Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-11 / 35. szám

2020. FEBRUÁR 11., KEDD SPORT 15 Armand Duplantis máris teljesítette legnagyobb gyerekkori álmát 617 centiméter a csúcsa Húszévesen sikerült megdöntenie a világrekordot, ugyanúgy, mint egykor Bubkának Fotó: AFP Megtörtént, amire egy ide­je mindenki várt: a húszéves Armand Duplantis megdön­tötte a rúdugrás világcsú­csát, és a jövőben új szintre emelheti a versenyszámot. Vincze Szabolcs/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu RÚDUGRÁS Egy hasonlóság már biztosan van Szergej Bubka és Armand Duplantis között: mindketten húszévesen dön­töttek először világcsúcsot rúd­ugrásban, igaz, harmincöt és fél év különbséggel. A szovjet (később ukrán) színekben ver­senyző világklasszis 1984-ben, az Egyesült Államokban szüle­tett svéd pedig most szomba­ton. Bubka aztán egy évtize­den át uralta a versenyszámot, Duplantisról pedig azt tartják, hasonló szerepet tölthet be a jövőben, mert óriási lehetőség rejlik benne, hogy új szintre emelje a férfi rúdugrást. Duplantisról már évekkel ez­előtt tudni lehetett, hogy hatal­mas tehetség, rendre győzött vagy kiemelkedően szerepelt a korosztályos világversenye­ken úgy, hogy általában idő­sebbeket győzött le. A felnőt­tek mezőnyében 2017-ben tet­te le a névjegyét: még 18 éves sem volt, amikor 590 centivel svéd országos rekordot ugrott, a következő évben pedig meg­nyerte az atlétikai Európa-baj­­nokságot 605 centivel, a nagy példakép és világcsúcstar­tó francia Renaud Lavillenie előtt. Tavaly pedig a dohai vi­lágbajnokságon az amerikai Sam Kendricks csak keve­sebb kísérletének köszönhető­en győzte le a döntőben, de 19 évesen azért szépen csillog a vb-ezüst is. 2020. február 8-án reggel, amikor „Mondo” Duplantis felébredt a lengyelországi Turinban, a world tour sorozat negyedik állomásán, elolvas­ta a telefonján a 13 évvel idő­sebb Lavillenie üzenetét: „Le­gyen jó napod, öreg. De azért ne TÚL jó”. Aztán fél nappal később megtörtént, amit min­denki várt: a fiatal svéd má­sodik kísérletére átvitte a 617 centit, ezzel megdöntötte a vi­lágrekordot, egy centivel túl­­ugrotta a francia 2014-es csú­csát. Fedett pályán, de 2000 óta a rúdugrás rekordjainál nem számít, fedett pályán vagy sza­badtéren érték-e el, mert a ket­tőt összevonták.- Már három-négy éves ko­rom óta az volt a célom, hogy megnyerjem az összes lehet­séges aranyérmet, de a legna­gyobb álom a világrekord meg­döntése volt - mondta a friss csúcstartó. - Minden, amit ed­dig tettem, erre a pillanatra épült. Nem is tudom felfogni... Mindenki várta már, mikor döntöm meg a csúcsot, és én is tudtam, hogy bennem van. Már Düsseldorfban is majd­nem sikerült, de az ember so­sem tudhatja, mikor lesz új­ra olyan formában, hogy meg­­dönthesse a világcsúcsot. Most már az első kísérletem után éreztem, hogy meglehet. A stadion szinte felrobbant, ő pedig rohant megölelni az édesanyját. Amikor a siker okairól kérdezték, Duplantis az erőnléte javulását emelte ki, a szezon előtti felkészülé­si időszakban ugyanis renge­teget dolgozott azon, hogy erő­sebb legyen. Armand Duplantis gyerekko­ra óta arra készült, hogy egy­szer világklasszis rúdugró le­gyen, amihez tökéletes ala­pot szolgáltatott a szülői hát­tér. Édesanyja, Helena hétpró­­bázó és röplabdázó, édesap­ja, aki egyben az edzője, Greg Duplantis pedig nemzetközi szintű rúdugró volt, egyéni re­kordja 580 centiméter. Után­pótlás szinten mindkét bátyja, Andreas és Antoine is próbál­kozott a versenyszámmal. Ar­mand négyévesen (!) kezdte el a rúdugrást, és évekkel a kor­osztálya előtt járt, a mai napig ő tartja valamennyi korosztályos világcsúcsot 7 és 12 év között.- Nincsenek nagy meglepe­tések, ezt már várhattuk tőle, én is felkészültem arra, hogy egy nap meg fogja dönteni a rekordomat. Még üzeneteket is váltottunk erről, és lám, meg is csinálta! - kommentálta az eredményt Renaud Lavillenie, a korábbi világcsúcstartó. - Ezen a szinten az ugrások ha­sonlók, de ilyen, amikor már egy-egy centiméterért harco­lunk. Armandnak fantaszti­kus képességei vannak, sze­rintem még van benne, ezért teljesen reálisnak és elképzel­hetőnek tartom, hogy hamaro­san eléri a 620 centis magassá­got. Nem tudjuk, hol vannak a határai, de ez már a következő években ki fog derülni, ezért mostantól nagyon kell rá fi­gyelnünk. Határ a csillagos ég, és Duplantis elmúlt éveit, ki­egyensúlyozottságát és jelen­legi formáját tekintve nem len­ne meglepetés tőle az olimpiai aranyérem Tokióban. Armand Duplantis SZÜLETETT: 1999. november 10., Lafayette, Egyesült Államok NEMZETISÉGE: svéd MAGASSÁGA/TESTSÚLYA: 181 cm/79 kg SPORTÁGA: atlétika VERSENYSZÁMA: rúdugrás Edzője: Greg Duplantis EGYÉNI LEGJOBBJA: 617 (2020, világcsúcs, fedett pá­lya), 605 (2018, U20-as világ­csúcs, szabadtér) LEGJOBB EREDMÉNYEI: világ bajnoki 2. (2019), Európa-baj­­nok (2018), junior világbaj­nok (2018), junior világbajno­ki 3. (2016), junior Európa-baj­­nok (2017), ifjúsági világbaj­nok (2015) Góllal és gólpasszal is segítette az utolsó helyen álló belga csapatát a csatár Éppel felvette a ritmust Bruges-ben „Nincs okom panaszra, jól ment a játék” Fotó: AFP LABDARÚGÁS Az idén sok jó hír még nem érkezett a kenyerü­ket külföldön kereső magyar labdarúgókról. Kevesen lép­nek pályára rendszeresen, ke­vés a sikerélményük is, és zö­mükről túlzás lenne azt ál­lítani, hogy a csapatukban meghatározó szerepet játsza­nak. Persze, akadnak kivéte­lek, mint például Gulácsi Pé­ter, aki hétről hétre remekül véd az RB Leipzig kapujában, vasárnap neki is köszönhető volt, hogy csapata 0-0-ra vég­zett Münchenben a Bayern el­len. A német Bundesliga töb­bi magyarja csupán epizo­­dista volt, vagy még az sem: Szalai Ádám a 81. percben állt be a Herthát Berlinben legyőző Mainzba, Sallai Ro­land viszont csak kispadozott a Freiburgban, amely 1-0-ra nyert a Hoffenheim ellen. A hétvégi fordulóknak azon­ban Gulácsin kívül akadt még egy magyar hőse. Éppel Már­ton az év elején szerződött a belga Cercle Bruges-höz, amelynek Bernd Storck az edzője. A csapat az utolsó he­lyen áll a tabellán, öt forduló­val az alapszakasz vége előtt hat pont a hátránya, ám soro­zatban egy góllal elveszített mérkőzések után végre sike­rült győznie. Az áldozata a KV Mechelen volt, és a 3-2-es si­kerből Éppel Márton egy 2. percben szerzett góllal és egy 92. percben adott gólpasszal vette ki a részét.- Az előző fordulókhoz ké­pest annyi változás történt, hogy bekerültem a kezdőcsa­patba - mondta lapunknak. - A legutóbbi három elveszített meccsből a játék képe alapján kettőt meg kellett volna nyer­nünk, most sokat segített, hogy az első öt percben szereztünk két gólt, és kontrol­lálni tudtuk a mér­kőzést. Nincs okom panaszra, jól ment a játék, eredmé­nyes is voltam, rá­adásul végre sike­rült lakást is találnom, és a ba­rátnőm is velem van már. Mi­vel novemberben játszottam az utolsó tétmeccsemet, a Honvéd­nél edzve vigyáztam, nehogy megsérüljek, és tudtam, hogy kell némi idő a ritmus felvéte­léhez. Ez mostanra megtörtént. Sok a hat pont hátrány, de nem lehetetlen a ledolgozása, ha a hátralévő fordulókban nem hi­bázunk, mert itt a csúcson lé­vő egy-két csapatot leszámít­va mindenki legyőzhető, és re­mélem, a fiatal csapatnak len­dületet adott a Mechelen elleni győzelem. A rájátszás egyéb­ként az euroligás helyért zaj­lik, adott esetben még az is előfordulhat, hogy az alapsza­kasz végeredménye alapján ki­esünk, viszont indulhatunk az El-ben... A többi, a válogatott keret­tagságra esélyes légiósunk­nak sokkal szomorúbb hét­végéje volt, ugyanis egyikük sem ünnepelhetett győzelmet. Az angol másodosztályú Bris­tolba Nagy Ádám a 66. percben állt be, a vendég Birmingham nyert 3-1-re, a francia második vonalban pedig a Le Havre otthon játszott 1-1- et a Caennel Be­­se Barnabással a védelemben. Ez lett a végeredménye a hor­­vát bajnokságban az Osijek Zapresic találkozónak is, a há­zigazdánál Kleinheisler Lász­ló végig a pályán volt. Cipru­son az Omonia Nicosia Lang Ádámmal a soraiban kapott ki otthon 2-1-re az Ethnikosz Ahnasztól, Görögországban Korhűt Mihály is végigjátszot­ta az Arisz Szaloniki mécs­esét, amely 1-1-re végződött az Aszterasz Tripolisz stadionjá­ban, az AEK Áthén pedig 1-0- ra legyőzte a Panathinaikoszt, amelybe Nagy Dominikot a 65. percben cserélték be. A sváj­ci Lugano a 84. perctől tartott igényt Holender Filip szolgála­taira, a csapat 3-2-re kikapott a Thun vendégeként. Pajor-Gyulai László Gulácsin kívül is volt magyar hőse a hétvé­gi fordulónak JEGYZET Emírségben az otthon Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu „Dzsudzsák: Szintet lép­tem” - olvashattuk a Nemze­ti Sport szombati címlapján, ami a honi futballszurkolók jelentős többségénél kiver­te a biztosítékot. Mert mi is történt? A magyar váloga­tottsági rekordert, a nemze­ti csapatban 108 alkalommal pályára lépett 33 esztendős szélsőt kedden, szerződése lejárta előtt fél évvel kieb­­rudalta csapata, az egyesült arab emírségekben al-Ittihad Kaiba', három nappal később pedig féléves szerződést kö­tött vele - további kétéves pocióval - az al-Ain FC. Nem tűnik nagy előrelépésnek. Dzsudzsák Balázs maradt az emírségekben, s ugyan az al- Ain némileg messzebb van a dubaji csillogástól, ezt ellen­súlyozza a híres tevepiaca. Honfitársunk nem állí­tott valótlant azzal, hogy új klubja ütősebb: az al-Ittihad Kaiba a tizennégy csapatos bajnokság tizenegyedik he­lyén szerénykedik, míg az al- Ain a negyedik. Utóbbi kap­csán azonban nem is ezt kel­lene először említeni, hanem azt, hogy ezüstérmes volt a 2018-as klubvilágbajnoksá­gon. A döntőben 4-1-re kika­pott a Real Madridtól, és a fi­náléig vezető úton nemcsak új-zélandi és tunéziai ellen­felét győzte le, hanem az ar­gentin River Plate-et is. Emel­lett az al-Ain FC az Egyesült Arab Emírségek legsikere­sebb klubja, 13-szoros baj­nok, és jelenleg is szerepel az ázsiai Bajnokok Ligájában. Egyelőre a legjobb 32 között van, a csoportkörben a D je­lű négyesben éppen ma játsz- _ sza az első mérkőzését az irá­ni Sepahan ellen. Nem kis malíciával rögzít­hetjük, hogy Dzsudzsák Ba­lázs bő tizenegy év után újra a Bajnokok Ligájában játsz­hat. Csak éppen 2008 vé­gén, 22 évesen a PSV Eind­hoven játékosaként a Liver­pool, az Atlético Madrid és az Olympic Marseille ellen szerepelt az „igazi” BL cso­portkörében. S ha itt nem is, a holland bajnokságban akadtak olyan meccsei, ame­lyek után álmodozhattunk, hogy hosszú idő után újra lehet klasszis futballistánk, aki topcsapatba is kerülhet. Ezt az álmot azonban maga Dzsudzsák törte darabokra azzal, hogy a nagy pénz bű­völetében 25 évesen az Anzsi Mahacskalához igazolt. In­nen már nem volt visszaút, jött a Dinamo Moszkva, a tö­rök Bursaspor, majd még na­gyobb pénzeket kasszírozva az arab kaland. A szurkoló pedig nem bo­csátja meg, ha elveszik tőle az álmait. Dzsudzsáknak a portugáloknak lőtt két gólja a 2016-os Eb-n is csak időle­ges felmentést adott a „bűne” alól. Nehéz elképzelni, hogy valaha is hazajönne az NB I-be, mint Nikolics Neman­­ja; amit a pályákon kapna a szurkolóktól, azt nem tenné ki az ablakba. így aztán ne csodálkozzunk azon, hogy amíg teheti, marad az arab világban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom