Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-13 / 137. szám

2020. JUNIUS 13., SZOMBAT SPORT 15 Az idegtépő selejtezőhöz képest sétagalopp volt a világbajnokság JEGYZET Amikor a pénz „döntött” A hatvanas évek sikereinek, mindenekelőtt a világbajno­ki diadal felelevenítésével kezdjük a Kézisek kézise­­szavazás lehetséges jelölt­jeinek bemutatását, akik egyben a Kézilabda Híressé­gek Csarnokába is bekerül­hetnek. Roska Emese Boglárka/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Csupán egy pénz­érmén múlt, hogy a Kézisek kézise sorozatunk első feje­zete sokkal, konkrétan egy világbajnoki címmel legyen szegényebb. Minden sportág­nak megvannak a maga le­gendás történetei - a magyar női kézilabdáéból az egyik ilyen az 1965-ös világbajno­ki selejtező, amelyet döntetlen állás után nem ráadás vagy hétméterespárbaj, hanem pénzfeldobás (!) döntött el. A Tatára 1965 július elején oly magabiztosan érkező ke­let-németek persze nem gon­dolták volna, hogy alig két hét­tel később azt a bizonyos ér­mét átkozhatják... A magyar válogatott 8-6-ra nyert ott­hon, majd 6-4-re kapott ki há­romezer tomboló német előtt Schwerinben. Az idegenbeli mérkőzésen elévülhetetlen ér­demeket szerzett Rothermel Anna - Elek Gyula felesége, az FTC-edző Elek Gábor édesany­ja -, aki két hétméterest is há­rított. Schmidt Jenőné megspó­rolt volna néhány ősz hajszá­lat, ha a hajrában belövi a maga büntetőjét, hiszen éppen a ki­pattanóból alakították ki a né­metek a 6-4-es végeredményt. Mondják, szerencséje an­nak van, aki többet tesz ér­te, higgyük el hát, hogy a ma­gyarok „melóztak” igazán so­kat, mert a csapatkapitány Gurics Györgyné Pásztor Er­zsébetnek kedvezett az „orosz rulett”, a pénzfeldobás, így Az 1965-ös aranyérmes csapat még a torna előtt. Török Bódog (a jobb szélen) 23 éven át irányította a női válogatottat a magyar válogatott útja ve­zetett - kisebb történelmi fricskának beillő módon - az NDK-n keresztül az NSZK-be­­li világbajnokságra. „Pedig ha az NDK jut tovább, biztosan aranyérmes” - mondta utóbb Guricsné. Az idegtépő selejtezőhöz ké­pest a nyolccsapatos vébé ma­ga volt a sétagalopp. Kezdés­ként az első vb-t megnyerő Csehszlovákiát, aztán a máso­dikon aranyérmes Romániát egyaránt három góllal győzte le a csapat, amely már döntős­ként tömte ki a lengyeleket a csoportzáráson. A fináléban a jugoszlávok sem tudták meg­törni a magyar válogatott len­dületét, amely megnyerte a története első vb-jét. Többen a siker egyik leté­teményeseként emlegették a Dortmundban is nagyszerű­en teljesítő, abban az évben a legjobb magyar kézilabdázó­nak megválasztott Rothermel kapust, no meg Jóna Magdát, aki szerepelt már az 1957-es, ezüstérmet hozó első (kispá­lyás) világbajnokságon. A pá­lyafutását atlétaként kezdő já­tékos rettegett volt a kapunak háttal, feje felül eleresztett svédcsavarjai miatt. Nyert baj­nokságot a Győri Vasas ETO- val, aztán valamivel később a korszak sztáralakulatához, a Budapesti Spartacushoz ke­rült, amelyben bajnok és ku­pagyőztes, továbbá gólkirály­nő lelt (pályafutása alatt össze­sen négyszer), és ezüstérmet szerzett a Bajnokcsapatok Eu­rópa-kupájában. Mindössze 58 évesen, 1993-ban hunyt el. A Spartacus dominálta a hatvanas éveket, hét bajnoki címet nyert, 1960 és 1965 kö­zött minden ellenfelénél jobb volt, majd 1967-ben is ünne­pelhetett. Ráadásul a sportág magyar történetében a Szpari volt az első csapat, amely BEK- döntőt játszott, 1965-ben, ám a vb-sikerhez nem társult klub­diadal, hiszen az oda-visz­­szavágós fináléban a dán Köbenhavn volt a jobb. „Az első magyar BEK-dön­­tős csapat titka a világbaj­nok