Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-08 / 132. szám
14 SPORT 2020. JÚNIUS 8., HÉTFŐ A külföldi játékos-pályafutás jelentős befolyást gyakorolt a gyöngyösi edzőre Felkészültség és szervezettség Nagy Gábor az Energia SC-t (is) irányítja Fotó: Czímer Tamás Edző az edzőről, avagy ő gyakorolta rám a legnagyobb hatás címet viselő sorozatunkban olyan szakember következik, aki négy nemzet trénerétől szerzett tapasztalatot és tudást. Füzesi Bálint fuzesi.balint@gmail.com LABDARÚGÁS Bizonyára kevés olyan magyar labdarúgót ismerünk, akinek aktív felnőtt pályafutása során magyar, horvát, szingapúri és német edzője is volt, és a felsorolt nációk szinte minden tagja jelentős hatást tudott kiváltani. Az FC Hatvan utánpótlás-szakágvezetőjének, az Energia SC Gyöngyös megye I.-es felnőttcsapata vezetőedzőjének, Nagy Gábornak kemény, szigorú és határozott trénerek „adattak”. Igaz, előtte, ifjúkorában olyan nevelőedzők egyengették útját, akik nélkül nem juthatott volna el oda, ahová végül elért.- Tizenhárom éves voltam, amikor lementem edzésre a Gyöngyösi AK serdülő II.-es csapatához, ahol Farkas Gyula és Nagy László edzők fogadtak - emlékezett Nagy Gábor. - Jól bántak velünk, ahogyan egy korosztállyal feljebb Pócs Tamás is, az ő szavait már egyenesen „ittuk”! Az ifiben először az Aranycsapat idején a Honvédban futballozó Tóth Gábor volt az edzőm, majd korosztályommal 16 éves koromban edzőmeccset játszottunk a felnőttcsapat ellen, amelynek a ma már 90 éves Treibert Rudolf volt a trénere. A mérkőzés után nagy meglepetésemre Rudi bácsi szólt, hogy legközelebb a nagycsapathoz menjek edzésre. Beilleszkedtem és fél év után stabil kezdőjátékossá váltam az NB III.-as együttesben. Bár Treibert kemény és nyers modorú tréner volt, olyan útravalót kaptam tőle, amelyből rengeteget profitáltam egész pályafutásom során, így méltán tekinthetem - az egyik - legmeghatározóbb edzőmnek. Két, gyöngyösi felnőtteknél töltött szezon után Nagy Gábor 18 esztendősen az NB II.-es Ózdhoz szerződött, ahol Bánkuti László lett az edzője, aki szintén a keménységéről volt híres. Keménység aztán a katonaságnál is akadt, ahová kisvártatva behívták, emellett pedig a Honvéd második csapatában futballozhatott.- Az akkor még létező tartalékbajnokságban szereplő együttesben nem más volt az edzőm, mint a Honvéd-legenda, Szurgent Lajos, aki remekül értett a játékosok nyelvén és szakmailag páratlanul felkészült volt. Az első csapat edzőjeként egyébként a későbbi szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan dolgozott, de a „nagyoknál” csak a kispadig jutottam, ezért katonaság után - Bánkuti László hívására - Egerbe igazoltam, ahol 5 évet töltöttem el. A Bánkuti után érkező szakember, Varga Zoltán edzésmódszerei nagy meglepetést okoztak, mivel minden gyakorlatot labdával csináltunk meg, ez a teljesen újszerű metódus remek hatással volt rám. Egerben Varga és Kiss Tibor után még az a Csuhay József lett az edzőm, aki a Honvédban korábban a csapattársam volt. Keményen lépett fel, markáns egyéniség lett szakvezetőként is, akinél mindenki tiszta lappal indult. Sajnos mégis kiestünk, én pedig fél évre Hatvanba kerültem, ahol a Tóth Dénes, Bóna Zoltán edzőpárosnál - pályafutásom során először - nem tudtam állandó kezdőjátékossá válni. Tóth rámutatott a hiányosságaimra, ezeket nehezen fogadtam el, de később beláttam, mindenben igaza volt. Nagy Gábornak talán ezek a felismerések kellettek ahhoz, hogy külföldön is megállja a helyét. Ugyanis a kacskaringós magyarországi pályafutás után 1995 februárjában, közel a harminchoz légiósnak állt, ezzel pedig kalandokban bővelkedő időszak következett.- A horvát első osztályú NK Zadarnál Tonko Vukusic kezei alatt futballoztam - folytatta Nagy Gábor. - A délszláv mentalitás nagyon érződött az ottani munkán. Aki nem állt be a sorba, az nem tudta felvenni a ritmust! És még a térségben zajló délszláv háború sem volt ok arra, hogy kiengedjünk, ennek ellenére 1996 februárjában Szingapúrba kerültem a Tampines Rovers együtteséhez Hussein Aljuniedhez, majd Varga Zoltán hívására fél évre hazatértem Füzesabonyba. 1997 nyarán elindult a német kaland, és ezen időszak elhozta Nagy számára azt a trénert, aki a másik leginkább meghatározó edző volt pályafutása során. Ő pedig nem volt más, mint a német Jürgen Raab, aki a harmadik ligás FC Rot-Weiß Erfurt együttesét dirigálta. Treiber Rudolf ^útravalójából rengeteget profitáltam „Jürgen Raab szakmailag a legtöbbet adta számomra, nem véletlen, hogy ez volt karrierem legjobb szezonja, remekül ment a játék és egyszerűen minden klappolt - fojytatta Nagy Gábor. - A Dynamo Dresdennél egy év alatt négy edzőnk volt, közülük az utolsó, a korábban több Bundesliga 1-es csapatnál dolgozó Rolf Schafstall volt nagy hatással rám, az ötödik ligás 1. FC Rednigernél pedig Frank Rosenthal volt az utolsó trénerem, és két év amatőr futball után 35 éves koromban fejeztem be. Hazatérve, az akkor NB III.-as Gyöngyöshalásznál rögtön lehetőséget kaptam játékos-edzőként, így 2002 óta folyamatosan gyakorló trénerként próbálok hangsúlyt fektetni azokra a dolgokra, amiket az említett edzőktől kaptam: a szakmai felkészültségre, a szervezettségre és a közösségépítésre. A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: HEOL.hu HIRDETÉS MOST ELŐZZE MEG VERSENYTÁRSAIT! VALLALKOZASI HITEL BERUHÁZÁSRA VAGY MŰKÖDÉSI FINANSZIROZASRA MOST RENDKÍVÜL ALACSONY FIX KAMATTAL ÉS MINDÖSSZE 2 HETES HITELBÍRÁLATTAL HASONLÍTSA ÖSSZE MINÉL TÖBB BANK AJÁNLATÁT, VÁLASSZA A LEGJOBBAT! MERT A BANKOK MOST ÖNÉRT VERSENYEZNEK! www.mnb.hu/nhphajra
