Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-15 / 39. szám
helyőrség 7 olvasóink irta A KÖNYVEK KÖZÖSSÉGTEREMTŐ EREJE Villányi Rózsa 2017-ben, nyugdíjba vonulásom alkalmából könyvtáros kollégáimtól, az olvasóimtól, kicsiktől és nagyoktól egyaránt meghatóan szép búcsúztatásban volt részem. Este, amikor otthon körülvett a csend, váratlanul Bertók László Kossuth-díjas költőnk Állunk a világ közepén című versének kezdősorai jutottak az eszembe: „Elszalad ami esemény / de úgy tesz mint aki marad.” Levettem a polcról a kötetet - Bertók László válogatott versei. Emlékeztem, hogy a költő a gondolatait is leírta erről az 1987- ben született szonettjéről, amelyet a rendszerváltás versei közé sorolt. „Úgy tűnt, hogy a versek írásakor s megjelenésekor a szakma s az olvasók is értették a képeket, áttételeket, utalásokat. De bizonyos, hogy az akkor születettek, vagy a későbbi nemzedékek csak a kor, a történelem alapos ismeretében érthetik. S hogy ami mindenkire, mindig hatást gyakorolhat, az a versekbe írt örök emberi, hangulati, érzelmi, gondolati, erkölcsi tartalom. Ha van bennük”- olvasható a Forrás folyóiratban megjelent, A valóság s a tény című írásában. Ezen az estén fogalmazódott meg bennem teljes bizonyossággal, hogy, szeretnék létrehozni egy olyan olvasókört, amelyben nem az irodalmi művek stílusjegyeit, írói, költői eszközeit fogjuk elemezni, hanem azt, hogy rám, az olvasóra hogyan hat a mű. Ne az iskolai végzettség számítson, hanem - Viktor E. Franki orvos pszichiáter szavaival élve -,,a szív bölcsessége”. Kissné Heinrich Szilvia kolléganőm, aki a Pécsi Csorba Győző Kertvárosi Fiókkönyvtár könyvtárosa, azonnal rábólintott az olvasókör létrehozásának a tervére. A könyvtár Facebook-oldalán és szórólapokon toborzó felhívást tett közzé. Pillanatok alatt meglett a húsz főben megjelölt csoportlétszám. Ennyi látogatót kényelmesen le lehet ültetni a könyvtárban, s úgy gondoltuk, ennyi ember mindig szóhoz juthat a havi kétszer két órásra tervezett összejövetelek idején. Kolléganőm kedves, empatikus személyisége volt az a bizalmi alap, amelyaz ötven éven túli hölgyeket bevonzotta a foglalkozásra. A korhatár nem volt előírás, ahogyan az iskolai végzettség sem. A bemutatkozáskor pár szóval mindenki azt mondott el magáról, amit akart, s ekkor derült ki, hogy a nyugdíjas hölgyek többsége főiskolai, egyetemi végzettségű, és többen olyan területen dolgoztak, ahol pénzügyi ismeretekre volt szükség. De zenepedagógus, óvónő, gyógyszerész, gyógynövényszakértő, ápolónő, idegenvezető is a csoport tagja lett. Egy-két ember ismerte egymást, összességében azonban mindenki idegenként tekintett a másikra, ahogyan rám is. Egyetlen betartandó szabályra hívtam fel a figyelmet, arra, hogy egymás véleményét udvariasan hallgassuk meg. Mindenki másmás életutat járt be, és az útközben szerzett tapasztalataiból alkotta meg a saját igazságát, amiből akár tanulhatunk is. Példaként Jászai Mari emlékirataiból olvastam fel az 1925. május 12-i naplórészletet. Móricz Zsigmond A boldog ember című regényéből szintén a befejező sorokat, amely így kezdődik: „Nézd, György fiam...” Mindkét részletben a szereplők az emberi lét értelmére keresik a választ. Előbb-utóbb mindenki felteszi magának azt a kérdést, hogy az élete során mennyire sikerült megfelelnie azoknak a feladatoknak, amelyekkel akarva, akaratlanul szembesült. Erre a kérdésre épül a nagyszerű pszichiáter, neurológus Viktor E. Franki által alkalmazott logoterápia és egzisztenciaanalízis, amellyel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának szervezésében rendezett bibliotréning-vezető tanfolyamán ismerkedtem meg, a 2000-ben kezdődött hat féléves képzés során. Nem mondhatnám, hogy a csoport tagjai között felszabadult beszélgetés kezdődött, de elkezdődött, és két hét múlva teljes létszámmal újra összejöttünk, sőt mindenki befejezte azt a Boldizsár Ildikó könyvében található afrikai népmese történetét, amelyet a találkozó végén kolléganőm kiosztott a csoport tagjainak. Nem született két egyforma befejezés. A következő összejövetelekre olyan művekkel készültem, amelyek az élet nagy fordulópontjaihoz kapcsolódnak, és a megélt események a szereplők egész életére kihatnak. A fiatalon elhunyt Szabó István Isten teremtményei cimű novellája is ilyen mű. (...) Otthoni feladatként arra kértem a csoport tagjait, olvassák el Balázs Béla librettóját, a Kékszakállú herceg várát. (...) Kékszakáll történetét megtaláljuk az európái népek mondáiban, felnőtteknek szóló meséiben. Az „elvetélt varázsló” története, Clarissa Pinkola Estés a Farkasakkal futó asszonyok: beavatás a nőiség őseredetének titkaiba című könyvében egy másfajta megközelítésre ad alkalmat. Az ő értelmezésében a női lélek fejlődésének vagyunk a szemtanúi különböző szimbólumok segítségével. A témához látszólag nem kapcsolódik Tóth Krisztina Soha egy szót se című novellája. A férfi szereplőnek bizonyára nem véletlenül a beszédes Hübner nevet adta az írónő. ,A hübrisz ókori görög fogalom, amelyet leginkább a gőg, elbizakodottság szóval szokták fordítani. Eredetileg túlkapást, áthágást jelöl, másvalaki szférájába ártva behatolást jelentett... A klasszikus Athénben azonban konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt a saját felsőbbrendűség kimutatásáért” - összegzi a Wikipédia. A hősnő egyes szám első személyben mondja el a történetet. Tőle tudjuk meg, hogy még általános iskolás korában szeretett bele a nála három évvel idősebb fiúba, s ez az érzés nála igazából soha nem múlt el. Abban a reményben megy vissza gyermekkora színhelyére, a táncház-találkozóra, hogy Hübner is ott lesz, s végre beszélgetnek is egymással. A fiú valamikor néptáncos volt, s igen, ott volt a rendezvényen, a helyi televízió operatőreként, s végig azt nézte, hogy a közben felnőtt, negyvenéves, tanult nő láthatóan most is őt keresi a táncháztalálkozó tömegében. Kiss Judit Ágnes Találkozás egy régi szerelemmel című verse is ezen a találkozón hangzott el. Soha nem hagyjuk, hogy lehangoló érzésekkel éljenek véget a beszélgetéseink! (...) Az egy fél évre tervezett találkozó végén, immár csoporttá, sőt, ahogy megállapítottuk, baráti csoporttá összekovácsolódva, mindenki a folytatás mellett döntött. Nem maradtunk húszán. Komoly betegségek és nagymamái teendők miatt pár ember nem tudta vállalni a kéthetenkénti találkozókat, de új tagokkal is bővültünk. A létszámunk 13 és 15 fő között van. Akik meggyógyultak, azok visszajöttek, nem csupán testben, de lélekben is megerősödve. Minden félév valamilyen tematika jegyében zajlik, téli, nyári és rövid tavaszi szünetekkel. A szünetek arra jók, hogy a nagyobb lélegzetű könyveket ezekben az időszakokban el tudjuk olvasni, netán újra olvasni. Szabó T. Anna Senki madara és Ljudmila Ulickaja Szonyecska című könyve a mai napig a nagy kedvencek között van. (...) Szonyecska tetszési indexe első nekifutásra két szélsőség között mozgott, de a nagy párbeszédek ideje igazából ezzel a könyvvel indult el. A hősnő életét elutasító reakciókat egyre inkább a sajnálat váltotta fel, majd az a felismerés, hogy Szonyecska önfeláldozó élete egy kicsit mindnyájunkban benne van, bármilyen nehéz is ezt kimondani. Szabó Lőrinc Semmiért egészen és Reményik Sándor Nem urad, s királyod című verseket is meghallgattuk a találkozón. Szerb Antal Utas és holdvilág, Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek, Az igazi, Judit... és az utóhang, ezek a nagyobb lélegzetű regények szintén sok kérdést vetettek fel, ahogyan Franz Kafka A per című könyvéből kiemelt A törvény kapujában című parabola is. A döntés születéséhez elolvastuk Dosztojevszkij Karamazov testvérek regényéből Zoszima sztarec serdülő- és ifjúkorának emlékei még a világból. A párbaj című fejezetet. A könyvek, versek kiválasztásának első lépése mindig a személyes érintettség volt, vagyis, hogyan hatott rám a mű. Úgy gondolom, ha ez hiányzik, elvész a hitelesség, ugyanakkor el is kell távolodni a történettől, mert csak így lehetek, lehetünk befogadói mások gondolatainak. A csoporton belül egyértelműen tapasztalható volt, hogy a jó műveknek valóban több szintje van, nagyon sok értékes, érdekes gondolatok hangzottak el, „nem középiskolás fokon”. Döntéseket hozni mindig nehéz, amikor a közösen kiválasztott témakörhöz könyveket válogatok, gyakran eszembe jut Szabó Magda gondolata is: „véremmé vált az, amit a gyerekeknek eszmélésük első percétől fogva tanítani kellene az iskolában, hogy nincs az életnek ok nélküli és következményektől mentes pillanata, és minden, ami később ránk következik, valamelyik jelentéktelenségében terepszínűre álcázott döntés eredménye”! A harmadik évet kezdjük el, s bár női csoportként működünk, a háttérben ott vannak a férfiak mint társak, barátok, mint fiaink, unokáink. Humorral és nagy empátiával működünk együtt, hol egy-egy, a csoportnak küldött elismerő üzenettel, nem ritkán tőlük, igen, a férfiaktól kapunk finom süteményeket, sőt ha kell, személyes jelenlétükkel is a segítségünkre vannak. (...) Darvasi László Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? elbeszélése nagy derültséget keltett, ahogyan Szabó T. Anna Cruelty free novellájának korántsem szimpatikus férfi szereplője, aki arról mesél, hogyan csábított el egy nőt, akit az ágyába akart vinni. (...) Murakami Haruki: Férfiak nő nélkül, az általam nagyon kedvelt novellát sem hagytam ki a férfilélek témaköréből, s örömmel tapasztaltam, hogy többen elolvasták a szerző más írásait is. (...) Malamud Nyugdíjban című novellájának orvosát azonnal a kedvenc, szeretni való hősök táborába soroltuk, annak ellenére, hogy az ízlésével akadtak gondjaink: „Új zöld öltönyt viselt, kék csíkos inget és rózsaszín nyakkendőt.” (...) S végül a legnehezebb, a megbocsátás és a meg nem bocsátás is a témánk volt. Két történetet olvastunk el, Schaffer Erzsébet beszélgetését Páskándi Géza özvegyével, Sebők Annával, a másik pedig Darvasi László Megbocsátás hangjátéka volt. Shakespeare 75. szonettjéről és Latinovits Zoltán Ruttkai Évához írt leveléről nem beszélgettünk, csupán meghallgattuk azokat. Néha kell a léleknek a csend. Igen, ebben a női csoportban érzelmekről, vágyakról, a megbocsátani tudásunkról vagy nem tudásunkról, az élet sokszínűségéről olvastunk. Lehet, hogy egyeseknek némely történet nem nyerné el a tetszését, vagy így felsorolva nem érti, bizonyos műveknek mi közük van egymáshoz. A csoporttalálkozók hangulatát nem lehet szavakkal visszaadni. Goethére utalva, a könyvek között mi mindig megtaláltuk azt a bizonyos „vörös fonalat”. Szeretetnek hívják. (...) A nyugdíjas évek gyakran járnak elmagányosodással. A mi kis csoportunk ettől az állapottól védelmet nyújt. S nem csak egymáshoz, a könyvekhez való viszonyunk is megváltozott. A 2020-as tavaszi fél évben már a lányok, mert magunk között így hívjuk egymást, hozzák kedvenc könyveiket, s a kérdéseiket is, amelyekre közösen szeretnénk válaszokat kapni. Izgalmasnak ígérkezik, hiszen olyan szerzők hősei várnak ránk, mint például Margaret Atwood, Frances Hodgson Burnett, Debra Dean, Gárdos Péter, Krúdy Gyula, Alice Munro, Szabó Magda. A sornak még nincs vége. Reméljük, még sokáig nem lesz vége. Nem áll módunkban teljes terjedelemben közölni a tiszteletre méltó pécsi olvasókör működéséről írt beszámolót, de inspirációként közzétesszük a levélben említett művek jegyzékét. Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára Bertók László: Állunk a világ közepén Bertók László: Becsuktam ajtót, ablakot Boldizsár Ildikó: A fák titkos szíve - a Hamupipőke Facebook-profilja című kötetből Brizendine, LouannA férfiagy Darvasi László: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: A párbaj - részlet a Karamazov testvérek című regényből Egy asszony két vétkecskéje (bukovinai székely elbeszélés, Kóka Rozáliabgyújtése) Estés, Clarissa Pinkola: Farkasakkal futó asszonyok: beavatás a nőiség őseredetének titkaiba Füst Milán: Egy agg levele Zsuzsannához Garai Gábor: Töredékek a szerelemről Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem Jászai Mari emlékiratai József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat Franz Kafka: A per Karinthy Frigyes: Férfibecsület Kiss Judit Ágnes: Találkozás egy régi szerelemmel Kosztolányi Dezső: Tengerszem Malamud, Bemard: Nyugdíjban Maupassant, Guy: A hazatérés Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Az igazi, Judit és az Utóhang Móra Ferenc: Aranykoporsó Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: Égi madár Munro, Alice: Megőrzött emlékek története Murakami Haruki: Férfiak nő nélkül Örkény István: Honvéd kórházban - a Meddig él egy fa? című kötetből Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi Reményik Sándor: Nem urad, s királyod Schöffer Erzsébet beszélgetése Páskándi Géza özvegyével, Sebők Annával - az Egyszer volt: történetek, találkozások című kötetből Shafak, Elif: Szerelem Sohonyai Attila: Ha nőt szeretsz; Várva rád Szabó István: Isten teremtményei Szabó Lőrinc: Semmiért egészen Szabó Magda: Magdaléna Szabó T. Anna: Cruelty free Szabó T. Anna: Senki madara Szerb Antal: Utas és holdvilág Tamási Áron: Világló éjszaka Tóth Krisztina: Soha egy szót se Tóth Krisztina: Végül is még nyár van Ulickaja, Ljudmila Jevgenyjeva: Szonyecska Yourcenar, Marguerite: Dzsengiherceg utolsó szerelme 2020. február IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
