Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-28 / 99. szám
2020. ÁPRILIS 28., KEDD SPORT 15 Nagy Ádám attól fél, nagyon kizsigerelik majd a játékosokat Nem lesz nyári szabadság ■ ■ ■ ; a;>’ ^ ® ' - ^gjfjg-JfS ”*Wh Babják Bence/Nemzeti Sport W‘ ||ill^*»jp* # - ' 8 w-' ^ ’%■ J szerkesztoseg@mediaworks.hu ■ m*- A klubja tudja, hogy Magyarországon tartózkodik?- Természetesen, eszembe sem jutott, hogy engedély nélkül utazzak haza Angliából- felelte Nagy Ádám, az angol másodosztályban szereplő' Bristol City és a magyar válogatott 24 esztendős középpályása. - Egészen addig vártunk az indulással, amíg nem érkezett meg az engedély a klubtól, és mostanra a kéthetes hatósági karantén is véget ért.- Mikor érezte először, hogy hosszú kényszerszünettel kell számolnia?- Március elején a Swansea elleni idegenbeli bajnokira készültünk, pénteken utaztunk volna a másnapi meccs helyszínére, ám miután megérkeztem az edzőközpontba, közölték, hogy elmarad a találkozó, és a bajnokság mellett az edzések is szünetelnek. Az első két hétben kaptunk egyéni edzéstervet, ám folyamatosan csúszott az újrakezdés időpontja, majd két hét teljes szabadságot kaptunk. A klubnál azt mondták, pihenjük ki magunkat, mert ha egyszer újrakezdjük, biztosan nem lesz nyári szabadságunk. Akkor mindenkiben tudatosult, hogy a mostani idény vége és a kö-Összenéztek a párjával, és úgy döntöttek, inkább hazajönnek Magyarországra vetkező kezdete között alig lesz átmenet.- Mit gondol erről a forgatókönyvről?- Első hallásra vakmerő tervnek hangzott, ugyanakkor a labdarúgásban olyan öszszegekről beszélünk, amelyeket elképzelni sem lehet. A klubunk tulajdonosa annyit elárult, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot kormányközeli ismerőseivel, és a tervek szerint olyan gyorsan indítanák újra a bajnokságot, amennyire csak lehet. A futball élvez prioritást, mert vele a gazdaságot is újraéleszthetik. Közvetve és közvetlenül is nagy pénzmozgás indulna el, többek között a televíziós közvetítések és a fogadások által.- Miért akart visszajönni Magyarországra?- A kedvesemmel szerettünk volna közelebb lenni a családtagjainkhoz, hogy bármiben segíthessünk nekik. Betartjuk a szükséges óvintézkedéseket, maszkban járok bevásárolni, de mégiscsak sokat számít, ha közelebb lehetünk a szüléinkhez, a testvéreinkhez, a barátainkhoz. Angliában zavaró volt, hogy az emberek kezdetben sokkal kevésbé figyeltek egy-Fotó: Dömötör Csaba másra, nem mindig tartották be az előírásokat. Ezt egyre nehezebb volt tétlenül szemlélni, végül összenéztünk a párommal, és úgy döntöttünk, hazajövünk.- Ha visszatér Bristolba, két hétig karanténban kell maradnia?- Nem, Angliában ezt nem vezették be. Egyelőre a legoptimistább forgatókönyv szerint is május közepén kezdhetjük újra az edzéseket, de elképzelhető, hogy ismét későbbre halasztják. Mindenesetre úgy tervezem, hogy a legelső tréning előtt tíz nappal térek vissza Bristolba.- Milyen teljesítményre lenne képes, ha most kellene pályára lépnie?- Erre nehéz válaszolni. Az egyéni edzésterv talán elegendő ahhoz, hogy az erőnlétünk ne essen vissza, emellett nyilván mindenki próbálja a lehető legjobb formában tartani magát, de mivel nem tudjuk az újrakezdés pontos dátumát, nehéz fenntartani a motivációt. Ugyanakkor profi sportolóként ezt is meg kell oldanunk, ráadásul ha mi panaszkodunk, akkor mit mondjon az olimpikon, aki négy évig edzett azért, hogy részt vegyen az ötkarikás játékokon, most pedig újabb egy esztendőt kell várnia? Ő miben találja meg a motivációt?- Belegondolt már, milyen lesz zárt kapuk mögött pályára lépnie?- Nehéz belegondolni, hogy a stadionba nem léphetnek be a nézők, ugyanakkor így is embereket hozhatnak öszsze a zárt kapus bajnokik: a sportbárokban, az éttermekben összegyűlhetnek a drukkerek és a baráti társaságok a közös meccsnézés miatt. Ez ugyan tömeget jelent, aminek következtében újabb emberek fertőződhetnek meg, de biztos vagyok benne, hogy ezt szabályozni fogják valamilyen formában, hogy elkerüljék a további bajokat. Ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább az az érzésem, hogy ha sokat várunk az újrakezdéssel, a mostani zaklatott és esetenként csonka idényt egy olyan bajnokság követi, amelyben teljesen kizsigerelik a játékosokat. Andy Möller fontolóra venné a korábbi főnöke, Bernd Storck hívását Pécsett nyaralt, de nem megy a magyar Möller (jobbra) sikeresen dolgozott együtt Storckkal Fotó: MTI LABDARÚGÁS Bad Homburg, a Frankfurttól húsz kilométerre fekvő kisváros a játékosként világ- és Európa-bajnok, Bajnokok Ligája-győztes német Andy Möller otthona. Innen vezényli le a második házasságából született két virgonc gyermeke online tanulását, alkalomadtán kimegy velük egyet-kettőt rugdosni a kertbe, bemutat néhány trükköt, majd komótosan visszasétál a házba, leül a számítógépe elé, és videókonferencián tartja a kapcsolatot a kollégáival. Möllert tavaly októberben nevezték ki nevelőklubja, az Eintracht Frankfurt utánpótlás-igazgatójának.- Otthonról irányítom a munkát, nincs is más választásom. Edzések és meccsek sincsenek. Nem csak a gyerekeknek, a fiatal akadémistáknak nehéz, minket, öregeket is megvisel a járvány - mondja az ötvenkét éves szakember, aki nem hagyja magára a hét éve megözvegyült édesapját, hetente háromszor vásárol neki. Első házasságából született három nagy lányával pedig a virtuális térben tartja a kapcsolatot. Változást hozhat, ha május 9-én folytatódik a futball Németországban - nemcsak a Bundesligában, hanem az utánpótlás-bajnokságokban is. - A kérdés ennél bonyolultabb - mondja Mölller. - A döntés nem a liga kezében van, ugyanis a Bundestag határoz a szabadtéri rendezvényekről. Nincs kizárva a folytatás, a nézők viszont egyelőre csak a tévén keresztül követhetik a mérkőzéseket. A koronavírus-járványtól függetlenül adekvát kérdés, hogy az 1990-ben világbajnokságot, 1992-ben Eb-t, 1997-ben Bajnokok Ligáját nyert technikás középpályás manapság az ambícióinak megfelelő pozícióban tevékenykedik-e, vagy netán többre vágyna. A válasza meglepő, süt belőle a profizmus és a lojalitás. Azt állítja, hogy komoly szakmai kihívásnak tekinti az Eintrachtnál kialakított egységes képzési rendszer működtetését.- Egy Bundesliga-csapatnál a vezetőedzői poszt nem az én utam - bocsátja előre. És ha mondjuk Bernd Storck hívná? - kérdezzük. Möller újabb csellel játssza tisztára magát, és megajándékoz minket a „futballban bármi előfordulhat” alapigazsággal. De mond mást is, az egekig magasztalja a korábbi magyar kapitányt, akivel sikeresen dolgozott két és fél évig a magyar válogatott élén. - Elképesztő ez az ember! Tavaly a Mouscronnal, idén a Cercle Brugge-zsel csinált csodát. Közelről ismerem, futballfüggő, azt hiszem, ez a legjobb szó rá, mindamellett remek motivátor - dicséri korábbi főnökét. A közös sikerükről, a 2016- os Eb-kvalifikációról még mindig olyan hévvel beszél, mintha csak tegnap történt volna. Gera Zoltán személyében a karizmatikus vezért