Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

2020-01-18 / 15. szám

Ibolya«,JlSii

Siida^si, 1920.

/Mwacsniés * ClémeiKeau-téJe demarkációs Mókám át Baja a miénk

minit, yái «itxakHatt magyarok védelméről /' nk*c* oendotkodát.

xíf'feéktó&5tfet®ieííeí íes»«|s adták M tíeíe«árt»*8lRft»«k. — m» m&mél mamém,l ® mww&r frifóSfMHStrói. — ám<otvifi röviúmm Sutiapsstr«.

Apponyi a békeszerződésről.

Un»g«mttlo,lt*»oK«t »Ivén. Ot «nlante még nem mondta ki u ulelté «ék-- A francia telié felytaUa tt/ m.dfctall allanllnk. '

/^iftag,yraaa»»ry»->«» ess?”*®“ • **“ ***> «•

ÄtiöÄft

am sa? ** **

«Ixte it mZ at taxi■■- *.<•:»>,•

tesw&i te

Iftetek, ö» ff«-««* ><*.

«teteteí« ít-ía*^ — MvXt, at iwM i< **&! fo *»«äx*i*l «r*<te»te a U&ife&e i « ás MlMteR uirtissátk

« »swri tewjj faaeíyeát '«twj-iíjJlc Juxe? 8 tMiW J í)X4t*tx?,\m Ifí-V»« irÄiitÜs* ftxf*íírtte (to« >«á. «■(*» í-i! í* >:«8oi írt-í:

áaiofí jsí aw**»n » rttexiíte* <x.%t.-»k U &rt xtlabx ttdfvhtak

(App*# textete»* WvMlili >*Sx 1 Mrtwte «i4»«re*tex tazfitak)

J tewte*»Jf* ««£*&» !*)«$*

Xtvfffp. (««; U. Á ’tecs-px ftteteteset & M;«íá; Att&ite fs««> teé-.ssyixSMxrt«» »ítel testesite* »>*1 l-ÍRi » te*»»*. C> »!*;$»> Mtertte Utijísxtk tax * kijaitaiX:

»«'»««. teSivi tetei« W* tesrsitert Wéöjftíi um Sv-M x rnmiim *§**** «te**»». ?rts«tete» «teteirtS&f 8*», 'Vt*4, .steXm mi&ss •> I*.

s&» ro» «?**&*&$&* &&.- rno-á. Saas awraü »io! feesr » *»»«*. Mi« **gä»lftit<«

£*«wWi wSt,wwL W

CaMr» . , .

»»öftssas

S*&fmr S<w«*»bfe feÖJdsxäibSR; tföv

***l«äm fcssttett Ktst.m &

§5£?Ä«ÄÄ

N*« «W ms: tttesri* 5t ax*t Stetste

l«sjy «a*fesfe Miwß fcfcíá*« «« fe *«te-ÄTfÄ«<Äi

«Hi» tivrfvÄ * SM#*TM

WxKukky «nifeör i^nyi s «»fc-ell ®& tisatíet<i imhw»W': % «JJi- is »jáöokíí-t EhuSji»

,: . ^*sw wxtót * 4«. fkstetísa, *y&>» ss* éc«& fs«yrr«3! tórádé«» íJvíHfe. Tte «a • !f:"‘" ^-"r- !'»>ry A;.|...;,;í .>

*8yi.»érí«n«B»*«. mx-Jm

öxwámte, ÍJ-. ■g'í- « s te<m: Sttgfilim agyes* a aoíh;oj(, vss« «6- a ^a^ííásl&jdáíswws»..i»aU<«R«ít v^í*r * víf%>s. MÄsH- js-o Karoj« MMtwiewie» »m ta/Jjöt .Ja tut ««fei, istát **■&#&»#*■ xsisvAi^ ne« lisíS storík éwktesi sí óvi&te, "A fö»kiíwíjtiiíikr ö«ö foiA«. ki a vsvái,

A WW {Wrt^kod&i f»«» ft&U’jok 8i<S7- '« «Ko« izsmltkiis oíy*s«fe root? osfcjoJí, mint «s eit<Safrikm!fa"..*i;*»&<iffa?< ter. Mi ««Ok 8 viAsf Wisy.fr syoty

Mtlt&i v bitóm Kaxrxr xtrwáK? Q-nmafee ta »««*«***.

XtntiortzAnkaa Wtlxisttni. saatS* **spx<i* «do r-í-üíaíii^ítatí «. «J» dsogotaít SA-iratig ls{. yiwiQK tttitrú'M i^ictiik

*ífeS- 'A í-»*'l»S:.*« Stítot*« ©-•ötäismrf?. táiskixxt kíiiittftífíia}» x tos»

Ke-xílítóéíOt. AwA(»At. :;:«ív x H(t

Ipsí. Ao a 8ixjs. },«sy »vAháf, t-. m oWtn tipdc\ sxiítit «**»; »,

AlU(? :( UfényftrétA. TÍ8: :«i: «iysSBOSl 'ííA'' raf»i ft«- »(«'A taSUMu. >ÍS

-'■ "-/■-'-X'., wwm:»,wiw(ö «i* uiiosHsmu* Miritstmm &#»»* &**»%*! mtt « ».Sí1» tXf-Wdsik !ÍSS&Sw

tsíoise. Wí>®» SÍ. mt >m trxfijtó, A'Xix <ix&;íi msi*v5f>>Ují* Adtáig »í A-sató -Jítdw, twwí aw »*, wW.í, *i*m,ran w öoí%V>a wO-ísvsfet tSÄjeWUÄä?

W« Wnwfí* hititioH. «J»í « H

w ’tÜ: Sdostoíifi.», x

!«#> iréjs Uit /V«i{«tA JenuiéPAJ. t-8«*#t}?fhltí,

^WjMy SS

*>«». i*»Rt*a>«4U »?**«!• kmmtss« kt,Ámk«, »aáS taw* Frie^rbi. i*«k mítdraHix titrmtt nf*- v>fy’> ffVtifll Ftí-xfritk fr»íSs«fí (sUrmxtt ’•*<*** A Je-f« *»«íi3t áSiráJ-íííi öósiíAiga* f ^aír<1^«>' *í8í««*A ttsr^sl * VcaíláW

*&*» &*im hit<itím ^xf!y'

WXBÍ A* álisoá* té&si«* ^ JJ. «ufésAí SÍR- í^5* t*m •»«? ÍOSfelfc:

m «IRjwAsitfR» A 8*4s<*fii ml**:»***, txw t* í<>3ö«s íosS&wí «wotf». * WáJR !w«4níí, Afitnxw ni M i»W«i!l. ‘ feow M* tesBj» í'íínawJ it

we m Jw «s; aejíi>5.n»iit:. aiämrssmä * ;<«Rts^áfK* r&*i tan «»}. <Rwsacíí«o 6«< «íOSA ewi RRy » !«<sí*1:5H> (anäoc isíR*«.

»S>V fey 0-*c ‘áJ* tfHtoxí.

vxMwkfl *^jp0n& « Wí1«íí?' rsAjáí«. «wir »WH ;i fts iSkawW^At aíosí «>Ár, ■ Aon«« ví .VRjm- Hsioai , t«.0>«á él»»5(ia« »tóa 6\ » «wJjáK. »a » !»»*♦*««>» tiíSgU isnitowfe, Jfojit 6» itpt»s-x s«Mak> .

I, wia » »-AMdMui i* á-««é«'í méHék »M>*> mJtftos. A tifmoixk W8> ■ - A&iR«‘* <H<ä<j

ÍWSs 'b 83W»tw«* «iOÍA »» yaátsások totóasas »iS*»-,

'ó>:(wR»r»t<.8.a

íiaSTor«-m«íO>l AjSn««-? Upvmíir.

