Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-04 / 129. szám
GAZDASÁG y 2020. JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK Trianon 100 - Az elcsatolt területeken élő magyarok sikere össznemzeti érdek Vegyes kép alakult ki mára a gazdasági teljesítményben is Magyarország területeinek és lakosságának kétharmadát veszítette el a békediktátummal. Tudósítóink arról adnak képet, hogy a döntés milyen következményekkel járt, és milyen gazdasági erőt képviselnek az elcsatolt területek. Mediaworks-összeállítás szerkesztaseg@med iaworks.hu MÉRLEG Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum következtében Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát. A döntésnek nemcsak nemzetpolitikai szempontból volt negatív hatása, hanem gazdaságilag is: a termőföld 61 százaléka, a faállomány csaknem 90 százaléka, a vasúthálózat több mint 60 százaléka, a kiépített utak 64 százaléka, az ipartelepek 56 százaléka került a szomszédos országok birtokába, ugyanakkor a gépipar több mint 80 százaléka az anyaországban maradt. Magyarország nemzeti vagyona az 1914 előttinek a 38 százalékára sorvadt. Kevésbé fejlettek a dél-szlovákiai járások A történelmi Magyarország széthullása idején a mai Szlovákia nem tartozott a fejlettebb országrészek közé. Pozsonyon és Kassán kívül más számottevő várossal nem rendelkezett, a fafeldolgozáson és élelmiszeriparon nyugvó gazdasága gyenge lábakon állt, a szakképzett munkaerő, az értelmiség hiánya pedig égető volt. A Csehszlovákiában továbbműködő országrész csak a hitleri Németország erősödése idején gyarapodott a Vág menti fegyvergyárakkal, emellett a fejlett cseh gazdaság egyfajta beszállítójává vált. Az 1948-as kommunista hatalomra kerülés után megkezdődött a tudatos iparosítás, az 1968-as prágai tavasz leverését követően az országrész fejlesztése még erőteljesebbé vált. Az 1989-es rendszerváltás idején - legalábbis a szocialista statisztikák szerint - a mostani Szlovákia területének gazdasági teljesítménye elérte a cseh részek teljesítőképességének 90 százalékát. Azonban 1989 és 1993 között a GDP mintegy 27 százalékot zuhant. Ha az 1989-es fizetési vásárlóerőt száznak vesszük, akkor 1993-ban ez 72-re esett vissza, és csupán 2007-ben érte el újra az 1989-es szintet. Az ország 2001 és 2010 között a leggyorsabb bővülést produkálta az unióban. Szlovákia az EU-tagsága első évében, 2004- ben az uniós fejlettségi átlag 57 százalékán állt, 2014-re felkúszott az EU-átlag 77 százalékára. Az ország rendkívüli, esetenként 8 százalék feletti éves növekményt produkált, 2010 és 2018 között 24 százalékkal emelkedett a GDP-je. A történet árnyoldala, hogy a Magyarországgal határos délszlovákiai járások a kevésbé fejlett régiók közé tartoznak. A gömöri Rimaszombati járás tartósan sereghajtó a munkanélküliség terén. A fizetések alacsonyabbak az átlagnál, csupán a Pozsony-közeli Szenei, Galántai és Vágsellyei járásban közelíti meg az 1100 euró körüli országos átlagot. A határ menti négy járás, Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó gyakorlatilag leszakadónak minősül. Kárpátalja „kis Svájc” lehetne, de nem lett Az elmúlt száz év során öt államhoz is tartozó Kárpátalja gazdaságilag nem a legszebb időket éli. Csupán néhány multinacionális nagyvállalat vetette meg a lábát, például a Yazaki, a Yabil, a Flextronics, a Fischer és a Skoda. Az 1,2 millió lakosú Kárpátaljára 1994-től 2020-ig csupán 360,9 millió dollár külföldi tőke érkezett, ráadásul a tendencia negatív sávban mozog. 2019- ben 23,6 millió dollár vándorolt a megye gazdaságába, egy évvel korábban még 3,4 millióval több. Az idei év első két hónapjában a kárpátaljai bejegyzésű cégek 224 352 ezer dollárnyi terméket exportáltak, az import 194 177 ezret tett ki. A magyar gazdálkodók számára az elmúlt években számottevő anyagi segítséget nyújtott az anyaország által meghirdetett Egán Ede gazdaságélénkítő program, amelynek keretében a farmerek mezőgazdasági gépeket tudtak vásárolni. Vannak, akik a vendéglátásban, a turizmusban keresnek kitörési lehetőséget. Szakértők szerint Kárpátalján minden adott a vendéglátóipar fejlődéséhez, a természeti adottságok okán sokan kis Svájcnak nevezik a vidéket, ám az infrastruktúra minősége és a túl nagy nyereségre hajtó tulajdonosok által generált magas árak elriasztják a turistákat. Ez év első harmadában 5100-an jelentkeztek a munkaügyi központokban, ez 13 százalékkal több a tavalyi bázisnál. Bár a hivatalos munkanélküliségi ráta igen alacsony, ennek oka, hogy munkalehetőség híján aki csak teheti, külföldön keres magának állást. Kárpátalján a hivatalos átlagkereset bruttó 9615 hrivnya (1 hrivnya 11,50 forint), ami duplája a 4723 hrivnyás ukrajnai minimálbérnek. Erdély Románia motorja Bár az elmúlt évszázad során Bukarest mindent megtett a régió fejlődésének fékezéséért, Erdély gazdasági szempontból Románia motorjának számít. A különböző régiók közül - az ország területének 42, lakosságának 34 százalékát kitevő - Erdély járul hozzá a legnagyobb, 32 százalékos mértékben a GDP-hez. Összehasonlításképpen: a fővárost, Bukarestet is magában foglaló Ilfov régió az ország GDP-jének 27, a déli Havasalföld 28, míg a kelet-romániai Moldva a 14 százalékát a,dja. A fővárosi régióban az egy főre eső GDP meghaladja a 22 ezer eurót, Erdélyben ez az érték kilencezer euró, az egy főre eső GDP országos viszonylatban 9600 euró. Beszédes adat az is, hogy az iparban foglalkoztatottak 44 százaléka Erdélyben tevékenykedik. Az ország 2007-es uniós csatlakozása után Erdély többségében vagy jelentős mértékben magyarok lakta régiói, a Székelyföld és a magyar-román határ menti Partium számottevő lemaradást mutat, itt a gazdasági növekedés lassúbb ütemű volt, mint máshol. Köztudott, hogy a trianoni békediktátum idején Romániához csatolt területek gazdasági, ipari és infrastrukturális szempontból jóval előrébb jártak, mint a Román Királyság többi régiója. Számos tekintetben mondhatni látványos visszafejlődés állt be, az egyik példa a vasúté. Románia száz évvel ezelőtt kiépült vasúthálózatot „kapott” Erdéllyel együtt, amelyen a múlt század harmincas éveiben már 110 kilométeres sebességgel is lehetett közlekedni, ehhez képest jelenleg a vasúti személyszállításban óránként 45-66, a teherfuvarozásban 17 kilométer az átlagsebesség. Bukarest soha nem tartotta prioritásnak Erdély fejlesztését, még az 1989- es rendszerváltás után is hoszszú ideig halogatta az autópályák építését. Ugyanakkor jellemző, hogy Románia az önzetlenül felajánlott segítségtől is viszolyog, ha az magyar: a bukaresti liberális kormány új kétoldalú megállapodástól teszi függővé a budapesti kormány Erdélybe irányuló gazdaságfejlesztési támogatását. Szerbiában az élen, a régióban elmaradásban Az 55 milliárd dolláros szerb GDP mintegy 27 százalékát termelik a Vajdaságban. A főváros a legerősebb ipari körzet, a GDP mintegy 40 százaléka ott keletkezik. Sumadija és Nyugat-Szerbia 19, Dél- és Kelet-Szerbia 14 százalékos részaránnyal szerepel a statisztikákban. De sok esetben a vajdasági cégek székhelye Belgrádban van, így az általuk termelt javak ott kerülnek nyilvántartásba. A Vajdaság viszonylagos fejlettsége az évszázados gazdasági hagyományoknak is köszönhető, amelyeket az elmúlt száz év restriktiv politikája sem tudott teljesen lerombolni. Másrészt sokban köszönhető a kivételesen jó termőföldnek, amely nyersanyagbázis a feldolgozóipar számára. A Vajdaság gazdaságában vezető szerepet játszanak a mikro- és kisvállalkozások, de tetemes külföldi tőkebefektetésekre is sor került az elmúlt évtizedben. A vajdasági magyar vállalkozók ma már anyaországi forrásokhoz is hozzáférhetnek, ami korábban elképzelhetetlen volt. A vajdasági magyarság élettere és gazdasági tevékenysége mélyen integrálódott a szerbiai gazdaság egészébe. A terület azonban a Kárpát-medence egyik legszegényebb régiója. Az egy főre jutó GDP nem éri el a magyar.érték felét sem. A vajdasági magyarok közül sokan, miután felvették a magyar állampolgárságot - élve az uniós állampolgárság adta lehetőségekkel - külföldön vállalnak munkát. Fiume tovább fejlődött, Drávaszög elszegényedett A trianoni békeszerződés specifikusan érintette Horvátországot, hiszen nagyobb része jogilag nem volt a Magyar Királyság része. A Horvát Királyság 1102-ben perszonálunió révén került a Szent Korona alá, és mindig magas fokú autonómiával rendelkezett. Éppen ezért 1920-ban az akkori magyar államvezetés egyedül a nyolc vármegyéből álló Horvátország elszakadását ismerte el. A nagyhatalmak ellenben az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatoltak két olyan területet is, amelyek korábban nem tartoztak horvát fennhatóság alá, de a modern Horvátországnak mára szerves részei. Ezek a Muraköz és a Drávaszög, de meg kell említenünk a fiumei kikötő elcsatolását is, ami Magyarország számára kétségkívül óriási veszteség volt. Mivel a város jókora - iparilag fejlett - része Olaszországhoz került, a gazdasága nem sínylette meg túlzottan a változást. Mindez nem mondható el a Muraközről és a Drávaszögről. E területek egykor az ország belsejében helyezkedtek el, ezért minden irányba szabadon kereskedhettek. Az új határok kijelölése után azonban különösen hátrányos helyzetbe került Drávaszög, amelynek lakossága magyar többségű volt, és minden szállal az anyaországhoz kapcsolódott. A dél-baranyai terület a térség legfejlettebb részévé vált, mivel sokáig szinte egészében Habsburg-birtok volt. Az uralkodócsalád nemcsak kiszipolyozta az itteni földeket, hanem jelentős beruházásokat is létrehozott. A Duna és a Dráva összefolyásánál elterülő vidéken modern mezőgazdaság és feldolgozóipar létesült, és lehetőségük volt a kisiparosoknak is fejlődni. Az első világháború kitörésének idejében a vidék kifejezetten jómódúnak számított. A fejlődést Trianon törte derékba, a Drávaszög gazdasága csupán a második világhá- , borút követően állt helyre, ám a délszláv háború pusztításai miatt újra elszegényedett a vidék, és ipara csak mostanra kezd ismét feléledni.
