Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-08 / 33. szám
5 TT^TTíJTl helyörseg vers Szabó Fanni Egység Kikelt magjából földed, ma ősrobbanni fogsz, darabjaidból egységesülök. Befagyasztom folyóidat, folytonos áradásod rengésétől rángatózom. Fekete lyukból teremtesz, fehér óriások lábnyomától pusztul, apad ingoványom. Körbeutazzuk a Napot, gyöngyöző homlokunk túlragyogja a bolygó fényeit. Szondy-Adorján György Közegfüggetlen utak Folyami hajókkal versenyeztem, ők úsztak, én szaladtam a parton, lomhán haladtak és fenségesen, akár az óriások, én csak rohantam, akár az ember, aztán elfogyott a part járható, szaladható része és a víz véglegessé vált, akkor egy hajóra álmodtam magam, és lassan eltűntem szemeim elől, ám az utak visszatérnek értünk és a vízbehasított sebek begyógyulnak, amint fájdalmuk megszülik, aztán mély álomba zuhantam, láttam, évek óta ringok már, most ott szaladok a parton. Házi kedvenc #10 (akrilspray, akril, közepes sűrűségű farostlemez, 99 * 99 cm, 2019] Maradni minden irányba Ablakaim mind esőre nyílnak, nem értem a táj locsogását - barátságunk gyökeret vert a parton, a négy irányt föloldja a víz. A világ nem egyenlő a földdel, egy vagyok a mérhetetlen percen, hadd suhogja föléd magát a füvek nemzetsége, majd válj a kiválasztott földön, a társulás aranyló metszetén, a nejednek virágot viszek és játszani hozom a kölköt. Barátságunk útra kel a vízzel, a négy irány szélbefagyott rózsa, hol van a táj szeme fénye és hol van a táj is azóta... A kialvatlansag káros voltáról • >|0 .<í<> > Magányló testünkről verd le az átkot, ) dörzsölöm szemeim, jószágom alszik, játszhatnánk együtt egy sokbábos partit, vagy itt ez az asztal, hozzad a dákód, lökd a golyóid, én sima, te csíkos, kockás az ernyőn a nyúl füle botja, asztalunk zöldjébe rég beleszórta magvait az ördög - ő gurul itt most. Házi kedvenc #2 (akrilspray, akril, közepes sűrűségű farostlemez, 89 * 102 cm, 2017) Az ember mélyebb hangjai ii ft ■* ■ ■ ** Sírva fakadtál, rád néztem, mondtam, ne bőgjél, hosszan ejtettem az ő-t és mélyen, í nagyon mélyen ejtettem az ő-t, hogy boíjúsírást idézzen, elmosolyodtál és mosolyod gödreibe gyűltek könnyeid, aztán leejtettél egy tányért, persze, szilánkokra tört, azt mondtam, lyukas markú vagy, nagyon jól megnyomtam az ly-t, alaposan megnyomtam, hogy alámerüljön és átlyukassza a bizalmat magadban, elmosolyodtál és a kétely átlépte küszöbünket, majd elsóztad a köménymaglevest, kész művészet egy ilyen egyszerű ételt elsózni, mondtam, lassan ejtettem az ű-t, elnyújtva, hogy álmélkodásnak hasson, miképp lehetséges egy nyavalyás levest elsózni a huszonegyedik században, elmosolyodtál és vizet ittunk a sóra, azt mondtad, félsz bármit is csinálni, csinálhatsz bármit, ne félj, én már így szoktalak meg, mondtam, és szeretem a szokásaimat, aztán már nem mozdult többé a tested, és ittam a vizet a sóra, kisebb kortyokkal, nagyobbakkal, ez már semmit nem jelent, mennyi kegyelemben teremtett és adott otthont, újra és újra. Regős Mátyás Anya, segíts a századomnak «hr 'U i J < Anyám rendet rakna a spalettás ablak alatt, de omlik a ház fala, bomlik a rend, idő híján már nem fognak kifesteni. Nem bontják már a leveleket, olvasatlanul mennek szemétre, a kályha ajtaja nyikorog, és elropognak benn a karácsonyok. Nem remeg hangoktól a ház, régóta néma a reggel, a pirítós kenyeret megkenik, nem tesznek el jövőre gyümölcsöt. Hidegben áll a hintaló, apám kályhája elbukott. Ez már a tél, Anya, gerendáink recsegnek a szélben. Kis katonák a régi polcon, szuronyt szegezve, nyilván. Katonáim a fűtetlen szobában ellátás nélkül vesztegelnek. Itt van a tél, Anya, segíts a századomnak, rakj rendet még a polcokon, a sötétség ellen elveszünk! Tegyél a tűzre, apám, a tűlevél hadd ropogjon, lángost süss, anyám, mert elveszünk! Itt van a tél, Anya, bátrabb ez, mint a régi, erősebb, mint a régi, lassan feladják alulöltözött katonáim, lassan felfalja őket. 2020. február IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