(jyí.a.'íwi gyűlik«'»«

«akm.k i(ÜK>» atóiíOkuak krtí lossatm. hattá, ücm migöíkRKmk, • ztís&íi) isxRssywtifel! «»»ywiit N«m któált> liuA. - tűkkel u«wtA)m»>!mk racruni. R«n dfthá»jp*«k. - »okUi éaéraertomákek vágyónk «-kSW

<í*w*^fftX tti'ti iMtsíi. x («oítiílsníxs Ik

Mm isim 6 Wteaii Üte* «H»*««« Möv&m*

4m®, * ■»!*«'«»>

«B^raRT

»OgíAéiikuva. V4rk»rtt«oé«di>k a)a vau kotr«, ina txxa i»

í?ií8S«Htk< hfl»-' xty® íoSftnS Klífö*WV3í iííaöt« éli*»j Ólok ot* Hx. iiimUffFH-ttík gy«í»sttt»o k«aynttó! 4mkí<4i •— .föi<t<*W:! tisfonöHáJf *kst l<lín««s vxsattii!»«. SÜK Í#i»xt»ií. rtH'UíU t;>ri-ya mhyAaUnrsátsUá X *a\v\ a ÍRwIIwkb io í)At»(. VM» cask Írt« irt««« A Inti*«» uvm í*«ráa»kW.

.Ml X úí«!í(rtd? Xu» l«ílj8A, A mváem a«»- )A< irt ,«Mg>'tt<iÍ'hw*ai«*ö»t. fol»..:k:-li' |«S!«X»V»I- lx>t«» » «*<«•:':'-íi í«*ív«mtttHégtx»o MagyarnraxaS' nik«lfí« é* t>9x«ké «*« ».* vd«<t) XX) «r»f><MV«-nttX. \ kik *tt»rtxl<et Irnfokk «tiSxk fi*. ', tvib&m feaor alátrwrX<«*«■*! * a«».r A >«;*<« Hlßie«

*Ä mmsitiXu’/, - «scttcas ««aűm » «iietsas; »««át <<k iMthitix twm s«. «n*rrti«» feöliwÄt, rkdjMtMf dm -mh'-aiits, m Wlívtilii, ÍU <t<

,< ! xA oiéjí ÄisnöiyHlxi troilk «p rt«lia> A

iväarrt, f<*rt£'»~4.

Mioket «frSAI n «irtéévéiy« >aiJOl«i«li*(rt «r» » i*ísfs?85«sa^ itTfsii. mxmí «x «»««'ti HS»»4íiy«<>.5«» lia<í>s«i>t. ?l(w>. t^yítiat .fty xoírí

12TÖRTÉNELEM

2020. JANUÁR 18., SZOMBAT

Raffay Ernő szerint ma is nagyon időszerű gróf Apponyi Albert trianoni, beszéde

Magyarország gyásznapja volt

A világtörténelem egyik legjelentősebb beszédével érvelt 100 évvel ezelőtt gróf Apponyi Albert a trianoni diktátum ellen, ám Európa lelkiismeretét nem tudta megszólítani, a fejlett Nyugat kiszolgáltatta hazánkat a hiénaszellemű politikának.

Pataki Tamás

szerkesztoseg@mediaworks.hu

ÉVFORDULÓ Apponyi Albert beszédét a magyar nemzet védelmében elmondott egyik legkomolyabb és legszebb 20. századi beszédnek tartom, hisz olyan érveket sorol fel, amelyek azóta is érvényesek. A Kárpát-medence természeti és gazdasági egysége tény, a magyarság erős kulturális tényező, az utódállamokban pedig több millió magyar él mind a mai napig. Apponyi a hazája érdekében, reálpolitikusként gazdasági, földrajzi és kulturális érveket mondott a területi integritás mellett. Jól látta, hogy a magyarok úgy nyerhettek volna, ha népszavazást írnak ki a vitatott területeken, és ez volt a legfőbb javaslata is, hisz így erőszak nélkül lehetett volna megváltoztatni a franciák által tervezett határokat. Persze, ha a győztesek nagyvonalúak lettek volna, de nem voltak azok - mondta Raffay Ernő történész Apponyi Albert gróf beszédének 100. évfordulója alkalmából.

Raffay Ernő szerint mire a magyar békedelegáció 1920 januárjában kiutazott Párizsba, a határmegállapító bizottságokban már nagyjából 99 százalékos bizonyossággal megszülettek a döntések. Apponyi delegációjának semmi esélye sem volt változtatni a helyzeten, nem véletlenül nem hívtak meg oda magyar politikusokat 1919 őszén, amikor megalakult a kereszténypárti Huszár Károly kormánya, amelyet az antant el is ismert. VaApponyi gróf a francia külügyminisztériumba érkezett, átvenni a szerződés tervezetét

Fotók: MW

lószínű, hogy azért nem változtathattak, mert akkor a románok még azért lobbiztak, hogy a Tiszánál állapítsák meg a végleges román határt. Apponyi Albert az Interparlamentáris Unió magyar bizottságának elnökeként tapasztalt diplomata volt, ezért tudta, hogy ha az utolsó pillanatban hívják meg őket a béketárgyalásokra, akkor kész helyzet elé lesznek állítva. Beszédével mégis ki akarta hozni a lehetetlen helyzetből, amit csak lehetett, hisz elismerte, hogy a vesztesnek fizetnie kell, de akkor tartsanak népszavazást, hisz mi értelme van annak, hogy a többnemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia helyén újabb többnemzetiségű államokat hoznak létre? Ráadásul, mint mondta, „Közép-Európát a keletről jövő veszedelmekkel szemben egyedül a történelmi magyar terület stabilitása tudja megőrizni.”- A franciáknak, Clemenceau miniszterelnöknek az volt az érdeke, hogy Németország soha többé ne kapjon nagyhatalmi szövetségest, ezért kedvezett a románoknak. Az Apponyi gróf által felvetett népszavazással a magyarlakta Felvidék, Kárpátalja, Partium, az észak-erdélyi sáv a Székelyföldig és Dél-Bácska is Magyarország része maradhatott volna. De a nagyhatalmak már megegyeztek egymással - fejtette ki a történész.

Apponyi beszédét ismertette a vüágsajtó, melynek Párizs volt a korabeli vüágközpontja, ezek világfelfogásuk szerint kommentálták. Azok a francia lapok, amelyek a korábban szabadkőműves Clemenceau-hoz köthetők, éles kritikával illették. Raffay Ernő szerint Apponyi gróf beszédének itthon nagy hatása volt, hisz az egész Horthy-korszakban azokat az érveket használták a revíziót követelő törekvésekben, amelyeket a politikus akkor elmondott.- Statisztikusok és geográfusok részletesen kidolgozták Apponyi Albert érveit, tudományosan alátámasztották a mondanivalóját. Beszéde jó injekciót adott a földrajztudománynak is, Cholnoky Jenő földrajztudós bizonyította be, hogy a Kárpát-medence geográfiai, gazdaságföldrajzi egység. Apponyi beszéde mégis a magyar emberekre hatott leginkább, a napilapok közölték és kommentálták - mondta a történész.

Gróf Tisza István lapja, az Újság január 18-ai számában gyászkeretben közölte a trianoni béketárgyalások legújabb fejleményeit Magyarország gyásznapja címmel, ebben Apponyi szereplését a következőképpen értékelték: „Magyar volt. Öntudatos, önérzetes, nemes és - fólöttes. A levert Magyarország a győztesek gyüle\m-4hh a*

ÚJSÁG

«owGsr***«,: Batepgl. MM«»-««

A békeföltételek.

X deo'iiiiiixben v&-. a titt'siartóiik-!w. fcií&y: m; ifjak <> </&%<,> a UnUf-káHt.

ÍSllÍAelttiauk Tv; lista A* XXíanr olvastak

«lienségss InpakUui, b<)»w*Ar, «3v ke#«' a fóh-iii'irtik vagyoAÍr. u&M irtoth«xrAn»fc kttil, De a tox-sttíeíi-a foki fe a ■ sx«í,o.Ua« te ttolja, hum tmt aá vagvoxtk a óé Klisék. íís kít«;,'.-.‘i- «wal meiért j* houaui Jvnuséicat utcáin u «bittel vtWoKsja« l® síita mg, tt

6 Dk k, tmá mvsámi,

it -SÓ *» s

SÖR ItKKßR Sí KÖ3ÖR tS&OöMsV*'

»em fuhrt- m«sr tUbamMn asért,

)*>£>• -sss .ijfa!«x( yW-egt>s, fewa^te ** ..rty&m> fiy&m «s«v> k víi«son. Jfei* sa »ítetekőtés i.'»?kttek kís »«topéi »s-éovttkátalödtOk .ippmyi Amrituk és ítísfeíiaok i'siűsbo». Dk íste-e s ts!^0Aí3;>líiat/.' texf.gjx'tk-f/hi ' jtajítlkcmM ífa>A?mkr>i Hfi-c ez stíl C<drxaesez:.f-<i'- ilsimtíXid, Kkbso 'MJÍigfXivmá# «bitó* a vtméoHín® ks«ór<< Tik » Víiíuk aas oft egy fofdofSjáá Ajtstssífc sí péttséf, <t «iásíííon ao faltja, gyiSMH, A Itátmuifaim z UahMltó, a WigtAlkm a lábbelijét é* tgy tovább, s wig esek var, «{tenni v.aJó rsijia a puxtM SiRttla kbolT.

ifová zvhaat'ink í«, te, arat a iüte4. tejwí való véfteijÁkétt, baaetn »mMxt, sí tsái atnptmk ellen kétsttéiik. tettyenev Teoteottetktei: teissavottéssinkárt. ' «tevörttáltovisiakírí, a tizbeihcmntikzl tsiÍó lebaétlé •teasRtöitbsefntn-te, Uttvagdaljáís kositek'S/ib-attk, ía ÍR is.ate-^ fO&3§iő *Pj> «Mink. Itngy <ílii*v»ntfts*ék ■It'ijtgsttíiífi Mt> gy»s&má$tt&k, >;ottyJ<Vs léit épé tettes« ■ í««jíj.ó;ss-'!;. ini: iwst.v-'/iixi; S-rt'iflnR tesf.tesneinten.

M'te gjtettyéfkAifhotiek hetme «>!»• .stmkoiósok; dOotnbrsitek, R.tnsiykitik, SBtecitíltttelb. iti'Rjt teák, kAíiiiiKUtistek, raéíhkikek '»ylT ---tek, a kóv IU" </, tntmelftestk » t»s»tsei t<Satörsgy»éf5fí sjwtef ^jogokéit. ■! ott^ sstefosAksít

xMfc Xsí vtm.cikíik »I » kétesnek ton»* ott künn a iMMetareken. Oft cask iákor. áf WliÍK» «jjReöät OSkte.k ». d.dyrtdxtí: Kftfoceitwpéeeaí a lévéiwárknkha i» a bee«G- tte«>s ine^yar kaim* sriv»}» ts

tk btt «lös; »ss -í !t>gboms5íte«bh so«, a iiiéty vefsíxt séota. it» rsi$®Ak»tlt. osyte.ob«Stt, *py<iv-;-í..Róí'ü. iMMMd, i»íittts A;í3SííSSlStei>*'» tiŰ3Í3& A «KKííteteb iteöftsofek? Mte v«ti stl: »sresík? itt es,te; íte.Á<:k rsfíissteí. . ,'t .béjSStSteteíS

kttnevítetei-te* kiinn«nj-í ol«k>H«i*nk ■

■ ■

«tény w fce*d teß»U<k«iau. A pSrtt*p«Í;

tele vmmsk * bsso-siteffeso- stlöny iátsűteíóteyéú Vteioijik. gy->»oiííjét;: hsjessste-tek xgytaim mip párssbsB siraínsjíásíssbsssj ti! a »»másét s at» ítélve, bow

tssék. Appnayi w......

