Heves Megyei Hírlap, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-11 / 261. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2019. NOVEMBER 11., HÉTFŐ Darvast László legújabb regénye, a Magyar sellő születéséről Egerben Kígyó sziszeg ránk virágoskertből Egy virtigli magyar seliő érkezett a közelmúltban Egerbe, a Kepes Intézetbe. Történt ugyanis, hogy Molnár Ferenc irodalmi szalonjának vendége volt Darvasi László író, költő, akit az irodalom és klasszikus újságírói műfajok szerelmesei Szív Ernőként is ismernek és kedvelnek. A találkozás apropója a közelmúltban napvilágot látott, legújabb regénye, a Magyar sellő volt. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EGER Lírai, szép könyv, jellegzetes, tipikus Darvasi-regény a Magyar seliő, melynek születésébe engedett bepillantást a szerző, aki tipikusan magyar írói életutat mondhat magáénak. Költőként bontogatta szárnyait a nyolcvanas évek közepén - ekkor kezdett ugyanis írogatni a 20-30-40 wattos lámpaégők fényében. Számára is - csakúgy, mint kortársai többségének - a vers volt a kézenfekvő megnyilatkozási forma.- Ha van benned valamiféle idegenség, különleges megszólalási vágy, egyfajta furcsa, megformálatlan szenvedély, amit formába akarsz illeszteni, arra a legalkalmasabb a vers - mondja Darvasi. Hozzátéve, hogy manapság ez az írói attitűd megváltozni látszik. A mai író nemzedék - 20-25 éves fiatalok - bátran és szemrebbenés nélkül írnak regényeket kezdetnek. Azt gondolnánk pedig, hogy ehhez a műfajhoz nagy élet- és írói tapasztalat szükségeltetik. Ő mindenesetre az első két verseskötete megjelenését követően jött rá arra, hogy a vers csak mint az élet egyik legszebb eseménye érdekli. A versíró ugyanis mindig befelé megy: egy pontot keres. Míg a prózaíró körbe-körbe jár. Meg-megáll, elidőzik, visszafordul. Egy vers, az nem fordul vissza, nem tűnődik, nem bizonytalankodik. A vers keresi azt az izzó, belső pontot, ami a mindenség esszenciája. Darvasi felismerte, hogy sokkal inkább érdekli a prózaírásban rejlő sokszínűség, s elkezdett novellákat írni. Rájött, hogy a novellában minden mondat, minden szó fontos. Ebben a műfajban nem lehet lógó, vagy odavetett félmondat. A nagyobb formátumú regényben lehet, az ugyanis hömpölyög, mint egy folyó, ami megannyi hordalékot visz, sodor magával. S jöttek is a nagylélegzetű művek az életműben. Szerzőnkkel kapcsolatban elsősorban a Könyvmutatványosok legendája című regénye nyomán kezdték el emlegetni a „mágikus realizmust”, mely jellemző rá, a történelmi háttérben való mozgás mellett. Ennek kapcsán elmondta, hogy igen erős fantáziával bír. A kezét inkább kell visszafognia, mintsem nógatni azt. Több kort és korszakot dolgozott föl műveiben, aminek az az oka, hogyha visszamegy az időben, akkor szabadabbnak érzi magát, többet tehet, meseszerűbb, legendaszerűbb lehet. Míg amikor a ma történéseivel foglalkozott, a konkrét magyar valóságot próbálta meg kis etűdökben ábrázolni - például az Isten, haza, csal című könyvében - akkor érezte, ott lóg fölötte a didaktika és a publicisztika Démoklész kardja. A ma történéseit meg lehet ugyan igazan, erőteljesen, kritikusan írni, mégsem biztos, hogy az - esztétikai értelemben - komoly dologgá válik. Nem biztos, hogy jó mindent megfeleltetni - véli az író. - A katarzis nem megfeleltethető. Az máshonnan, titkos és már-már megszólíthatatlan rétegekből serken elő. Az író célja pedig a katarzis elérése. Az alkotás folyamatáról elmondta, hogy van, aki pontos vázlat alapján dolgozik, míg ő elindítja a történetet, s hagyja, hogy szép lassan menjen előre a maga útján. Az írásnak önálló ereje van. A szöveg mást akar, mint az író. Nem volt ez másként a találkozónak apropót adó, most megjelent, Magyar sellő című regény esetében sem. Hisz legutóbbi egri jelenléte alkalmával beszélt már Darvasi a készülő műről. Akkor még egy Heinrich von Kleist átiratokat tartalmazó novellafüzért vázolt föl hallgatói előtt. Ehhez képest végül regény született, s - bevallása szerint - a kleisti hatások mellett komoly előképet jelentett - a talán nem elfeledett, de méltatlanul keveset emlegetett kiváló magyar író- Hajnóczy Péter munkássága. Hajnóczy szomorúan rövid pályafutása - harminckilenc évesen halt meg, alig hat évvel első novelláskötete (A fűtő, 1975) megjelenése után - alatt született művei (A halál kilovagolt Perzsiából, 1979, lézus menyasszonya, 1981) komoly hatást gyakoroltak annak a kornak az írónemzedékére, illetve azokra a fiatalokra, akik akkoriban ismerkedtek a honi kortárs szépirodalommal, vagy kezdtek akár íróvá is cseperedni. Darvasinak - bevallása szerint - roppant fontos a Hajnóczy-életmű, ezen belül pedig az, hogy Hajnóczy rengeteget foglalkozott Kleisttel. Sok más mellett Heinrich von-nak van egy története egy Kohlhaas Mihály nevű lócsiszárról - akinek történetét Sütő András is megírta Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájában, melyet Egerben Gáli László rendezésében 1987-ben mutattak be, a címszerepben Csendes Lászlóval. Kohlhaas, miután rengeteg igazságtalanság éri, elindul a maga igazának az útján, s végül felrobbantja, lángba borítja a tartományt. Rögeszme. Ez a rögeszme érdekelte Darvasit. Arról kezdett egymástól független, de németes hangulatú történeteket írni, hogy igazságunk rögeszméje hogyan juthat el a végletekig. Majd, amikor elkészült öt, ebben a hangulatban és gondolatkörben íródott novellája - melyeknek egyébként semmi közük nem volt egymáshoz -, akkor ötlött föl benne, hogy ezt akár regényben is meg lehetne- kellene - írni. Voltak karakterek, szereplők, atmoszféra, hangulat. Minden adott volt ahhoz, hogy ezekből a részekből egységes mű születhessen. Darvasi igazi írói, dramaturgiai feladatként látott hozzá a munkához. Össze kellett tolnia, össze kellett fésülnie ezeket a történeteket, s megtalálni a ritmust, ami a feszültségkeltéshez, majd a nyugalmi állapothoz elengedhetetlen egy regényben. A kleisti tudósítások közt fedezte föl annak a vízi emberkének a históriáját- ami Jókainál is előfordul a Hanyi Istók történetében - aki Magyar Sellőként emlegetett Kleist. Darvasi ebben a figurában találta meg azt a motívumot, melyre az egész regényt végül föl tudta fűzni. S e történeten keresztül a hatalom működésének természetét kutatta és próbálta megfejteni. A regény nyelvezete a nagy német romantikusokat - Goethét, Schillert és persze Kleistet - idézi, miközben e szép, lebegő beszéd „virágoskertjéből” kidugja fejét a kígyó. Durva megjegyzések pattannak a felszínre - a kígyó durván ránk sziszeg. Darvasi szerint ennek esztétikai szerepe van. Azt kívánta modellezni, hogy létezik olyan, aki nagyon szépen és halkan, megnyerőén beszél, közben a legnagyobb szörnyűséget képes elkövetni a szavakkal, a nyelvvel, s ugyanezt a szörnyűséget várja el egyben a nézőtől, hallgatótól is. Ezért próbálta az erős kifejezéseket nagyon szép környezetbe ágyazni. A katarzis nem megfeleltethető Szorosan ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Darvasinál a „bűnbeesés pillanatának” keresése. Az izgatja, meddig ártatlan még az ember, s hol jön el az a pillanat, ami már a bűnbe visz, illetve meddig vétlen az ember, s mikortól hibáztatható. A Magyar sellőben is keresi a választ erre a kérdésre csakúgy, mint számos írásában, darabjában. Úgy fogalmaz szimbolikusan, miszerint az érdekelte, hogyan tudja valamely figuráját előhozni a föld alól - amikor már eltemették. Darvasi pontosan tudja ugyanis, hogy hol kötött az életében kompromisszumokat, hol viselkedett gyáván, illetve hol megfelelőképpen. Ezeket a tapasztalásokat, illetve az ezekkel járó lélekmozgásokat kívánta leírni ebben a regényében, precízen, helyenként kegyetlenül megmutatva emberi esendőségünket. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Meggátolható a károkozás az élő csapdák kihelyezésével Újabb rókát fogtak a helyiek Virágosabb, fásabb falut szeretnének SÍROK A községben bizony már évek óta komoly gond, hogy, az erdős részekről egyre bátrabban sétálnak be a kisebb-nagyobb vadak a falvakba, ahol rengeteg kárt okoztak már. Tavaly ősszel állították szolgálatba azt a négy élő csapdát, amelyet a helyi vadásztársaság ajánlott fel az önkormányzatnak. A minap újabb rókát fogtak a településen a szerkezettel, amely a kisebb állatok - rókák, nyestek, kóbor ebek - befogására alkalmas. Ez nem tesz kárt az állatokban, s ha rájuk csapódik a retesz, másnap a kiszabadításuk után visszaengedik őket a távolabbi erdős részeken. A kóbor kutyákat az állatvédelmi törvény szabályai szerint tartják, abban bízva, hogy gazdáik jelentkeznek értük. A speciális kis csapdákat a lakosság is igénybe veheti az önkormányzattól átvételi elismervény ellenében, azzal a feltétellel, hogy szabályszerűen használják azokat. Az elmúlt években rendszeresen felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy lehetőség szerint ne tegyenek ki a szabadba semmilyen gyümölcsöt, takarmányfélét, ami csalétekül szolgál az állatoknak. B. K. A faluban járó róka került a csapdába Fotó: beküldött KERECSEND Sok helyi lakosban felmerült az ötlet, hogy falujukat szebbé, zöldebbé tehetnék együtt egy faültetési program keretében. A fák ültetésével javíthatják a településképet. Fontos szerepet játszik a klímaváltozásban, a por- és zajcsökkentésben. A Zöldülő Kerecsend csoport célja, hogy a közösség erejével minél több fát ültethessenek a községben idén és jövő tavasszal is. Mindehhez szükség van támogatásokra és segítő kezekre. Az adományokat Kerecsend önkormányzatának Környezetvédelmi Alapszámlájára várják, amelyről a hivatalban kaphatnak tájékoztatást. Lehetőség van készpénzes adományokra is, ezeket a polgármesteri hivatalban elhelyezett perselybe lehet bedobni, borítékban, az adományozó nevével. Az első faültetési napot december 1-jén, vasárnap délelőtt 10 órakor tervezik megtartani. A résztvevőket a szökőkút mellett várják. Az ültetési akcióról, s az adományozók névsoráról, a beérkezett adományok állásáról a település weboldalán, valamint a Zöldülő Kerecsend Facebookoldalon tájékozódhatnak. B. K. < Darvasi László pontos vázlat alapján dolgozik. A szöveg mást akar, mint az író Fotó: Huszár Márk
