Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-29 / 51. szám
8 szerkesztoseai terepaszta m w PALINKAS JO NAPOT! helyőrség Leczo Bence Jelentem, sikeresen leszámoltunk a modorossággal. Nem volt könnyű átvágni ezt a gordiuszi csomót, de megérte. Jó mulatság, férfimunka volt, mondaná az angol. A harci helyzet az, hogy nagyon nehéz leszoktatni az emberkéket a nyelvi leleménynek hazudott szóvirágok mértéktelen használatáról. Meg vannak győződve arról ugyanis, hogy efféle kiilcsínt adni egy szónak módfelett humoros, és ezzel belopják magukat a többi ember, családtagjaik, gyermekeik szívébe. Márpedig ezzel azt kockáztatják, hogy mikor a porontyok kilépnek a világot jelentő deszkákra, életük végéig modoros faterjuk vagy muterjuk billogját kell viselniük. Egy a cél: az olyan tiszta beszély, mint a hegyi patak. Studírozzuk őseink beszédmódját, és kövessük azt. A társas kapcsolataink útvesztőiben bolyongva fontos, hogy ne áldozzunk időt a bájcsevejre, ez ugyanis a modorosság melegágya. Ilyen és efféle szóvirágokkal szoktuk - merthogy mindenki modoros kicsit vagy nagyon - ékesíteni a mondanivalót. Jópofának tartjuk, pedig néha nagyon izzasztó, főleg annak, aki hallgatja. A baj akkor kezdődik, amikor kontroll - nyakló - nélkül kezdjük el használni ezeket a szófordulatokat. Aranyos archaizálni, aranyos magázni egymást, egy Szia, uram! tökéletes nyitánynak tűnhet, de néha gondoljunk bele, mennyire hat természetesnek. A modorosság súlyosabb formája, amikor írásban is érződik az izzadtságszagú jópofáskodás. Valamiért nagyon szeretnénk jó benyomást tenni, de a mesterkéltség miatt inkább csak kínos lesz, vagy rossz érzéseket keltünk beszélgetőtársunkban. Ez a mesterkéltség a legroszszabb, legalattomosabb mindegyik közül: ha életünk minden percét úgy éljük, hogy a legjobb képet adjuk magunkról, életünk részévé válnak a szóvirágok, és nincs menekvés: összeroppantanak, és minden pillanatunkat emberkék, írószerszám, kor- és kórképek, írd és monddok között fogjuk leélni. Ami azért nem jó, mert csak egyszer élünk. Ezért meg kár lenne. Bizonyos szakmák valamiért jobban vonzzák a modort. Egy egyetemi előadás elképzelhetetlen mesterkéltség nélkül: az oktató a laza, a kollégák, kolleginák pedig okulni vágynak, előveszik hát a papirost, hogy lejegyezzék a studírumot. Vagy mikor éppen röntgenre várunk, az orvos ránk szól: tartsa az ólomlapot a családi ékszerek elé. Nem könnyű a szexről sem modorosság nélkül beszélni: hancúrléc, örömdomb, kéjnedv. Természetesen az utóbbi mesterkéltségek oka a zavar. Zavarbaejtő a téma vagy a helyzet, és ugyanazzal a jófejkedéssel próbáljuk meg leplezni zavarunkat, amivel be akarunk vágódni. Ez pedig káros. Természetesen az újságírásnak kellene az élen járnia abban, hogy több legyen a kevésbé modoros megfogalmazás, viszont ez sokszor monotonná tenné a szöveget. De igényünk van a tisztaságra, több purista újságírást! És olvassunk sok minimalista prózát: Raymond Carvert, Beckettet, meg Palahniuktól a Harcosok klubját. Képezzük magunkat, hogy többé ne essünk ebbe a mély verembe. Forrás (olaj, tempera, 129 * 109 cm, 1972) un a lap alatt KERTEK ÉS EMBEREK Kántor Mihály Emberi kapcsolataink ápolása, illetve a kertünkbe ültetett növények gondozása között párhuzamot vonni nem is annyira idegen gondolat, mint amennyire elsőre annak tűnhet. Egy kapcsolat alapjainak meghatározása például ugyanolyan fontos, mint a megfelelő termőtalaj megválasztása. Ahogy a világhírű kertész, Luther Burbank elérte, hogy empatikus gondozásával kaktuszai ledobják a tüskéiket, úgy kell nekünk is kiérdemelnünk embertársaink bizalmát. Az együttérzés, a megértésen alapuló segítségnyújtás pedig minden értékes kapcsolat kulcsa. Ahogy egy szerető gazda sem várja meg, hogy növényei szenvedni kezdjenek, úgy mi sem állunk tétlenül szeretteink nehézségei láttán. A 2008-ban alapított koppenhágai Die Gute Fabrik fejlesztőcsapat alkotói úgy vélték, erre a hasonlóságra bizony érdemes lehet rámutatni, még akár egy videojáték által is. A Mutazione elsőre talán félrevezető lehet, hisz a különféle mutáns teremtmények és egy apokaliptikus meteorbecsapódás kulisszája előtt a legkevésbé számítanánk valamiféle könnyed kalandra. S bár ezek a motívumok egy másik játékban nyomasztók lennének, a környezet itt nagyon hamar otthonossá, lakói pedig szerethetővé válnak. Történetünk hőse, a nyurga tinédzser lány, Kai, akit a készítők olyan apróságokkal is jellemeznek, mint például a tény, hogy az egyik lábán mindig lejjebb csúszik a zokni szára. A bakfis visszatér a Mutazione-szigetre, ahol édesanyja is született. Látogatásának azonban szomorú apropója van, ugyanis nagyapja, akivel még sohasem találkozott, halálos beteg. Nonno papa az egyetlen és egyben utolsó teljes egészében emberi lény a szigeten. Az aprócska kis települést, mely a sziget ökoszisztémájának központját képező hatalmas fa köré épült, mutáns lények népesítik be. Persze nem volt ez mindig így. Nagyjából negyven évvel ezelőtt egy meteorit csapódott a szigetbe, mely eredetileg afféle turistaparadicsom lehetett. A meteorit hatására pedig a lakók lassan megváltoztak. Nonno annak idején egy csoport tudóssal érkezett a jelenségek tanulmányozására, ahol aztán tudományos tárgyilagossága lassan szenvedéllyé vált. Felesége és lánya végül elhagyták őt, Nonno pedig idővel bennszülötté vált és elvállalta a falu sámánjának, vagyis főkertészének a szerepét. Kai sokáig nem tudja kiszedni nagypapájából, hogy a kertészkedés misztériuma miért is annyira fontos a településnek, ám azt hamar megérti, hogy neki kell átvennie ezt a szerepet. Ebben pedig a sziget színes, változatos lakói tovább buzdítják őt, és így kezdetét veszi hősnőnk kalandja. Kai a szigetet bebarangolva megismeri a helyet, az itt élőkkel való csevegés során pedig a kis közösség történetét, illetve az itt lakók szövevényes viszonyrendszerét tárja fel. Utóbbi dialógusok formájában zajlik, többször választhatunk a lehetséges válaszok közül. Mutazione lakói társalgásaink során egyéniségekké formálódnak, akiknek legtöbbje ugyan kedves és barátságos, ám gondoktól és problémáktól sem mentes. Belelátunk a köztük szövődő románcokba, ízelítőt kapunk a vitáikból és a nézetletéréseikből, valamint közvetíthetünk egymásra régóta neheztelő felek között. Szerepünk tehát ápolni a kapcsolataikat, elsimítani a gondjaikat és úgy általában gondozni a közösséget. Kai tevékenységének nagyjából ugyanekkora részét teszi ki a kertészkedés, a sziget színes flórájának ápolása és gazdagítása. Ennek funkciója elsőre hősnőnk számára sem teljesen világos, de a gyakorlatot hamar el tudjuk sajátítani. A sziget felderítése során összegyűjtött magok részletes leírását megtaláljuk a növényhatározónkban. Ebből megtudjuk, hogy az adott mag milyen kerttípusban honosítható, azon belül pedig milyen földet szeret. Fontos figyelnünk arra is, hogy egymás mellé milyen magokat ültetünk. Ha például egy nagyobb típusú növényt túl közel helyezünk egy másikhoz, akkor kellő tér hiányában meg fog állni a fejlődésben. Ilyenkor célszerű lesz átültetnünk máshová, ahol tágasabb élettere lehet. A növényeink emellett a zenére is érzékenyek, tehát bizonyos dallamok mellett gyorsabban gyarapodnak, amit kultivációjuknál szintén szem előtt kell tartanunk. Aláhúzva a kis bioszféra lakóinak egymásrautaltságát, az adott dallamokat Mutazione lakóival folytatott beszélgetéseink során ismerhetjük meg. A játék nyolc fejezetből álló története egy hét eseményeit öleli fel, egy-egy nap pedig valamivel több mint egyórányi játékidőt kínál. Ezalatt nyugodt tempóban, mindenféle kényelmetlen sürgetés nélkül intézhetjük dolgainkat és időzhetünk el a számunkra kedves részleteken. A Mutazione négy kategóriában - többek között a Legjobb vizuális megjelenítés és a Legjobb narratíva - kapott jelölést a március i8-i Független Játékok Fesztiváljának (IGF) mezőnyében. (Mutazione. Platformok: PC, Mac, PlayStation 4, iOS) Kedves Olvasónk! Mindannyiunknak vannak kiemelkedő olvasmányélményei, amelyekhez időről időre visszatérünk, és amelyek iránytűként működhetnek életünk során; gyakorta idézzük őket, hivatkozási pontként tekintünk rájuk, jószívvel ajánljuk barátainknak. Ha szeretné megosztani velünk az irodalommal és kultúrával kapcsolatos gondolatait, vagy beszámolna a legmeghatározóbb olvasmányélményeiről, emlékezetes színházi előadásokról vagy kiállításokról, írjon a helyorseg.szerkesztoseg@gmail.com vagy az Előretolt Helyőrség, 1364 Budapest Pf. 71. címre. A közérdeklődésre leginkább számot tartó, továbbgondolásra késztető írásokat közzétesszük az OLVASÓINK AJÁNLJÁK című rovatunkban. Az olvasói rovatok kivételével a szerkesztőség elsősorban felkérésre küldött műveket fogad. Zöld lábas (olaj, 44 « 45 cm, 1959) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. február