Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-07 / 57. szám
Megalapította a szlovákiai magyarság akkori és valaha volt egyetlen független pénzintézetét, a Takarékbank Rt.-t, valamint a Madách Könyvesházat, elindította a Magyar Ház programot, amelynek hála Magyar Házak nyíltak Iglón, Eperjesen, Nyitrán, Bártfán, Pozsonyban és szerte az országban. 1942-ben, a zsidótörvényekről szóló szavazáskor a következőket mondta a törvényhozásban, mikor egyedüliként nem szavazta meg azt: „azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény, és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom”. Egy évvel később Szlovákia rágalmazásának vádjával megfosztották parlamenti mandátumától, és fél év börtönbüntetésre ítélték - mindezt azért, mert azt mondta, az önálló szlovák állam egy nagy svindli. A háború alatt százával segítette a zsidókat és az olyan szlovákokat és cseheket, akiket üldözött az államhatalom. Nyitraújlaki házában üldözötteket bújtatott. 1944-ben Budapesten fogták el a nyilasok, és kényszerítették, hogy lemondjon pártvezetői tisztségéről, ezután visszatérhetett Pozsonyba. Itt pártja ismét megválasztotta elnökének. A Gestapo is körözte, azonban nem volt hajlandó elmenekülni az országból. Új idők - régi szelek Pozsony szovjet megszállásakor letartóztatták, majd két hét után szabadon engedték. Ezután Gustáv Husákhoz, az ideiglenes szlovák kormány vezetőjéhez ment tárgyalni a felvidéki magyarság sorsáról, az irodában azonban letartóztatták és átadták a szovjet titkosszolgálatnak.' 1945. juiius 24-én indult a transzport Moszkvába, az internált politikusoknak pedig sikerült egy cédulát kidobniuk a vonatból: „Esterházy Jánost és társait a régi csehszlovákiai Magyar Pártból, (sic!) Moszkvába deportálják. Magyarok, mentsetek meg bennünket!” A grófot kínzásoknak vetették alá, éheztették, szomjaztatták, majd mikor nem tudták megtörni, a családjával kezdték zsarolni. 684 óra vallatás eredményeként, miután a családjával zsarolták, vallott: „1. a párt fasiszta szervezet volt, 2. hogy fegyveres ellenállást szerveztem az orosz ellen és 3. együttműködtem' az angolokkal a háború alatt!” 1946. április 24-én kihirdették az ítéletet: tíz év kényszermunka. Az északi sarkkörre vitték, koncentrációs táborba, útközben fogolytársai mindenét elrabolták, egy katonakabátban érkezett Szibériába. Kubikosmunkára osztották be, azonban a kiállt kínok miatt képtelen volt dolgozni, az orvos eltiltotta a nehéz fizikai munkától. Ezután gombokat varrt egyenruhákra, itt megsérült a keze, és kórházba került. Az ottani porcelángyárba kérte magát, csiszolta az ólomtartalmú glazúrt, amitől ólommérgezést és tüdőbajt kapott. 1947. szeptember 16-án távollétében, tanúk és bizonyítási eljárás nélkül kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték a köztársaság szétveréséért és a fasizmus kiszolgálásáért. „Az agyonlövetés általában a becsületesek részére kijáró halálnemnek számít, a bírósági eljárás során azonban nem merültek fel olyan körülmények, amely a halálbüntetés végrehajtásának ilyen módját EJ. részére indokolttá tennék” - írták a halálos ítélet indoklásában. Otthon, börtönben A szovjet hatóságok végül 1949- ben kiadták a csehszlovákoknak, azonban egy adminisztrációs hiba folytán nem lehetett azonnal felakasztani a grófot, mert a periratban maradt elküldetlenül az Esterházy Jánost védő ügyvédnő kegyelmi kérvénye, és meg kellett várni, hogy az elnök hogyan dönt az ügyében. A család tagjai időközben mindent megtettek, hogy kegyelemben részesüljön, Vavro Srobár miniszternél is jártak. Mikor az öregúrnak vázolták a helyzetet, az izgalom és a közbenjáró Prisender Emil, a család jó barátja nem túl jó szlovák nyelvtudása miatt az öregúr így válaszolt: „Beszéljen mágyarul, mert semmit nem értem!” A miniszter azonnal a kormány tagjaira támadt. „Te gyilkos! Nem eleget gyilkoltál már! Még a hullát is fel akarod akasztani?” Srobár közbenjárására a köztársasági elnök kegyelemből életfogytiglanra változtatta Esterházy büntetését. A gróf, mikor hírül vette, a következőt jegyezte naplójába: „No majd meglátjuk!” Esterházyt ezután folyamatosan küldözgették Illává, Lipótvár és Mírov börtönei között. Vavro Srobár 1950. december 6-án meghalt, így már senki nem képviselte Esterházy érdekeit a kormányzatban. A kegyelmi kérvényekre általában nem reagáltak, vagy megüzenték, hogy nem tudnak mit tenni, más az illetékes hivatal, oda írjanak. Az persze egy másik hivatalba irányította a családot, így egy kilátástalan folyamat kezdődött. Klement Gottwald köztársasági elnök 1953. március 14-én meghalt. Lenin mintájára Prágában is létrehoztak egy mauzóleumot, azonban hat év után a test bomlani kezdett, így gyorsan elhantolták Gottwaldot. Utódja, Antonin Zápotocky - majdnem - általános amnesztiát hirdetett, ami azonban a grófokat nem érintette, így Esterházy börtönben maradt. „A kegyelem megadása nem irgalmassági aktus, hanem egy olyan rendelet, mely akkor adható ki, ha a börtönbüntetés elérte átnevelési célját” - írták. A börtönviszonyok hatására betegsége egyre jobban eluralkodott a grófon, börtöne válogatta, hogy beengedték-e a család által - feketén beszerzett - gyógyszereket, vagy sem. Leveleit már csak szlovákul írhatta, rabtársaiban viszont tartotta a lelket. 1955-ben, Csehszlovákia felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából az amnesztiának hála börtönbüntetését 25 évre mérsékelték, azonban ebbe nem számolták bele a Szovjetunióban eltöltött éveket. Esterházy János Lelkileg élt, fizikailag viszont haldoklott. „Rabtartói persze örültek volna, ha minél előbb bevégzi, mert kellemetlen volt a számukra, hogy még mindig él, de ő csodálatosan sokáig bírta” - írta róla egy fogolytársa, Anton Adamek. „Ha nem irgalmaznak az élőnek, bizonyára a holtnak sem fognak” A magyar események 1956 őszén először feltüzelték, majd teljesen letörték a grófot. Utolsó napjaiban kérte, szállítsák át a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén halhasson meg. Kérésének nem tettek eleget. Forrás: Wikipédia 1957. március 8-án Esterházy János, a 7832-es rabszám birtokosa meghalt a mírovi várbörtönben. Holttestét családja kérése ellenére- vagy éppen azért - nem adták ki, testét elhamvasztották, majd urnáját a börtönben helyezték el. Földi maradványait végül 2017-ben helyezték el Alsóboöoköii, fi'Sfceht Kereszt felmagasztalása kápolnában, addig az a hír járta, hogy a hamvak elvesztek. Esterházy János több rabtársa visszaemlékezésében felbukkan. Amikor kiderült, hogy elkapta a tuberkolózist, nem akarta használni cellájuk egyetlen poharát, újat pedig nem kaptak, így három napig nem ivott. A börtönben rengeteget imádkozott, sokat gúnyolták is emiatt, illetve papnak nézték - a börtönőrök nem értették, hogy imádkozhat enynyit olyasvalaki, aki nem pap. Az ostyát a börtönben sütötték meg- a szakács hathatós segítségével -, szőlőlevet is vele együttműködve erjesztettek. Gyakran miséztek titokban a bentlévők, ilyenkor a börtönőrök filcet húztak a talpukra, hogy minél váratlanabbul tudjanak rajtuk ütni. Általában magánzárka volt a résztvevők jutalma. Esterházy a börtönben nem vagy csak keveset beszélt magáról. Sorsát belenyugvással kezelte, ez pedig erőt adott rabtársainak. Okította, a gulágon még rendre is utasította őket, hogy ne „vásároljanak” kenyérszeletekkel nőket egy-egy éjjelre. „De én úgy szeretnék még imádkozni!” - sóhajtotta halála előtt. A szlovák és a nemzetközi jog alapján máig háborús bűnös, alig néhány szobra áll Szlovákiában. Mindezek ellenére tavaly márciusban Krakkóban megkezdődött a mártír gróf boldoggá avatása. Élete és szenvedéstörténete megtestesíti a felvidéki magyarság második világháború utáni meghurcoltatását, emlékezete, jogi státusa pedig azt, hogy ezek a rendelkezések máig a szlovák jogrend részét képezik, ami alapján minden szlovákiai magyar háborús bűnös. Ahogy a gróf is. IRODALMI-KULTUBALIS MELLÉKLET Várakozás [illusztráció Boldizsár Ildikó Az igazi karácsony című könyvéből, Kolibri Kiadó, 2017) 2020. március helyőrség folytatás a 1. oldalról B őrt re t f
