Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

2020-01-17 / 14. szám

2020. JANUÁR 17., PÉNTEK SPORT 15 Reális cél lett az olimpiai selejtezőre való kijutás a válogatottnak Célkeresztben már Tokió! A malmöi arénában a mieink Izland legyőzésével kiejtették a dán csapatot Fotó: MTI Veretlenül, csoportelsőként teljesítette az Európa-baj­­nokság első szakaszát a torna előtt lesajnált, több kulcsemberét nélkülöző fér­fikézilabda-válogatottunk. Az elutazás előtt üres sza­vaknak hitt nemzetközi ta­pasztalatszerzés új értel­met nyert, immár reális for­gatókönyv az olimpiai selej­tezőn való részvétel. A To­kió felé vezető út kiemel­ten fontos állomása lehet a Szlovénia elleni vasárna­pi mérkőzés, és nem lenne baj, ha nem táltosodnának meg az osztrákok. Szilágyi László (Malmö) szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Nehezen tértek ma­gukhoz a dán drukkerek; ké­nyelmetlenül szédelegtek a malmöi arénában, miután a magyar válogatott az Izland elleni szerdai 24-18-as győ­zelmével kiejtette csapatukat, a regnáló világbajnokot. A fü­lemben cseng az oroszok elle­ni nyitómeccs előtt csipkelődő önkéntesek cinikus kacaja; a maguk módján vicces kedvük­ben levő svédek a stockholmi helyosztókon az első hat közé „jósolták” a magyar válogatot­tat - aztán, ki tudja, a végén még igazuk lesz... Nem érdemes előre szalad­ni az időben, mert még négy meccs vár Gulyás István csa­patára a középdöntőben, s ezt a négy esélyt (de leginkább a szlovénok elleni mérkőzést) kell megragadni - nem el­sősorban a stockholmi foly­tatás, hanem az olimpiai se­lejtezőn való részvétel miatt. S nem csak az önkéntesek fan­táziáját birizgálta csapatunk nem várt jó szereplése. Nehéz nem észrevenni, ahogy expo­nenciálisan nő a külföldi szak­írók, televíziós stábok jelenlé­te a magyarok kötelező sajtó­napján. A támadójátékért fele­lős Chema Rodriguez kedvéért spanyol újságírók is érkeztek a helyszínre. Már nem csak a korábbi világklasszis, Nagy László és Gulyás István szövet­ségi kapitány (utóbbi rendsze­resen elhessegeti az olimpiai selejtező gondolatát) érdekes, Nagy Bencéért is kapkodnak a nemzetközi média képviselői. Az Európa-bajnokságra va­ló elutazás előtt hangoztatott „tapasztalatlanság” és „rutin­szerzés” ma már üres szavak­nak, legfeljebb elterelő kom­munikációs hadműveletnek tűnnek. A tét immár nem csak az, hogy ifjabb Rosta Miklós és társai nemzetközi tornán vérteződjenek fel tapaszta­lattal. Reális forgatókönyv az olimpiai selejtezőn való rész­vétel kiharcolása. A vb-cím-védő Dánia és a már olimpiai selejtezős hely­­lyel rendelkező Franciaor­szág kiesett, a tavalyi világ­­bajnokságon a selejtezőt ki­harcoló Norvégia, Németor­szág, Svédország, Horvátor­szág és Spanyolország viszont bejutott az Eb középdöntőjé­be. Az olimpiai selejtező el­éréséhez az említett öt csapa­ton kívül legfeljebb egy előz­hetné meg a magyar váloga­tottat. Ha csak a norvégok és a svédek végeznek előttünk a csoportban, az nem baj, de ha még egy csapat, arra már rá­fázhatunk. Ebből a szempontból a ko­rábbi magyar szövetségi kapi­tány, Ljubomir Vranjes vezet­te Szlovénia elleni vasárnapi mérkőzés kiemelt jelentősé­gű. Az Izland elleni győzelem és a vele együtt járó két pont sokat érhet, mert az egymás elleni összevetésben mi job­bak vagyunk. Ha Szlovénia, Izland vagy Portugália közül egy még­is megelőzne minket, ak­kor a másik ágon nem ke­rülhet elénk más csapat. Te­hát azért kell szorítanunk, hogy Németország, Horvát­ország és Spanyolország vé­gezzen a másik csoport el­ső három helyén, a jelenle­gi csoportharmadik Ausztria csússzon egy hellyel hátrébb, és ne szerezzen annyi pontot, mint mi. Mennyivel egyszerűbb len­ne legyőzni a szlovénokat...! Még nem dőlt el, hogy a címvédő Barka Emese indul-e az Európa-bajnokságon Stresszoldásra kiváló a török arany Barka Emese még nem szerzett kvótát az olimpiára Fotó: MW BIRKÓZÁS Bekerült a 2019-es esztendő tíz legjobb magyar sportolónője közé, az ebben a körben az olimpiai sportága­kat képviselő nyolc verseny­ző közül azonban egyedüli­ként neki még nincs tokiói kvótája. A tavaly a magyar birkózás első női Eb-aranyát megszerző Barka Emese min­denesetre a múlt héten az isz­tambuli rangos Yasar Dogu­­emlékverseny megnyerésével indította az évet.- A minap az isztambuli verse­nyen az 57 kg-os súlycsoport döntőjében a háromszoros Eu­­rópa-bajnok bolgár Dudovát győzte le. Mondhatjuk, hogy az év elején ez igazi önbizalom­növelő siker?- Mindenképpen, már csak azért is, mert ezt a bolgár lányt eddig még soha nem vertem meg, ami már nagyon dühí­tett. Karácsony előtt egy uk­rajnai edzőtáborban is sokat Lőrincz Viktor nagy sorozata A Rómában zajló Matteo Pellicone-viadalon Lőrincz Vik­tor aranyérmes lett a kötött­fogás 87 kg-os súlycsoportjá­ban. Az Európa-bajnok és vb­­ezüstérmes versenyző ameri­kai, kínai, török és indiai ellen­felét győzte le. Lőrincz egye­dülálló bravúrral a Nemzetkö­zi Birkózószövetség hatodik rangsorversenyét nyerte meg sorozatban 2018-tól. birkóztam vele, és ott sem na­gyon találtam fogást rajta; szó­val itt volt már az ideje, hogy elbánjak vele. De most még­sem vagyok boldog, mert a verseny utáni napon arcüreg­gyulladást kaptam. Úgy volt, hogy Isztambulból a többiek­kel együtt én is egyenesen Ró­mába repülök, mert ezen a hé­ten ott van egy nagy verseny, ám nekem sajnos haza kel­lett jönnöm. Most itthon köhö­gök, fulladok, alig kapok leve­gőt, természetesen még edze­ni sem tudok. Igazság szerint már a verseny előtti napon is éreztem, hogy bujkál bennem valami, szerencsére amikor birkóznom kellett, akkor ez nem ütött vissza.- Rómába a jövő hónapban is el­juthat, hiszen idén ott rendezik az Európa-bajnokságot. Csak az a kérdés, hogy egy hónappal a budapesti olimpiai kvalifikációs verseny előtt vállalja-e a szerep­lést? Mert a kvótákat nem Ró­mában, hanem nálunk osztják majd, és nem lesz könnyű meg­szerezni, hiszen súlycsoporton­ként csak ketten érnek révbe.- így igaz, és én mindenkép­pen szeretném már itthon ki­vívni az olimpiai indulás jo­gát. Nem lenne jó, ha az utol­só esélyt adó szófiai verseny­re is el kellene utaznom. Je­lenleg úgy néz ki, hogy indu­lok az Európa-bajnokságon, de ezt azért még átgondoljuk, nem száz százalék. Címvédő­ként persze jó lenne újra Eb-t nyerni...- A tavalyi, történelmi Eb­aranyérmével itthon felkerült az Év sportolója-szavazás tí­zes listájára, viszont a Magyar Birkózószövetségnél az év leg­jobbja Sastin Marianna lett, aki a vb-5. helyével olimpiai kvótát szerzett. A szövetség­ben megorroltak önre, amiért elszalasztottá a maga lehető­ségét?- Azt nem hiszem, hogy megharagudtak volna rám, de a nurszultáni vb-n két­ségkívül nem tudtam megfe­lelni az elvárásnak, kiestem a nyolcaddöntőben. Az Eb-t ugyan megnyertem, de ezért nem járt tokiói kvóta, és Ma­gyarországon minden az olim­pia körül forog.- Kazahsztánban a vb-n kiemelt volt, így jó sorsolást kapott, a brazil ellenfelével azonban nem bírt el. Nyomasztja még?- Nem tagadom, sokáig bán­tott a dolog, de nincs értelme örökké ezen rágódni. Már túl­léptem rajta; és tudom, mi volt a gond. Hiába jártam pszicho­lógushoz is, sajnos nagyon rástresszeltem magam a vb-re, a versenyem előtt például egy szemhunyásnyit sem aludtam. Kicsúcsosodott és kontrollál­­hatatlanná vált a szorongá­som. Szakember segítségével dolgozom rajta, még több ener­giát fektetek abba, hogy ilyen ne forduljon elő többet. Azt pe­dig eleve jó előjelnek tartom, hogy itthon szerezhetem meg a kvótát, mert a hazai közön­ség előtt eddig mindig jól sze­repeltem, mindhárom vb-bron­­zomat Budapesten nyertem.- Azért elég sűrű lesz az euró­pai olimpiai kvalifikációs torna mezőnye, kontinensünkről a fe­hérorosz, a moldáv és a lengyel versenyző szerzett kvótát, csak velük nem kell számolni.- Tényleg sokan pályázunk a két kiadó tokiói helyre, és senkit nem lehet félvállról venni. De ha rendben lesz a mentális felkészítésem, akkor mondhatom azt - főleg, hogy most a bolgár lányt is legyőz­tem -, hogy bárkit meg tudok verni. Fábik Tibor JEGYZET Henderson, a kapitány Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Hivatalos hír, az angol lab­darúgó-szövetség bejelen­tette, hogy a Bajnokok Li­­gája-győztes Liverpool csa­patkapitányát, Jordan Hen­­dersont választották az el­múlt esztendő legjobb an­gol futballistájának. A kö­zéppályás ebben a verseny­­futásban két (nyugodtan ír­hatjuk) világklasszist elő­zött meg. Úgymint a Man­chester City fürge lábú csa­tárát, Raheem Sterlinget és a Tottenham „hurrikánját”, Harry Kane-t. Bevallom, amikor liver­pooli kedvencem, Steven Gerrard visszavonult, és a csapatkapitányi karszalagot, valamint a karmesteri pálcát Henderson örökölte tőle, vol­tak kétségeim. Úgy gondol­tam, hogy a futball-karmes­­terek nem megjelölés vagy „kinevezés”, netán öröklés alapján születnek, hanem döntően a hozzáállás, az el­szántság, illetve a kreativi­tás teszi őket az öltözőben és a zöld gyepen is vezérré. A hozzáállás és az elszánt­ság ugyan Hendersonnál sem hibádzott, de eleinte a labdarúgás sava-borsát adó intuíciót igencsak nélkülöz­te a játéka. Aztán megérke­zett a Mersey partjára az új edző, Jürgen Klopp. Telt­múlt az idő, és Henderson elkezdett focizni. Már nem­csak a kilométereket gyűrte szorgalmasan, nemcsak üt­között, védekezett, s ha kel­lett, játékostársai védelmé­ben a bírónál reklamált, ha­nem ültek, pontosabban cél­ba találtak az indításai. Jó helyzeteket és gólhelyzete­ket alakított ki magának és társainak. Egy éve pedig ab­szolút felszabadultan, önbi­zalomtól duzzadóan mozog a pályán. És ez a fajta maga­­biztosság sugárzó, átragad a csapat minden tagjára. Tár­sait még a nehezebb perió­dusokon is átlendíti. Persze Henderson ettől még nem lett virtuóz játé­kos, „csak” szinte nélkülöz­hetetlen. Hogy ebben mek­kora szerepe van Kloppnak, valamint a liverpooliak szár­nyalásának? Azt hiszem, meghatározó, miként most már Henderson is az a pá­lyán. Szerintem, mostaná­ban hullhatott le a „gerrardi örökség” terhe a válláról. És ezt a szakemberek is észre­vették, a legjobb angol cí­mével pedig el is ismerték. Ennek ellenére Gerrard és Henderson összehasonlít­hatatlan, mert az ilyen ösz­­szevetések többsége sántít. Vagy mégsem? Gerrard és Henderson is középpályás. Mindket­ten Bajnokok Ligája-győz­­tesek, mindketten a Liver­poolt erősítették, illetve erő­sítik. Mindketten válogatott­jukban és klubcsapatukban is gyakran jutottak, jutnak főszerephez. Mindketten vi­selték már a csapatkapitá­nyi karszalagot Liverpool­ban és a nemzeti együttes­ben egyaránt. De leliet, hogy ilyen hosszú lenne a külön­bözőségük lajstroma is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom