Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-27 / 149. szám
2020. JÚNIUS 27r, SZOMBAT SPORT 15 Nem bizakodni kell, hanem teljesíteni - vallja Szoboszlai Dominik Már elöl a hierarchiában A Salzburg magyar légiósa a Rapid ellen is folytatta remeklését, csapata négy góljában volt tevékeny része Fotó: Redbullsalzburg.at Szoboszlai Dominik úgy érzi, elöl áll a salzburgi csapathierarchiában, és most már neki járnak a kapu közeli szabadrúgások. Megerősíti, hogy együtt dolgozik Shane Tusuppal, aki erőnléti edzőként segíti a felkészülését, az őszi Eb-pótselejtezőt pedig már alig várja. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Szoboszlai Dominikot nem könnyű telefonon elérni, de ha a menedzsere, Esterházy Mátyás előkészíti a beszélgetést, akkor már a második csörgetésre felveszi a készüléket a Red Bull Salzburg 19 éves bal oldali középpályása. Kérdésemre, hogy van-e ideje, egy profi határozottságával válaszol: „Igen, semmi akadálya, van tíz percem.” Kezdésként azt firtatom, hogy a szerdai, SK Rapid ellen idegenben 7-2-re megnyert osztrák rangadón vajon a remek gólja mellett hány gólpasszt adott. Az internetes tévéadásban én hármat láttam, egyes hírforrások csak kettőt jeleztek, mert az egyikből született gólt öngólnak minősítették. „Három gólpasszt adtam, és a jegyzőkönyvbe is ennyi került. Az, amit írtak, hogy egy meccsen négy gólban még korábban sohasem voltam benne, megfelel a valóságnak. Június 10-én a Sturm Graznak három gólt rúgtam, de akkor nem volt gólpasszom.” Felvetésemre, hogy a koronavírus-járvány lecsengése után szédületesen futballozik, mélyen hallgat, de amikor az okokat kérdezem, magyarázatot ad: „Nem álltam le egy pillanatra sem, miután félbeszakították a bajnokságot. A lakásomat gyakorlatilag átalakítottam konditeremmé, és ott edzettem folyamatosan, amíg újra nem kezdődött a bajnokság. Ezeket a hónapokat kint töltöttem, Salzburgban, nem állt módomban hazautazni.” Amikor szóba hozom, hogy itthon, Budapesten Szilágyi Liliána, Shane Tusup tanítványa említette, mennyire meglátszik az edző munkájának hatása rajta, a játékos nem titkolja a kapcsolatot az amerikai úszóedzővel. „Igen, együtt dolgozunk. Nem jár ki hozzám Salzburgba, hanem megmondja, mit csináljak, én végrehajtom az edzéstervét, amikor meg otthon vagyok, akkor konkrétan velem edz, segít. Találkozunk, és együtt dolgozunk. Úgy érzem, rengeteget jelent ez nekem, a gyorsaságom és a fizikai erőm is sokat fejlődött az együttműködésünk hónapjai alatt.” A Wolfsberger AC elleni két, döntetlenül végződött mérkőzésen feltűnt, hogy Zlatko Junuzovic, a Salzburg veterán középpályása többször is elvette Szoboszlai elől a labdát, noha a balösszekötő helyéről, Dominik kedvenc pontjáról lehetett szabadrúgást lőni. (Mondjuk, fölé is szálltak Junuzovic lövései...) „Jóval idősebb nálam, nem szólhatok semmit - fejtegeti -, de azért most már látja ő is, hogy nekem jobban rááll a lábam a szabadrúgásokra, így most már nem nagyon van vita abból, hogy ki rúgja.” Szóval ez már azt jelenti, hogy Szoboszlai elöl áll a csapaton belüli hierarchiában? Hiszen a szabadrúgásokat rendszerint a „kivételezettek” rúgják. „Igen, ez azt jelenti” - erősíti meg. A magyar játékosról Jesse Marsch, az amerikai edző is felső fokon nyilatkozik, az osztrák lapok pedig egyenesen úgy aposztrofálják a Red Bull Salzburgot, hogy „Szoboszlai és társai”. „Nem nagyon szoktam olvasni az újságokat meg az internetes honlapokat. Amúgy most az a legfontosabb, hogy minél előbb bebiztosítsuk a bajnoki címünket. Mi úgy számolunk ezzel az egésszel, hogy ha a Linz vissza is kapná az