fedezte fel, a kellemes meglepetés kategóriája nála Nagy Ádám, aki azóta - még - nem tudta azt a pályát befutni, amelyet a szakemberek jósoltak neki. 2017-es távozása óta nem járt nálunk, de a barátaival, például a válogatott csapatmenedzserével, Tömő Attilával olykor vált egy-két üzenetet, angolul. Pedig ha gyerekként jobban figyel, akár magyarul is folyhatna a társalgás. - Az anyai nagymamám Pécsről származik, az Osztrák-Magyar Monarchia idején költöztek a magyar oldalra. Három- és tízéves korom között szinte mindig náluk töltöttem egy-két hetet a nyárból. De sajnálom, nem ragadt rám sok minden a magyarból, amilyen szép az önök nyelve, éppen olyan nehéz is. Ahhoz, hogy valaki jól megtanulja, tartósan az országban kell élnie. Mint például Michael Boris, az utánpótlás-válogatott korábbi, az MTK jelenlegi edzője. Úgy hallom, ő már kezd megbirkózni a magyarral - bizonyítja Möller, hogy valóban nem szakadt el teljesen a magyar futballközegtől. Szilágyi László JEGYZET Jelen nélkül Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Mindig is rajongtam a történelemért, máig örömmel merülök el a múlt mélységesen mély kútjába, amely kimeríthetetlen témát, tanulságot és csodát rejt. Ezért is viselem könnyebben ezt az időszakot, amikor a professzionális versenysport megszűnt jelen időben létezni. Hiszen mennyivel felemelőbb akár sokadszor is végignézni az 1966-os labdarúgó vb-ről a magyar-brazil 3:l-et - Liverpoolban több tízezer angol torokból szól a biztatás a mieinknek, Albert nevét úgy skandálja a tömeg, mint manapság Messiét, harmadik gólunk után felzúg a „We want more!”, azaz a még, még, még, ennyi nem elég -, mint mondjuk a szlovákok, walesiek elleni, tavaly őszi kínlódást. Ha csak a kerek évfordulókat tekintjük, harmincöt esztendeje varázslatos tavaszt produkált a magyar labdarúgás. Válogatottunk 1985. április 17-én, Bécsben 3-0-s diadalt aratott a házigazda osztrákok elleni világbajnoki selejtezőn, ezzel csoportelsőként jutott ki az 1986-os mexikói vb-re. Megelőzve a Gullitot, Van Bastent, Rijkaardot felvonultató Hollandiát. Egy hétre rá, az UEFA-kupa elődöntőjének visszavágóján az előcsátározások során a Manchester Unitedet és a Paris Saint-Germaint is búcsúztató Videoton 3-1-es előnnyel kezdett az egykor jugoszláv, ma már bosnyák Zseljeznicsar Szarajevó otthonában, és a hajrában Csuhay József góljával 2-1- re szépítve bekerült a Real Madrid elleni fináléba. Hetente köszöntött ránk a csoda, amelyre manapság hoszszú évek óta áhítozunk. Mindezt a legaktívabb szurkolói korban, húszévesen élhettem meg, és mivel lelkünk és világlátásunk nagyjából addigra alakul ki végérvényesen, a magyar labdarúgás nem elvtelen, de feltétlen hívévé szegődtem. Nem tudatos döntéssel, hanem érzelmi alapú, irracionális elköteleződéssel. Csak így lehetett elviselni a mexikói 0-6-ot, a jugoszlávoktól az Üllői úton beszedett 1-7- et, a hollandiai 1-8-at. Az örök reménykedés is csak így fér meg a rövid távú teljes reményvesztettséggel. Ezért is jó most. Szörnyű lenne az elbukott Eb-pótselejtező után a Budapesten is rendezendő, nyári kontinenstomára magyar csapat nélkül készülődni, de kaptunk egy év haladékot, és hiszem, hogy legyaluljuk a bolgárokat, aztán a románokat, és irány az Eb! Mert múltban és jövőképben mindig erősek voltunk. 2020 tavaszán pedig a jelenünk is épp olyan, mint az - ugyancsak megdermedt - angol vagy spanyol futballé. Se meccs, se gól, se néző. Egyenrangúak voltunk, leszünk - és vagyunk is!
