Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-04 / 81. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET // 2020. április 4. 2 Sinkó Adrienn tárcája 5 Jenei Gyula, Ajlik Csenge és Benyhe István versei 6 Szilágyi-Nagy Ildikó novellája az imádkozó embernek van valamije, amit a nyugati ember kezd nélkülözni n vezervers Fényforrás (akril, vászon, 50 * 50 cm, 2017) Márai Sándor Zsoltár A gyönyör fáj, kéjes a bánat, erős sodrával örökre árad. Ha elhord messze, visszahoz egyszer, mély folyóteste úgyse ereszt el. Partok dalolnak, a fák jó zöldek, ne bántsd a csöndet. Ki gondja a holnap? Karikakörbe útját e görbe pályán tán járja a Föld, talán nem. A célt ne kérdjed. A Nap talán áll. Az élet régibb a halálnál. Ámen. ortre Százhúsz éve született Márai Sándor A választott ember ,Az emberi aljasság, állatiasság, változatlan vérszomj, kapzsiság, renyheség, ami semmiféle civilizációban nem változott, ma sem. Marad két lehetőség, amikor az ember pillanatokra több és más lehet, mint aki és ami: az irgalom és a gyönyör. Ez a két küszöb, ahol egy pillanatra megtorpan a vérgőzös állat, és több lesz, mint aki. Az irgalom, ami nem szeretet. A szeretet tud fogcsikorgató önzés lenni. Az irgalom nem »szeretet«, nem kér viszonzást, nem ítél. Csak irgalmas, feltétel nélkül, egy pillanatra, akkor is, ha az, akihez irgalmas, nem »méltó« az irgalomra. És a gyönyör, ez a többlet. A testi gyönyör, aminek hőfokában kiég minden önzés. És a másik, a felfokozott gyönyör, a művészet, a szellem, a zene gyönyöre. A »többlet«. Minden más zoológia” - íija Márai Sándor 1989-ben, halála előtt néhány nappal, az egyik utolsó naplóbejegyzésében. Az írót a legtöbben mogorva, megközelíthetetlen és arrogáns férfinak ismerték, pedig a zord külső nem fennhéjázásból, polgári vagy művészi allűrből fakadt. Erős tartású, szigorú ember volt, korával és magával szemben is, nem alkudott meg a középszerrel, élete végéig a többletet kereste. Bejárta az egész világot - nemcsak földrajzilag, szellemben is -, de nem lelte otthonát benne. Nehéz örökség Grosschmid Sándor 1900. április 11-én született Kassán, egy szepes-Ágoston Szász Katalin ségi szász család gyermekeként. Dédapjának a 18. század végén még II. Lipót magyar király adományozta a nemességet. Édesapja dr. nemes Grosschmid Géza királyi közjegyző volt, előbb a kassai jogászkamara elnöke, majd 1920 után a csehszlovákiai Országos Magyar Keresztényszocialista Párt szenátora. folytatás a 3. oldalon |