összes pontját, amit elvettek tőle a járvány alatti edzési szabályok megsértéséért, ha vasárnap megverjük a Hartberget, szerdán pedig a Sturm Grazot, mindenképpen bajnokok vagyunk. Mi úgy kalkulálunk, hogy a LASK viszszakapja mind a hat pontot. Fellebbeztek, mert egyelőre csak kettőt adtak vissza nekik. Szóval jövő szerdán lehetünk bajnokok. És akkor az utolsó fordulóban a LASK elleni meccsnek már nem lesz tétje” - vázolja az esélyeket. Logikus a kérdés, vajon gondoltak-e arra, hogy a két WAC-döntetlen után majd pont a legnagyobb riválisnak, a Rapidnak rúgnak egy hetest, ráadásul idegenben. „Én sem gondoltam erre - árulja el -, de úgy mentünk fel a pályára, ahogy kellett, és ez látszott is a meccsen. A WAC elleni második meccset 2-0-s vezetésünkről rontottuk 2-2- re, ez nem esett jól, de hát mi sem vagyunk tökéletesek. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy mióta újrakezdődött Ausztriában a futball, még egyszer sem kaptunk ki, és már nem is szeretnénk.” Megemlítem Szoboszlainak, hogy szerdán, amikor Marco Rossi szövetségi kapitánnyal beszélgettem, az olasz mesternek nagyon jó véleménye volt róla: azt mondta, egyike azon nagyon kevés magyar labdarúgónak, aki egy adott meccsen a különbséget jelenti a győzelem és a vereség között. „Örülök, hogy ez a véleménye rólam - nyugtázza. - A Mesterrel szoktunk néha beszélgetni telefonon, írogatunk egymásnak, ő olykor gratulál, de semmi konkrétum. El sem tudom mondani, mennyire várom már az őszi, bolgárok elleni pótselejtezőt. Hogy bizakodó vagyok-e? Nos, nem bizakodni kell, hanem teljesíteni! Ha lesz teljesítmény Szófiában, akkor megverjük a bolgárokat, és utána bárki is lesz az ellenfél a Puskás Arénában, akár Románia, akár Izland, ott hetvenezer néző előtt nem lehet más az eredmény, mint hogy győzünk. Persze csak akkor, ha mindenki kiteszi a szívét, lelkét. Teljesen mindegy, hogy ki lesz az ellenfél. Itt, Ausztriában nézők nélkül futballozni nem a legjobb, de most ez is hozzátartozik az élethez. A lényeg az, hogy újrakezdődött a bajnokság, és focizhatunk végre.” Azt már csak telefonbeszélgetésünk után tudtam meg, hogy állítólag a Paris Saint- Germain is bejelentkezett Szoboszlaiért. Amikor megkérdeztem Esterházy Mátyást, azt a választ kaptam, amit egy profi menedzsertől ilyen esetben kapni lehet: „A hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.” A többit gondoljuk hozzá... A Manchester City veresége végérvényessé tette a Liverpool bajnoki címét Harmincéves böj'tnek vetettek véget LABDARÚGÁS A Premier League 31. fordulójában a Manchester City csütörtök éjjel 2-1-re kikapott a Chelseatől, és ezzel végérvényessé vált, hogy a Liverpool nyeri meg a bajnokságot. Nem mintha ez kérdéses lett volna, a vörösök előnye 23 pont volt a tabella élén, ennyi is maradt, és ezt hét forduló alatt már matematikailag sem lehet ledolgozni. A Premier League 1992 íródó históriájában ilyen korán még egyetlen csapat sem biztosította be az elsőségét. A Liverpool a Premier League-ben először jutott a csúcsra, összességében tizen-Klopp és Henderson Fotó: AFP kilenc bajnoki címnél tart, és így már csak eggyel van elmaradva a húsz első helyével rekorder Manchester Unitedtól. A Pool legutóbbi megkoronázása az 1989/90-es szezonban volt, Jürgen Klopp vezetőedző együttese tehát harmincéves böjtnek vetett véget.- Ha megint elkezdek beszélni arról, hogy milyen érzés bajnoknak lenni, valószínűleg ismét elsírom magam - utalt a Sky Sportsnak adott nyilatkozatára Klopp. - Teljesen elárasztottak az érzelmek, minden egybefolyik: megkönnyebbültem, boldog és büszke vagyok, nem is lehetnék büszkébb a srácokra. Együtt néztük a meccset, az utolsó öt másodpercben már visszaszámoltunk. Egy kicsit rátett még a játékvezető, de aztán... Nem igazán tudom leírni, csodálatos pillanat volt. Három évvel ezelőtt nem álltunk közel ehhez, tavaly igen, nem sokon múlott... Amit a fiúk véghez vittek az elmúlt két és fél évben, az az állandóság, amit mutattak, egyszerűen elképesztő, megismételhetetlen. Fogalmam sincs, hogy tudtuk ezt megtenni. A csapatkapitány, Jordan Henderson szintén elérzékenyült:- Eddig a pillanatig nem akartam róla beszélni. Csodálatos, hogy végre átléptük azt a bizonyos vonalat, elképesztően boldog vagyok a srácok, a szurkolók, az egész klub, a város miatt. Rengeteg érzés kavarog bennem, elmondhatatlanul büszke vagyok arra, amit elértünk. Amikor megnyertünk a Bajnokok Ligáját, akkor a pályán jöttek elő az érzel íViek, ez most más volt. Együtt néztük a meccset, amikor felhangzott a végső sípszó, mindenki együtt ünnepelt. Olyan pillanata volt ez az életünknek, amit sohasem fogunk elfelejteni. MW JEGYZET Az izgalom záloga Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Sokáig kétséges volt, hogy egyáltalán befejeződik-e valaha, de szerencsére sikerült befejezni. Ma véget ér a magyar labdarúgás történetének egyik legzaklatottabb bajnoksága, amely elsősorban nem a végeredményéről, hanem a zűrös tavaszáról marad majd meg az emlékezetünkben. A háború óta most sejlett fel először, hogy csonka marad az idény, a legvége azonban már úgy zajlott, illetve zajlik le, mintha mi sem történt volna. A Ferencváros május elején még aligha hitte, hogy a bajnoki címet hatalmas ünnepséggel körítve ünnepelheti majd a szurkolóival együtt, ma pedig ez lesz, mármint parádés körítéssel vehetik majd át a megérdemelt aranyérmet a játékosok. Az utolsó forduló előtt tizenegy pontos különbséget a másodikkal szemben szél sohasem fújna össze, azért meg kell dolgozni. A semleges kívülálló talán bánja is, hogy ilyen hamar eldőlt a bajnoki cím sorsa, mindenki nagyobb harcot várt érte a Fradi és a Fehérvár között; mint ahogyan beszédes az a tizenegy pont is, amellyel az utóbbi elhúzott a harmadik helyezettől. Ez a két csapat szemlátomást kiemelkedik a mezőnyből - nyilván nem véletlenül -, és ez bizonyára így marad a közeljövőben is. Szolgál viszont izgalommal bőven a kiesés elleni harc, elméletileg még négy csapatnak kell tartania attól, hogy az ősztől a másodosztályban kell játszania. Elméletileg, az Újpestet ugyanis csak egy sorscsapás taszíthatja ki a mezőnyből, ám a Debrecennek, a Paksnak és a Kisvárdának tényleg rendkívül komoly a tét a zárófordulóban. Ezt pedig annak is köszönhetjük, hogy az élvonalban csupán tizenkét csapat szerepelhet, ez adja meg az izgalomhoz kellő kiegyensúlyozottságot. Rengeteg megalapozott és logikus érv sorolható fel a létszám növelése mellett, ám ahhoz, hogy az élvonal ne csak a nevében, hanem a tartalmát tekintve is élvonal maradjon, a tizenkettő éppen elegendőnek bizonyul. Sajnos így valóban régiók maradnak NB I-es csapat nélkül, ám a bővítés egyben hígítás is lenne, amit jól jelez tavaly a Balassagyarmat és különösen az idén a Kaposvár esete: már a tizenkettedik is nagyon kilóg a sorból. Klubok soráról hallani, hogy eszük ágában sincs feljutni, képtelenek lennének megteremteni a feltételeket, és így nem időszerű a „bővítésen gondolkodni. Túl nagy a valószínűsége annak, hogy például egy tizenhat csapatos első osztályban meglenne a párja a Kaposvárnak, és már a kiesés kérdése is rég eldőlt volna. Akkor aztán úgy, ahogy van, tényleg érdektelenségbe fulladna az egész bajnokság.
