Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-23 / 145. szám
K ét katonai dzsip állt meg a ház előtt, khaki színben fekete keretes ablakokkal; a másodikat ponyva borította. Hatan szálltak ki a két járműből, vidáman frissen, fiatal katonák, csak kettő volt közülük idősebb, az ezredes, a rokon, kissé kapatosán, a másik valami tisztféle az is, jó barát, és persze beosztott egyszerre, a felettesét kísérte. Feri bácsi, szülei imádott Ferikéje hozta magával a feleségét, sudár, szép asszonyát, a kantinosnőt, s mi, a gyerekek már vártuk őket a szülői háznál, ahová érkeztek. Kislányuk, Hilda az unokatestvérem és játszótársam, már egy hete itt töltötte a szünidőt, mint hogyan én is, két portával arrébb a nagymamámnál. A közelgő disznótort már mi is remegő izgalommal vártuk, nem az ölés szertartását, még csak nem is az utána következő ínycsiklandozó illatokat és mindenféle jót, sokkal inkább a nagy rokonság lázas együttlétét, az egymás szavába vágó barátságos, csak mi értjük mondatokat, a vidám kiszólásokat, meg hogy minket, gyerekeket hagytak a szék alatt bujkálva mászkálni, vagy a veranda sarkában játszadozni. A disznóvágásra azért érkeztek a katonák, mert segítségükkel könnyebben lehetett feldolgozni a két hatalmas méretűre hizlalt mangalicát. Az egyik bekerült a saroglyába, jobban mondva a katonai teherautó platójára, a másik pedig az öregek egész évi élelmezését biztosította, amiből mi nyaranta-telente ott vakációzó gyerekek is részesültünk egy-egy vasárnapi ebéd alkalmával. Mindent megtermeltek maguknak. A baromfiudvaron hízott kacsák, termetes tyúkok szaladgáltak, az önérzetes kakassal a szemétdombon, a disznóólban négy süldő nevelkedett, amelyből aztán kettőt levágtak. Nyáron a terebélyes cseresznyefa és édes barackot kínáló másik fa kínálta a lekvárnakvalót. Ilyen volt itt az élet a hatvanas években, a létező szocializmus derekán. Á diktatúrából mit sem érzékeltünk, ***** Illusztráció: Fortepan A régi disznóvágások hangulatát ma is visszasírjuk ha csak azt nem, hogy a dzsip utasai serényen dolgozták fel a hízót fél nap alatt. Vajon parancsa tették, vagy valamilyen kedvezmény fejében? A távoli városban, ahol a laktanya volt, úgy sejtettük, hogy a parancsnokuk majdnem tejhatalommal bírt, és mindent el is tudott intézni. Szülei felettébb büszkék voltak rá, vallásos édesanyja a Mária-szentkép mellett tartotta fényképét a falon, s ha fia távollétében szóba került, mindig áhítattal vegyes meghatottság lett úrrá a hallgatóságon. Ferike így, Ferike úgy... A baromfiudvaron hízott kacsák, termetes tyúkok szaladgáltak Ma már úgy gondolom, hogy az igazi csoda az a bálványozó anyai szándék volt, amely körbevonta az egyetlen fiút, aki politikai tiszt volt a seregben. Kiváltságos, mert paraszti származású, és bizony a jól megfizetett semmittevésben alkoholista lett. Erről azonban a szülők mit sem észleltek, nem tudták, vagy nem akarták észrevenni fiuk önpusztító életmódját. Amikor néhanapján megjelent a terülj asztal mellett, anyai ragyogás és dicséret vonta körébe. Az egyetlen lányunoka is bálványozott szépség volt. A természet valóban nem fukarkodott vele, sudár termete, ragyogó kék szemei, fekete szempillája, göndör haja és éles elméje kiváltságossá tette a korosztályos társak között. Bizalmas barátnőm, közeli játszópajtásom volt, amellett, hogy a rokoni szálak is összefűztek bennünket (nagyanyáink édestestvéri viszonya), és persze a délalföldi kis falu óvó melege, a vakációk színtere. Mindent megkapott, és még annál is többet, s talán ezért, talán az otthonról hozott élmények miatt rendre felém kerekedett. Kisgyerekkorunktól serdülésig vagy tíz nyarat töltöttünk együtt, s a játékok nagy többségében ő volt a kezdeményező, noha engem talán nagyobb képzelőerővel áldott meg a sors, és olvasottságban is elébb jártam nála. A nagyszülei tornácos házában (melyről már szóltam az imént, s mely az emlékezetes torok helyszíne is volt) a nyitott veranda végében különleges játékokkal múlattuk az időt. A fantáziámat különlegesen megmozgatta az a hajlított lemezből való szerkezet, amely egy falusi kutat formázott, és ha hátul teletöltöttük, rendesen pumpálni lehetett, s a másik oldalon a kifolyóból csörgött a víz. Volt hozzá kis kanna, és persze tartozott hozzá egy babaház, ahhoz meg egy fürdőszoba is. Tudnivaló, hogy ezekben az időkben még csak néhány portán volt fürdőszoba, s annak a lekicsinyített mása, játékként is más világokat közvetített felénk, mint amit a hétköznapokban megszoktunk. A nagyszülők különben, noha a paraszti élet rekvizítumait sem hagyták el, valójában a falu közösségszervezői voltak, amolyan parasztpolgárok, kereskedők. Az említett tornácos ház a falu közepén állt, s a másik oldalán szatócsbolt volt, tele mindenféle titokzatos áruval: nagy méretű cukorkás üvegekkel, melyben selyemcukrok, zselék, medvecukrok és egyéb nyalánkságok sorakoztak. Kapható volt mindenféle fűszer, petróleum s légyirtó papírszalag, továbbá madzag, cérna, tű és edények is. A mennyezetig érő hátsó pulton titokzatos rekeszek s fiókok rejtettek különféle izgató holmit. A kiszolgálópult belseje sem volt akármi! Néha, ha megengedték, hogy beálljunk mögé, a széles fiókokban gyufát, gyertyát, indigót, levélpapírt, s nyolcvan fillérért még állatfigurás levonót is lehetett találni. Papi és Mami - hiszen így hívta őket a faluban mindenki, legfőképp azok a betérők, akik a boltban elhelyezett támlás széken gyakorta elidőztek egy kis diskurzusra - felváltva őrködött a boltban délelőtt és délután, szigorúan betartva a sziesztát, ami a déli harangszótól négy óráig tartott. Mindenről tudtak és mindenkit ismertek a faluban, és mindenkin segítettek is. A vonatról, később a buszról érkező idegen ide, hozzájuk tért be először. Apám elmondása szerint a házasságukban, végső soron az én megszületésemben is nagy része volt a derék házaspárnak, mert amikor ő menyaszszonynézőbe érkezett a helységbe, olyan, de olyan kedvesen fogadták, és igazították útba a tanya felé, ahol akkoriban még nagyszüleim laktak, hogy több ellentmondó tényező dacára nősülésre adta a fejét. Mami, azaz Mariska néni két lábbal állt a földön, praktikusan mindent jól intézett, de mégis természetes vallásossága vezérelte a mindennapokban, hívő katolikus volt. Ha jól sejtem, sűrűn fogalmazott imái mentették meg azoktól a családi perpatvaroktól is, amelyek akkor következtek volna be, ha Papi vasárnap délutánonként az engedélyezett kocsmázásból nem tért volna meg. Hajlama volt rá, és néha bizony hazajöttekor el is nyomta az álom, de több baj nem történt. Ezt a rendet vigyázta a plébános úr is, aki vasárnaponként ebédvendég volt a házaspárnál. Mariska néni már jó korán feltette a tyúkhúslevest a nyári konyhán, odakészítette a pörköltet is, aztán barna selyemruhát és díszes kendőt öltött, és ketten elmentek a templomba, miközben az ínycsiklandó ebéd ott Totyogott a sparhelten. Nagyobbacskán mi vigyáztunk rá, mert a katonatiszt lányának nem feltétlenül kellett menni a szertartásra (nehogy otthon elkotyogja), s engem is szabadon neveltek e tekintetben. Aztán a mise végeztével elsétált hozzájuk a kopasz fejű, termetes, ám mindig mosolygós plébános is, hogy a verandán sűrű adomázások közben költsék el az ebédet. Papi karakteres vonású termetes, akkorára már kopasz fejű, vastag bajuszú figura volt. Családi társaságban többször adomázott arról, hogy Vas megyei létére, hogyan ismerte meg a fővárosban asszonyát, aki bábaképzőbe járt. (Mariska néni édesanyja, nagyanyám legidősebb testvére az egész falu által megbecsült bábaaszszony volt, a lányát is annak szánta.) Kevés házaspárt láttam, amelyek így szerették egymást, ilyen szenvedéllyel Az is kedvenc történetei közé tartozott, hogy a zsidó kereskedők miként fogadták bizalmukba, s kötöttek vele üzletet textillel, élelmiszerrel, felismervén, hogy közülük való. Hogy tagadta izraelita származását, ez valószínűleg egykor politikai megfontolásból, aztán meg szerelemből történt. A világvégi kis szatócsbolt menedék lehetett a harmincas években, a keresztelkedés meg egyfajta gesztus, hódolat felesége katolikussága előli. Kevés házaspárt láttam, amelyek így szerették egymást, ilyen dühös szenvedéllyel, elnéző bátorsággal. Szerelem volt, ami összefűzte őket, s az a feltétlen, fiuk iránti szülői szeretet, amely vakká teszi az embert. Ők voltak a falu lelke, élő krónikása. Papi ment előbb, egy gutaütés vitte el. Mami még kinyitotta boltot, de már egyre kevesebb volt a vevő. A mindig várt, akkor már özvegy fiának főzött, mikor a kamrába fordulván a kanálnyi zsírral a kezében megállította az idő. Az a rántás már sosem készült el, megállt a szíve, mint ahogy a falu szíve is nagyot dobbant akkor... Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu HIRDETÉS Kapható kézbesítőinknél, ügyfélszolgálati irodánkban! Eger, Trinitárius u. 1. Válasszon mellé, már meglévő szakácskönyveink közül mindössze 1000 Ft ért! A könyvek külön-külön is megvásárolhatók 1790,- Ft os áron. 3990 Ft helyett a Papi és Mami
