Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-30 / 151. szám
2020. JÚNIUS 30., KEDD SPORT 15 Verrasztó Zoltán: Célok nélkül nehéz újra nekirugaszkodni A világbajnok szerint a teljes sportélet megközelítőleg sem lesz már olyan, mint volt Fotó: Tumbász Hédi A sebészorvosként dolgozó Verrasztó Zoltán olimpiai ezüstérmes és világbajnok úszó a tokiói ötkarikás játékokra készülő gyerekeit is ellátta tanácsokkal, és bízik benne, hogy kilábalunk a koronavírus-járvány okozta nehéz helyzetből. Ám tart attól, hogy jó néhány fiatal tehetséget elveszít a hazai úszósport. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Egykori sportolóként, úszóedzőként, válogatott úszók édesapjaként és persze orvosként is rálát a koronavírus-járvány okozta helyzetre: vajon tönkrevágja az úszósportot, a sportéletet?- Már tönkrevágta. A teljes sportélet megközelítőleg sem lesz már olyan, mint volt. Nem vagyok túl optimista a tekintetben sem, hogy a járvány nem jön vissza, és a tekintetben sem, hogy az olimpia teljes biztonsággal megtartható lesz. Ahhoz legkésőbb februárban oltóanyag kell; ha nem lesz, olimpia sem lesz. Már a járvány kirobbanásakor pesszimista voltam, érzéseim, jóslataim nagyjából be is igazolódtak, bár mi, magyarok még örülhetünk is, hiszen eddig jól jöttünk ki belőle: érdemes megnézni, hogy ez a kelet-európai országokra igaz, vagyis az idejében tett megfelelő lépések mellett talán mégiscsak számítanak a rendszeres kötelező védőoltások.- Dolgozott a vírus idején a hatvani kórházban?- Borzalmas volt: a sebészet haldoklórészleg lett, csak akut műtéteket végezhettünk.- A járvány kezdetén mit mondott például a gyerekeinek, Dávidnak és Evelynnek? Sportolóként átélhette, milyen az, amikor készül egy versenyző az olimpiára, aztán mégsem bizonyíthat.- A gyerekeim sokkal pozitívabban viszonyultak az egészhez, mint vártam, ebben valószínűleg segített nekik az is, hogy megpróbáltam elmagyarázni, ez indokolt halasztás, és egyelőre csak halasztás, míg 1984-ben a politika játszott fő szerepet. A kettőt nem lehet összehasonlítani: az olyan volt, mint egy fejbe vágás, a mostani meg azért várható volt.- Az sem nehezíti a helyzetet, hogy a gyerekeinek a tokiói lehet az utolsó olimpiájuk?- Egyértelműen azt látom, hogy nem az öregek adják meg magukat, hanem a fiatalok. Az idősebbek azt mondják, én. ezt akkor is megcsinálom. A fiatalok nehezebben viselik a helyzetet: szabadságot ad nekik a versenynélküliség, úgy érzik, ráérnek, pedig nem, nagyon nem.- Az úszás a leállás szempontjából speciális sportág.- Persze, hiszen vannak sportágak, amelyek akár otthon vagy egyedül is űzhetők, de az úszó mit csinált a karantén alatt, tempózott a földön? Azok a klubok azért, amelyekben az edzői kar lépett és komolyan vette a dolgát, nem szenvedtek akkora veszteséget.- Csak szárazföldi munkával mennyire lehet szinten tartani egy úszót?- Egyáltalán nem lehet. Egyet lehet, lekötni a gyereket, fizikai munkával leterhelni. Ezért nem veszítettünk el annyi gyereket, mint amenynyit esetleg lehetett volna.- Félő, hogy a kicsik, az utánpótláskorúak közül sokan feladták.- Ha nem voltak edzők, akik irányítva tornáztatták őket, akkor biztosan így is történt, hiszen otthon sokkal egyszerűbb nyomogatni a telefont, könnyebb a barátokkal találkozni - a mai világban annyi lehetőség van! Úgy látom, ez a veszély már most realizálódott, és ez semmiképpen sem jó.- Ugyanakkor érthető is bizonyos szempontból, hiszen motiváció és célok nélkül azért elég nehéz újra és újra nekirugaszkodni a medencében.- A mostani időszak egyik legfontosabb kérdése ez.- Van benne tapasztalata, hiszen amikor ön úszott, évente csak egy főverseny volt; igaz, most még az sincs.- Ma ez sokkal borzalmasabb, mint a mi időnkben volt. A fiatalok azonnali sikereket akarnak, rögtön érvényesülni szeretnének, márpedig ez olyan ciklikus sportágban, mint az úszás, eleve nem megoldható, most meg aztán pláne nem.- Fél, hogy elveszítünk tehetséges fiatalokat?- Nagyon, hiszen aki ezt nem bírja elviselni, az könynyen feladhatja. Most persze azt mondja, minden rendben: oké, nem lesz olimpia, adjatok egy kis időt, nyalogatom a sebeimet, élem az életemet, úgyis ráérek még a felkészüléssel. Csakhogy amikor újra nekiveselkedik, az fájdalmas lesz: újrakezdeni mindig borzalmasan nehéz! Nem fog jólesni az úszás a hosszú kihagyás után, ilyenkor hajlamos lehet az ember az újabb lazításra, és egyszer csak elérünk oda, hogy a korábbi tehetség nem lesz sehol.- Mi lehet a megoldás?- Az idősebbeket nem kell hajtani, esetükben a szinten tartás lehet a cél, legfeljebb egy-egy elemre kell ráfeküdni, valami olyanra, ami korábban nem ment jól. A legfiatalabbakat szintén nem féltem, hiszen ők, ha nem csinálnak semmit, akkor is fejlődnek, már pusztán azzal, hogy nőnek és érnek. A köztük lévő réteg van bajban - velük nehéz lesz.- Mit gondol, úszósportunk más eredményeket hoz jövőre, mint idén hozott volna?- Bízom bennem, hogy sikeresen megoldottuk és megoldjuk ezt az időszakot. Ilyen helyzetben még nem voltunk, de mások sem, márpedig a magyar úszóedző fifikás, mindig kitalál valamit. Erre is alapozom, hogy nem leszünk rosszabbak a jövőben sem, mint a világ. De még egyszer hangsúlyozom, nem az idősebb sportolókat féltem: Cseh Laci kapcsán például biztosan tudom, hogy amit idén elért volna Tokióban, azt jövőre is el fogja. A halasztás kihirdetése után megrázta magát, és ment tovább a saját útján. Az anyagi kihívásoktól jobban tartok, és az sem szerencsés, hogy több támogatáshoz hozzányúltak. Gyorsan hozzáteszem: természetesen egyértelmű, hogy jelenleg nem a sportra kell a legtöbbet költeni, csak jelzem, hogy azért ennek lehetnek negatív hatásai.- Nehéz eldönteni, hogy optimista-e, vagy sem.- Annyira nem vagyok az, de negatívan sem gondolkozom, mert tényleg úgy gondolom, hogy megtaláljuk a megoldásokat. Nagyon kell a vakcina! Letaszíthatják a trónjáról a La Liga legértékesebb játékosát, élen a Real Karim Benzema jobb lenne Messinél? LABDARÚGÁS Nagyon úgy tűnik, hogy letaszíthatják a trónjáról Lionel Messit, a La Liga eddig vitathatatlanul legjobbnak tartott labdarúgóját - legalábbis Spanyolországban így látják a Marca sportlápnál. Amióta Cristiano Ronaldo két éve átigazolt a Real Madridból a Juventusba, senki sem kérdőjelezte meg, hogy Messi a spanyol bajnokság kiemelkedő tudású játékosa. Idén azonban nemcsak a Real Madrid jobb a Barcelonánál, hanem Karim Benzema is szebben és hasznosabban futballozik a kis argentinnál. Pedig itt nem arról van Karim Benzema Fotó: AFP szó, hogy Messi megöregedett volna, és egy ifjú titán letaszítja a trónról, hiszen Benzema és Messi egyidősek: 33 évesek. A 32. fordulóban vasárnap a Real a szorosnak tűnő eredmény dacára magabiztosan győzte le idegenben 1-0-ra az utolsó Espanyolt, kétpontos előnyre szert téve a tabella élén hat fordulóval a befejezés előtt. Casemiro szerezte az egyetlen gólt, de az igazán szép Benzema sarokpassza volt. A Levante gólokban gazdag mérkőzésen verte 4-2-re a Betist, Enis Bardhi, az egykori újpesti rúgta a második gólt ballal, szépen a hosszúba. Sajtóhírek szerint az Arsenal ajánlatot tett az északmacedón játékosért. A 24 éves szélső a jelenlegi idényben 26 mérkőzésen lépett pályára a Levantéban, négy gólt szerzett, három asszisztot jegyzett. A 27-szeres válogatott játékos piaci értéke körülbelül 12 millió euró a Transfermarkt szerint. A ma kezdődő 33. fordulóban a második helyezett Barcelona a közvetlenül mögötte álló Atlético Madridot fogadja (22.00, tv: Spíler 2). Az Atlético szombaton 2-1-re verte az Alavést, ami mérföldkő volt a vezetőedző, Diego Simeone számára: mostantól a bajnokságban aratott győzelmek számát tekintve egyedüliként a legeredményesebb tréner a klub történetében. Az argentin szakember irányításával a csapat 195. alkalommal gyűjtötte be a három pontot a La Ligában, a korábbi rekorder Luis Aragonés volt 194 sikerrel. A Real Madrid csütörtökön a hatodik Getafét fogadja. A La Liga élcsoportja: 1. Real Madrid 71 pont, 2. Barcelona 69, 3. Atlético Madrid 58,4. Sevilla 54, 5. Villarreal 51, 6. Getafe 49. MW JEGYZET Meztelenül Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Olykor csak pár centi választja el a mennyt és a pokolt, és ezt a Debreceni VSC futballistái is megtapasztalták. Az NB I zárófordulójában a Paks elleni meccs hosszabbításában Szatmári lövése után a labda a kapuban álló Szabó Jánosról a bal kapufára, onnan szögletre vágódott, egy percre rá pedig Ferenczi lökete után a labda a felső lécről a gólvonalra pattant le, de nem volt bent, és az 1-1- es döntetlennel a házigazda kipottyant az élvonalból. Ha valamelyik lövés beakad, akkor a szurkolók a vállukon viszik körbe a Nagyerdőben Szatmáriékat, meglehet, aztán meg sem állnak velük a Nagytemplomig, és diadalmámorban szedik le a mezeket róluk. A mezletépés éppenséggel így is megvolt, de azért, mert a dühös drukkerek szerint a játékosok méltatlannak bizonyultak a viselésére. S ugyan a csapatkapitány, a pályafutását ezzel a meccsel lezáró, mérhetetlenül elkeseredett Tőzsér Dániel azt mondta, megérti a drukkerek indulatait, azért ez így nagyon nincs jól. Ha komolyabb nyugati futballkultúrában szurkolók azzal a szándékkal rohannak be a pályára, hogy jól elagyabugyálják a játékosokat, akkor a rendbontókat beazonosítják, és akár örökre kitiltják a stadionokból. Szerencsére azért nálunk sem jellemző ilyen szintű skandalum, de a 2003. május 30-i Ferencváros- Debrecen-mérkőzés örök memento, amikor a gól nélküli döntetlennel a Fradi elbukta az aranyat, ezt sok zöld-fehér szurkoló nem bírta elviselni, és az a Tököli Attila is kapott ütéseket, aki 26 gólt szerzett a szezonban. Szombaton azt láttuk, hogy Haruna Garbát lökdösik, ráncigálják, aki az előző fordulóban a Mezőkövesd elleni idegenbeli meccset a hosszabbításban megnyerte a Lokinak, és visszahozta az esélyt a bentmaradásra. A nigériai légiós arcáról lerítt, nem is ért, mi történik körülötte. A Debrecen játékosai szombaton megtették, ami tőlük telt, s ha végül mégiscsak a Paks elleni 1-1 taszította őket a másodosztályba, a kiesésüket valójában nem ez okozta. Sokkal inkább az, hogy a tök utolsó Kaposvár ellen megszerezhető kilenc pontból csupán egyet gyűjtöttek be. Az érthető, hogy ha az elmúlt másfél évtized legeredményesebb magyar csapata, a 2005 óta hét bajnoki címet nyert, egy BL-csoportkörbe is bejutott gárda száll alá a mélybe, sokkal nagyobb traumát okoz, mint ha egy az NB I-be csak átszállójegyet váltó csapat kerül vissza á második vonalba. Ám az indulatokat kordában kell tartani - vagy ha szükséges, tartatni -, ha az európai futballkultúra részei kívánunk lenni.
