Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-06 / 56. szám
2020. MÁRCIUS 6., PENTEK SPORT 15 Névjegy BERKI KRISZTIÁN SZÜLETETT: 1985. március 18., Budapest SPORTÁG: szertornász KLUBJA: Újpesti TE EREDMÉNYEI: (mind lólengésben) olimpiai bajnok (2012), 3-szoros világbajnok (2010,2011,2014), 6-szoros Európa-bajnok (2005,2007, 2008, 2009, 2011,2012) EISMERÉSEI, DÍJAI: az év magyar férfi sportolója (2010, 2011,2014), a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012), Budapest díszpolgára (2012) Fotó: Tumbász Hédi Berki Krisztiánnak a civil életben is szüksége van a vállára Az utolsó versenyre készül Versenyen szeretne búcsúzni az olimpiai bajnok tornász Berki Krisztián, ám ha a május végi Európa-bajnokságra nem tud felkészülni, nem küzd tovább, és elköszön a tornateremtől. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Lassan négy hónapja műtötték meg a bal vállát újra - hogy van most?- A vállam nem olyan, mint szeretném. A legutolsó műtét során azt a kis csontdarabot, amely a világbajnokság előtt levált, eltávolították, a sebet kitisztították, ám a mozgástartomány ugyanúgy be van szűkülve, mint korábban, vagyis továbbra sem százszázalékos a vállam. Nemsokára következik az újabb orvosi kontroll, a tervek szerint március végén kezdhetem el terhelni, a május végi Európabajnokságra akár még fel is tudok készülni...- ...merthogy szíve szerint versennyel búcsúzna a sportágtól.- Nem mindenáron, de igen, nagyon szeretnék még egyszer magamnak és a közönségnek bizonyítani.- Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy ha mégsem bírja a válla a terhelést, akkor ki kell mondania azt, amire néhány hónapja még képtelen volt?- Igen, akkor nincs tovább, akkor kár küzdeni. Volt időm gondolkozni, ha a testem nem bírja, ha nem tudom azt és úgy csinálni, ahogy szeretném, akkor nincs értelme a további szenvedésnek, nem kockáztatom, hogy a későbbiekben a civil életben se tudjam használni a vállamat.- Mintha valóban megerősödött volna lelkileg: a világbajnokság előtti újabb sérülés valódi könnyeket hozott, ezúttal viszont talán kevésbé szomorú.- Az a helyzet hirtelen jött. Elhiszem, hogy kívülről akár úgy is tűnhet, hogy csak tologatom a visszavonulást, biztosan olyanok is akadnak, akik azt gondolják, mindezt csak a különböző támogatások, ösztöndíjak miatt csinálom. Pedig nem. Amikor 2017-ben elkezdődött a kálváriám, magam sem gondoltam, hogy nem lehet helyrehozni a vállamat.- Már majdnem három éve tart ez az egész... Akkor Európa-bajnoki ezüstöt szereztem lovon, de nyáron hirtelen fájdalmat éreztem, olyan volt, mintha kést forgattak volna a vállamban. Két hónap kellett ahhoz, hogy kiderüljön, műtétre van szükség: a labrum kilencven százalékban levált. Az őszi beavatkozás során kaptam két csavart a vállamba, de egy hónappal később folytatódott a történet...- Mivel?- Egyszerűen nem tudtam kilencven fok fölé emelni a karomat. Egészen furcsa állapot volt, hiszen tornászként ahhoz szoktam, hogy bárhol, bármikor bárhová lendíthetem a karomat, csakhogy a bal kezem már nem akart így működni.- Ha akkor tudta volna, mi vár önre, hogy nem biztos a visszatérése, lehet, azt mondja, itt a vége?- Nem, akkor azt mondtam volna, hogy nem hiszem el mindazt, arai végül történt! Ha valaki azt mondja nekem, hogy 2017 végétől mostanáig nem tudok versenyezni, sőt, fájdalommentesen tornázni, de még a civil életben létezni sem fájdalom nélkül, tényleg azt mondom, ilyen nincs.- Pedig ez történt.- Sajnos igen. Elmozdult az egyik csavar a vállamban, ezt 2018 márciusában újabb kínzó fájdalom jelezte, csakhogy mire kivették a csavart, az lepucolta belül az egész vállamat, ráadásul elég mély vájatot is csinált. Az újabb műtétet követően valamivel jobb is lett a helyzet, bár az orvos már akkor sem értette, miért van ennyire begyulladva a vállam.- így dolgozott tovább?)- Igen, és jónak is éreztem a vállamat, legalábbis nem volt akkora fájdalom, mint korábban, de azt persze észleltem, hogy míg támaszhelyzetben nincs gond, ha kézállást kell csinálnom, már annál inkább. Ezt persze érezte a jobb vállam, hiszen az nagyobb terhelést kapott, illetve a derekam is,, merthogy máshová került a súlypontom, ettől függetlenül készültünk tovább.- De csak az újabb műtétig, amelyre már Manchesterben került sor, és ahol valami más is kiderült...- Igen, hogy az első műtét során egy baktérium került a vállamba, ez okozta a gyulladást... Ezt itthon sajnos nem vették észre, Angliában viszont igen, többhetes antibiotikumkúra után ebből is kijöttem.- Haragszik valakire?- Nem szeretek visszafelé nézni, sem a múltban vájkálni, meg aztán már hiába is haragszom bárkire... Nyilván nem megyek újra ahhoz az orvoshoz, abba a kórházba, ahol ezt a műtétet végezték, de mivel én döntöttem mellettük, ez az én felelősségem is, amit vállalok, így tehát magamra is haragudhatnék. De mit érek vele? Az már történelem, a jövőt pedig még nem ismerjük, úgyhogy mindig az adott napra kell koncentrálni, nekem például arra, hogy mit tudok kezdeni a vállammal annak érdekében, hogy ne legyen rosszabb a helyzet - tudva azt is, hogy lassan vége a pályafutásomnak, és szem előtt kell tartanom, hogy majd a civil életben is rendben legyen a vállam.- Vagyis az egyik lába már kint van a Tornacsarnokból, ahol az elmúlt éveket töltötte? Felkészült arra lelkileg, hogy lassan vége a pályafutásának?- Az elmúlt két évemről a vállam döntött, és a vállam fog a következő hónapokról is. Imádok tornázni, szeretnék is tornázni, ám már nem akarom mindenáron ezt csinálni, és a végletekig sem húzni. Például azért nem, mert van egy hatéves kislányom, vele szeretnék még frizbit dobálni...- Még szerencse, hogy jobbkezes!- Ez igaz, de jó lenne, ha képes lennék őt levenni a mászókáról, vagy éppen ki tudnék később is cserélni egy villanykörtét otthon.- Utóbbit azért nehéz elképzelni...- Nem is szokott gyakran előfordulni, nem vagyok ezermester, csak példaként hoztam fel.- Az elmúlt hónapokban a rehabilitációra figyelt, fel lehet menni néhány kiló plusszal is a lóra?- Biztos, hogy nem. Annyira a vállamra figyeltünk, hogy elmaradt az erősítés jó ideje, és olyan erőteljesen figyelmeztettek arra, hogy ha fájdalmat érzek, azt a mozgásformát hagyjam abba, hogy valóban felszaladt rám néhány kiló. Nincs itt a világ vége, de ahhoz, hogy felmenjek a lóra, ráadásul rossz vállal, még fogynom kell. Szerericsére lassan megközelítem a versenysúlyomat, vagyis március végén ott leszek a szeren. Az edzőm szeme és az én érzéseim számítanak majd. Egy hónapon belül kiderül, fel tudok-e készülni az Európa-bajnokságra, az utolsó versenyemre, vagy el kell engednem az egészet - már nem fáj annyira erről beszélni, mert ha tényleg vége, az nem azért lesz, mert feladtam, mert tehetségtelenebb lettem, és nem is azért, mert megvertek a fiatalabbak. JEGYZET Kényes ügyek Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Terjed a koronavírus, meg a pletyka, hogy nem lesz olimpia a nyáron Tokióban. Szerencsére az olimpiai bizottság szótárában nem szerepel egyelőre áem a törlés, sem a halasztás szó. A sportolók ettől függetlenül kemény heteket élnek, hiszen sokaknál most dől el, hogy kiharcolják-e a részvétel jogát. A héten két érdekes ügy is terítékre került és mindkettő van annyira kényes, hogy nehéz igazságot osztani bennük. Vélhetőeh sokan hallották, hogy a magyar női tőrválogatott 12 év elteltével lehet ott újra az olimpián. Egészen az utolsó világkupaverseny végéig izgulni kellett, de ez semmit nem von le a négy fiatal barátnő teljesítményéből, akik az egy mindenkiért, mindenki egyért szellemében szúrták be magukat az olimpia mezőnyébe. Az utóbbi idők legeredményesebb női tőrözője, a 43 éves Mohamed Aida nincs a csapatban, de méltán szeretne bekerülni, hogy részt vehessen hetedik olimpiáján. Ráadásul a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok tőrvívó nem a múltja miatt jelentkezett be egy helyért, hanem jelenlegi eredményei jogán. Egy kisebb hullámvölgy után ugyanis a magyar rangsor második helyéig küzdötte fel magát. A jelenlegi szabály szerint a listavezető automatikus csapattag, tehát a következő hetek versenyein pont is kerülhet az ügy végére. Ám egy költői kérdés marad, mely szerint vajon egy jól összeszokott, korban is összeillő csapat többre hivatott vagy az, amelyiket a legjobb eredménnyel rendelkezők alkotják? Egy biztos, dráma lesz a csapathirdetéskor, mert vagy egy tehetséges, a kvalifikációban szerepet játszott fiatal vagy a rutinos sztárvívó marad itthon. Ahogy a dolgok jelenlegi állása szerint itthon marad Harcsa Zoltán, az utóbbi idők legsikeresebb magyar bokszolója is, aki 27 évesen, ereje teljében jelentette be visszavonulását egyik napról a másikra. Annyi volt az indoka, hogy méltatlan helyzetbe hozták a szövetség vezetői, hiszen bokszolnia kellett volna egy előválogatón a profik közül most viszszatért Bácskái Balázzsal. A szövetség szerint megvezették Harcsát, Bácskái meg úgy érzi, hogy félt a meccstől a riválisa. Csak arra nem adott még épkézláb magyarázatot senki, hogy miért zárt kapuk mögött és miért másfél héttel a londoni kvalifikációs verseny előtt kellett (volna) ezt a mérkőzést megrendezni. Mindenesetre a botrány után egyértelmű, hogy Bácskái sem lesz irigylésre méltó helyzetben, ha nem vívja ki az olimpiai szereplés jogát. A szövetség vezetéséről már nem is beszélve.