Jóna Magda fantasztikus lövőtechnikája, a másik pedig Stillerné Korcsmáros Klára kemény stílusú kapusjátéka volt” - idézte fel a szép emlé­keket a Nemzeti Sport hasáb­jain a tréner Nádori Pál. A Spartacus egyeduralmát a Ferencváros törte meg, amely a soraiban ugyancsak világ­bajnokokkal négy év alatt há­romszor is diadalmaskodott. A iSvftWWpott gól - akárcsak* a válogatottban - elsősorban Rothermel Anna érdeme volt. Bár sorozatunkban elsősor­ban a sportág legjobb magyar játékosait keressük, ne feled­kezzünk meg a karizmatikus, a válogatottat 23 éven át irá­nyító szövetségi kapitányról, Török Bódogról sem. Az „aranyos” csapat tagjai sokszor méltatták, a vb után az NSZK-ban maradt, így disz­­szidáló Hanus Ágnes szerint olyan volt nekik, mint az ap­juk, bármilyen problémával Az 1965-ben vb-győztes magyar válogatott tagjai Babos Ágnes, Balogh Márta, Csenki Györgyné Varga Zsuzsan­na, Giba Márta, Gurics György­né Pásztor Erzsébet, Hajek Ká­rolyné Végh Ágnes, Hanus Ág­nes, Ignácz Ilona, Jánya József­­né Bognár Erzsébet, Jóna Mag­da, Lengyel Erzsébet, Romhányi Józsefné Tóth Mária, Rothermel Anna, Schmidt Jenőné Holub Mária. Szövetségi kapitány: Tö­rök Bódog fordulhattak hozzá, sportpszi­chológusuknak is tekintették - megelőzve a korát, akkori­ban ugyanis még nem kérték ilyen szakemberek segítségét. Dicsérték Bogyi bácsi közös­ségformáló erejét is, s hogy mindig igazi úriemberként vi­selkedett. Játékosai szerették, maximum a kapusok bosz­­szankodtak olykor, amikor a kedvenc teniszlabdájával cél­ba vette őket - mondta róla Bognár Erzsébet. Fleckné Ba­­^os Ágnes'TüMTflff'ülláH^at érő nyugalmat és bizalmat emelte ki, amely a szövetségi kapitányból áradt a játékosok felé a döntő pillanatokban is. Mester és válogatottja a ma­gyar kézilabda első és mind­máig egyetlen világbajnoki győzelmét szerezte meg, ám igazságtalan lenne elfeledkez­ni, hogy a „hős-hőskorban” a nagypályás időszakban is ke­rült aranyérem a vitrinbe. A sportág elterjedését a férfiak 1938-as vb-bronzérme is segí­tette, és bár a második világ­háború a sportban, így a kézi­labdában is nyomot hagyott, 1949-ben, a budapesti rendezé­sű nagypályás vb-n a magyar női válogatott diadalmasko­dott. Az utolsó versenyek egyi­két nyerte, hiszen ezután a kis­pályás verzió került előtérbe. A világ legjobb atlétanője is indul a székesfehérvári Gyulai István Memorialon Arany kategóriába került a viadal ATLÉTIKA A korábban bejelen­tettnél egy nappal előbb, au­gusztus 19-én rendezik meg Székesfehérváron a 10. Gyu­lai István Memorial - Atléti­kai Magyar Nagydíjat, jelen­tették be tegnap a szervezők.- Ebben a nehéz időszak­ban is végig bizakodtunk, hogy idén nyáron is lesz le­hetőségünk megrendezni ezt a csodálatos viadalt - mond­ta el Deutsch Péter, a szerve­zőbizottság elnöke. - Biztosra vettük, hogy valamikor július végén, augusztus elején elin­dulhat a nemzetközi verseny­­idény, a pontos dátumra vár­tunk, és ehhez kellett igazí­tanunk a mi versenyünk idő­pontját. A Gyémánt Liga-sorozat augusztus 14-én rajtol Mo­nacóban, két nappal később Gatesheadben rendeznek ver­senyt, augusztus 23-án pedig Stockholmban, közéjük ékelő­dött tehát be a székesfehérvá­ri verseny.- A Magyar Nagydíj a nem­zetközi szövetség döntése alapján különleges elitkörbe került. 2020-tól megváltozott az egynapos atlétikai verse­nyek besorolása, hét kategóri­át hoztak létre. Mi a Gyémánt Liga-versenyek utáni máso­dik kiemelt kategóriába kerü-Dalilah Muhammad Fotó: AFP lünk, a Gold, vagyis az Arany sorozatnak lettünk a része - tájékoztatott Deutsch Péter. Spiriev Attila sportigazgató hangsúlyozta, hogy klasszi­kus viadalt rendezünk, ám a Nemzetközi Atlétikai Szövet­ség (WA) döntése értelmében bizonyos korlátozásokat kény­telenek vagyunk tenni, így például nem lesznek 400 mé­ternél hosszabb futószámok. A WA ugyanis a koronavírus­­járvány miatt ragaszkodik ah­hoz, hogy minden futónak sa­ját pályája legyen. A szervezők egyelőre négy külföldi sztárversenyző érke­zését jelentették be: Székesfe­hérvárra érkezik az amerikai Dalilah Muhammad a női 400 méteres gátfutás olimpiai és vi­lágbajnoki címvédője, aki ta­valy két világcsúcsot futott, és 2019-ben a világ legjobb atléta­nőjének választották; az ugyan­csak amerikai Christian Taylor, a hármasugrás kétszeres olim­piai és négyszeres világbajno­ka; a bahamai Steven Gardiner, a 400 méteres síkfutás világbaj­noki címvédője; és jön a kala­pácsvetésben négyszeres világ­bajnok lengyel Pawel Fajdek is. Utóbbi ellenfelei között ott lesz az olimpiai bajnok Pars Kriszti­án és a vb-bronzérmes Halász Bence is. MW Már nem tehetség Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Kitört a Szoboszlai-láz. A Salzburg magyar légiósa a héten egy félidő alatt ért el mesterhármast a Sturm Graz ellen, egyik gól szebb volt, mint a másik. Különö­sen a harmadikat élvezet új­ra és újra visszanézni, hon­fitársunk Zidane-csellel ve­szi át a labdát és csapja is be azonnal a védőjét, majd egy­ből a jobb alsó sarokba lő - igazi mestermunka. Nem telik el hét, hogy a sajtóban ne röppenne fel hír Szoboszlai Dominik átigazo­lásáról. A napokban éppen a Napolival boronálták össze, de a legkitartóbban a Milán­hoz történő szerződésének a híre tartja magát, az egykor szebb napokat is látott klub állítólag a nyáron már vinné a 19 éves magyart. És itt most fontos a kor: bár még senki sem állítja, ő maga sem, hogy Szoboszlainak nincs miben fejlődnie, a szakértők abban egységesek, hogy már érett a komolyabb kihívásokra, több puszta tehetségnél. Azt mindig is tudtuk, hogy tehetséges. Az angol The Guardian 2017-ben a világ legtehetségesebb 17 éves fut­ballistái közé sorolta. Tavaly márciusban a Goal.com meg­nevezte a földkerekség ötven csodagyerekét a sportágban, a magyar középpályással a 21. helyen, majd az idén az UEFÁ is előrukkolt egy név­kiemelkedő futballtalentum között Szoboszlai Dominik nevére is rábukkanhatunk. Kis kockázatot vállalok, ha azt írom, hogy a nyáron a Salzburg eladja őt, azaz Szo­boszlai Dominikkel bővülni fog az európai topbajnoksá­gokban futballozó magyar légiósok sajnálatosan szűk köre. Hogy a csapata a Mi­lan lesz-e, arra mérget ven­ni nem lehet, mindenesetre az olasz klub rajongói a Graz elleni mesterhármas óta va­lósággal könyörögnek ne­ki, menjen, ahogy csak tud. Nincs kétségem, amint beil­leszkedik, meg is állja majd a helyét. Többen is nagyké­pűnek vélik, de én nem hi­szem, hogy az udvarias ál­­szerénység lenne a követen­dő minta. Szoboszlai Domi­nik szemlátomást tisztában van a képességeivel és a le­hetőségeivel, ami olyan ma­gabiztosságot ad neki, ami itthon talán szokatlan, so­kaknak lehet ellenszenves, de a kemény profi környe­zetben elfogadott, sőt, szük­séges is. A futball világában jára­tos ember csak mosolyog­ni tud azon, amikor itthon 22-23 éves futballistákat te­hetségként emlegetnek. Ez a kategória legfeljebb tizen­évesekre vehető komolyan, akire húszéves koráig nem figyel fel a világ, arra már nem is fog. Szoboszlai Domi­­nikre felfigyelt, ő eddig re­mekül építette a karrierjét, minden adva van a pompás pályafutáshoz. Nálunk tehet­ségekkel tele van a padlás - értékes futballistából viszont nagy a hiány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom