi­labda-szövetség közös sza­vazási akciójában Görbicz Anita végzett a második, Sterbinszky Amália a har­madik helyen, de - ellentét­ben az ilyenkor bevett for­dulattal - ők semmiképpen sem udvarhölgyek, hanem szintén királynők. Különböző (sport)történelmi korok ural­kodói, akiket vár a sportági Hírességek Csarnoka. Ballai Attila szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Tizenhárom szak­ember állította össze a tízes listáját, és a hagyományok­ból, az eredményekből adó­dóan volt kénytelen több ked­ves, veretes nevet lehagyni ró­la, mint amennyit felírhatott rá. Az első' helyezettek min­denkinél tíz pontot kaptak, onnan egyesével haladva a tizedikek egy pontjáig. Mind­ezek alapján alakult ki a végső sorrend: 1. Gódorné Nagy Ma­riann 99 pont, 2. Görbicz Ani­ta 97, 3. Sterbinszky Amália 96. Előző játékunk, a „Pólósok pólósa” dobogója így festett: 1. Faragó Tamás 78, 2. Kásás Ta­más 75, 3. Gyarmati Dezső 74. Ugyanaz a kiélezett verseny, alig érzékelhető különbség; mint amikor a kapufáról kife­lé vagy befelé pattan a labda. (Az abszolút számok a vízilab­­dásoknál azért kisebbek, mert 11 tagú volt a zsűri.) Mégsem szerencse dolga, hogy így ala­kult, a szavazók napokig té­­pelődtek a válaszokon. Egyi­kük kijelentette, háborítatlan nyugdíjas éveit zavartuk meg felkérésünkkel, de örömmel tett eleget neki, és reméli, nem lőtt nagyon mellé. Most meg­nyugodhat: majdnem tökélete­sen célba talált. Sterbinszky Amália dobo­gós helyezése is vitathatatlan. Már feltűnésekor teljes fegy­verzetben mutatkozott meg, a szakmából és a sportági köz­véleményből egyszerre sza­kadt fel a sóhaj: végre itt van, aki megváltja majd a magyar női kézilabdát! Amál be is tel­jesítette e reményt. Az 1970- es évek „bronzkorában” az 1976-os montreali olimpia, valamint három világbajnok­ság egyaránt 3. helyezésének vezéralakja lett. Harminckét esztendősen a hazai vb-ezüst­­tel és a BL-előd BEK megnye­résével teljesedett be a pálya­futása. Klubszinten a Ferenc­várossal robbant be, így nem kis felzúdulás követte elhatá­rozását, hogy a Vasasba igazol. Hiszen a bajnokcsapatot hagy­ta ott - igaz, a majdani bajno­kért. A Vasas 1972-ig egyet­lenegyszer sem zárt a tabel­la élén, onnantól fogva bezzeg zsinórban tizenegyszer! Elhó­dította a 20. század legjobb női játékosa megtisztelő címet, ám e dicsőség már a távolban érte, miután Dániába ment férjhez. Helsingörbe, Hamlet városába igazolt, de ez nem tragédia, hi­szen így is örökre a magyar kézilabdakincs része. Miként Görbicz Anita, a klubhűség mintaképe. A Győ­ri ETO-ban kezdte példát­lan ívű pályafutását, és min­den bizonnyal ott is fejezi majd be. E városban, a juni­or vb-n, 2001-ben villantot­ta meg először a nemzetközi mezőnynek, mi lakozik a fejé­ben és a csuklójában, a mécs­esek után már az ellenfelek is vele fotózkodtak. A 2003- as horvátországi felnőtt-világ­bajnokság édesbús döntője és ezüstérme kapcsán a fél kézi­­labdás világ zárta szívébe azt a tündökletes tehetségű „gye­rekembert”, aki a kamerák ke­reszttüzében elsiratta az ara­nyat. Nem tudhatta,‘hogy vá­logatott mezben ezt követően már legjobb esetben is bron­zok jönnek: a 2005-ös vb-n, a 2004-es és 2012-es Eb-n. Azt még kevésbé, hogy a Győr egyszer csak legyőzhetetlen­­né válik. A magyar bajnoksá­got 2005-től kezdve mostaná­ig 13-szor nyerte meg, az eu­rópai porondon a 2013-as BL- elsőség hozta meg az áttörést, két nappal Anita harmincadik születésnapja előtt, ráadásul a szülővárosában, Veszprém­ben, a Larvik elleni döntő visszavágóján. Azóta ötszörös BL-győztes, és szeptemberben akár hatszoros is lehet. . Gódorné Nagy Mariann, a Kézisek kézise három BEK- trófeát őriz. Kettőt az osztrák Hypóval söpört be, de a szá­munkra, bizonyára számára is legbecsesebb az 1982-es ser­leg, a Vasas és női kézilabdázá­sunk első kupasikere a bajno­kok között. A Sterbinszkynél hét évvel fiatalabb átlövő már tizennyolc esztendősen, az 1975-ös vb-n bemutatkozott, még a Csornai SE játékosa­ként, és éppen úgy bronzérem-A Kézisek kézise első tíz helyezettje A Kézisek kézise dobogójá­nak értékét tovább emeli, hogy a 4-10. helyen is korszakos klasszisok végeztek, akik szá­mos országban minden idők legjobbjai lehettek volna; de igaz ez mindenkire, aki akár csak egyetlen pontot is kapott. 1. GÓDORNÉ NAGY MARIANN 99 pont 2. GÖRBICZ ANITA 97 pont 3. STERBINSZKY AMÁLIA 96 pont 4. KÖKÉNY BEATRIX 71 pont 5. RADULOVICS BOJANA 66 pont 6. PÁUNGER KATALIN 40 pont 7. FARKAS ÁGNES 32 pont 8. ELEKNÉ ROTHERMEL ANNA 30 pont 9. HORVÁTH KLÁRA 25 pont 10. SITI BEÁTA 24 pont mel tért haza, mint a montre­ali olimpiáról. 1980-ban szer­ződtette-a Vasas, és onnantól senkinek nem kellett aggódnia amiatt, lesz-e élet Sterbinszky után. 1982-ben, női kézilabdá­zásunk csúcsévében már ő volt a királynő. A földkerekség leg­jobb klubja, a Szpartak Kijev elleni BEK-elődöntő visszavá­góján 10 gólt lőtt, a Radnicki Beogradnak a finálé két mér­kőzésén tizenhetet rámolt be. A decemberi világbajnoksá­gon, a Budapest Sportcsarnok­ban, az ezüstérem felé vezető úton, a három kulcsmeccsen így alakult a góltermelés: NDK 17-17 - Gódorné 11 gól; Cseh­szlovákia 20-17 - Gódorné 12; Szovjetunió 15-13 - Gódor­né 7. Még egy számadat: 281 mérkőzésével ő minden idők legtöbbszörös magyar váloga­tottja. A német Leverkusen­­ben, majd az osztrák Hypóban légióskodott, manapság a nyu­gati határszélen, az Őrségben él. Férjével üzemeltetett sza­badidőközpontja maga a har­mónia. Az FTC elefántcsontpart! légiósa még motiváltabb volt közönség előtt játszva Franck Boli, az igazi derbispecialista LABDARÚGÁS Az NB I-ben már bajnok Ferencváros szomba­ton Franck Boli góljával ver­te meg 1-0-ra az Újpestet. Az elefántcsontparti játékos az idényben három mérkőzést játszott a lila-fehérek ellen, s az FTC mind a hármat az ő góljával nyerte meg.- Újabb derbi, újabb győztes gól. Hogy csinálja?- Ez a feladatom, nem?! Csa­tárként nincs más dolgom, mint a kapu előtt lenni, és ke­resni a lehetőséget a gólszer­zésre. Persze, nem tagadom, rendkívül boldog vagyok, hogy ismét gólt szereztem. Három győztes gól Fotó: MW Azt hiszen, nem mindenkinek adatik meg, hogy egy idény­ben három derbin is győztes gólt szerezzen.- A szombat esti is tipikus Boli­­gól volt, nemde?- Mondhatjuk. Jókor voltam jó helyen. Szép támadást ve­zettünk, Botka Endre remekül adott középre, tényleg nem volt más dolgom, mint közelről a kapuba passzolni, illetve szinte besodorni a labdát. Ez az erős­ségem, ebben vagyok jó. Vala­hogy mindig ráérzek, mikor hol kell lennem. Negyven mé­terről, átlövésből szerzett gólo­kat nem nagyon látnak tőlem.- Sokan máris derbispecialis­taként emlegetik.- Hallottam róla. Engem azonban csak egyvalami ér­dekel, mégpedig az, hogy a Ferencváros minél sikeresebb legyen. Persze nem hátrány, ha jönnek a gólok, ha jó for­mában futballozom. Amikor láttam, hogy a labda a háló­ban köt ki, szabadjára enged­tem az érzéseimet. Újra szur­kolók előtt futballozhattunk, nyugodtan mondhatom, igazi őrület volt a stadionban. Nem is kérdés, a hangulat a csa­pat játékához is hozzátett, et­től még inkább motiváltak vol­tunk. Fantasztikus este volt.- Sokáig tart ilyenkor az ün­nepség? Néhány napon be­lül bajnokok lettek, és utána a derbit is megnyerték.- Hajnalig tartó mulatozásra senki se gondoljon. A legutób­bi, Honvéd elleni győztes mér­kőzést követően sem voltunk talpon reggelig, néhány napon belül rangadó vár ránk. Már­pedig ez az összecsapás nem csak nekünk, a szurkolóknak is kiemelten fontos. A szomba­ti mérkőzés után néhány csa­pattársammal összeültünk, beszélgettünk a mögöttünk hagyott időszakról, kiélveztük a pillanatokat, ennyi. Borbola Bence/NS JEGYZET Őrségben Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Az 1982-es női kézilab­da-világbajnokság mérkő­zéseit Győrben és Győr­­szentivánon szurkoltam vé­gig. A bökkenő mindössze az, hogy a magyar csapat egyik helyszínen sem ját­szott. Ellentétben velem, én ugyanis utóbbi településen, előfelvételis sorkatonaként, a lőszerraktár őrtornyában nagyon is komoly tétre ját­szottam. Ha nyerek, a posz­tomra titokban kicsempé­szett zsebrádión háborítatla­nul meghallgathatom nem­zeti együttesünk soros mér­kőzésének közvetítését. Ha viszont veszítek, jobb eset­ben a fogdán, rosszabban a „futkosón” végzem, és akkor - elöljáróim szíves közlése szerint - az egyetemnek is annyi. Ettől azonban még fel sem vetődött bennem, hogy lemondjak legalább a közve­tett meccsélményről. A huszonnégy órás őrszol­gálat során három órát töl­töttünk a toronyban, hár­mat a pihenőn, készenlét­ben, ez ismétlődött négy­­szer-négyszer. Kinn, a ma­gaslesen - mondanom sem kell, internetnek, mobilte­lefonnak még híre-hamva sem volt - a világnak egyet­len szeletére koncentrálhat­tunk: ha a „gaz imperialis­ták” támadást intéznének a szentiváni objektum ellen, mi megvédjük a szocialista vagyont és hazát. Ennek el­lenére, amint külső állomás­helyünkről visszatértünk a központi épületbe, rejtélyes módon pontos információk­kal rendelkeztünk csapa­tunk aktuális mérkőzésé­nek fordulatairól, és az őr­parancsnok soha nem firtat­ta: honnan a fenéből tudjuk, hány hetest hibáztunk el a jugoszlávok ellen, vagy ki értesített minket arról, hogy a szovjetek idegbajos tréne­re, Igor Turcsin dühében a kispadra lökte a feleségét, a klasszis irányító Zinajda Turcsinát? A „kopasz” kiskatonával annak idején mindent meg lehetett csináltatni. Pucol­ta a WC-t, megadóan tűr­te, ha kiborították a szek­rényét, parancsra békaüge­tésben közlekedett. De az el­ső hazai kézilabda vb-től, a magyar válogatott keltette eufóriától megfosztani koc­kázatos lett volna. Ennyit jelentett akkor ez a csapat, ezért érthető, ha a minden idők legjobb magyar női já­tékosairól szóló szavazás do­bogóján 2020-ban is megta­lálható Gódorné Nagy Mari­ann és Sterbinszky Amália, az 1982-es „ezüstlányok” két emblematikus alakja. Egyébként pedig még sze­rencse, hogy az imperialis­ták nem a 15-13-as diadal­lal végződött magyar-szov­jet összecsapás közben roha­mozták meg a győrszenti váni lőszerraktárat. Mert, mi ta­gadás, a legcsekélyebb ellen­állás nélkül bevették volna. Az pedig a sors bájos fin­tora, hogy a tájegységet, ahol Gódorné Nagy Mari­ann manapság él, úgy hív­ják: Őrség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom