Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-10 / 134. szám
2020. JÚNIUS 10., SZERDA SPORT 15 Ma kiderül, kit javasol az elnökség a női válogatott kapitányának Véget ér az interregnum Az ifjakkal sikeres Golovin Vlagyimir kinevezése kézenfekvő megoldásnak tűnik Fotó: Tumbász Hédi Március vége óta tart az interregnum, a Danyi-Elek-kapitánypáros szerződése az Eb-selejtezők végén lejárt a női kézilabda-válogatott élén. A szövetség elnöksége ma dönt az utánpótlás-válogatottak élén dolgozó szövetségi edzőkről, és javaslatot tesz a felnőtt szövetségi kapitányok) személyére. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA A szövevényes történet kezdete tavaly decemberre nyúlik vissza: az akkor még a dán Kim Rasmussen vezette női válogatott jócskán elmaradva a várakozásoktól a 14. helyen végzett a Japánban rendezett olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. A románok elleni drámai vereség utózöngéjeként Rasmussen nyomdafestéket nem tűrő mondatokkal sokkolt a sajtótájékoztatón. Kijelentette, hogy a nemzetközi szövetség (IHF) és a játékvezetők személyes támadást indítottak ellene. Az IHF példátlanul szigorú büntetést hozott, határozatlan időre felfüggesztette Rasmussen működését. A világbajnokságon a magyar válogatott számára kedvezően alakultak az eredmények, így a tavalyelőtti Eb-7. helyének köszönhetően kiharcolta a helyét a márciusi olimpiai selejtezőn. Szorított az idő, a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) nem kockáztatott, hiszen nem akart kapitány nélkül belevágni a tokiói olimpiai szereplésről döntő tornának, így menesztette Rasmussent. A dán edzőt magyar páros váltotta: a Győri Audi ETO és az FTC-Rail Cargo Hungária szakvezetője, Danyi Gábor és Elek Gábor vállalta, hogy a március 20. és 22 között esedékes hazai rendezésű selejtezőtornán, majd a Montenegró elleni két márciusi Ebselejtezőn vezeti a válogatottat. A két szakember egyetlenegy tétmeccsen sem kapott lehetőséget, a koronavírus-járvány miatt törölték a programból az olimpiai és az Eb-selejtezőt. A Danyi-Elek-duó megbízatása egy februári kerethirdetésben és egy összetartásban merült ki. Március vége óta gazdátlan a női válogatott szövetségi kapitányi posztja. Az MKSZ elnöksége ma ülésezik, a női szakágért felelős alelnök, Pálinger Katalin tájékoztatása szerint csak az utánpótlás-válogatottak élén dolgozó szövetségi edzők személyéről születik döntés. A felnőtt női válogatott kapitányának a kilétéről csak javaslatot fogalmaz meg az elnökség. A kijelentés sejtetni engedi, hogy a juniorválogatottat 2018-ban világ-, 2019-ben Európa-bajnoki címig vezető Golovin Vlagyimir lehet a döntés kedvezményezettje. Golovin kinevezése kézenfekvő megoldás, hiszen tökéletesen ismeri a megfiatalított magyar válogatott keretének a zömét, az 1998-as (Háfra Noémi, Klujber Katrin, Lakatos Rita, Márton Gréta, Fodor Csenge, Faluvégi Dorottya, Tóvizi Petra, Pásztor Noémi) és a 2000- es (Kácsor Gréta, Kuczora Csenge, Vámos Petra) korosztály tagjaival már dolgozott az ukrán-magyar kettős állampolgárságú szakember. Reális forgatókönyvnek tűnik a Golovin-Elek-tandem kinevezésp: az FTC kis túlzással egyenértékű a válogatottal, a zöld-fehérek adják a keretbe a legtöbb játékost (Bíró Blanka, Kovacsics Anikó, Klujber, Háfra, Pásztor, Márton). A Danyi-Elek-kettős mellett is szólnak érvek, a két rivális szakember kiváló kapcsolatot ápol egymással. A világ legjobb csapatát, a Győrt irányító Danyi Gábor szakértelme biztosan kamatozhat a válogatottnál, a pécsi illetőségű edző a keret valamennyi tagját ismeri a korábbi állomáshelyeiről. Egy időben felvetődött a főállású szövetségi kapitány foglalkoztatása, de ez jelenleg nem valószínű: Golovint az MTK, Danyit a Győr, Eleket az FTC alkalmazza klubedzőként. Az egyesületek átérzik a szövetség szempontjait, az olimpiai kvalifikáció érdekében biztosan hajlandóak kompromisszumokra, de ha nem muszáj, nem válnának meg az edzőiktől. Ma az is kiderül, hány klubot érint az MKSZ javaslata. Decsi Tamásnak eszébe sem jut a visszavonulás, most is talál motivációt Százhúsz százalék az olimpiai éremért Decsi Tamás (jobbra) fizikailag úgy érzi magát, mint huszonéves korában Fotó: Dömötör Csaba VÍVÁS Decsi Tamás harminchét évesen is ott van a legjobbak között, egyértelmű, hogy a magyar kardválogatott fontos tagja a világ- és Európa-bajnok vívó. Éppen ezért nem is mond le nagy álmáról, az olimpiai éremről.- Amikor bátyjának, Decsi Andrásnak, a férfi kardválogatott vezetőedzőjének felvetettük, milyen jó is lett volna idén ünnepelni, egyetértett, de rögtön hozzátette, hogy a csapattagok, így ön is, ezt a gondolatot hamar elengedték. Valóban?- Azért én kicsit mérges vagyok amiatt, hogy így alakult az élet. Már ott álltunk a vizsga előtt, de hirtelen minden megváltozott. A célegyenesbe fordultunk, már csak a finomhangolás hiányzott ahhoz, hogy a győzelemre törjünk az olimpián, és meghódítsuk Tokiót. Ráadásul benne volt a pakliban, hogy félelmetes formában vívhatunk: Szilágyi Áron versenyeket nyert, Szatmári András végre túlesett a térdműtéten, Gémesi Csanáddal pedig jó asszókat hoztunk a versenyeken. Remélhetőleg jövőre vizsgázhatunk, ez a remény pedig segített abban, hogy valóban helyre tegyünk mindent fejben.- Vagyis kitart?- Meg sem fordul a fejemben ennek az ellenkezője! Elég szép és hosszú pályafutás van mögöttem, benne világversenyeken szerzett érmekkel, ám az olimpiai medália még hiányzik, én pedig mindent megteszek azért, hogy ez az álmom is beteljesülhessen. Százhúsz százalékot nyújtva szeretnék ott lenni az olimpián - akár a páston, akár mellette, a lényeg, hogy a csapat hasznára legyek.- Férfikardcsapatunk átlagéletkora nem éppen alacsony.- Mindez azonban az előnyünkre is válik, hiszen megfelelő rutinnal rendelkezünk, ráadásul a csapatban van két világklasszis.- Nem is érzi, hogy az ősszel harmincnyolc éves lesz?- Egyáltalán nem! Egyébként esetemben ez egyfajta iránymutató is, hiszen ha már nem esne jól az edzés, ha prár nem tudnék felkelni azért, hogy lemenjek a vívóterembe, visszavonulnék, de fizikailag éppen úgy érzem magam, mint huszonéves koromban, mindez pedig további erőt ad a páston is.- Ráadásul itthon azért nem sokan tudják legyőzni.- Valóban, Szatmári Andráson és Szilágyi Áronon kívül nemigen szoktam itthon kikapni mástól. Az idén is megnyertem több válogatót, úgy tűnik, a hazai pálya fekszik nekem. És persze szeretek is vívni.- Mitől ekkora nagy szerelem önnek a kardvívás?- Édesapám adta át nekünk a vívás szeretetét, ő mutatta meg a kard minden szépségét- jól mondja, ez igazi szerelem.- Ilyenkor is, amikor azt sem tudjuk, mikor lesz a következő verseny...?- Motivációt találni ebben az időszakban valóban nehéz, de a bátyám, Andris nagyon jól megtalálta most is a helyes utat, hiszen nem azt kérte a válogatott tagjaitól, hogy amikor csak lehet, fogjanak kardot, helyette azt tanácsolta, várjuk meg, hogyan is néz majd ki a versenyszezon, egyáltalán, mikor kezdődik, és csak ahhoz képest kezdjük el a vívómunkát. Persze ahogy lehetett, elkezdtünk dolgozni már a karantén időszaka alatt is, de leginkább az erőnléti munka játszotta a főszerepet, most pedig már ismét előtérbe kerültek a kiegészítő sportágak, például gyakran teniszezünk együtt a fiúkkal.- A speciális vívómozdulatok mennyi idő elteltével jönnek vissza?- Van már annyi rutinom és tapasztalatom, hogy ha most odaállnék a pástra, tudnám, mit kell csinálni, elvégre azt nem felejti el az ember, hogyan is kell fejet vágni. Egyelőre az a fontos, hogy fizikailag legyünk minél jobb formában, a rutinszerű mozdulatok pedig szépen visszajönnek majd az asszózásokkal.- Az olimpia után leteszi a kardot?- Nem tennék ilyen egyértelmű kijelentést. Egyelőre csak az olimpiáig látok, amely csúszik egy évet, de ha most rendeznék, akkor sem tudnék erre válaszolni: nem gondolkoztam még el azon, hogy versenyzőként és edzőként, vagy már csak edzőként maradok a sportágban. Mert az, hogy nem szakadok el a kardvívástól, egyértelmű. KE/NS JEGYZET Titkos baleset Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Már azt is hihettük, hogy valami nagy gazemberség történt. A zuhanyhíradó május végén arról szólt, hogy Varga Dénes, a világ egyik legjobb - ha nem a legjobb - vízilabdázója súlyos keresztszalagsérülést szenvedett, meg is kellett műteni, ám ezt senki sem erősítette meg. A szövetség és Varga Dénes klubja, a Ferencváros elzárkózott a hír cáfolatától vagy megerősítésétől is, tág teret adva a találgatásoknak: vajon mi lappanghat a titok mögött? Május 28-a óta már eltelt lassan két hét, akkor történt a baleset. Azóta ment a titkolózás, egészen hétfőig. Senki nem mondott - mint kiderült, felsőbb utasításra nem mondhatott - semmit, de kezdett nagy lenni a nyomás a sajtó részéről. Fogalmam sincs, ki és miből gondolhatja komolyan, hogy ma, az információk hihetetlenül gyors terjedésének a korában bármit is titokban lehet tartani, az is csak a sportággal jó kapcsolatokat ápoló újságírók korrektségének köszönhető, hogy hétfőig csak telefonálgattak, nem pedig írtak. Előbb-utóbb viszont tenniük kellett a dolgukat, és végül a szövetség és a klub is nyilatkozott. Illetve, dehogy! Közleményt adtak ki. Közleményt száraz tényekkel, kissé mellébeszélve. Az MVSZ ugyanis azt írja, a sérülés az egyik edzésnapon történt, ami igaz, de ezzel azt sejteti, hogy edzés közben érte a baleset a világklasszist. Pedig nem, már mindenki tudta, hogy a keret elment paintballozni, azaz éppen (divatos szóval élve) csapatépítés zajlott. A szövetség mindenkit megnyugtatott, hogy nincs veszélyben a játékos jövő évi olimpiai szereplése, a Fradi közleménye meg is írta, hogy várhatóan három-négy hónapot vesz igénybe a felépülése. Ugyanakkor azt is megtudhattuk, hogy a szövetség, a klub és maga Varga Dénes a továbbiakban a játékos teljes és maradéktalan felépülésére koncentrál, így nem kíván nyilatkozni a témában. Varga Dénes mégis megtette. Az egyik szakportálnak elmondta, nem lenne dühös, ha valóban edzés vagy meccs közben sérül meg, nem is volt kedve paintballozni, azaz, mint mondta: „Egy teljesen felesleges és elkerülhető baleset történt egy számomra felesleges programon.” A düh érthető, ám a kulcsszó a baleset. Érthetetlen, hogy mit kellett ezen enynyire titkolni. Az ok alighanem a düh, pedig semmi szégyellnivaló nem történt, ilyen, az edzőtáborok monotóniáját megtörő csapatépítő tréningek mindig is voltak, lesznek is, mi több, szükség is van rájuk. Éppen a titkolózás az, ami tévesen mást, valami rosszat sejtet, többet, mint hogy egy világklasszist utolért a balszerencséje.
