Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-13 / 111. szám
2020. MÁJUS 13., SZERDA SPORT 15 Legendák szavaznak minden idők tíz legjobb magyarjára Ki lesz a pólósok pólósa? Egy igazi ikon, Tarics Sándor a századik születésnapján, Kaliforniában Fotó: Ch. Gáli András Nem túlzás, hogy a Magyar Nemzet, a Nemzeti Sport és az Origó közös játékának az A pólósok pólósa címet adtuk. Illetve több ez játéknál, hiszen megfellebbezhetetlen szaktekintélyeket, olimpiai bajnokokat, szövetségi kapitányokat, mesteredzőket kértünk fel arra, hogy válasszák meg minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázóját. A következő napokban történeti sorozatban idézzük fel emblematikus sikersportágunk aranykorszakait és bálványait, azaz a jelölteket, a jövő héten pedig ismertetjük az eredményeket. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu VÍZILABDA Örök életre szóló élmény volt 2013. szeptember 23-án századik születésnapján köszönteni a kaliforniai Belvederében Tarics Sándort, a földkerekség akkor aktuálisan legidősebb olimpiai bajnokát, az, ünnepségre GOLD 36 rendszámú oldtimer Mercedesét saját kezűleg vezető legendát. Sanyi bácsi szimbólum volt, és örökre az is marad: a magyar vízilabda életerejének, kreativitásának, zsenialitásának máig ható jelképe, akiből - ezt hittel vallom - sohasem lett volna világszabadalmakkal büszkélkedő építészmérnök, aki sohasem futott volna be szédítő karriert az Egyesült Államokban - elég csak arra gondolni, hogy Andre Agassi volt a telekszomszédja -, ha a tízes-húszas évek fordulóján nem téved le a „Csasziba”, és nem ismerkedik meg ezzel a hungarikumnak számító, kicsiségében is óriás, varázslatos sportággal. „Minden negyedik magyar olimpiai bajnok vízilabdázó!” - ez a hihetetlennek, felfoghatatlannak tűnő, mégis igaz kijelentés pedig a sportág másik gigásza, a háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, Kemény Dénes szájából hangzott el ugyanezen az ünnepségen, s hosszú másodpercekig ízlelgetni kellett a mondatot, hiszen a kilenc magyar olimpiai aranyérem 1932-től 2008-ig összesen 104 csapattagot jelent, még ha nyilvánvalóan jelentősek is az átfedések az egymást követő együttesekben. Az, hogy rendezzünk szavazást minden Idők legjobb magyar vízilabdázójáról, nem a spanyolviasz felfedezése, hiszen a FourFourTwo magazin kereken tíz évvel ezelőtt már ugyanezt megvalósította labdarúgóink körében. S annak is már hat éve, hogy e sorok írójának eszébe jutott, miért ne választhatnánk meg a történelem legjobb magyar labdarúgóedzőjét - s meg is választottuk, szakírói szavazatokkal. Egyik voksolás eredménye sem volt elhibázott vagy meglepő: Puskás Ferenc és Guttmann Béla klasszisa kétségbevonhatatlan. Aligha szorul külön magyarázatra, hogy a futball után miért a vízilabdán a sor, de talán indoklásként annyit megemlíthetünk, hogy a labdarúgást leszámítva ez az egyetlen csapatsportág/labdajáték, amelyben olimpiai aranyérmet szerzett Magyarország, ráadásul jóval többet, mint bármely más ország: minden harmadik pólós olimpiai bajnoki cím magyar! Van-e még a futballon kívül csapatsportág, amely anynyi legendás figurát, korszakos sportembert, világklaszszist termelt ki, mint a magyar póló? Németh „JamesztóT” és vitéz Halassy Olivértől Gyarmati „Sután”, Kárpáti „Gyurikán”, Felkai „Rókán”, Csapó „Dudin”, Faragó „Tonón”, Szívós „Lécen” keresztül Benedek Tibiig, Kiss Gergőig, Kásás „Kásáig”, Szécsi „Szecskáig” vagy Varga „Dumiig”. Nem véletlenül szólítom becenevükön az említett extraklasszisokat - csak azokat becézzük, akik eltéphetetlenül a szívünkhöz nőttek, akiknek a neve kitörölhetetlenül beíródott a sportág aranykönyvébe. Amikor felmerült a valaha volt legjobb magyar pólós megválasztásának gondolata, gyorsan elvetettük a szakírói szavazás gondolatát. A póló nem olyan, mint a futball, ehhez nem ért mindenki, ez speciális sportág, itt nincs tízmillió szövetségi kapitány. A hiteles végeredmény megszületéséhez hiteles szakemberekből álló grémiumra van szükség, ezért állítottuk össze a szavazói kört az összes, még élő 1976-os és korábbi olimpiai bajnokból, a köztünk lévő szövetségi kapitányokból és BEK/BL-győztes szakvezetőkből. (A Kemény-éra háromszoros olimpiai aranyérmes játékosait azért hagytuk ki, mert ők még a montreali hősöket sem láthatták.) Komoly létszámú, páratlan szakmai szürkeállományt felvonultató grémium jött össze, ám jellemző a feladat nagyságára és bizonyos értelemben vett megoldhatatlanságára, hogy többen köszönettel visszautasították a felkérést. Még úgy is, hogy garantáltuk: az egyéni tízes listákat nem hozzuk nyilvánosságra - az óhatatlan sértődések elkerülése végett -, csak az öszszesített végeredményt. Akadt olyan, momentán egy másik kontinensen dolgozó szakember, aki arra hivatkozott, csapatjátékban nem lehet egyéneket kipécézni; egy másik legendás pólós pedig- innen, Zürichből - a kérés kézhezvétele után egy héttel mentegetőzve felhívott: leírt egy papírlapra harminc nevet, de képtelen összehozni a tízes listát, mert tizenötnél kevesebbre nem tudja leszűkíteni a létszámot. Valóban emberpróbáló volt a feladat. És jellemet próbáló is. A többség nem válogatta be önmagát a pólós Dream Teambe, de olyan is akadt, aki „szerényen” az örökrangsor második, illetve harmadik helyére tette magamagát. (Az elsőre senki...) Szíve joga, miért is ne? A szóban forgó két urat soha nem is vádoltuk a túlzott szerénység karakterhibájával. De talán éppen ezért (is) szeretjük őket olyan nagyon. Végül befutottak a szavazólapok- több mint egy tucat, így bőven reprezentatív a voksolás -, kialakult a végső sorrend. És bár nem akadt két egyforma tízes lista, a végeredmény- csodálatos módon - meg fog egyezni azzal, amit minden bizonnyal a szurkolók is kialakítottak volna. A győztesre senki sem fogja azt mondani, hogy nem érdemli meg a trófeát. A szlovén Miha Blazic kirobbanthatatlan a Ferencváros kezdőcsapatából Hiányzott a mérkőzések feszültsége A védő a napokban arra összpontosít, hogy minél előbb visszanyerje régi erejét Fotó: Földi Imre LABDARÚGÁS Aki régen látta, alig ismer rá. Miha Blazic a karanténidőszak alatt megvált hajától, géppel nyírt frizurával várja a bajnoki folytatást. „Muszáj volt - felelte nevetve a Ferencváros 27 éves szlovén védője. - Nem akartam fodrászhoz menni, így fogtam a gépet, és lenyírtam magamnak. Nem áll túlzottan jól, de legalább kényelmes. Hosszú távon aligha marad így, ám most még jól érzem magam.” A hátvéd május 8-án töltötte be 27. életévét, klubja, csapattársai és sok szurkoló köszöntötte a világhálón. Még tortát is kapott, a buli azonban természetesen elmaradt. A védő ezekben a napokban inkább arra összpontosít, hogy minél hamarabb visszanyerje régi erejét, hiszen a bajnoki szünetben sokáig egyedül készült, majd kis csoportos edzéseken vehetett rész. „Élvezzük, hogy újra rendes gyakorlásokat tarthat a szakmai stáb - ismerte el. - Szergej Rebrov vezetőedző nem kímél bennünket, olyan munkát végzünk, mint a téli vagy a nyári felkészülési időszak közepén. De ez így van rendjén, hiszen fontos, hogy a Debrecen elleni első bajnokinkra a lehető legjobb állapotba kerüljünk." A védő kirobbanthatatlan a Ferencváros kezdőcsapatából. A belső védő pozíciójában olykor Otigba Kenneth, máskor Abraham Frimpong vagy Lasa Dvali jutott szóhoz, ám ha a szlovén védőt - az Európa-liga-menetelés közben - nem pihentette a szakmai stáb, rendszerint ott volt a pályán. A játékos az eddigi huszonöt bajnokiból huszonkettőt végigjátszott. Védő létére csak négy sárga lapot kapott, pirosat pedig egyszer sem. „Ilyen a játékom - szolgált magyarázattal Miha Blazic. - Szeretem inkább helyezkedéssel megoldani a nehéz helyzeteket. Próbálom olvasni a játékot és előre kitalálni, hogy mire készül az ellenfél csatára. A kemény belépő már csak a végső megoldás.” A szlovén futballista nem tagadja, nagyon várja már az első tétmérkőzést. Május 23- án a Debreceni VSC elleni elmaradt bajnoki pótlásával veszi kezdetét a Fradinak a bajnoki hajrá, aztán május 27-én nyomban következik az Újpest elleni derbi. „Nehéz időszak vár ránk. Minden csapat hasonló cipőben jár, hiszen a csoportos edzéseket csak nemrégen kezdhettük meg. De nem aggódom, már most úgy érzem, hogy az erőnlétünkkel nem lesz gond. Mire kezdődik a bajnokság, újra jó állapotban leszünk. Az MTK ellen már pályára léptünk felkészülési mérkőzésen, minden játékos negyvenöt percet kapott a szakmai stábtól. Éreztük, hogy régen játszottunk, de nagyon jó volt újra pályán lenni. Hiányzott a futball - a meccsekkel járó feszültség" - mondta Miha Blazic. Borbola Bence/NS JEGYZET Kínlódás Pajor-Gyulai László jegyzet@med iaworks. hu Óriási kínban a Premier League. A világ legtehetősebb, dollármilliárdokat termelő futball-ligája tényleg nagy bajban van, és a vezetőinek szemlátomást fogalmuk sincs, merre található a kivezető út. A koronavírus az egész világ sportját tönkretette a tavasz ele' jén, ám egyáltalán nem közömbös, hogy mekkora a tét. A kisebb bajnokságok különösebb dráma nélkül maradhattak csonkán, és most nemcsak a labdarúgásra gondolok. Magyarországon éppen hétfőn jelentett totális csődöt a profi vízilabda Egerben és Szombathelyen, de országos hatása ezeknek az amúgy szomorú eseteknek nemigen lehet. A Premier League azonban más. Richard Masters, a PL első számú vezetője azt már korábban közölte, hogy ha nem tudják befejezni a 2019/20-as szezont, az nagyjából egymilliárd fontos veszteséget jelentene a számukra, és ezt a veszteséget meg fogja érezni az ország gazdasága is. A liga rengeteg embernek ad munkát - és nem csupán Angliában, a világ több pontján! -, csillagászati összeget fizet adóként az államkincstárba, így érthető, hogy szinte mindenki, a miniszterelnöktől a stadionok pályamunkásaiig tényleg szinte mindenki azt szeretné, ha valahogy sikerülne befejezni a márciusban félbeszakadt idényt. A tét valóban nem elhanyagolható: a folytatás esetén is a kluboknak mintegy 340 millió fontot kellene visszautalniuk a televíziós társaságok számlájára, mert a mérkőzésekre nem várt módon, azaz nézők nélkül és más időpontokban kerülne sor - ám ez azért nagyságrendekkel kevesebb, mint az említett egymilliárd. így aztán nem véletlen, hogy a klubok egymás után tartják a videókonferenciákat, a média bennfentes forrásokra hivatkozva olykor képtelenségnek tűnő forgatókönyveket említ a folytatásra, amiből egyetlen biztos tény szűrhető ki: a PL kínban van. Az előbb azt írtam, hogy szinte mindenki akarja á folytatást még nézők nélkül is, és a szinte szót takaró kivételek nem meglepő módon a játékosok között találhatók. Állítólag több tucatra tehető azoknak a futballistáknak a száma, akik nem akarják vállalni az edzések és a meccsek legkisebb kockázatát sem. Megtehetik, mert a szerződésük aligha tartalmaz olyan pontot, hogy vészhelyzet idején is kötelesek pályára lépni, ráadásul a csökkentett bérük is annyi, hogy kacagva kihúzzák belőle lényegében akármeddig. A túlnyomó többség persze játszani fog, mert tudja, a PL elsősorban nem játék, hanem üzlet, és ha hosszabb távon is részesei akarnak maradni, akkor muszáj futballozniuk. És, mint tudjuk, kockázat nélkül nincs üzlet.
