Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-20 / 117. szám
2020. MÁJUS 20., SZERDA SPORT 15 Garami József szurkol a ZTE-nél edzősködő Márton Gábornak Nem félt a nagy ugrástól Május 31-én lesz öt éve, hogy vezetőedzőként csaknem 76 évesen visszavonult, akkor a 797. NB l-es meccsén ült a kispadon. Az MTK-nál egy esztendővel ezelőttig még szaktanácsadóként dolgozott, ám azóta Garami József a nyilvánosságtól távol él, Pécsett, ahonnan a szakmában a hetvenes évek elején elindult. Továbbra is az élete a futball, alig várja már a bajnokság folytatását Fotó: Micheller Szilvia Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogyan viselte a karantént?- Nem mászkáltam sokat, de igazság szerint nem a járvány, hanem a derekam tartott itthon. Meghúztam, és nagyon fájt, de már javul a helyzet. Ettől persze olykor kimozdultam, főleg a szőlőbe, van ott egy kis vityillóm is, tettemvettem, amikor tudtam.- Teljesen hazaköltözött Pécsre?- Igen. Amikor ’93-ban az Újpest edzője lettem, és Budapestre költöztem, megtartottam a pécsi lakásomat. Gondoltam, úgyis visszajövök majd, csak azt nem hittem, hogy ez csaknem huszonöt év után történik meg... Ritkán jutottam ide haza, akkor is legfeljebb egy-egy hétre. A szőlőt mindig gondozta valaki, de most én Csinálom. Olykor találkozom a régi játékosaimmal, néha kimentem a Pécs meccseire, szóval valahogy eltelik az idő. Sajnos a feleségem négy éve meghalt, nagyon hiányzik, több mint ötven évet éltünk jó házasságban. A kisebbik fiam Pécsett maradt, tőle van két unokám, akiket a járvány miatt már régen láttam. Nem félek, de, tudja, az ördög nem alszik.- Hogy tetszett az NB ill-ban a Pécs játéka?- Nagyon! Láttam sok kimondottan ügyes gyereket, a csapat pedig szemrevaló, gólra törő futballt játszik, megérdemelte, hogy feljutott a másodosztályba. Szerintem ez a város rászolgálna az élvonalra is, lépésről lépésre haladva talán meg is kapja.- A tanácsait kikérik?- Nemigen akad rá példa, de nem is szeretnék kívülről okoskodni. Úgy vagyok ezzel, hogy akkor kellett volna bölcseket gondolnom és tennem, amikor még aktív edzőként dolgoztam, fiatalon én sem szerettem, ha valaki bele akart szólni a munkámba.- Tíz évnél is többet foglalkozott az utánpótlással, amikor hirtelen a felnőttek edzője lett. Nem félt ekkorát ugrani?- Nem, mert a csapat zömét én neveltem fel, ismertem mindegyik játékosomat, és tudtam, sokra képesek. A húszas keretből tizennyolcán pécsiek voltak, telt házas meccseken gólokkal vertük itthon a Fradit, az Újpestet és a Honvédőt is. ’86-ban ezüstérmesek lettünk, és meggyőződésem, hogy ha Róth Antal és Mészáros Ferenc nem szerződik külföldre, akkor később bajnokok is lehettünk volna, de a Magyar Kupát így is megnyertük egyszer. Én erre az időszakra vagyok a legbüszkébb.- Dacára annak, hogy a Ferencvárossal és az MTK-val bajnokságot is nyert, utóbbival kettőt is?- Igen, mert a nemzetközi porondon ezekkel a csapatokkal nem sikerült hozni azt, amire képesek lehettünk volna. Apróságokon múlott: hol kimaradt ziccereken, hol egy játékvezetői tévedésen, de valamin mindig elbuktunk, és úgy estünk ki, hogy a kezünkben volt a továbbjutás. Emiatt komoly hiányérzet van bennem.- Európa legidősebb élvonalbeli vezetőedzőjeként az MTK- ban szinte gyerekekből tudott újra és újra ütőképes csapatokat kovácsolni. Hogyan sikerült megtalálni a hangot a fiatalokkal?- Nem esett nehezemre, szerettem őket. Ráadásul Pölöskei Gábor és Teodoru Vaszilisz személyében két remek, felkészült szakember segítette a munkámat. Egyébként az MTK akkori tulajdonosa, Várszegi Gábor utánanézett 2008-ban, és kiderítette, hogy a miénk volt akkor Európa legfiatalabb átlagéletkorú bajnokcsapata.- Tavaly, a nyolcvanadik születésnapján adták át Pécsett a Garami József Utánpótlás-labdarúgóképző Központot. Nem volt furcsa névadónak lenni?- Nagyon jólesett, hogy a pécsiek húsz évnél is hosszabb távoliét után ezzel tiszteltek meg. De ez nemcsak nekem szólt, ott voltak az avatón sokan a korábbi játékosaim közül, a dicsőség az övék is. Jó lenne, ha ebben a központban sok gyerek futballozna, akik majd remek játékosokká cseperednek.- A hét végén újra lesznek magyar meccsek. Nézi őket?- Az életem a futball, persze hogy várom a folytatást! Szurkolok az MTK-nak, nyerje meg a kupát, ami egyáltalán nem lehetetlen. A bajnokságban a Fradi erős és stabil csapat, övé lesz az aranyérem. Az Újpest biztosan nem esik ki, azt pedig remélem, hogy a Zalaegerszeg is benn marad. Ott most az egyik kedvenc játékosom, Márton Gábor az edző, aki remek szakember, de eddig nem sikerült feljebb lépnie. Talán majd most, mert nagyon megérdemelné a sikert. A hét végén Szombathelyen végre újra versenyezhetnek a kalapácsvetők Halász Bence máris csúcsot dönthet Halász Bence az idén a 80 métert ostromolja Fotó: Penovác Károly ATLÉTIKA A koronavírus-járvány lecsengő szakaszában a hazai sportban is újraindult az élet, a magyar atlétika szombathelyi fellegvárában, a Dobó SE - Németh Pál dobóakadémia szombati versenyén kalapácsvetésben pedig a vbbronzérmes Halász Bence akár országos csúcsot is dönthet. No persze Annus Adriánnak a 84,19 méteres, lassan tizenhét éves rekordja aligha lesz veszélyben, de a normál szernél kétszer nagyobb „nehézkalapáccsal” tartott 31,51 méteres csúcsa annál inkább.- Mi szerencsés helyzetben vagyunk azáltal, hogy javarészt szabadtéren edzünk - szögezi le elöljáróban Németh Zsolt, a Dobó SE vezetőedzője, az 1999-es sevillai vb kalapácsvető-versenyének ezüstérmese. - A korlátozó intézkedések bennünket kevésbé érintettek, s persze még érintenek is, mint a teremsportágak képviselőit. Az is nagy előny, hogy saját pályánk van, ahova most nem is engedtünk be másokat. Persze nálunk is megvolt a szigorítás: mindenki otthon öltözött és fürdött, kis csoportokban dolgoztunk és tartottuk a távolságot. A legjobbak számára a márciusi, áprilisi napok tehát nem vesztek kárba, a koronavírus azonban a versenynaptárt alaposan felborította.- Amikor kiderült, hogy idén már nem lesz világverseny, az augusztusi, párizsi Eb-t is törölték, újra kellett gondolnunk a munkát, de addig fikarcnyit sem változott a tervezett edzésprogramunk. Az új helyzetben most kicsit elnyúlik a felkészülés, tettem bele egy öthetes ciklust, ebben kicsit visszaveszünk a munkából, hogy aztán júniusban megint belevágjunk. Augusztus végén, szeptember elején lesz néhány komolyabb verseny, amelyeken elindulhatunk, aztán elmegyünk pihenőre, és utána nekiállunk az olimpiai felkészülésnek - mondja Németh Zsolt. A Dobó SE vezetőedzője szerint a tokiói olimpia jövő nyárra halasztásából még profitálhatnak is.- A nemzetközi szövetség döntése értelmében a szintteljesítési időszakot felfüggesztették, csak november 1-jétól folytatódik, de Halász Bencének és Gyurátz Rékának már megvan a kvótája. A nemzetközi rangsor alapján Pars Krisztián is kvótás helyen áll, és neki egyértelműen jól jött a halasztás, mert a térdműtétje után nem kell siettetnie a rehabilitációt. Krisztián a szombati versenyen még nem indul, ő majd csak június végén kezdi a versenyzést. Szólnom kell két fiatal kalapácsvetőnkről, Rába Daniról és Varga Balázsról is, akik jobbak, mint tavaly voltak, jövőre még jobbak lesznek, és nekik is van esélyük kijutni Tokióba. Az olimpiai szint nagyon erős, 77,50 méter, szerintem a 32 fős mezőny fele sem tudja teljesíteni, a kvalifikációban azonban számolhatunk úgy, hogy ha valaki öt versenyen 75 méter dob, akkor a jó átlagával a rangsorból kijuthat az olimpiára. Addig is jön a szombati verseny, amelyen a férfiak és a nők nehézkalapáccsal is megmérkőznek. Itt a szer tömege a duplája, a hossza a fele a normál méretűnek (a férfiaknál 14,5 kg/ól cm), és ezzel egyelőre Annus Adrián tartja a magyar csúcsot 31,51 méterrel. A hangsúly azonban Németh Zsolt szerint az „egyelőre” szón van. Halász Bence március végén cudar időjárási körülmények közepette 31,12 méterig jutott, Annus mellett ennél itthon csak Pars dobott nagyobbat (31,30 m), és Halász éppen Németh Zsoltot (31,03) szorította ki az örökranglistán az első háromból.- Bencének idén a nyolcvan métert kell ostromolnia, már most is jó formában van, és nehézkalapáccsal szombaton jó eséllyel megjavíthatja Adrián csúcsát - jósolja Németh Zsolt. A „megszokott” kalapáccsal 79,57 méteres egyéni csúccsal rendelkező, még csak 23 éves Halásztól most egy 31,60-as eredmény is nagy dobás lenne. Fábik Tibor JEGYZET Versennyel könnyebb Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu A német elsőosztályú futball soha nem örvendett még akkora népszerűségnek, mint ezekben a napokban. Az újraindított bajnokság révén minden sporthíradásban előkelő helyen szerepel a Bundesliga. A meccséhség, a sporteseményéhség nagy úr, ennek látjuk szép példáját. Az elmúlt hetekben sok szó esett arról, müyen nehézségekkel kell szembenézniük a sportolóknak a versenyek, meccsek elmaradása miatt. Mostoha sorsukban az amatőrök is osztoznak, megérdemlik ők is, hogy elmorzsoljunk egy könnycseppet értük. Magyarok tízezreinek kellett lemondaniuk a járványhelyzet miatt arról, hogy hetente egyszer-kétszer összejöjjenek barátaikkal kosarazni, focizni. A veszélyhelyzeti intézkedések nem kímélték az amatőrök bajnokságait sem. Se csapat, se pálya, se kocsma. Sanyarú sors. Lehet, hogy egy autóverseny izgalmát visszaadja a számítógépes küzdelem, de egy kispályás focimeccset nem lehet virtuális futballal pótolni. Azután ott vannak azok a hobbisportolók, akiket látszatra nem sújtott a járvány, de elég csak kérdezni őket, máris kiderül, hogy számos tervüket keresztülhúzta. Futni kiválóan lehet akkor is, ha nincsenek versenyek, de sok ezer amatőrnek fáj a szíve, hogy a betervezett versenyei elmaradnak. Rengeteg embernek az adja meg a késztetést a heti többszöri futáshoz, hogy benevezett valamilyen versenyre. Könnyebben viseli a monotóniát, ha a szeme előtt lebeg egy cél. Kezdők, haladók egyaránt erőt merítenek abból, hogy van mire felkészülniük. Ezekben a versenyínséges időkben könnyű elveszíteni a motivációt, ellinkeskedni a futásokat. Sanyarú helyzetben vannak azok, akiknek önbecsüléséhez fontos lett volna, hogy versenyen győzzék le életük első öt, tíz kilométerét, félmaratonját, maratonját. Bármilyen távot le lehet tudni versenyen kívül is, de mégis más sok hasonszőrű között küzdeni. Különösen igaz ez például a biatlonra. Semmi akadálya, hogy a honpolgár egy kis nyílt vízi úszás után biciklizésbe és futásba fojtsa bánatát, amikor csak akarja, de szervezett keretek között komfortosabb a dolog. Arról már nem is beszélve, hogy a hosszú távú triatlonért lelkesedők a legritkább esetben állnak neki magányosan az önsanyargatásnak. Pedig bizonyára annak is megvan a szépsége, ha valaki egy nyári reggelen a strandon 3,8 kilométert leúszik, majd 180 kilométert bringázik, mielőtt fut 42 kilométert. A fene se sajnálja tőlük a teljesítés örömét, de ha elmaradnak az idei versenyzési lehetőségeik, akkor azt a bizonyos könnycseppet értük is morzsolgathatjuk majd.
