Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-29 / 100. szám
2020. ÁPRILIS 29., SZERDA 12 NYUGDÍJBAN Nyugdíjasként sokan élvezték a szabadságot, de mára minden megváltozott Az idősek hálásak a segítségért A járvány fenyegetése miatt a nagyszülők sokszor csak az internet segítségével tarthatják a kapcsolatot a családdal Illusztráció: Shutterstock A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: Iá HEOL.hu Mindnyájunknak kihívásokat jelent a világjárvány. Felelős magatartással jelentősen csökkenthető a vírus terjedési sebessége, ez különösen az egyéb betegségekkel is terhelt idősödő korosztálynak fontos - mondta Fűrész János, az Ezüstidő Szabadidős Egyesület elnöke. Összeállításunkban őt és más nyugdíjasokat kérdeztünk arról, miként telnek mindennapjaik. Sike Sándor szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu KIÉR Fűrész János, az Ezüstidő Szabadidős Egyesület (ESZE) elnöke szerint az idős ember megszokta, hogy mozgásban van. Ha teheti, válogat a település programjaiban, keresi a lehetőségeket, hogy kitöltse szabadidejét, emberek között legyen, hasznossá tegye magát. Jelen helyzetben a társas, közösségi összejövetelek, a családi kapcsolatok, a személyes érintkezés hiánya könnyen céltalanná teszi a korosodók életét. A bizonytalanság érzetét fokozza, hogy nehéz választ adni arra, hogy mit hoz a holnap. Ezt nehezítik a gyerekek, az unokák esetleges napi megélhetési gondjai.- Most a négy fal között kell kialakítanunk az életünket. Ahogy ezt megszokjuk, csökkenhet a veszélyérzetünk. A tanácsokat, figyelmeztetéseket saját és mások érdekében is meg kell fogadnunk - nyilatkozta az egyesületi elnök. Szavai szerint az időskorúak hálásak mindazért, amit az országos és helyi szervek tesznek mindennap. Jó érezni az önkormányzat idősek irányában nyújtott segítségét is: ingyenes zöldszámokon például a nap 24 órájában jelezhetik az egriek a bajaikat. Élelmiszercsomagot válogattak össze a nehéz helyzetben lévő 70 év felettieknek, a hét minden napján kiszállítják az ebédet a gondozottaknak, önkéntesek hálózatát alakították ki, segítve a rászorulók bevásárlását, a gyógyszerek kiváltását. Ami pedig az egyesületi életet illeti, az elnök szerint március közepéig igen jól sikerültek az ESZE programjai. Tíz nap elteltével felfüggesztették viszont az AgriaAutArt amatőr képzőművészek kiállítását a Ziffer Galériában azzal, hogy amikor lehet, folytatják. Több első félévi helyi és vidéki kirándulásuk, előadásuk, találkozójuk terve esett kútba. Ugyancsak elmaradtak az Életet az Éveknek megyei szervezetének programjai, így a vers- és prózamondó verseny, a mátrafüredi Kékibolya túra vagy a balatonfüredi Országos Nyugdíjas Kulturális Fesztivál, mondta az elnök. Révészné Nyizsnyánszky Ilona, az Egri Járásbíróság nyugalmazott irodavezetője a Hírlapnak elmondta, hogy amíg lehetett, a korához képest tevékenyen teltek a napjai. Szeniortáncon vett részt, a gondozási központban örömtornát tartott, a nyugdíjasklubba is járt. A karaténban viszont a fel-Fűrész János Fotó: Berán D. színre tört a képzőművészet szeretete.- Soha nem festettem, de a vágy azért mindig élt bennem, főleg, amikor láttam a csodás alkotásokat. Nem volt ecsetem itthon, alufóliatechnikával próbálkoztam. Alapszinten, de sikerültek a képek. A gyerekeim később megleptek ecsettel, most pedig ismét kaptam festőkészletet, és határtalan örömet ad, hogy rájöttem az alkotás ízére. Mindennap készítek egy képet, többféle technikával - számolt be a nyugdíjas irodavezető. Bagó Sándor nyugállományú honvéd alezredest, aki éppen a virágoskert mellé tervezett kis kerítés összeállításával foglalatoskodott, váratlanul érte a kérdésünk. Azt tudakoltuk, mennyire változott meg az élete a járvány miatt. Válasza szerint feleségével mindketten a veszélyeztetettebb korosztályba tartoznak, s közösségi életüket és aktivitásukat tekintve a mozgékonyabbak közé sorolják magunkat.- Heti rendszeres elfoglaltságaink közé tartozott a nyugdíjas közösség, nekem a fotóklub, feleségemnek a hétfői torna, a ház körüli kertészkedés, a felújítási munkák. Minden évben, amikor az időjárás engedi, kiválasztunk néhány nem túl távoli nevezetességet, kastélyt, várat, múzeumot, kirándulóhelyet, amikről sok fényképet készítünk. Csaknem évenkénti rendszerességgel, Zelei József békekerékpáros technikai kísérőiéként bejártam a legtöbb európai országot, ahol szintén sok fotó született. Sajnos, a nemzeti összetartozás jegyében szervezett, az országhatár két oldalán lévő magyarlakta településeket összekötő, tavaly megkezdett kerékpártúrát nem tudtuk folytatni a járvány miatt. Ha a helyzet engedi, szeptemberben megvalósítjuk ennek a második felét is - összegezte terveit az alezredes. Úgy gondolja, a veszélyhelyzetben is van mit tenni magunk körül. Több idő jut a kertre, a ház környékének csinosítására. Esténként ő például nem az egy kaptafára készült sorozatokat nézi a tévében, hanem a túrákon, kirándulásokon készült képeit dolgozza fel. Azokból fotóvideókat készít, hogy az ismerőseik, nyugdíjas társaik az Ezüstidő Szabadidős Egyesületben is megnézhessék azokat a járvány után. Mindanynyian bíznak abban, hogyha felszabadulunk a „vesztegzár” alól, s bepótolhatják az elmaradt programokat. Bezárt színház, elmaradt találkozók Vas Gyula, a Heves Megyei Kormányhivatal nyugalmazott főtanácsosa sem számított a kényszerű bezártságra.- Nyugdíjasként éldegéltünk, élvezve a szabadságot, s egyszerre minden megváltozott. Először nem vettük komolyan. Influenzaszerű járvány minden évben előfordul, gondoltuk. Áldozatokat is szed, de ezt az élet velejárójaként elfogadtuk. Kiderült, komolyabb a dolog, és a programjainkról le kellett mondanunk. A színház bezárt, a koncertek elmaradnak. A baráti összejöveteleket töröltük. A nyárra tervezett üdülést viszsza kellett mondani. Motorosként számomra a lakhelyelhagyási korlátozás a legnagyobb csapás. Télen a jó időre vártunk, a benzin ára is kedvező, mégse tudunk túrát szervezni. Sajnos embertársaink jelentős része ennél súlyosabb helyzetben van, ezért is reménykedem, hogy mielőbb legyőzzük ezt a félelmetes kórt - összegezte véleményét. A professzor kihasználja a veszélyhelyzetben is a kényszer szülte esélyeket, lehetőségeket A könyvtárszobája lett most az alkotóműhelye EGER A Pro Agria életmű-, valamint József Attila-díjas dr. Cs. Varga Istvánt, az ELTE nyugdíjas professzorát kérdeztük arról, miként telnek napjai a járvány miatti kényszerhelyzetben.- Asszonykám „mamahotelében” élem világomat és kutatóként is tüsténkedem. Könyvtárszobám az alkotóműhelyem. A költővel, József Attilával szólva: „szoktatom szívemet a csendhez / Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt...” - számolt be az irodalomtörténész. Közölte: az idén áprilisra tervezett devecseri Gárdonyi-emlékülésre is későbbi időpontban kerül sor, amint a háromnapos, sorrendben már VII. szőlősgyöröki Gárdonyi-konferenciára is.- Kihasználom a veszélyben is a kényszer szülte esélyeket. Sokat olvasok, élvezem a számomra mindig örömet jelentő nyelvtanulás bőséges lehetőségét. Egri otthonomból interneten, Viberen, Skype-on, telefonon tartom a kapcsolatot szeretteimmel, unokáimmal, barátaimmal - Soprontól Debrecenig, Torontótól Pétervárig. Két láthatatlan, de szellemben-lélekben valóságos vendégemmel sokat társalkodóm: Gárdonyival Cs. Varga István Fotó: MW és a Himnusz költőjével, Kölcseyvel. Gárdonyi csodálatosan gazdag életművét Magyar Örökség díjjal ismerték el. Ha „az égi és ninivei hatalmak engedik”, akkor az elhalasztott díjátadásra június 21-én kerül sor, mégpedig a reformkor legfontosabb intézményének, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Ott, ahol hajdan egy asztalnál ült „mind, aki számos; / Az asztalfőn maga Arany János” - idézett a professzor. Megtiszteltetésnek tartja, hogy a laudációra kapott felkérést, amelyet örömmel vállalt. Szavai szerint a Gárdonyilaudáció tételmondatokban is dicséret, örömhír, emberfelmutatás: biztatás új és újabb olvasásra, újraértelmezésre. Erkölcsi és szakmai szem-A nyelvtanulásra is bőséges lehetőség nyílik e hetekben pontból is megtisztelő Gárdonyi Géza Magyar Örökség kitüntető címe, amely ismét reflektorfénybe állítja az egri író életművét, irodalmon túlmutató szellemi-lelki hagyatékát.- Vélhetően elmarad az idei könyvhét, de már készülök, mert meghívást kaptam az őszi Győri Könyvszalonra. Adósságot törlesztek magam és Szeretteim iránt - a Himnuszról készült könyvemmel, amelynek a címe: „Nyújts feléje védő kart...” Apai és nagyapai dedikáció az ötvenéves fiamnak és négy unokámnak - mondta dr. Cs. Varga István professzor. Úgy fogalmazott: hiszi, hogy az utókor joga és kötelessége, lelkiismereti vizsgája, hogy a jussolt Gárdonyi- és Kölcseytulajdont élő-eleven örökséggé tegye. S. S.
