Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-15 / 88. szám
2020. ÁPRILIS 15., SZERDA A begubózott Enis Bardhi Spanyolországból is segíti a hazáját Már játszana Messi ellen Bardhi (balra) a világ legjobbjának tartja Messit, aki ellen többször is pályára léphetett Fotó: AFP Az Újpestről megismert Enis Bardhi három éve a spanyol Levante csapatát erősíti. A huszonnégy éves támadó középpályás a koronavírus-járvány egyik európai gócpontjában, Spanyolországban húzza meg magát. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Rég hallottunk Énis Bardhiról, pedig Vadócz Kriszián pamplonai szereplése (2008-2011) óta a macedón középpályás az első labdarúgó a La Ligában, aki összekapcsolható a magyar futballal. A lilafehér drukkerek még emlékezhetnek a 172 centis örökmozgó játékosra, aki az NB I-ben vett lendületet a későbbi karrierjéhez: 2014-ben Szuperkupát nyert, 2016-ban pedig kupadöntőt játszott az Újpest színeiben. Kisebb meglepetésre 2017-ben szerződtette a spanyol első osztályú Levante. Bardhi hamar kiharcolta a helyét a valenciai kis csapat; ban, három és fél szezon óta erősíti a piros-kékeket. 2017- ben másfél millió euróért igazolta le a Levante, mára megtízszereződött a piaci értéke. Ha valamelyik klub ki akarja vásárolni a 2022-ig érvényes szerződéséből, akkor a mértékadó Transfermarkt szerint 15 millió eurót kell érte fizetni. Bardhi megtalálta a számítását a Levanténál, ám a koronavírus okozta kényszerszünet őt is érzékenyen érintette.- Begubóztam a lakásomba, egy héten csak egyszer mehetek ki az utcára. Akkor elintézem a nagybevásárlást, feltankolom a hűtőt. Minden nap hívom Skype-on a Szkopjéban élő rokonaimat, tartjuk egymásban a lelket - meséli a koszovói albán származású, macedón válogatott játékos. Szülőhazájában bőven ezer alatti a koronavírusos betegek jelenlegi száma, ami elenyésző a 170 ezer spanyol esethez képest. Bardhi rokonsága nincs veszélyben, ott még nem volt szükség olyan horderejű óvintézkedésekre, mint Spanyolországban. Macedóniában megvalósult a nemzeti összefogás. A hazájában hősként tisztelt Goran Pandev, a 2010-ben BL- győztes olasz Internazionale korábbi csatára a saját futballakadémiája révén segít az országnak. A felajánláshoz csatlakoztak a válogatott labdarúgói, így Bardhi is. „A válogatott csapatkapitányának hatalmas szíve van. Olyan, mintha a testvérem lenne, mindig segít, ha baj van. Az ő felhívására csatlakoztunk többen is, én is átutaltam egy nagyobb összeget. Hátha ezzel hozzá tudok járulni a gondok enyhítéséhez” - mondja a Levantéban remekül teljesítő labdarúgó. Hogy mi ez a remek teljesítmény? - Kétszer legyőztük a Real Madridot, az egyik történelmi tett volt, mert azelőtt még soha nem nyert a Levante a Bernabéuban. Mióta itt játszom, háromszor nyertünk a Barcelona ellen, az egyik mécsesén két gólt szereztem - sorolja Bardhi a legkedvesebb spanyol élményeit. A 2017-18-as szezonban csak Lionel Messi szerzett nála - csak eggyel - több szabadrúgásgólt a bajnokságban. Bardhi Messit tartja a liga, s a világ legjobbjának. -2018-ban nagyon elvert minket a Barca, az 5-0-s vereségünk nagyrészt Messinek volt köszönhető: mesterhármast szerzett, két gólpasszt is adott ellenünk. Ő zseni, jó lenne már végre újra focizni ellene, bár én azzal is beérném, ha végre újra beindulna a futballélet. Amint az újpesti emlékek kerülnek szóba, Bardhi magától értetődő természetességgel felel. - Nem csak jó focista, jó ember is próbálok lenni. Soha nem felejtem el, hogy honnan jöttem, és mit kaptam az életemben. Az Újpesttől nagyon sokat, lehet, hogy néha divat szidni az NB I-et, de én a magyar bajnokságban lettem érett játékos, akire felfigyeltek Spanyolországban. A régiek közül Bóján Sankoviccsal tartottam a kapcsolatot. Kylian Hazard egyszer meg is látogatott a barátnőjével és a lányával, de a többiekkel is mindig írunk egymásnak, ha valami fontos történik velünk - meséli a 24 éves labdarúgó. Szergej Rebrovnak hiányzik a készülés, az utazás és az adrenalin Élvezik, hogy végre látják egymást LABDARÚGÁS Szergej Rebrovot, a Ferencváros vezetőedzőjét a nap végére alaposan lefárasztja a két kisfia, a könyvekből lassan kifogy, de örül, hogy csapatával legalább kis csoportokban tréningezhet a Népligetben.- Hogy viseli a bezártságot?- A körülményekhez képest minden rendben. Azt azonban el kell ismerni, különös érzés, hogy szinte egész nap itthon vagyok... Finoman fogalmazva sem ehhez voltam hozzászokva.- Családja egy része Ukrajnában, nagyobbik fia Londonban él. Mindenki egészséges?- Szerencsére igen. Sőt, amennyire tudom, a barátok közül sem kapta el egyelőre senki a vírust. Az angol fővárosban élő fiammal napi kapcsolatban vagyok, természetes, hogy aggódunk egymásért. A korábbi feleségemmel ők is odahaza üldögélnek, ott rosszabb a helyzet, mint itt, Magyarországon. Mindennap elmondom a fiamnak, fogadja meg a tanácsomat, ne menjen sehova! Értem én, hogy fiatal, de arra kérem, legyen ő is olyan fegyelmezett, mint én.- A csapattal egy ideje kis csoportokban tréningeznek: nem tartotta ezt kockázatos döntésnek?- Minden körülményt mérlegeltünk, kikértük szakemberek tanácsait is. A helyi szabályokat teljes mértékig betartjuk, a futballisták otthon átöltöznek, beszállnak az autóikba, aztán testhőmérséklet-ellenőrzésen esnek át, aztán az edzőközpontban letudják a napi penzumot, közel sem mehetnek egymáshoz. A korábban megszokott kézfogás is elmarad, a tréning végén visszaülnek a kocsijukba, és otthon tusolnak le. A labdarúgóknak sem könnyű időszak ez, nehéz kizárólag egyéni edzésekkel fitten maradniuk. Próbáljuk hasznosan eltölteni ezt az időszakot is.- Mire jók ezek a foglalkozások? A szinten tartáshoz elegendőek?- Ahhoz talán igen... Egy ilyen edzés nyilvánvalóan nem adja vissza a közös edzések hangulatát, az intenzitását főleg nem, de annál mindenképpen több, mintha odahaza elmennének futni, kocogni egyet. Most ez van, mi így alkalmazkodtunk a kialakult járványhelyzethez. Ahogy látom, a futballisták élvezik, hogy legalább ilyen kis csoportokban tréningezhetnek, látják egymást, labdához érhetnek.- Odahaza mivel üti el az időt? Nem lennék meglepve, ha mérkőzéseket nézne és elemezne.- Látom, ennyire már ismer... Valóban sok találkozót nézek, hatalmas a saját archívumom. Más klubok mérkőzéséit is megnézem, de a saját meccseinket pörgetem vissza, hátha felfedezek még valami hibát, olyan apróságot, amiből tanulhatok. A futballnak élek, így tényleg nincs abban semmi meglepő, hogy a sok szabadidőmben is mérkőzéseket nézek - pontosabban akkor, ha a két kisfiam hagyja, ugyebár...- Nehéz velük?- Mindketten kicsik, igénylik a törődést, hogy sokat játszszak velük. Az utóbbi hetekben a megszokottnál jóval több időt töltünk együtt, de kifejezetten élvezem ezt az időt. Azt nem mondhatom, hogy fejben ne merülnék le a nap végére, de a gyerekek már csak ilyenek. Próbáljuk élvezni, hogy együtt lehetünk. Ha este elcsöndesedik a lakás, könyveket olvasok, igaz, lassan kifogyok az új kötetekből, hiszen rendre az ukrán barátaim lepnek meg egy-egy újdonsággal. Most, hogy senki sem utazhat sehova, nem jutok új könyvekhez sem.- Mit gondol, folytatódik a bajnokság?- A legfontosabb az egészség, az emberélet! Csak akkor szabad újrakezdeni a bajnokságot, ha minden rendben lesz, ha a legkisebb kockázata sem lesz annak, hogy a szurkolók, a játékosok, a stábtagok elkapják a vírust. Nem szabad elfelejteni, a futball sport, és ha az életünk része is, az egészségnél nem lehet fontosabb. Egyet ígérhetek, ha a szövetségben úgy döntenek, hogy folytatódjon a bajnokság, mi készen állunk majd.- Nagyon hiányzik a futball? A mérkőzésekkel járó feszültség?- Nemcsak a futball, a régi életem is hiányzik. A labdarúgás a szerelmem, ám edzések után a családdal szerettünk eljárni nagyokat sétálni, ideoda menni. A szabadság érzése számomra nagyon fontos, a járvány most ezt vette el tőlünk. Nem tagadom, nagyon hiányoznak a meccsek, a velük járó készülődés, utazás, az adrenalin, de türelmesnek kell lennünk. Kivárjuk, egyszer újra eljön a mi időnk! Borbola Bence/Nemzeti Sport SPORT 15 JEGYZET Tervezgetés, ötlételés Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Elérkezett az idő, amikorra a járvány törölte lassan az összes eredeti tervet. Versenyeket, bajnokságokat, futamokat, nemzetközi kupákat, tényleg, már szinte mindent. A sport most így belép a B tervek időszakába, amikor a vezetők arról gondolkodnak, hogyan lehetne menteni azt, ami egyáltalán még menthető. Itthon a kosárlabdázók és a kézilabdázók befejezték a bajnoki küzdelmeket, úgy döntöttek, ami az idény rajtja óta történt, az nem lesz több mint szép vagy kevésbé szép emlék, de nincs bajnok, nincs kieső, olyan, mintha meg sem történt volna az a rengeteg forduló, amelyet a csapatok lejátszottak a koronavírus hódításáig. Nemzetközi szinten ezt sokkal nehezebb kimondani, különösen a BL-ben és a topbajnokságokban, ahol irdatlan összegek mozognak, amikor a vüág a normális kerékvágásban halad. A kézilabdában a B terv az, hogy a szezonban eddig elért eredmények alapján kerülnének ki a férfi és a női kézilabda Bajnokok Ligája elhalasztott négyes döntőinek résztvevői, ami jó hír a nőknél a Győrnek, ugyancsak jó a férfiaknál a Veszprémnek, rossz viszont a Szegednek. Egy másik elképzelés viszont lehetőséget adna a pályán elért kvalifikációra: ez egymecscses párharcot jelentene, méghozzá az előkelőbb helyen rangsorolt csapat otthonában, egy héttel a négyes döntő előtt. Míg azonban a nőknél csak egy, a férfiaknál még két kör van hátra a négyes döntőig, hacsak nem módosítanak a versenykiírásnak ezen a részén is. Futballban a tervezgető döntéshozók éppen ott tartanak, hogy hogy a Bajnokok Ligája és az Európa-liga végjátékában semleges helyszínen rendezendő egymeccses párharcok dönthetnek a továbbjutók kilétéről, a fináléra pedig valamikor augusztus végén kerülhetne sor. Angliában a Premier League hátrelévő meccseit lényegében heti két fordulóval lezavarnák többek között a Wembley-ben, természetesen nézők nélkül, a csapatok pedig gyakorlatilag karanténban készülnének a következő mérkőzésekre. Érthető ez a rengeteg erőfeszítés, ám túlságosan is érezhető rajtuk az izzadtság szaga. Olyan időkben, ahol azt sem tudjuk, mit hoz a holnap vagy a jövő hét, kétségbeesett pótcselekvés újabb és újabb terveket szőni, az A után a B-t, majd jöhet a C, és így tovább. Victor Montagliani, a FIFA egyik alelnöke ugyanakkor azt mondja, meg kell várni, mi lesz a nemzeti bajnokságokkal, és ha azok így vagy úgy befejeződnek, csak akkor érdemes beszélni arról, mi legyen a nemzetközi klub- és válogatott sorozatokkal. Attól tartok, ez áll közelebb a józan észhez. A vezetőedző kis csoportokban tart tréninget Fotó: Koncz György
