Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-05 / 104. szám
14 SPORT 2020. MÁJUS 5., KEDD „A szurkolás leírhatatlan adrenalinbombával tarkított életérzést jelent” Megszállottán az egri sportért Az Ultras Eger tagjai 2008-ban így ünnepelték a pólósok Magyar Kupa-győzelmét a Bitskey uszodában Archív fotó: Lénárt Márton A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan y frissülő, hiteles információk: ^ HEOL.hu Az SBS-Eger férficsapatának kézilabda-mérkőzésein tapasztalható fergeteges hangulat a kétezres évek elején megszokott jelenségnek számított a megyeszékhelyi labdarúgó-, kosárlabda- és a vízilabda-mérkőzéseken, méghozzá az Ultras Eger jóvoltából. A sportszerető társaság által életre hívott tábor több mint egy évtizeden át gondoskodott a jó hangulatról a helyi sportklubok nagy örömére. Bodolai Zsolt zsoltbodolal9@gmail.com KÖZÖNSÉG Az Ultras Eger szurkolói csoport tagjai a megalakulás eló'tt a 2000-es évek elején külön-külön már jelen voltak a mai Szentmarjay Tibor Stadionban. A javarészt felsővárosi fiatalokból álló csoportosulás a nyári szünet szinte minden percét együtt töltötte az Felsővárosi Sporttelepen, ahol reggeltől estig együtt rúgták a labdát. Onnan jött az elhatározás, hogy közösen látogassanak ki, és hallassák a hangjukat az egri futballcsapat mérkőzésein.- Eleinte tízfős maggal voltunk jelen a hazai találkozókon - emlékezett vissza az Ultras Eger egykori tagja, Hegedűs Zsolt. - A lelátón felfigyelt ránk Pálok István és Sebők László, akik korábban a női röplabdacsapat szurkolótáborát, az Agria Angels drukkergárdáját erősítették. Onnantól kezdve a felügyeletük alatt pallérozódtunk tovább. A Telekessy utcában található vendéglátóegységben gyülekeztünk a hazai mérkőzések előtt, ahol az átszellemülést követően énekelve indultunk útnak, majd foglaltuk el helyünket a régi eredményjelző oldalán lévő kapu mögötti szektorban. Az lett a B-közép felségterülete, a zóna alján található korlátra pedig büszkén aggattuk fel a drapériáinkat. A társaság folyamatosan fejlődött, egyre szélesebbé vált a paletta. A dalok mennyiségében és minőségében, továbbá vizuális téren is érzékelhető volt az előrelépés. Előtérbe kerültek a saját készítésű zászlók, díszleplek. A változatos koreográfiákhoz a nélkülözhetetlen, különféle színben pompázó füstbombákkal és hanggránátokkal emelték az összecsapások nézőtéri hangulatát. Miközben a szurkolói lét újra a fénykorát élte a városban, a labdarúgást, mint oly sokszor, ismét az alapokról kellett felépíteni, amihez már nem „adta a nevét” a társaság. Időközben a szurkolói csoport hivatalosan is életre kelt.- Úgy, mint Ultras Eger formálisan 2002-ben alakultunk meg - folytatta a jelenleg az Eger SE utánpótlásában dolgozó Hegedűs Zsolt. - A labdarúgást követően a kosárlabda felé vettük az irányt, ahol emlékezetes bő egy évet töltöttünk el a Vitai Éger-Fekete Sasok gárdáját buzdítva. A telt házas körcsarnokbéli összecsapásokon remek hangulat uralkodott, mialatt a gárda feljutott az NB I.-be. Korábban sosem látott egyének társultak hozzánk a sportcsarnokban. Az „öregek” már csak a háttérből figyelték munkásságunkat, de az idegenbeli túrákra rendre elkísértek bennünket, mert kellett a segítség és a rutinjukra is szükségünk volt. Legemlékezetesebb kirándulásunknak a kosaras korszakból a 2004. március 13-án Debrecenben rendezett Magyar Kupa-negyeddöntő számított. A buszon már mindenki elérte az üzemi hőfokot. A csarnokba lépést követően torkunk szakadtából énekeltünk, miközben elfoglaltuk a helyünket. A cívis szurkolók álla leesett a meglepetéstől, nem számítottak ekkora vendégtáborra. A hazaiakkal kiegészülve elképesztő hangulatot varázsoltunk a Vadkakasok arénájába. Egy, a szektorunkból „véletlenül” berepülő teli sörös pohár és nézőtéri rendbontás miatt többször is állt a találkozó. A 67 pontos vereség ellenére is úgy ünnepeltük a csapatot, hogy azzal kivívtuk a hajdúságiak tiszteletét is. Állva tapsoltak meg bennünket. A kosárlabdát követően következett az utolsó és egyben a legnagyobb szerelem az egri ultrák életében. A mindenki számára új közegnek számító vízilabda jelentette a mélyvizet a tábor számára, amely sportág hosszú időre láncolta magához a társaságot. Abban az időszakban már szoros barátságot ápoltak borsodi barátaikkal, a mezőkövesdi Magico Ultras (MU) táborával. Számos alkalommal voltak jelen a hevesiek a Borsodban rendezett kézilabda-mérkőzéseken. A kövesdiek nem maradtak adósok, viszonzásként a Bitskey uszoda viszszatérő vendégeiként lehetett őket viszontlátni.- Új támogató és az általunk bálványként tisztelt Gerendás György személyében hős került Egerbe - emelte ki Hegedűs Zsolt. - Ez alapjaiban változtatott meg mindent. Szó szerint feltettük az életünket a vízilabdára: a hétvégéinket, a pénzünket, a lelkünket. Akkor nagyon sok új szurkoló került a közösségbe, mi lettünk az öregek, s jöttek a fiatalok. Minden hazai találkozón húsz fő volt a minimumlétszám, de a rangadókra akár ötvenen, hatvanan is öszszegyűltünk szurkolni. Kiváló viszonyt ápoltunk a játékosokkal, akikkel az uszodán kívül is tartottuk a kapcsolatot. Minden pénzünket a koreográfiára költöttük, amit Pásztor Bandi vezetésével az iskola után napokig készítettünk, tökéletesítettünk, hogy a lehető legjobb legyen. Természetesen idegenbe is elkísértük a gárdát. Minden Vasas, Honvéd és Szeged elleni rangadón jelen voltunk, nem kis létszámmal. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk a külföldi túrák során. Ott voltunk Nagyváradon, Rijekában és Belgrádban is. A csúcsok csúcsát az jelentette, amikor megleptük az együttest. Olaszországba repültünk mintegy húsz fővel, az akkoriban a világ legjobb csapatának számító Pro Recco elleni összecsapásra, amit Soriban rendeztek. Amikor megérkeztünk a mérkőzés helyszínére, senki sem hitt a szemének. A játékosok, az edzők, a vezetők, de még az olaszok sem. Olyan nagyra tartották az ottlétünket a helyi szimpatizánsok, hogy annyi alkoholt hoztak nekünk a boltból, amivel egy büfét is nyithattunk volna az uszoda előtt. A mérkőzésen - talán mondanom sem kell -, hogy leszurkoltuk a taljánokat, igazi hazai hangulatot teremtettünk, amelynek eredményeként értékes döntetlennel tértünk haza. A sikerek örökre beégtek az emlékeinkbe, így az első kupagyőzelem a Honvéd ellen, illetve a Vasassal szembeni bajnoki cím, de a Szeged elleni bronzcsatát sem feledjük. Nem csupán a szép emlékek az élet velejárói, akadnak olykor nehézségek, illetve elfogadhatatlan döntések, amelyeket nehéz, vagy éppenséggel lehetetlen feldolgozni. A csúcsok csúcsa, amikor meglepték a pólósokat Olaszországban így történt ez a szurkolói csoport életében is.- Gerendás György vezetőedző távozásáig tartott a csodás időszak és a szervezett szurkolás a részünkről. Ott és akkor úgy éreztük, hogy becsaptak bennünket a város, a vezetés, a játékosok részéről. Mindenkire haragudtunk, akinek szerepe volt abban, hogy mennie kellett a hősünknek a pólósok éléről. A szurkolás leírhatatlan adrenalinbombával tarkított életérzés. Az Ultrast fiatalságunk legszebb időszakaként könyvelem el, a legjobb döntés volt. Amit átéltünk, tapasztaltunk, adtunk és kaptunk, azt örökre a szívünkbe zártuk, s már nem veheti el tőlünk senki és semmi - zárta szavait Hegedűs Zsolt. Bearanyozta a fiatalságukat Rossz beidegződés miatt az emberek hamar megbélyegzik az ultrákat, miszerint huligánok, semmirekellők, szélsőségesek. Mint ahogy az történt az UE életében. Pedig a fiatalok az iskola mellett már rendszeresen dolgoztak, hogy biztosítani tudják a szükséges anyagi feltételeket a színvonalas működés érdekében. Az egykori kamaszokból felnőttként normális, családos emberek váltak, megannyi felejthetetlen és sokak számára elképzelhetetlen emlékkel a szívükben. Nem tértek le soha a helyes útról, csupán hódoltak annak a szenvedélynek, amely magával ragadta és bearanyozta a fiatalságukat. A KÉP ILLUSZTRÁCIÓ. SZAKADJ KI A VALÓSÁGBÓL! Garantált könyvnyeremém minden 50. regisztrálónak! további ertekes NYEREMÉNYEK VÁRNAK RÁD! REGISZTRÁL.! és [NYERJ* heol.hu olvassotthon SMART SUVA iRABLAS i