Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-13 / 137. szám

ó ír on vv rn helyőrség „HADIHAJÓN BEUTAZNI A NAGY VILÁGOT ELŐKELŐ S ÚRI DOLOG" Bonczidai Éva Dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos, fotográfus Forrás: mmakiado.hu Utcai árusok, cipőpucolók, áldozati állatvásár, tevekaraván és négynyel­vű (török, görög, örmény, francia) reklámtábla Konstantinápolyban - a fotóalbum-lapozás mindig a büntetlen megbámulás élményét is jelenti. El lehet időzni egy-egy arcon, rá lehet csodálkozni mások szokásaira, hétköznapjaira. Például megfigyelhetjük a konstantinápolyi föld alatti felvonó felső végállomá­sánál kóbor kutyák között ácsorgó kavaszt (rendőrt), vagy a török te­herhordó hamálok cipekedését egy görög konyakbolt előtt. De a város arcait is tanulmányozhatjuk, hogy mi változott azóta, főként, ha a fo­tók által kínált utazás az időben is messzire visz. Dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos 1905-1906-ban az Oszmán Birodalomban készült fo­tóit impozáns, kétnyelvű (magyar, angol) albumban jelentette meg a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Mú­zeum és az MMA Kiadó. „Minden nagyhatalom tekinté­lyének biztosítására stationaire-t, állomáshajót tartott Konstantiná­poly kikötőjében. Az Osztrák-Ma­gyar Monarchiát egy Taurus nevű, oldallapátos, régimódi, fekete hajó képviselte négy-öt ágyúval” - írta Germanus Gyula A félhold fakó fé­nyében című könyvében. Ezen az állomáshajón 1905. február 20-án kezdte meg szolgálatát dr. Bozóky Dezső, később ennek a Taurusnak lett a kapitánya Horthy Miklós. Dr. Bozóky Dezső 1871. szeptem­ber 6-án született Nagyváradon. Értelmiségi családban nőtt fel, édesapja Bozóky Alajos jogtörté­nész, író volt. Bozóky Dezső nem követte apja nyomdokait, és jogi pálya helyett az orvosi hivatást vá­lasztotta. Budapesten tanult, 1896-ban lett képesített orvos, majd segédorvosként dolgozott. 1904 februárjában lépett be az Oszt­rák-Magyar Monarchia haditenge­részetébe, ahol császári és királyi sorhajóorvosként, majd I. osztályú főtörzsorvosként szolgált. így jutott el 1905-ben Görögországba és az Oszmán Birodalomba, 1908-1909 között Kína, Korea, Japán partjai­nál két éven át járta a kelet-ázsiai vizeket. Úti élményeit 1911-ben Két év Keletázsiában címmel, két kö­tetben foglalta össze. „Hadihajón beutazni a nagy világot előkelő s úri dolog. A kiváltságos állás, me­lyet a hadihajók tisztikara az egész világon élvez, sok ajtót nyit meg előttünk, melyeken még a milliók fölött rendelkező turisták is hiába kopogtatnak, mivel még az ő min­denható aranyaik előtt sem nyílnak meg azok” - jegyezte meg Bozóky Dezső az útirajz bevezetőjében. Az Oszmán Birodalomban tett utazásairól a fotóin kívül nem ma­radtak fenn bővebb feljegyzések, sem naplójegyzetek. Fajcsák Györ­gyi, a Hopp Ferenc Ázsiai Művé­szeti Múzeum igazgatója viszont az album előszavában pár mondatban érzékelteti Bozóky doktor hagyaté­kának nagyságát: „Halálakor 1957- ben hagyatékában az 1905-1906-os útról az Égei-tengeren és Kis-Ázsiá­­ban készített, kézzel színezett sztereo üvegdiái (összesen 299 db.) mellett az 1907-1909-es távol-ke­leti szolgálata során fotózott 380 darab kézzel színezett sztereo fény­képei, 720 darab kézzel színezett üvegdiája, hét fotóalbuma (mintegy 1400 saját és vásárolt fényképpel), valamint dokumentumok maradtak ránk.” Ezeket ma a múzeum őrzi, a hagyaték feldolgozásának és elér­hetővé tételének fontos állomása a nemrég megjelent album. Fodor Gábor turkológus kiváló írása avatja be az olvasót az Oszmán Birodalom „leghosszabb évszáza­dának” sajátos közegébe, összetett szempontok szerint mutatja be Bo­­. zóky doktor fotóinak kontextusát. A magyar vonatkozások között olyan érdekességekre is kitér, hogy gróf Széchenyi Ödön (1839-1922) veze­tésével alakult meg az első hivatá­sos tűzoltóegység Konstantinápoly­ban. Ez ugyanaz az időszak, amikor a hagyományos faépületeket felvál­tották a főleg olasz és francia mes­terek által tervezett kőépületek, paloták. Megjelentek a színházak és az operák, és ekkor már az Ori­ent expressz is közlekedett. „Az építészeti fejlesztések mellett meg­jelentek a technikai újítások is; a ló vontatta villamos, a gázlámpás utcai világítás, a 20. század elején az első automobilok, igaz, ezek­ből csak néhány futott a városban. Mindezekkel együtt az 1850-es évektől gombamód szaporodtak a fotóstúdiók is, amelyek egymással versenyezve albumokkal, képeslap­szerű nyomtatványokkal igyekeztek kiszolgálni az egyre növekvő igé­nyeket” - mutat rá Fodor Gábor. Ezekből a képeslapszerű fotókból is inspirálódott Bozóky Dezső, amikor maga is végigjárta és megörökítet­te Konstantinápoly, Bursza és Iz­mir nevezetességeit. De Bozóky is, mint sok európai utazó „igazi keleti ízekre” vágyott, ezért - feltehetően egy helyi kísérővel - a törökök által lakott történelmi belváros utcáit is végigjárta, és képein megmutatta, mekkora a kontraszt a dinamiku­sabban fejlődő városrészek látvá­nyához képest. „Az utólag színezett diapozitív felvételekkel kapcsola­tosan felmerülhet a kérdés, hogy főhősünk miért használta a sztereo technikát, hogyha térhatású effek­tusait nem használta ki” - jegyzi meg Fodor Gábor. Az erről az útról fennmaradt 299 darab, színezett kép Fodor Gábor és Kardos Tatjána által helyszínek sze­rint rendszerezve és rövid magyará­zatokkal ellátva került most az olva­sók elé. Izgalmas játék együttlapozni egy mai útikönyvvel, és összevetni, hogy egy évszázad milyen nyomot hagyott ezeken a városokon. Fodor Gábor-Kardos Tatjána: Látogatás az Oszmán Birodalom­ban. Dr. Bozóky Dezső fotográfiái (1905-1906). Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum-MMA Kiadó, 2019 álvázat LEHET, MERT KELL!- TRIANON 100 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Petőfi Irodalmi Ügynökség Non­profit Kft. (a továbbiakban PIÜ) a trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet Trianonnal vagy bármilyen Trianon-élménnyel kap­csolatos irodalmi mű létrehozására. Pályázók köre: minden ma­gyarul alkotó magyarországi és ha­táron túli szerző, aki eredeti, nyom­tatásban vagy elektronikusan még meg nem jelent (ideértve a közös­ségi oldalakon történő közzétételt is), magyar nyelven íródott művel jelentkezhet az alábbi kategóriák valamelyikében:- vers (legfeljebb három mű)- rövidpróza (egy mű, legfeljebb tízezer leütés)- esszé (egy mű, legfeljebb tízezer leütés) Pályázók díjazása: a pályázat nyertesei 50 ezer forint jogdíjban részesülnek, illetve kategóriánként a legjobbnak minősülő írások szer­zőit további 100 ezer forint jogdíj í J iV H V \ r Szárnykészítő Fotó: Éberling András illeti meg. A jogdíj tartalmazza az elkészített mű PIÜ általi nyilvános­ságra hozatalának, illetve nyilvá­nossághoz történő közvetítésének ellenértékét. Egyéb követelmények: A pályaműveket kizárólag elektro­nikus úton, a helyőrség.szerkesz­­toseg@gmail.com címre kérjük beküldeni csatolmányként, amely lehet doc, .docx, .rtf vagy .odt ki­­terjesztésű, a kézirat tartalmazza a szerző nevét, a mű címét és - természetesen - a mű szövegét. Pdf és képformátumokat, kérjük, ne küldjenek! Ezen formai köve­telmények be nem tartása a pályá­zatot érvényteleníti. Egy szerző egy alkalommal pá­lyázhat. Beküldési időszak: 2020. jú­nius 4. - 2020. július 5. A határidő után beérkezett pályá­zatokat nem bíráljuk el. Eredményhirdetés: 2020. augusztus 15. A szakmai zsűri a döntéseit nyil­vános indoklás nélkül hozza meg. A nyertes művek felhasználásá­ra a PIÜ szerződést köt az alkotók­kal. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. június

Next

/
Oldalképek
Tartalom