este fíteja aitkitttk iísss.te«»»' tejres testét és üt piiSlvírcih is, ííUMkízAii jelesenjw »tótlttttk'tk Itessteinek StsjéRí .líSsot

lovalkcxftsiSi pátevstekte^síi tok :ttltef.tt!Rlítéks«ísj^»k kwpvtsifílíség^ek:: mv> ate.jjyftlt>s.sol? Afrotltas Ion jételr óta és seralit-ifi AuiMm tóte>?tgtt«S<»alí< H-sgyáseita «óílitefók, keaetekto. Slstukks ssRastit«k tetlftan), ha Jeíiíuék » latbtinxtí ifßteek; alá és. xtetyjteteket Ííetsairjái-ok a petakim és. ntejSth'tbbitatíi.ttV. a viló^otrtígy: mmtii. &yé«s usígyest^o W '- két

A, k«{.ya> » ptely at.mtofi gessaejst sstete htmíbatt éhen pttsssf ttl »!. kttíóiií) ttálttnkv ttéi.. a kiknek késéháatebiUt eip.-Rtytt;«síteké sstei utioxsMtikza kttpite. jptjéek-e ketaétltás. na vtteátt vihognak: aa tfíífoür»k. «ts iieteeiij'ék "- 'íívsiRVRÍte, <í{SH átnAí«.>^).tsk látni K k'pttáteéi isoalsilk » kttfísteíiíiyéií « v.étaséf.ós.yölteíektto tbtkvbothtok n «aynxs» telén i-tpalnnk tt {séfi'T- sfeosnk, a oaj? .MndyfsHttSttteg -pátete ; tne:»!><n.kt:í>i> i-'k«,-« n;i«;teéÁa?«vak: feiriyadtonab le vértek (.esféíte! teseekek JíO^y atölglüéRo kéna ej kta k;italtt-ak tfe «-esnek jttfoteut!.

: Utvhtk és seéíüttlttk bt'ttttt'tekek a

kik tx-ei é.éöel eséiőf t Aesiébé! íéo {>;»;létek a masj'in kestet saatc-sstte; hísfekM

etéltfteak kitteyek, a kf* kSsAte feőíók és sstíHtefc, viseltétek a leesy'ne keretűit;, ktvfek ée ''Kólífsla'k hadresfeek alias«-' férfiak, tiüféaok, ktetftk; fáviak és s: talnk teiAautti > mégmf .......

kei ihteeétsik mag elméjét. Jóbbeotsétek toep «-«ÓY-ÍI . R'í ;.-:R::ít»;ee!

hályogét, begy kiüelwisége todalér* ék« rciíjéii. üussutt vége» «sssébe, begy m&> gyár. Jtsssee »steh», bogy sie »löaö ssesa« ÄteKkinl xgy n»g}'. égés*, vitv^.té e-tssi* got-nyert öfékéöl, ks tssgye fel RJtetesste' retiavk s kérdtetec site f«3g *5 eréktegöt begysti ae tstósta kévtekeaí- nemtetiék' oek, fesgy meg tta éíkstetessék íoegkeíií porsihan ie.

Merl »gy erénye v«s® eoaek e Ríke kötésnek.. A*, hetüy tktlategy minden safi! «áityíoteg, iniuden ly«tsss%;oe% tohta.«t

->x-( h,s'<«eó . l:' ...

Miént ss » ntegaissédte, oboe sss a bsír.aodé ejseénttep. mftos aa a késs akarat, » míy kepm volna «tinde» psrea i «ét -ítekteRns Ért, bs «okttgvaa ».ess tiszták n ö’dteeí korttltnek Aegoote A%<| Tosjö wwik tn<w<t»ot »;•-*íamói», f'gnssslibRt. vöSspaslsbast d?sé>tettben, tótat lilaki e Magon naegmostb b«t«é. tin ttetit értik rnref, nem febeísek

A masyar béjteeSelegáílé

rtk» «»art») n*t>»l««»i8tfeKa WísvsiJe«feaüs U*r8k»t»»s*on.

Raffay Ernő

kezeiében egy fejjel magasabb volt. Nekünk itthon méltóknak kell lennünk hozzá. Nem gőgösködünk - sokkal szegényebbek vagyunk. Nem koldulunk - sokkal gazdagabbak vagyunk. Nem dühöngünk - sokkal önérzetesebbek vagyunk ehhez. Gyászolunk, mert betelt a méltatlanság pohara, de halott nincs a háznál.”

„Vén tigris” az oroszlánbarlangban - így jellemezte Apponyi Albert fellépését a Pesti Hírlap 1920. január 20-ai számának címlapján. A lap a politikus beszédét így értékelte: „Tesz-e csodát a szó hatalma, győz-e az érvek fegyvere: rövidesen elválik. De az máris bizonyos, hogy Apponyi beszéde a világtörténelemé, egy mártírnemzet mindep fenségével. Azt mondotta, hogy az a kérdés: öngyilkos legyen-e a nemzet, vagy engedje, hogy megöljék. A jajkiáltás fájdalmasan hullámzik végig a világon. Meghallja-e Európa lelkiismerete, nem tudjuk, de mi mást, mint az Apponyi szavát, nem hallhatunk ezekben az órákban.” A Pesti Hirlap ugyancsak a címlapon számol be a francia sajtó magyarellenes kirohanásairól is. Mint írják, a Journal des Débats gyűlölködő hangú cikkben kétségbe vonja a magyar civilizációt: „Azt állítja, hogy a magyar kultúra

ugyanolyan mesterséges, mint a magyar ipar. Az a célja, hogy továbbra is igájában tartson olyan népeket, amelyek múltja sokkal ragyogóbb, mint a magyaroké. Ha el akarunk kerülni egy újabb katasztrófát, lehetetlenné kell tenni, hogy a germán-túrán elemek koalíciója valaha is árthasson.”

A Budapesti Hírlap január

7-ei számának címlapján szintén Apponyi Albert grófé a főszerep, a lap viszont azt is érzékelteti, hogy a francia sajtó magyarellenes hangja arról árulkodik: nagy engedményt már nem lehet elérni. „Apponyi Albert holnap este hazaérkezik. A gyászoló Budapest pedig tömeges fogadására készül a férfiúnak, a kinél méltóbban és hathatósabban senki nem képviselhette jobban a párizsi vészbíróság előtt fólnégyelésre ítélt szerencsétlen hazáját. A távírókészülék csak töredékesen hozta meg Apponyinak a béketanács előtt mondott beszédét - előbb a végét s csak huszonnégy óra múlva az elejét -, de e töredékes közlés is lázba ejtette az országot. Bölcs mérséklés, a legyőzöttnek is méltósággal teljes hangja, csodálatos tapintat a nekünk kínált béke lelketlenségével szemben s az érvényes argumentumok drága gyöngysora s a mellett igazságának érzetéből eredt határozottság jellemzi ezt a történeti nevezetességű beszédet. Mert először hallotta ez a mindenható aeropág (szerk. megj. a régi Athén legfelsőbb bírósága) a magyar igazságot. A békéjét, melyet számunkra tartogatott, kizárólag ellenségeink: a csehek, oláhok és szerbek bemondásai, adatai és rágalmai szerint szerkesztette meg. Nem lehet csodálkozni azon, ha pártatlan források szerint a béketanácsot megdöbbentette Apponyi előadása azzal a kijelentésével, hogy lényeges módosítások nélkül ezt a békét alá nem írhatja.”

így tárgyalták a korabeli magyar lapok a gróf beszédét