Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-19 / 116. szám
14 SPORT________________________________________________________________________________________________________________________________________2020. MÁJUS 19., KEDD Sokat köszönhet a sportágnak a kapus, akinek továbbra is szerelme a kézilabda Hevesről indulva az NB l.-ig ért Mészáros Péter utolsó idényében a hatvaniak kapuját védte Archív fotó: Albert Péter A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: HEOL.hu A korából adódóan akár még játszhatna is. A Hevesről indult és az NB l.-ig jutott Mészáros Péter azonban 36 évesen befejezte aktív sportolói pályafutását, most már testnevelőként, edzőként igyekszik kamatoztatni megszerzett tudását. Bódi Csaba csaba.bodi@mediaworks.hu - Anno hevesi kisdiákként eljátszott a gondolattal, hogy ilyen pályaívet futhat be?- A Hevesi Körzeti Általános Iskolában sok lehetőség nyílt a sportolásra, de mint minden gyerek, én is labdarúgással kezdtem - felelte Mészáros Péter. - Egész jól ment, de bevallom, kapusként sokszor unatkoztam. Jó csapatunk volt, sok tornát, bajnokságot nyertünk, ám esőben, hidegben 90 percig egyhelyben állni nem volt izgalmas. Ezenkívül triatlon- vagy épp ú'szóversenyen is több érmet szereztem. Anyukám kedvéért több évig táncoltam is, amit ma már nem bánok. A kézilabdát tízévesen kezdtem, ami nagy szerelem lett, országos döntőbe kétszer is bejutottunk. Ott már követtem a magyar élcsapatokat és persze, mint mindenki más, Veszprémben akartam játszani. Sose gondoltam, hogy el is jutok oda; igaz, ellenfélként.- Mi tekinthető a csúcsnak a legjobb eredmény vagy a legjobb érzés oldaláról?- A középiskolát Budapesten kezdtem, így kerültem az Elektromoshoz. Nekem ez nagyon nagy szó volt, mert a Népfürdő utcában napi szinten olyan sztárokkal találkoztam, akiket addig csak a tv-ben láttam. Jó érzéssel töltött el, amikor az edző felolvasta a válogatott behívót és a nevem olyan társakkal szerepelt, mint Zubai, Császár, Tömöri, Grebenár, hogy csak párat említsek. De az is élénken él bennem, amikor már Százhalombattán játszottam és ifi korúként szóltak a pénteki edzés után, hogy holnap a felnőttmeccsre is készüljek. Életem első NB I.-es mérkőzése, a Pick Szeged elleni találkozó előtti éjszaka nem is aludtam. Eredményességben az NB I./B-S bronzérmem a legnagyobb siker a Törökszentmiklós gárdájával.- Hol érezte leginkább, hogy ez igazán az ön csapata?- Csömörön hat évet töltöttem, ahol mindenki ismer mindenkit. Nem volt világverő csapatunk, de nagyon szerettem ott játszani, sok barátot szereztem, a mai napig visszajárok hozzájuk. Törökszentmiklóson a fergeteges öltözői hangulat számított a jó eredmény egyik titkának, mert az edzéseink nem voltak nagyon megterhelőek. Pedig bírtuk volna, ugyanis szinte mindenki NB I.-es, vagy valamilyen válogatottságot elért játékos volt. Az utolsó évben Hatvanban is remekül éreztem magam sok ismerős játékossal és jó környezetben. A mai napig figyelem őket. Hiányérzetem nincs, amit tudtam, azt kihoztam magamból- Kitől kapta a legtöbb jó tanácsot, töltetet, ami segített abban, hogy idáig eljusson?- Szerencsés vagyok, mert sok nagy kapuslegenda mellett dolgoztam. Gyakran adtak tanácsot, de mint fiatalt, gyakran meg is vicceltek. Erősítő edzésnél nekem mindig kéthárom körrel többet mondtak. De csak rajtam múlt, hogy mennyire vagyok kitartó. Mindig minél jobb csapatban akartam védeni, ez a cél lebegett előttem.- Elégedett a karrierjével?- Egy ideig úgy gondoltam, hogy profi leszek, és ebből élek. Ez egy ideig ment is, de beláttam, ez nem az a kávéház. Esetleg, ha szerencsésebb lettem volna, és egy biztos háttérrel rendelkező csapatot kifogok, több jó eredményt érhettem volna el. Hiányérzetem nincs, amit tudtam, azt kihoztam magamból. Sok mindent, családot, barátokat köszönhetek a kézilabdának, ami az életem részévé vált.- Miért hagyta abba?- Sajnos a testem jelzett, hogy elég volt. Hatvanban nem egy évre terveztem, ám már nagyon sok volt a sérülés. Egyre több időt jelentett összerakni magam egy edzésre is, és a krémek száma is csak nőtt a táskámban. A motivációval soha nem volt gond, ha lett volna, azonnal abbahagyom. A civil életet az évek során felépítettem. Egerben végeztem testnevelőként, délelőttönként egy középiskolában nevelgetem a fiatalokat. Amikor Hatvanban jeleztem a vezetőknek, hogy nem vállalok több évet, elfogadták. Akadt még próbálkozás arra, hogy maradjak, viszont az már az egészségem rovására ment volna. Más egyesület is megkeresett, a válaszom ugyanaz volt, hogy vége.- Edzőként képzeli a jövőt?- Kapusedzőként kezdtem dolgozni Csepelen és a BVSC- nél, azonban ez csak kiegészítés, mert teljesen elszakadni nem tudtam volna. Sokszor hasonlítom magamhoz a tanítványokat mozgásban, hozzáállásban, ajjol látok ügyes kapusokat. HIRDETÉS
