Heves Megyei Hírlap, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-23 / 272. szám

amuban sült poqacsa helyőrség 8 AKI A SZIVÉN KERESZTÜL TALÁLJA MEG EMBERI KÜLSEJÉT „Azt mesélik, Hollandiában szü­letett, és gyermekkorában egy­szer vízbe pottyantották. Na, nem azért, mert el akarták veszejte­­ni, csak úgy véletlenül. Onnantól kezdve csak akkor nem sírt, ha a vízen ringatózott. Amint megta­nult járni és beszélni, szülei egy jólelkű hajósra bízták a fiút, aki azóta bolyong a különféle vize­ken. így kapta tengerésznevét az öreg hajóstól: Bolygó Hollandi. Ő lett minden hajós között a leghíre­sebb” - Tallián Mariann legújabb kötete Richard Wagner 1843-as operája nyomán az elátkozott hol­land hajós történetét meséli el. A Holnap Kiadó Mesék az Operá­ból című sorozatában megjelent könyv különleges olvasmány gye­rekek, fiatalok és felnőttek számá­ra egyaránt. Bolygó Hollandi évszázadok óta a tenger rabja. Leg vakmerőbb hajókalandja során a Patás átkát vonja magára, miszerint csak hét­­évente egyszer, akkor is csak há­rom napra bukkanhat a felszínre Vörös Gyémánt nevű hajójával. A rémséges körforgás addig ismét­lődik, amíg olyan hajadonra nem lel, aki örök hűséget fogad a hajós­­kapitánynak. Hollandi magánya épp oly elviselhetetlen, mint egy csendes kis norvég faluban a szép Senta szerelemvágya, aki a tenge­rész portréjához imádkozik egész nap. Zaklatottságát még kérője, a j óravaló vadász sem enyhítheti. Misztikus egymásra találásuk ak­kor kezd körvonalazódni, amikor a lány apja egy fjordon rátalál a hét év után ismét emberi külsőt öltött kapitányra. Wagner librettóját az 1873-as magyar bemutatóra ifj. Ábrányi Kornél író, költő, publicista fordí­totta le. Sajnos nem tudjuk, hogy a Ágoston Szász Katalin bolygó kifejezést az eredeti német fliegende, vagyis szálló, repülő melléknévi igenévből ő alkotta-e meg, vagy a 17. századi holland ten­gerészlegenda már azelőtt is ilyen névvel, címmel terjedt el a magyar tömegkultúrában. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy egy ilyen zseniális (legyen szándékos vagy véletlen) fordítói fogás milyen táv­latokra nyitja meg az értelmezés lehetőségeit, és Tallián Mariann értő érzékenységgel bontja ki a je­lentéskor szimbolikáját: „Amikor a vihar elcsitult, nem lehetett tud­ni, hogy az égbolt csillagait vagy a tükörhalak raját látni-e a víz sima tükrén, de az biztos, hogy olyan végtelen és gyönyörű volt a meg­­nyugvó tenger, mint az ég. Ösz­­szekapaszkodott a két világ, és a vitorlás e végtelen szépségű térben lebegett.” A tenger-ég tengely köszön visz­­sza az illusztrációkban is: Cserkuti Dávid grafikus, képregényrajzo­ló gyönyörű kék világot álmodott meg a kötetnek. A szerelmespár fizikai összetartozását hajkoro­náik megegyező skandinávszőke árnyalata sugallja, de Hollandi köpenyében és Senta szoknyájá­ban felsejlik a bibliai kék palást jelentéstartalma is. A képek nem­csak lenyűgöző pontossággal és 1 Csontváry miniszobra Ungváron - a festőgéniusz Ungváron járt iskolába, a visszaemlékezései­ben pedig említi, hogy a tanulásban nem, de a korcsolyázásban élen járt Fotó: Kolodko Mihály szakmai kifinomultsággal illuszt­rálják a történetet, hanem szerves részét képezik a műalkotásnak, és önmagukban is gyöngyszemek. A könyvhöz CD is tartozik, a Magyar Állami Operaház Zenekara és a Nemzeti Filmharmonikus Zene­kar előadásában három zeneművet is meghallgathatunk az operából. A Bolygó Hollandi különleges­sége abban áll, hogy bár mese­könyvbe öntött komoly és össze­tett filozofikus történet, minden korosztály számára érvényes igazságokat hordoz. A szerelem, a magány, a misztikum, a humor, a tenger varázslatos világa olyan gazdag szimbólumrendszert alkot, amelynek jelentésrétegei mindany­­nyiunk saját kis különmitológiájá­­ba belecsörgedeznek. Ráadásul a gyerekek világa még sokkal tisz­tább és nyitottabb, még szabá­lyozott viselkedésmintáktól sza­badon érzik és értik meg a könyv szereplőit. Talán velük olvasva mi, felnőttek is megtanuljuk, hogyan találjuk meg szívünkön keresztül az emberi külsőt. Babits Mihály Sötét vizek gyermeke Minden este valami nagy hullám alá bukók én. A mélység palotáiban bolygok egész reggelig. Mint kiről a mese mesél, aki sellő volt előbb, tritonfiú, tengermagzat, és a tengerben lakott, ahonnan fölhorgászta őt régi jámbor csókhorog. Régi szeretők kiszöktek, balgán, silló tengeren, titkok fölé; ladikjuk a lélekvesztő szerelem. S az a csöpp sellőporonty a csónakszélbe csimpaszkodott és a régi jó szeretők partra vonták jámborul. Partra vonták és embernek fölnevelték jámborul. De őt folyton visszahúzta bírhatatlan nagy erő és sötét nosztalgiával leszállva ha jött az est, ott bolyongott reggelig a mélység palotáiban. S mint akit rejtelmes rabló bódulatban elrabolt, száját tömve, és reggelre emléke mint tépett köd, mérges gázak rongyaival maradozó csatavölgy. Mily hipnózis átka ez? Mily égi orvos szuggerál e mindennapos varázzsal? Mikor gyermek voltam én, este mindig sírtam: „Még ma nem játszottam eleget!” . de fejem, még ki se mondtam, máris ingott, lecsüggedt, vagy diákkönyveim mellől hirtelen alábukott. Az ős hullám mindenestől, makacsul elborított. Ifjú legény korban olykor hetyke daccal ellenálltam, napok hosszat elkerültem, s vézna lettem s halovány. Óh ma már nem állok ellen! vágyva hívlak, vak hullám, Tallián Mariann: Bolygó Hol­landi - Richard Wagner operája nyomán. Holnap Kiadó, Budapest, 2019 te sötét víz, melybe lábam tocskol, míg a csillagot lesem bohón, s este, mint az elfajzott sellő, fejest bukók beléd otthonosan, és egyszer majd úgy bukók, hogy vissza se jövök többet, bár mint csacska vén gyerek nyöszörgőm folyvást magamban: „Nem játszottam eleget!” un a lap alatt ELHAGYOTT VILÁGOK ARNYAI Múlt heti cikkünkben a Fallout 76 kapcsán a sokszereplős online játé­kok közösségépítési autonómiáját jártuk körbe, hogy mivé formál­hatják egy játék világát annak fel­használói anélkül, hogy a készítők erre közvetlen ráhatással lehetné­nek. Mivel ezen játékok fő tartalmi bázisát a többi résztvevő jelenléte biztosítja, vajon mi vár ezekre, ha a közönség lassan megfogyatkozik és elszéled? Az elhagyatottság érzése olyan helyszínen tapintható igazán, ahol normális esetben rengeteg ember fordul meg. Képzeljük el a pálya­udvarokat, az áruházakat, a metrót vagy a nagykörutat mindenféle for­galom vagy akár egyetlen teremtett lélek jelenléte nélkül. Ez az apoka­liptikus kép elsőre talán felszabadí­tó vagy üdítő érzés is lehet, hosszú távon azonban inkább nyomasztó, esetleg egyenesen félelmetes. Va­lami ehhez hasonló melankóliát árasztanak azok a digitális világok is, melyeket egykor élő, burjánzó közösség népesített be. Lakóhá­zakat építettek, boltokat nyitot­tak, versenyeztek, epikus csatákat vívtak egymással, együtt örültek a sikereknek és együtt keseregtek a veszteségek miatt. Mivel egyes ilyen játékok esetében komplett ökoló­giát is építenek, az elhagyatottság mindenhol különböző mértékben nyilvánulhat meg. Van, ahol a vad­állatok, az ellenfelek és a városokat benépesítő lakosság megmaradnak, ám mivel ezeket száraz viselkedési rutinok irányítják, alkalmatlanok arra, hogy betöltsék a valódi játéko­sok után keletkezett űrt. Az efféle elpártolás leggyakrab­ban maroknyi, jól körülhatárolható okra vezethető vissza. Mivel az on­line játékok természetükből faka­dóan folyamatosan formálódnak, nemcsak hibajavítások, játéksza­bályok finomítása, hanem tartal­mi bővítések mentén is, óhatatlan, hogy néhány ilyen változás elége­detlenséget váltson ki. Amikor ezek elérnek egy kritikus pontot, a játé­kosok kezdenek elszállingózni. De ugyanilyen migrációt válthat ki egy­­egy újabb, érdekesebb játék meg­jelenése is. Nyilván a sokszereplős online játékok szavatossága erősen korlátozott, kellő játékos bázis hiá­nyában pedig a szolgáltató - inkább előbb, mint utóbb - lekapcsolja ezeket. Ilyenkor elvész minden elért eredményünk, elveszítjük a fárad­ságosan fejlesztett karaktereinket, és nagy eséllyel megszakad a kap­csolatunk az ott felépített közösség tagjaival is. Vannak esetek azon­ban, amikor ezek a játékok megma­radnak, évekkel azután is, hogy már senki sem használja őket. Az 1995-ben indított Active Worlds nevű virtuális világ máig el­érhető, persze ma már szinte senki sem használja, a készítők maguk is csak néhány évente adnak ki hozzá frissítést. 2016-ban azonban ismét a figyelem középpontjába került. Egy Vinesauce nevű YouTube-streamer úgy döntött, hogy afféle régészeti feltárásként bejárja a világot, videó­jában kommentálja a látottakat és megosztja a benyomásait. Néhány óra eseménytelen, elégikus hang­vételű tárlatvezetés után, váratlanul megszólította valaki. Először előre programozott, mesterséges szerep­lőnek hitte, ám a viselkedése lassan elárulta, hogy nem erről van szó. Vinesauce kérdéseire rendre homá­lyos és zavarba ejtő válaszok érkez­tek, mi több, az illető olyan befolyást is gyakorolt a világra, amire narrá­torunk akkor nem tudott kielégítő magyarázattal szolgálni. Bár az eset később racionális ma­gyarázatot kapott, ahhoz elég volt, hogy beindítsa Adam Pype és Vik­tor Kraus fejlesztők fantáziáját. A beszédes No Players Online címet viselő alkotásuk egy fiktív, a ’90- es évek stílusában készült Capture The Flag (Szerezd meg a zászlót) típusú játékba kalauzol bennün­ket. Ezek a viszonylag rövid, inten­zív csapatjátékok akkoriban élték aranykorukat, így a múltidézés akár még autentikusnak is mondha-Kántor Mihály tó. Ezt erősíti a talált VHS-kazetta koncepció is, ugyanis a játék egy mosott minőségű videófelvételként pereg előttünk. Az évtizedek óta elhagyatott szerver kihalt virtuális arénájában az egykedvű bóklászás fokozatosan kezd egyre bizarrabbá válni. Először programozási hibá­nak tűnő vizuális jelenségek for­májában, majd felismerhető, ám nem épp megnyugtató alakok képé­ben. Eközben a bal alsó sarokban a protokoll folyamatosan keresi szá­munkra a csatlakoztatható játékos partnereket, mindhiába. Aztán egy­szer csak bejelentkezik valaki. A No Players Online mindössze 15 perc alatt végigjátszható, ám a posztmodern kísértetsztori köntöse alatt egy meglepően emocionális, majdnem megható kis történet la­pul elmúlásról és búcsúról. A befe­jezést ugyan mi választjuk meg, ám akárhogy is döntünk, annak rezo­­náns hatása lesz a játékra. (No Players Online. Platformok: PC, Linux.) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. november 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom