Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-15 / 39. szám
6 helyőrség eozomuveszet Szőcs Miklós TŰI Ars poetica Jó ideje már arra törekszem, hogy műveim ne elsősorban „szépek”, inkább „helyesek” legyenek a szó hagyományos értelmében anélkül, hogy eközben hűtlenné válnék a szépművészethez, ami a mesterségem; hogy látóterem szélesítésével, mélyítésével szemléletemet egyre inkább univerzalizáljam anélkül, hogy eközben megfeledkeznék az alázatról, mely a megismerés záloga; hogy képességeim, affinitásaim függvényében asszimiláljam régvolt kultúrák, bölcsességek doktrínáinak lényegét anélkül, hogy eközben lebecsülném a mindennapok fel-felfénylő apró igazságait; o-o ■a co O) 00 00 ■o hogy mindeközben megkíséreljek eljutni a puszta megfigyeléstől az ideális formák látásáig anélkül, hogy eközben elhanyagolnám a részleteket; hogy mindezt minél tisztább szellemi indíttatással és technikai perfekcióval igyekezzek kifejezésre juttatni anélkül, hogy eközben teret engednék a szükséges mértéket meghaladó kételynek, mely minden törekvő réme; hogy műveim egy bennük önmagát kinyilvánító, láthatatlan erőtér, vagy magasabb entitás edényeiként egyfajta belső emelkedés segédeszközeivé válhassanak anélkül, hogy eközben megfosztanának a formaszépség érzéki örömétől; hogy ezáltal valamiféle, a hétköznapok őrlőmalmában merőben szokatlan, ünnepi sejtelem, teljesség- vagy egységérzet itassa át a szemlélődőt anélkül, hogy eközben bármiféle káros, vagy kóros mellékhatás jelentkezne benne; hogy ugyanakkor az átlényegülés megannyi kísérlete közben lehetőleg ne lépjem át túlságosan a közérthetőség egyébként meglehetősen szűkre szabott határait anélkül, hogy ne számolnék a lehetséges következményekkel; hogy soha, soha ne engedjem, hogy a magasabb megismerés áhítata a megélhetés fogcsikorgató kényszerévé silányuljon anélkül, hogy tudnám, ezzel elárulom a küldetésem; és hogy mindig, mindig tisztában legyek az Önök kitüntető figyelmének jelentőségével anélkül, hogy valaha is lemondanék saját utam magányosságának keserű öröméről. Lapszámunkat SZŐCS MIKLÓS TŰI szobraival illusztráltuk. Szőcs Miklós TŰI szakmai életrajza a hazai palettán rendhagyónak mondható; a hivatalos képzőművészet világán kívülről érkezett és bensőleg máig kívülálló is maradt. Érthető, hiszen úgy indíttatásai, mint megvalósítási módozatai tekintetében merőben más utat jár, mint kortársai zöme; nem követ -izmusokat, trendeket, nem csatlakozik csoportosulásokhoz, inkább a maga sajátos útját járja; erről időről időre egyre markánsabb művei tudósítanak. Azt a munkásságához szükséges, eredendő hajlamaival megfeleltethető művelődéstörténeti és spirituális tudást, amely ma már műveinek szilárd szellemi bázisát képezi, hosszú évek, évtizedek hangyaszorgalmával maga gyűjtötte egybe. A tanulóidők érési folyamata során a fára és csak a fára vonatkozó, elementáris, érzéki anyagszeretetéről a hangsúly lassacskán eltolódott a szellemi ösztönzőerők irányába; így manapság már művei formaszépségük dacára inkább talán egyfajta filozófiai rébuszoknak tekinthetők - ő újabban életdiagramoknak nevezi munkáit- amelyek benső törvényszerűségei megfelelő kondíciók nélkül nehezen felfejthetők. Lassan, de feltartóztathatatlanul ma is munkálkodik és munkásságát egészében szemlélve egyfajta összetett és egyre táguló szellemi körkép- ő úgy mondja: példázat - bontakozik ki. ív Élők könyve Cím nélkül IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
