Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-11 / 86. szám
7 helyőrségvers Petőcz András Pygmalion álma Álmot látott az éjjel Pygmalion. Álmában a szobra hús-vér nőként hevert a műhelyében, a munkapadon, ahol rendszerint dolgozik a szobrász, ott feküdt a hasán, meztelenül. Remegve lépett álmában a szoborhoz a mester, nem akarta hinni, hogy élő mindaz, amit eddig csak szobornak tudott, tapintotta, valóság-e mindez. Ujjhegyei érezték a bőr simaságát a háton, a vállon, szobra derekának ívét simogatta, majd eljutott lágy ívű fenekéig, tenyerével azt érintette. És meghallotta akkor a szobrász, miként sóhajt az egykori szobor, miként is súgja korábbi teremtménye néki, a mesterének, „ölelj meg végre, fejezd be alkotásod”. Pygmalion álmot látott az éjjel. Pygmalion mondja - szobrának Nem is sejted, mennyire akarlak. De lehet-e akarni azt, ami vagy? A tested márványborításának lassan lágyuló keménysége vonz, a melledet szeretném, és mindazt, amit csak akarhat a szobrász, aki férfiként nézi szobra kitárulkozását. A nyugtalan remegő has simasága /Jj5 még csak képzeletemben, de már Lhs ■ megőrjít, és a szám érinteni vágyja a szeméremdomb szoborívét, azt is, amit rejt ez az ív, érinteni akarja az ajkam azt, ami szintén az ajkad. Nem is sejted, mennyire szeretném. De lehet-e, szabad-e akarni azt, ami a kezünk alatt születik? Lehet érinteni úgy, hogy a szobrász a műhelyében kiszolgáltatottan elheverő szobrot magáévá teszi, mert akarja, mert vágya már feszíti, cseppjei szinte ráhullanak a márványfelületre, miközben dolgozik rajta? Mondják, volt olyan szobrász, akinek szerelmi foltja odahullott, és ottragadt szobra combjatövén, és az istenek úgy büntették, hogy az a szobron maradt örökre. Nem is sejted, mennyire félem az isteneket. Varga Melinda Jovo Fagyhínárok szövik be az estét, szokatlanul hideg a nyár, egészen olyan, mint a Gyergyói-havasokban, székelyesedik az időjárás, Európa jövőjét megoldja egy újabb jégkorszak, az arabok visszaszaladnak a hazájukba, Amerika nem mer több fegyvert gyártani, az oroszok még több vodkagyárat nyitnak, és kivonulnak a Közel-Keletről, a törökök visszaállítják a szultanátust, hódító hadjáratra indulnak, bekebelezik Perzsiát, Nándorfehérvár és Bécs már nem lesz tétel, a többit megoldja a természetes szelekció. Nem fog kímélni senkit. Az erősebb túléli a dérbe dermedt kontinens agóniáját. Gyűrt mező (olaj, vászon, 100 «100 cm, 19801 Lázár Balázs Járvány-elégia Nézni ijedten a tévét, hogy teljed ez a járvány, Nincs aki tudná most, meddig tart, virul itt. Nincs puszi és talizás sem, zárva a vágy meg a város, Maszkot húz a remény, furcsa tavaszt hoz a szél. Boltba lemenni veszélyes, elhordtád gumikesztyűd, Fertőz most a kilincs, babkonzerved a kincs. Ott ül a vírus a fán és egy napig őrzi a fém is, Otthon tart a család, búvóhely a lakás. S meg kell érteni újra a nyolcadikos matekot, mert Tőled vár a fiad házira válaszokat: Iskola híján. Hármas voltál s van, mi hibádzik. Lám, ember vagy és nem digitális agy. Nem könnyű feladat most tartani jó napirendet, Bár nem létkérdés, máshol az élet a tét. Hősök az orvosok és kórházban mind, aki ápol, Gyors ez a gyilkos kór, észrevesz és megfojt. Rossz elméleteit termeli közben a net, mint: „Biztos egy titkos teszt, meddig bírja a test!”, „Földönkívüli vagy titkosszolgálati ármány!” „Elromlott a világ, ez csak a kezdeti kár!”. Baj rág így is elég, fény nincsen, csak alagút, s bár Egyszer vége szakad, semmi se lesz ugyanaz. Kérdések epigrammája Egy denevér? Kígyó? Tobzoska a bűnös? Nem. Hisz az ember evett fertőző vadakat. Szörnyű, rossz állatpiacok ördögi gócát Mért nem tiltották már be a kínaiak? És nemzetközi szervezetek mért nem időben léptek? Mért nézték csak, mint tejjed a kór? Mért lett ostoba, néma a máskor okos Európa? Hol van az egységes, gyors, vészhelyzeti terv? S mily szívós vírus lehet ez, mire nem hat a napfény? Új biofegyver tán? Bajban az emberiség? Merre az út most? Változik ettől társadalom, rend? Más lesz az érték és mások a gondolatok? Jó lehetőség jött el, fel van adva a lecke, Holnapot építhet járványos jelenünk. ebüt Rump Tímea Kiömlött hold Ajkaim íze vér, búzavirágzöld valóság. Éretlen napfény árnyéka a kerék nyomában, amit még anyám sem moshat le a könnyeivel. A család mély víz, de magamban záporrá válók. Minél jobban szorítom az öklöm, annál gyakrabban simogat meg barázdált fogaival. Kiugranék a zárt ajtón át de az út mentén vonító munkások aratnak. Tescovina határa ad sinistram Lidércek csókolgatják a füle tövét, és egész testében megremeg. Csikorgó fénnyel töltődik a haj, vörhenyes ikreket vonszol maga után. Nem volt mindig ilyen hosszú. Gyakran játszott a sziklák peremén, kavicsból falakat rakott a mohába, vörös hajszálak csurogtak, mint a rókaprém. Dobokkal gagyarászik a zuhatag fogságában a két szutykos kisfiú. Sebeket mar emberségükbe a por. Hiúzok értelme villan homok szemeikbe. Gyermek szoptatta kölykét azon a hajnalon, mikor a gubanc fésülhetetlen. Vértócsa áztat minden nyoszolyát, rossznyelvek köpnek vöröset, békát, kígyót. Egyetlen férfi hallgat, monoton takarítja fel a csendet. Porolja polcokról a holdat, vajúdó leánya mellett. Magzatingbe csavart placenta -*h<'' darabok úsznak a levegőben. oJelt. oJsiiíáí Elrongyolódott a vánkos, kérgekbe ragadt a tisztaság. Vödörben gőzölgő víz éget le mezsgyéket. Szálakba csomózott tettek zugaiba rakódó következményt. Alma ha lehull a lombról kopik arcról a képzelet. Araszolt a kúthoz pólyáit karokkal, vitte felé a szűk anyag. . Fésűt lelt káváján akadt a sörtés indulat. Hajfonat kaparta tekerte rőt karvaly bordáit. Hitte magát szűzen a föld felett, de apák tiltása hordozott ősi lázakat. A pataknál karcolt a szakáll, ajka a vízben szaggatta nővé. Nem volt ott semmi. Kenyér, határ vagy feltámadás. Tollas csőrükben hordták csak vörösbegy színei a pogány zsoltárt. RUMP TÍMEA a Kortárs hangon nemzetközi irodalmi pályázat lapdíjasa, akit egyben debütáló szerzőnkként is üdvözölhetünk. Rump Tímea Salgótarjánban született 1995-ben, az Eszterházy Károly Egyetem magyar-etika osztatlan képzésének végzős hallgatója. A Kortárs hangon pályázat kezdete 2005-től datálható, amikor József Attila születésének centenáriumához kapcsolódva az Eszterházy Károly Egyetem és a Miskolci Egyetem pályázatot hirdetett, hogy a jó tollforgató hallgatóinak lehetőséget teremtsen irodalmi igényű publikációra. Idén már tizenkét egyetemről hetvenhárom hallgató pályázott, közülük tizenegy egyetem harminchat hallgatójának müvei kerültek kötetbe. Tizenhárom zsűridíjat és hét lapdíjat ítéltek oda. Az Előretolt Helyőrség idén vált a példaértékű tehetséggondozó fórum partnerévé. 2020. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Hárman (olaj, vászon, 125 «100 cm, 2019)
