Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-28 / 75. szám
8 emuiban sült poaácsa Szabó Lőrinc Kis virág, te (Átköltés) Kis virág, te, friss virág, te, - itt a kikelet: megjött teveled! * Plántát kaptam, megcsókoltam, meglocsoltam, földbe ástam. Ide, ide, madarak: jól ültettem? Megmarad? Napsugár, te fénnyel, tűzzel, felleg, öntözd égi vízzel! Kis virágom, ne remegj, bátran emeld a fejed! * Reggelenkint ki a fénybe, kis kertembe sietek: meg kell néznem, hogy mi történt, virágaim, veletek. * Van egy hófehér barikám, zöld réten járva béget; szelíd, jó: haragját sose látta még földi lélek. Szereti a virágokat, a sárgát, a fehéret, a démutkát, kakukfüvet, vagy hogy is hívják őket. * Tegnap, hogy az erdőt jártam, a bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, körülsetteng, rámkukucskál - s közel hajlik, így ni, így - súgni akart valamit? * Ünnep ismét: itt a Húsvét! Vége a böjtnek, ehetünk többet! Csússz kenyér vajjal, nem jársz annyi bajjal! Vége a böjtnek, esszük a zöldet! Ünnep ismét: itt a Húsvét! * Húsvétvasárnap egész tucat tojást találsz a virágok alatt. Itt? Ott! Hol? Amott, a tüskebokorban! Fuss ide, amoda, dugdossa a laboda! * „Kertész uram, jónapot, van levendulája? Kakukfüve, rozmaringja, esti violája?” „Van kertemben, szép kisasszony, és amit ma nem lel, megtalálja holnap, addig várjon türelemmel!” * Kék tavon, zöld tavon ringatózunk a habon. Aranyhalak, ezüsthalak úszkálnak a csónak alatt. Aranyhalak, itt vagyunk, egész nap csak kacagunk! * Esik, esik, esik: az eső cseppjei a fejemet verik. Esik, esik, esik az egész mezőn -hű, de vizes lesz a cipőm! * Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, a világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi - zörög a kocsi. * Egy - kett - hár - szállj, kötél, szállj! Kötél alatt, kötél felett ugrándoznak a gyerekek. Egy - kett - hár kar. hogy vége már! * A hinta majdnem az égbe röpít: a világ föl- és leszáll. Ház meg fa: másképp dől, ami dől, és másképp áll, ami áll. * Tinta, penna, palatábla - menj tanulni iskolába. S ha tanultál valamit, jöjj haza és mondd meg: mit! A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a napot; megkergette, utolérte, jól megverte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebretette a napot. Zsebretette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő. Tavasz „Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. „Tavasz!” - felelt a Nap. „Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” - felelt a Nap. „Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” - szólt a Nap. .Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb!” Csigabiga Napos mohán melegszik a szarvas-szemű csigabiga; korán kibújt s most vár, pihen, fél és örül mint a szivem, nem tudva: itt van-e a tél vagy új tavaszt hozott a szél; nem tudja még, mi a világ: ibolya, vagy csak hóvirág? Zöld küllő Katinak (olaj, vászon, 51 * 40 cm) Fotó: Alapfy László Nefelejcs A virágokból először a kék nefelejcs tetszett: azt a szép nevét külön is megszerettem, hogy olyan beszélgetős és hogy értelme van: szinte rászól az emberre vele, úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye, ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire jól hallottam, egész világosan, égszin hangát, néha meg én magam súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan nagyon vártam már, hogy tán a szivem szólt helyette vagy éppen a fülem: ilyenkor nem tudtam, képzelem-e vagy tényleg csalok, neki, a neve mondásával?... De még ha csalok is, nyugtattam meg magamat, az a kis segítség semmi, hisz úgy szeretem; s dehogy felejtem, nem én, sohasem! un a lap alatt MÉLYTENGERI ÉBREDÉS Kántor Mihály Az óceánok rejtélyei már jóval Jules Verne regényei előtt is izgatták az emberek fantáziáját, elég ha az elsüllyedt Atlantisz legendájára, a bibliai Leviatánra vagy a görög mítoszok vérszomjas szörnyeire, Szküllára és Kharübdiszre gondolunk. Idővel a mozik is felfedezték maguknak a tengerek sötétjébe kalauzoló kalandok kínálta lehetőségeket, illetve a közönség fogékonyságát ezekre a történetekre. Az 1954-es Húszezer mérföld a tenger alatt, James Cameron 1989-es A mélység titka vagy legutóbb a januárban bemutatott Árok mutatják, hogy az álomgyár több mint fél évszázada töretlen lelkesedéssel tér vissza a tengerfenékre, hogy újabb és újabb történeteket hozzon fel nekünk. A videojátékok esetében sem kell mélyre merülnünk, hogy vízalatti kalandokra leljünk: a 2014- es Subnautica idegen bolygójának mélytengere legalább ugyanannyira izgalmas kalandot kínált, mint az alternatív hatvanas évekbe invitáló BioShock-széria víz alatti városa, az orwelli Rapture. A svéd Frictional Games jobbára ijesztő kalandjátékaival, a Penumbra, illetve az Amnesia sorozatokkal vált híressé, s bár témájában egyik sem érinti az óceánokat, hatodik munkájuk a Soma, viszont valósággal lubickol benne. Ez, a műfaját tekintve futurisztikus, egzisztencialista horrorként definiálható alkotás nemcsak tudományos-fantasztikumként, de óvaintő, tanulságos meseként is felfogható. 2015-ben járunk, történetünk hőse pedig egy átlagos kanadai fiatalember, Simon Jarrett. A képregé'nybolti eladó nemrég egy tragédián esett át, ami nemcsak a lelkét, de a testét is megsebezte: autóbalesetet szenvedett, amelyben barátnője, Ashley életét vesztette, ő maga pedig koponyasérülést szenvedett. Nagyobb probléma azonban, hogy a koponyasérülése miatt az orvosok csak néhány hónapot jósolnak neki. Kapóra jön egy fiatal orvostanhallgató, David Munshi felajánlja Simonnak, hogy egy kísérleti fázisban lévő koponya szkennelési vizsgálattal új, rekonstrukciós gyógymódra nyílna lehetőség. Sok választása nem lévén, hősünk aláveti magát a láthatólag szedett-vedett módon szervezett vizsgálatnak. Abban a pillanatban, amikor leszedik a fejéről a szkennert, egy idegen helyen találja magát: egy félhomályba burkolózó mélytengeri állomáson. Az elhagyatott komplexumban senki sincs, aki választ adhatna Simon kérdéseire, így nekünk kell az itt-ott még működő számítógépekből és a meglehetősen bizarrul viselkedő drónok félinformációiból összerakni a képet- 2104-ben járunk, a Pathos-II állomáson. A bejegyzések szerint egy évvel korábban egy üstökös csapódott a bolygónkba, aminek következtében a felszíni élet teljes egészében elpusztult. A tenger fenekén lévő állomáson akkor szolgálatot teljesítő személyzet az emberiség utolsó túlélőinek számítanak. Sajnos azonban a bázisra felügyelő mesterséges intelligencia, a WAU meglehetősen sajátosan értelmezi az emberiség megóvását. A legénységet nanorobotok segítségével biomechanikai torzszülöttekké változtatta, hogy így óvja meg őket a betegségektől, az öregedéstől, és ezáltal a kipusztulástól. Az elméjüket pedig lemásolta és különböző gépekbe töltötte, hogy ezáltal a tudásuk és az ismereteik se vesszenek el. Simon rájön, hogy a jelenlegi tudata a 2015-ös vizsgálat során készült elmemásolat, az eredeti Simon Jarrett pedig már rég halott. A Pathos-II egyik néhai tagjának a testébe töltve kell felderítenünk az igencsak leromlott állapotban lévő komplexum egyes területeit, több tengerfenéki sétát teszünk, illetve a bázis irdatlan mélységben fekvő alállomásait is meglátogatjuk. A reménysugár pedig, hogy Simon és még néhány digitalizált tudat elhagyják a lakhatatlanná vált bolygót, ott lapul valahol a legsötétebb abisszuszban. A Soma fojtogató atmoszférája talán a legmarkánsabb jellemzője a játéknak. Az elhagyatott, a pusztulás különböző stádiumaiban ábrázolt, technicizált környezet jelentősen nyomasztóbb, mint a színes, korallokkal és egzotikus növényekkel tarkított tengerfenék, melyet ittott rozsdásodó építmények csontvázai tarkítanak. A mélyebben fekvő Tau állomásra érve azonban mindez megfordul: a tengerfenék sötét és ijesztő lesz, pár méterre látunk csak az ellenséges, zavaros vízben, ruhánk lámpájának fénykorén kívül pedig szinte semmit. Itt békés, meleg odúnak tűnnek még a korábban elidegenítő, klausztrofób épületek is. Harcolnunk nem kell, a feszültséget a helyenként biomechanikus szörnyekké változott, eszét vesztett legénység elől való bujkálás adja. A játék megjelenése után két évvel a készítők egy biztonságos módot is beépítettek, amelynek során ezek a kreatúrák nem jelentenek rá veszélyt. így akiket csak a hangulat és a felfedezés öröme hajt, akár stresszmentesen is megmerítkezhetnek a Soma mélységeiben. (Soma. Platformok: PC, Mac, Linux, PlayStation 4, Xbox One.) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. március
