Heves Megyei Hírlap, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-06 / 283. szám

2019. DECEMBER 6., PENTEK SPORT 15 Danyi Gábor nem csak Neagu és Pintea semlegesítésére fókuszál Óva int a csodavárástól Danyi Gábor szerint érdemes a realitásokhoz igazítani a csapat álmait Fotó: Török Attila A legmagasabb polcon lévő magyar edző, a Győrrel az előző szezonban triplázó Da­nyi Gábor hivatali kötelessé­géből kifolyólag követi a női kézilabda-világbajnokság eseményeit, bár elsősorban Ferencváros-játékosokat lát a magyar válogatottban. Danyi szerint a válogatottal szemben illuzórikus elvárás volt a biztos továbbjutás, vi­szont a románok elleni mai ki-ki meccs (Tv: 11.00, M4 Sport) nyerhető, sok futás­sal, hatékony gyors támadó­játékkal kell kifárasztani az ellenfelet. Cristina Neagu és Crina Pintea világklasz­­szis, nem kizárólag őket, in­kább a csapattársaikat kell kikapcsolni a játékból a győzelem érdekében. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Danyi Gábor tisz­tában van a nemzetközi él­mezőny játékerejével. A Győr­rel tavaly triplázó, az NB I és a Magyar-kupa mellett a Bajno­kok Ligájában is a csúcsra ért világválogatott erősségű csa­patával. Danyi érdeklődve fi­gyeli a világbajnokság esemé­nyeit, a magyarok szereplésé­vel kapcsolatban eddig nem érte különösebb meglepetés, még akkor sem, ha csak apró­ságokon múlott a Montenegró elleni vereség. - Ne várjunk csodát! Érdemes a realitás­hoz igazítani az álmainkat: a magyar válogatott játékosaira építő Ferencváros sajnos nem brillírozott az ősszel a francia Metz és a norvég Kristiansand ellen a BL-csoportkörben. Ko­­vacsics Anikó nem a legjobb formáját hozta, alulmúlta ön­magát, hiányzott a stabil telje­sítménye. Háfra Noémi két éve robbant be a nemzetközi él­mezőnybe, várható volt, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ná­la egy holtpont. Klujber Kat­rinból most hiányzik a meg­szokott vagánysága. Összetett kérdés, hogy ő miért nem tud olyan felszabadultan játsza­ni a világbajnokságon, mint a klubjában. Ugyanakkor az is biztos, hogy egy jó kézilabdá­zó képes alkalmazkodni a tak­tikai elképzelésekhez, s egy jó edző is tud alkalmazkod­ni a játékosa képességeihez - mondta a Győr edzője. Danyi Gábor szerint a mai, Románia elleni mérkőzésen lehet keresnivalónk, és meg­lepő módon ehhez nem feltét­lenül a két román világsztár semlegesítése szükséges.- A spanyolok ellen Nerea Pena játékára készültünk, de ő gyenge napot fogott ki, a többi­eket nem sikerült kikapcsolni a játékból, többek között ez ve­zetett a vereséghez. A román csapatban Cristina Neagu és Crina Pintea a két világklasz­­szis, góljaik döntő többsége az ő játékkapcsolatukból szü­letik. Lehet ellenük készülni, de nagy valószínűséggel így is megszórják magukat. Inkább a többiekre kell összpontosíta­ni, akik a romániai dopping­botrány miatt az utolsó pilla­natban kerültek be a váloga­tottba. Biztosan bizonyítani akarnak, de nem képviselnek olyan játékerőt, mint Neagu és Pintea. Csapatként a magyar válogatott erősebb, mint a ro­mán - fogalmazott a szakem­ber. Hozzátette, a románok el­len a gyors játék lehet kifizető­dő; ha Neagut és Pinteát futás­ra kényszerítjük, az nem fog ízleni nekik, mert nem fognak tudni cserélni a támadás és a védekezés között. Nálunk ed­dig a szélsőjáték dominált, saj­nos a belső posztokon vannak hiányosságaink. Nem szabad azzal takarózni, hogy fárad­tak a játékosok, mert a világ­­bajnokságon szereplő kézilab­dázók nagy többsége szintén végigjátszotta az őszt az EHF- kupában vagy a Bajnokok Li­gájában. Danyi Gábor azt is hangsú­lyozta, egyáltalán nem tragé­dia, hogy pont nélkül kezdi a válogatott a középdöntőt, már ha eljut odáig. Ha a világbaj­nokság következő szakaszá­ban sikerülne legyőzni a má­sik ágon továbbjutó Svédor­szágot, akkor teljesülhet a tor­na előtt kitűzött cél. A válo­gatott bejuthat a legjobb hét­nyolc csapat közé, és ennek az olimpiai kvalifikáció szem­pontjából lesz hatalmas jelen­tősége. A hatszoros aranylabdás Lionel Messi minden évben kap ajánlatot Angliából Amíg élvezi a játékot, futballozni fog Soha sem érezte szükségét, hogy távozzon a Barcelonától Fotó: AFP LABDARÚGÁS Az argentin fut­­ballzseni, Lionel Messi hato­dik Aranylabdájának átvéte­le után elmondta, hány első­ségét adná oda egy világbaj­noki győzelemért, beszélt ri­valizálásáról Cristiano Ro­­naldóval, és elárulta, miért ragaszkodik annyira a Barce­lonához.- Négy év elteltével választot­ták ismét a világ legjobbjának. Volt hiányérzete?- Boldog vagyok, hogy ismét én nyertem, de nem mondom, hogy hiányérzetem volt - mondta a France Footballnak adott interjúban Lionel Messi, aki hétfő este rekordot jelentő hatodik alkalommal vehette át az Aranylabdát. - Gyorsan elrepült ez a négy év, s jobban örültem volna, ha ebben az időszakban megnyerjük a Baj­nokok Ligáját.- A hat Aranylabdája közül me­lyik a legkedvesebb?- Mindegyik különleges, egyformán értékesek. Sokszor elmondtam már, a csapattal el­ért sikerek fontosabbak, mint az egyéni elismerések. Min­den trófeának, minden díjnak története van. Hihetetlen ér­zés volt négy egymást köve­tő évben megnyerni az Arany­labdát. Nehéz egy évtizeden át versenyképesnek maradni, miközben nagyon erős riváli­sokkal kellett megküzdenem a díjakért. Örülök, hogy im­már a gyermekeimmel is meg­oszthatom a sikereimet.- Ők mit szólnak ahhoz, hogy az édesapjuk immár hatszoros győztes?- A legnagyobb fiam, Thiago érti leginkább, hogy ez mit is jelent. Mateo négyéves, többé­­kevésbé ő is tudja, miről van szó, Ciro azonban még na­gyon kicsi ahhoz, hogy átérez­­ze a súlyát.- Miben változott meg, amióta édesapa lett?- Thiago születése előtt elő­fordult, hogy két napig sen­kivel sem beszéltem, de az­óta máshogy tekintek már az életre.- Cristiano Ronaldo szemláto­mást csalódott, ha nem ő nyer. Mennyire érti meg a frusztrált­ságát?- Mindenki másképp dol­gozza ezt fel, profi sportoló­ként mindannyian győzni akarunk. Nekem is fájt, ami­kor átvette az ötödik Arany­labdáját, mert már nem egye­dül voltam a csúcson, de sze­rintem ez érthető. Bármennyi­re rosszulesett, tudtam, hogy két évvel ezelőtt megérdemel­ten kapta meg a díjat. Fantasz­tikus idénye volt, a Real Mad­riddal megnyerte a Bajnokok Ligáját, márpedig ez a sorozat gyakran kéz a kézben jár az Aranylabda-elsőséggel.- Most viszont ön kapta és nem a Liverpool egyik futbal­listája.- Ugyanez történt Andrés Iniestával és Xavival, amikor megnyerték a Bajnokok Ligá­ját és világbajnokok lettek, mégsem őket választották a legjobbnak. Ezt valóban ne­héz megérteni.- Harminckét éves, a Juventus portugál csatára harmincöt. A végéhez közeledik kettejük rivalizálása?- Ez a pályafutásunk végéig tart. Egészen kivételes, hogy két ilyen szintű játékos eny­­nyi éven át versenghet egy­mással.- Tudja már, mikor fejezi be a pályafutását?- Ha már nem élvezem a fut­ballt, visszavonulok, de egy­előre nem gondolok erre. Azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, és ugyanolyan örö­met szerez, mint gyerekko­romban. Imádom ezt a csodá­latos játékot, és szeretném mi­nél tovább elnyújtani az élve­zetet, amit adni tud.- Hatszoros győztesként ön a futballtörténelem legjobb já­tékosa? Minden korszaknak megvannak a maga klasszi­sai, nehéz őket összehason­lítani, ezért nem is tudok er­re a kérdésre válaszolni. Na­gyon tisztelem Pelét és Diego Maradonát, de sohasem volt az a célom, hogy elérjem az ő szintjüket. Most sem gondolok erre, csak a saját karrieremre figyelek, és ha véget ér, majd gondolhatok arra, hogy beír­tam magam a sportág történe­lemkönyvébe.- Vajon akkor is hatszoros aranylabdás lenne, ha eligazol a Barcelonától?- Sohasem éreztem szüksé­gesnek, hogy távozzak. A kar­rierem és a családom szem­pontjából is Barcelona a töké­letes hely. Tizenhárom évesen érkeztem ide, és mindent meg­találtam, amire szükségem van. Minden évben a legna­gyobb trófeákért játszhatok, a világ legjobbjaival futballoz­hatok együtt. Most őszintén, miért kellene távoznom?- Voltak ajánlatai?- Minden évben megkeres­tek Angliából, de nem tudtak meggyőzni arról, miért kelle­ne elhagynom a Barcelonát.- Öt éve, amikor kirobbant az adócsalási ügye, komolyan el­gondolkodott a távozáson.- Annak semmi köze sem volt a futballhoz. Nehéz idő­szak volt, de túltettem magam rajta, amiben nagyon sokat se­gített a klub és az ott dolgozó emberek. Nekik köszönhető­en maradtam. Egyébként csu­pán annyit mondtam, hogy akkoriban nem éreztem jól magam Spanyolországban.- Hány Aranylabdát adna oda egy világbajnoki címért?- Semmit nem változtatnék meg a pályafutásomban. Min­dent megnyertem a Barceloná­val, Argentínával is szeretnék csúcsra érni. Ez az álmom, de az a végzetem is, amit Isten ki­jelölt számomra. MW JEGYZET Az is jó volt... Petri k József jegyzet@med iaworks.hu A Tottenham-Olympiakosz BL-mérkőzés egyik jele­nete bejárta az egész vilá­got. Callum Hynes, a labda­szedő fiú a görög csapat 2-1-es vezetésénél és a lon­doniak egyenlítő gólja előtt nagyon gyorsan adta oda a labdát Aurier-nek, aki így a partdobásból jó helyzet­be hozta Lucas Mourát, ő Kane-hez passzolt, és a gól­zsáknak már „csak” be kel­lett fejeznie az akciót. A gól után a Spurs mestere, Jósé Mourinho kezet rázott a kis­­legénnyel, átölelte, és a vál­lát veregette. A 4-2-es győ­zelem után Mourinho meg szerette volna jutalmaz­ni a remek helyzetfelisme­réséért Callumot, ezt el is mondta, ám hiába kereste, nem találta. A tréner azon­ban állta az ígéretét, a követ­kező bajnoki előtt a szemfü­les, gólpasszt adó labdasze­dő ugyanis együtt ebédelhe­tett a Spurs futballistáival. Talán néhányan még em­lékeznek egy hasonlóan „mourinhós” gesztusra, ami­kor az Európa Liga megnye­résekor, akkor még a Man­chester United menedzse­reként, Jósé egy kissrácnak ajándékozta az aranyérmét. Ötven éve is lehetett már, hogy a Tatabányai Bányász- Újpesti Dózsa mérkőzésre engem is beválogattak a lab­daszedői keretbe. Ehhez a meccs előtt már legalább há­rom órával ott kellett.ácso­­rogni a főbejáratnál, torna­csukával a kézben. Ide jött ugyanis Király bácsi, a fő­rendező, és akire ő rábökött, az beléphetett, és jogosult volt a klottgatyára és a Bá­nyász-mezre. Emlékszem, csak úgy dagadt a keblem a kék necctrikóban... Először a tartalék bajno­kin működtünk közre, az­tán jött a nagy meccs. A zsú­folt nézőtér előtt úgy érez­tem magam a pálya szélén, mint egy filmszínész, pedig csak alapvonali labdasze­dő voltam. Viszont a lehe­tő leglátványosabban igye­keztem megoldani ezt a fe­lelősségteljes feladatot. Hol pattogtatva, hol dekázva vittem vissza a bőrt az ak­kor már válogatott kapus­nak, Rothermel Ádámnak. Egyszer csak gólt rúgtunk, szinte megőrült a lelátó né­pe. Lelkendezés közben a nézők között kiszúrtam a haverjaimat, akik nem csu­pán a gólunkat, hanem en­gem is ünnepeltek. Elkezd­tünk dumálni. Telt-múlt az idő. A hajrában már na­gyon szorongatott a Dózsa, de Nagy Laci nagy lövé­se elkerülte a kaput. Én vi­szont annyira diskuráltam a srácokkal, hogy észre sem vettem, csak amikor már a szurkolók is nógattak. Mire eljutottam a labdához, már a bíró is fütyült. Amikor vi­szont odaadtam a labdát Rothermelnek, ő megvere­gette a vállamat és csak any­­nyit mondott: „jó volt, kis­­öreg”! Akkor az volt a jó, hogy a labdaszedő koránt­sem élt együtt a játékkal. Meg is nyerte a Bányász a találkozót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom