Heves Megyei Hírlap, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-17 / 292. szám
2019. DECEMBER 17., KEDD 12 MEGYEI KÖRKÉP Sose voltam magányos farkas típus, mindig a közösséget kerestem - vallja a tábornok E munkában csak a csoport teljesítményének van értelme Csontos Ambrus tűzoltó dandártábornok, a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója a minap ünnepelte a hatvanadik születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele pályája kezdetéről, a szakmai előrehaladásról, a tűzoltóság munkatársainak elkötelezettségéről, segítőkészségéről. Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu HEVES MEGYE Csontos Ambrust fiatal kora óta nagyon érdekelték a járművek, éppen ezért a középiskolai tanulmányait az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban kezdte, matematika és fizika tagozaton. Érettségi után Győrbe szeretett volna felvételezni, az élet azonban másfelé sodorta.- Mikor negyedikes voltam, a tűzoltóságtól az iskolába látogatott egy személyzetis - mesélte az indíttatásról -, aki elénk tárt egy külföldi ösztöndíj-lehetőséget. Magyarországon egyébként akkoriban még nem volt tűzvédelmimérnökképzés, Németországban lehetett kitanulni ezt a szakmát. Mivel a gimnáziumban német nyelvét is tanultam, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, amit a szakember mondott. Bár hozzá kell tenni, legjobb emlékezetem szerint soha a családomban egy tűzoltó sem volt. így erről a szakmáról még csak elképzelésem sem volt. Magdeburgban folytatta a tanulmányait Kezdetben praktikus okok motiválták, majd olyan kiemelkedően teljesített a jelentkezésekor, hogy felvételt nyert az NDK-ba, a magdeburgi Otto von Guericke Technische Universität tűzvédelmi mérnök szakára.- A családom nem szólt bele abba, hogy merre orientálódom, de egyértelműen új helyzetet teremtett az, hogy külföldre kellett utaznom - emlékezett vissza a múltra Csontos Ambrus. - A szüleim egyébként kétkezi munkásemberek voltak, számukra ez az ötéves időszak egyben azt jelentette, hogy szerény ráfordítással tudták finanszírozni egyetemi éveimet. Ösztöndíjas lévén, a taníttatásom nem került nekik pénzbe. Könnyítette továbbá a helyzetet az is, hogy van egy öcsém, aki akkor otthon tudott maradni a szüleimmel, így ők nem maradtak magukra. Ugyan 1978- ban felvételiztem, de egy esztendőre elvittek katonának Szegedre, ennek következtében csak 1979-ben tudtam megkezdeni a külföldi tanulmányaimat. Kint 1984-ig tanultam. Időközben persze Magyarországon is elindult a főiskolai tűzvédelmi képzés, ám egyetemi diplomát még nem lehetett szerezni. A Vilatinál volt először munkavédelmi vezető A tábornok arról is szólt, a Nehézipari Minisztériumtól elnyert ösztöndíjának a feltétele az volt, hogy tanulmányai befejezése után öt évig az általuk felajánlott munkahelyen kellett volna dolgoznia. Hazajövetele után kéthárom cég volt fogadókész, köztük volt a Paksi Atomerőmű is. Mivel a szállásban nem tudtak neki segíteni, végül abban maradtak a minisztériummal, hogy nem muszáj a felajánlott cégnél maradnia, kereshet magának munkahelyet Eger környékén is. így helyezkedett el az egri Vilatinál, mint munkavédelmi vezető. Ugyan jelentkezett az akkori tűzoltóságnál is, de nem volt szabad státusz. Kereshetett hazajö- I vetele után magának munkahelyet Eger környékén is A megyeszékhelyen keresték meg egy jó ajánlattal- A tűzoltóság 1986-ban keresett meg egy ajánlattal - folytatta a felsorolást -, hogy volna-e kedvem a hatósági osztályon dolgozni. Légrádi Lajos volt akkor e terület vezetője, ő javasolta a megyei parancsnoknak, hogy vegyenek fel. Gyakorlatilag ekkor kezdődött a tűzoltói pályafutásom. Ezután következett a hatósági szakterület, és indult el ott a ranglétrán. Néhány év múlva főelőadó lettem, majd 1988-89-ben elindult a tűzvizsgáló készenléti szolgálat, ahová átkerültem tűzvizsgálónak, szintén főelőadóként. Kollégáimmal a nagyobb tűzeseteket vizsgáltuk. Itt jó kis rutinra tettem szert, hiszen, ha valamit évekig, évtizedekig csinál az ember, a jelekből már könnyedén ki tud következtetni eztazt. Két-három év elteltével létrehozták a tűzoltási csoportot, ahová átkerültem először beosztottnak, majd tűzoltási csoportvezető lettem. Ez a munkakör szintén pár évig tartott, majd megbíztak a Heves megyei hatósági osztály vezetői feladataival. Tulajdonképpen visszakerültem arra a területre, ahol a pályafutásomat kezdtem. A kétezres év jelentős mérföldkő volt. Akkor hozták létre ugyanis a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot. Itt továbbra is a hatósági osztály vezetője voltam, 2002-ben pedig, egy vezetőváltás után, igazgatóhelyettes lettem. Egri parancsnokból megyei katasztrófavédelmi vezető Csontos Ambrus 2007-től 2010-ig volt Eger tűzoltóparancsnoka, majd 2010 novemberében nevezték ki a Heves megyei katasztrófavédelem vezetőjévé. A tábornok a munkában eddig eltöltött éveit szinte teljes egészében a tűzoltóságnak és a katasztrófavédelemnek szentelte.- Az itt töltött idő legmeghatározóbb időszaka talán a kezdet volt - közölte. - Fiatal voltam és hatalmas lelkesedéssel fogtam bele a munkába. Már az egyetemi éveim alatt is nagyon megszerettem a tűzvédelmet, ezt követően pedig maximálisan úgy éreztem, jó úton haladok, ezzel kell foglalkoznom! Arra is kíváncsiak voltunk, a tábornok ilyennek képzelte-e el a tűzoltói pályát.- Nem - hangzott a határozott válasz. - Az egyetem adott ugyan egyfajta elméleti tudást, de a gyakorlathoz képest óriási a különbség. Az átvett tudás húsz-harminc százaléka volt az, amit az ember alkalmazni is tudott. A gyakorlatra nem készít fel az iskola, ezt a mindennapokban kell megtapasztalni. Ez persze idővel megy is. Ami viszont nagyon megfogott a szakmában, az az életszemlélet, amelyet a tűzoltók között tapasztaltam. Elképesztően összetartó közösség volt akkoriban, és remélem, ez így van a mai napig. Azok, akik egy szolgálatban dolgoztak, bármiben tudtak támaszkodni egymásra. Ha valaki építkezett, a szolgálati csoportból öt-hat ember biztosan ott volt mindennap, és segítő kezet nyújtott. Ez pedig viszonzásra talált. Nagyon szimpatikus volt a légkör is, amelybe bekerültem. Nem egy személytelen, egyén- és teljesítményorientált közeg volt, odafigyeltünk egymásra, segítettük a másikat. Itt csak a csoport teljesítményének van értelme. Kezdő tűzoltóként nem értettem a gyakorlathoz, mégsem éreztem azt, hogy ezért az idősebb kollégák lenéznének. Gyorsan befogadtak, és be is tudtam illeszkedni közéjük. A tűzoltóság jól összerakott szervezet A tábornok elmondása szerint soha nem volt magányos farkas típus, mindig, mindenhol közösségben érezte jól magát. Kereste a csoportokat, amelyekben együtt lehetett dolgozni az emberekkel, és a tűzoltóság ebből a szempontból - ahogy CsontosAmbrus fogalmazott - egy jól összerakott szervezet. Azt is megkérdeztük a dandártábornoktól, hogyan látja most a tűzoltóság jövőjét.- Első számú vezetőként azt kellene mondanom, hogy minden így van jól, és minden így tökéletes. Ez persze nem lenne igaz, de úgy gondolom, hogy valójában nem magával a szervezettel van a probléma. Ami igazán számít, az az, hogy nagyon elkötelezett, hivatástudattal rendelkező szakemberek dolgozzanak ezen a helyen. Ahol ez megvan, az a terület csak sikeres lehet. Úgy gondolom tehát, hogy ezen a vonalon nem kell változtatni. A gyakorlatra nem készít fel az iskola, azt meg kell tapasztalni Hozzátette, Heves megyében a tűzoltóságok technikai felszereltsége kifejezetten európai színvonalú. Úgy látja, a gond inkább a dolgok emberi oldalában rejlik.- Amikor tíz évvel ezelőtt meghirdettünk egy beosztást, azt megpályázták legalább ötvenen - adott magyarázatot az előbb felvetettekre. - Most viszont egy vonulós beosztásra maximum három ember jelentkezik. Egy nagyobb kosárból nyilvánvalóan több kiváló embert lehetett meríteni. Sok ember jön hozzánk egészségügyi problémákkal, van, aki már fiatalon cukorbeteg, vagy éppen gerincferdülése van, és még sorolhatnánk. Ezek itt nálunk bizony kizáró tényezők lehetnék. A'Zf is' érezzük továbbá, hogy rengeteg fiatal megy külföldre, mert azt gondolják, ott kolbászból van még a kerítés is. Sokan le is szerelnek azért, hogy máshol próbáljanak szerencsét, majd visszatérnek évekkel később. Most ez a helyzet, ehhez kell alkalmazkodnunk. Mondhatjuk azt, hogy kinyílt a világ. Ha egy ifjú ki akar menni külföldre, ki is megy. Az egyik oldalról persze, ez kiváló dolog, hiszen nekem is az életem egyik legjobb döntése volt, hogy más országban tanultam. Nyilván, aki megteheti, az keresse meg a helyét a világban. Persze, ennek a mi hivatásunkban sajnálatosan nagy hátrányai vannak, ugyanis a vándorlás miatt egyre több ember fordul meg nálunk. Őket be kell tanítani. Én most ezt látom a legnagyobb problémának. Sose bánta meg, hogy ezt az utat választotta Beszélgetésünk zárásaként arra is kíváncsiak voltunk, hogy a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság vezetője mit üzenne a pályakezdő fiataloknak. Ekképpen felelt:- Aki ezt a hivatást választja, az olyan közösséget talál, ahová jó tartozni. Én egy tiszai faluból származom, s természetesen nem születtem sem igazgatónak, sem tábornoknak. A történetem bárkinek a tarsolyában ott lehet. Persze, szorgalom nélkül ez sem jöhetett volna össze, de óriási szerencse és kitartás is kellett hozzá. Azt viszont bizonyosan állíthatom, magam soha egyetlen percig sem bántam meg, hogy ezt az utat választottam! Csontos Ambrus: Igazán az számít a mi szakmánkban, hogy elkötelezett, hivatástudattal rendelkező szakemberek dolgozzanak Fotó: Huszár Márk
