Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-17 / 65. szám

2020. MÁRCIUS 17., KEDD SPORT 15 Komán Vladimir Iránban ünnepelte a 31. születésnapját Maszkban és kesztyűben Április végéig Komán Vladimir (balra) biztosan nem játszik meccset a perzsa bajnokságban Fotó: MW Komán Vladimir karácsony után négy nappal utazott haza Krasznodarba, öt na­pot töltött a családja köré­ben, január 2-án már edzés­re jelentkezett Iránban, a baj­nokság második helyén álló Szepahan csapatánál. Az­óta az élet átírta a forgató­­könyvet: meccsek nincse­nek, edzések még vannak, a harmincegyedik születésnap­ját tegnap ünneplő középpá­lyás szerződése a szezon vé­gén lejár az iráni klubjánál. Más kérdés, hogy a koronaví­rus terjedése miatt jelenleg azt sem tudni, meddig tart a futballszezon. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Április 20. és jú­nius 26. lebeg Komán Vladimir szeme előtt. Az iráni Szepahan labdarúgója április végéig biz­tosan nem játszik bajnoki mérkőzést a perzsa ország­ban, és mivel június végéig az Ázsiai Bajnokok Ligája-so­­rozatot is felfüggesztették, ezért abban a sorozatban sem léphet pályára az ungvári szü­letésű középpályás és csapata. Marad az edzés, amíg a közös gyakorlást nem korlátozzák. Kína és Olaszország után Irán jelenleg a harmadik helyen áll a legsúlyosabban fertőzött or­szágok sorában, idő kérdése, mikor lépnek életbe a jelenle­ginél szigorúbb szabályok.- Megállt az élet Iszfahánban. Nincsenek emberek az utcán, csak az élelmiszerboltok kör­nyékén van némi mozgás. Mi, labdarúgók, teljes felszerelés­ben, szájmaszkkal, kesztyű­ben megyünk vásárolni, mint a helybeliek. Január 2-án láttam legutóbb a családomat, akkor indultam vissza Iránba Krasz­­nodarból - mesélte a 36-szoros válogatott középpályás. Komán a második szezonját tölti a Szepahan csapatánál, tavaly őszig semmire sem volt gondja, azóta Irán egyik csa­pást szenvedi a másik után. A novemberi benzináremelés következtében utcai zavargá­sok zajlottak, több ezer ember vesztette életét, lakhelyelha­gyási tilalmat rendelt el az irá­ni kormány. Január 3-án lik­vidálta az amerikai hadierő Kászem Szulejmáni táborno­kot, utána tömegek vonultak az utcára, majd január 8-án Irán lelőtt egy ukrán utasszál­lító gépet.- Novemberben a benzinár­emelés után nem csak a fővá­rosban, Teheránban, az ország harmadik Legnagyobb város­ában, Iszfahánban is kitört a „forradalom”: törtek, zúztak, gyújtogattak az emberek. Fél­tünk kimenni az utcára, az éle­tünkkel fizethettünk volna, ha kimerészkedünk az emberek közé. Egészen elképesztő kö­rülmények voltak. A kormány nem adott pontos tájékoztatást az áldozatok számáról, és egy időre lekapcsolta az internet­szolgáltatást. Hála isten, azóta ez változott - adott helyzetje­lentést az Iránban légióskodó U20-as vb-bronzérmes. A helyzet némileg konszo­lidálódott, de mire minden­ki megnyugodhatott volna, jött a koronavírus, amely ed­dig közel 900 halálos áldoza­tot követelt Iránban. - Nem fo­gunk kezet, az edzések után nem zuhanyzunk az edzőköz­pontban, mindannyian haza­megyünk és a saját apartma­nunkban fürdünk. Utcára nem megyünk, hacsak nem élelmi­szert akarunk vásárolni. Szi­gorúan kesztyűben és száj­maszkban hagyjuk el a lakhe­lyünket. Az a nap fénypontja, amikor felhívhatom a családo­mat, az internet segítségével láthatom az ötéves Amelie-t és a két évvel fiatalabb Adelt és persze a feleségemet - mondta a játékos, aki tegnap ünnepelte a 31. születésnapját. A Szepahan portugál má­sod- és kapusedzője egy apartmanházban lakik Komannal, de a vírus megje­lenése óta csökkentették az együtt töltött időt. Komán Vla­dimírt születésnapja alkalmá­ból mindenesetre szabadtéri grillpartin köszöntötték a por­tugálok. A Falco idegenlégiósai egyelőre még Magyarországon maradtak Szurkolók nélkül ez nem ugyanaz Váradi Benedek reméli, hogy lesznek még mérkőzéseik ebben az idényben Fotó: MW KOSÁRLABDA A férfi NB I-ben címvédő és listavezető Falco kosárlabdázói szeretnének játszani, Váradi Benedek csa­patkapitány is bízik benne, hogy mérkőzésekkel fejezhe­tik be az idényt.- Vasárnap volt edzésük?- Igen, délelőtt; aztán dél­után találkoztunk a többiek­kel és tartottunk egy megbe­szélést, de odafigyelünk egy­másra, tartjuk a távolságot. Nem tudjuk, mire készüljünk, mi lesz a keddi döntés a továb­biakról, addig is igyekszünk formában tartani magunkat.- Mikor vetődött fel először, hogy nem utaznak el a szomba­ti szolnoki bajnokira?- Péntek reggel klubunk megkapta a Magyar Kosárlab­dázók Országos Szövetségé­nek levelét, amelyben az állt, hogy a kialakult helyzetre te­kintettel minden csapat saját hatáskörében dönthet arról, játszik-e másnap. A vezetőség véleménye az volt, ne tegyük ki felesleges kockázatnak ma­gunkat, és maradjunk; ha út­ra keltünk volna, akkor sem állunk meg sehol. Csütörtökön még az volt a terv, hogy pályá­ra lépünk Szolnokon.- Hezitálás nélkül állt a Lóránt Péter kezdeményezésére kör­­beküldött közlemény mellé, amelyben a bajnokság felfüg­gesztését kérték?- Itt igazából nem arról volt szó, hogy mi akarnánk erről a kérdésről dönteni, ez egy ja­vaslat volt a csapatkapitányok részéről, amellett álltunk ki, hogy tartsunk néhány hét szünetet, és utána meglátjuk, mit kíván a kialakult helyzet. A játék a kötelezettségünk, te­hát ha kell, tesszük a felada­tunkat, szeretnénk is folytatni az alapszakaszt, aztán esetle­gesen a középszakasz törlésé­vel a rájátszásban eldönteni a helyezések sorsát.- Milyen döntésre számít a Ma­gyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének keddi kibőví­tett elnökségi ülésén?- Nem tudom, ezt majd a klu­bok megszavazzák. Amit ki tu­dunk jelenteni, hogy játszani szeretnénk, nekünk is az len-' ne a legjobb, ha teljesíthetnénk a szerződésünkben foglalt kri­tériumokat és mérkőzésekkel fejezhetnénk be az idényt.- Van értelme a folytatásnak nézők nélkül?- A profi kosárlabda a né­zőkért is van, és valóban nem volt hangulata a Jászberény el­leni zárt kapus meccsünknek. Próbáltuk komolyan venni, hi­szen tétre ment, nem edzőmér­kőzés volt, de szurkolók nél­kül ez nem ugyanaz a sportág, mindenki tudja és érzi ezt...- Csapata honlapjának beszélt arról, hogy a légiósok Magyar­­országon maradtak, de úgy sej­tem, őket sem lehet akaratuk ellenére itt tartani, ha hazare­pülnének az Egyesült Államok­ba, amíg megtehetik.- így van, de ők is profi já­tékosok, csapatkapitányként egyeztettem velük, úgyhogy az ő nevükben is tudok nyi­latkozni: várjuk a döntést, és ők itt is maradnak, amíg kell. A legrosszabb az lenne, ha nem léphetnénk pályára. Ha ez a verzió lépne életbe, akkor per­sze ki kell találnunk valamit.- Nagy esélyük lenne a Magyar Kupa és a bajnokság megnye­résére is. Az is megfordult a fe­jükben, hogy a kupasorozat nyolcas döntőjét le sem játsz­­szák, az NB l-ben pedig nem hirdetnek győztest?- Átfutott az agyamon, bor­zasztó lenne, hiszen a kupák, az érmek, az élmények gyűj­téséért játszunk. Hallottam, hogy több országban lefújták a bajnokságot, eredményt hir­dettek - nagyon nehéz szituá­cióban vagyunk, nem kétséges.- Mindentől függetlenül a 2019-2020-as idény emléke­zetes marad, hiszen a Bajnokok Ligájában remekelt a Falcóval, míg a válogatottal két fontos Európa-bajnoki selejtezőn is si­kernek örülhetett. Adnak majd kapaszkodót ezek az emlékek a hosszú, üres heteken?- Biztosan, de rossz len­ne, ha itt kéne befejeznünk, mert nagyon hosszú még az idő a következő évad kezde­téig. Ilyen helyzetben még so­sem volt a magyar kosárlab­da, ahogy a világon senki és semmi. Persze emlékezetes az is, ami eddig történt, a ma­gyar bajnokságban is jól sze­repeltünk, a végső siker volt a célunk, a Bajnokok Ligájában szépen helytálltunk, a tovább­jutásra is volt esélyünk. Lesz mibe kapaszkodnom, sokat ta­nultam, de remélem, lesz még lehetőségünk megmutatni, mire vagyunk képesek.- Vannak betegek a csapatuk­nál?- Perl Zoli a Jászberény el­len sem játszott, és Bíró Oli­vér is elkapott valamit, ami tipikus február-márciusi to­rokfájós náthának tűnt, sze­rencsére egyre jobban van­nak, tartom velük a kapcsola­tot. Ismerjük a higiéniai utasí­tásokat, betartjuk az előíráso­kat, az öltözőben edzés előtt és után is fertőtlenítjük a kezün­ket. Nem tehetünk most mást, mint, várjuk a végkifejletet - ez a legnehezebb... Győri Ferenc/Nemzeti Sport JEGYZET Elvonókúra Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Túladagolás címmel leg­utóbb arról írtam e hasá­bokon, hogy szinte már fuldoklunk a ránk zúduló nemzetközi meccsáradat­ban, ezért még a Real Mad­rid-Barcelona labdarúgó­csúcsrangadót is háttérte­vékenységként, olvasgatás közben követtem. Alig két hete, mégis, mintha más történelmi korban vetettem volna papírra azokat a so­rokat. Az élet azóta ugyan­is meghökkentően gyors és szélsőséges választ adott finnyáskodásaimra. A ko­ronavírus megfertőzte és ledöntötte lábáról a világ sportját, és megjósolni sem lehet, mikorra heveri, he­verjük ki a traumát. Amely­nek összességében termé­szetesen kicsiny szelete csupán a sport, a futball. Hi­vatásról, szenvedélyről kül­ső kényszer miatt lemonda­ni azonban átmenetileg is óriási veszteség. Ráadásul napról napra válik mélyebbé, súlyosab­bá. Betegállományba men­tek már a kontinens veze­tő ligái, aligha kétséges, hogy áldozatul esik a Baj­nokok Ligája is, egyes ér­tesülések szerint mára vár­ható döntés és hivatalos be­jelentés a nyári Európa-baj­­nokság decemberre vagy 2021-re halasztásáról. Mi­közben az előttünk álló na­pokkal a magyar sport pél­dátlan ünnepe köszönthe­tett volna ránk. Az eredeti tervek szerint március 20- 22. között Győrben női ké­zilabda olimpiai kvalifiká­ciós tornát, 26-án Szófiá­ban, majd - az áhított siker után - 31-én, Budapesten, a Puskás-arénában labdarú­gó Eb-selejtezőt rendezné­nek, de nem fognak. Talán nem is lesz mire, miért se­lejtezni. A sportkedvelők máris el­vonási tüneteket észlelnek magukon. Még nem is fel­tétlenül azt hiányolják, ami nincs - mint legutóbb meg­írtam, én éppenséggel telí­tődtem -, hanem azt, ami nem lesz. Hetekig, hóna­pokig, akármeddig. Én a múlt szombaton például két NB I-es bajnokit is - Ferenc­­város-Kaposvár, Fehérvár- Diósgyőr - végignéztem a televízióban, egyre azon gondolkodva, ki tudja, mi­kor lesz erre legközelebb lehetőségem. Hiszen a fent említettek mellett a többi hazai csapatsport, a teljes utánpótlásspektrum, a For­mula-1, az NBA, a teniszvi­lág, szinte minden és min­denki kiakasztotta már a „Betegség miatt zárva” fel­iratot. Aztán valamikor egyszer csak visszazökken majd normális kerékvágásába az élet, újra indul a sport is. Kegyelmi pillanat lesz, elké­nyeztetett generációnk szá­mára az első egyetemes pró­batétel utáni újjászületés. Számos örök leckével. Először is, megtanulunk vá­gyakozni arra - nemhogy a Real Madrid-Barcelonára, de még a magyar focira is -, ami a miénk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom